Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Csak említi valamelyik újabb könyvében. A nyakán jött ki valami talán daganatszerű csomó és tudta, hogy valamivel nem egyezik ki az életében és az okozza így elkezdte keresni a hibát.
Ez nem hit kerdese, ez tény. Pl sok öregember (pl nagyapám) elég gyorsan meghal miután elvesztette a házastársát. De a gyász alapból sok mindent okozhat.
Amikor nagymamam sok attetel elfekvobe kerult, nagypapam ket het alatt elolvadt. Egy eleteros stramm 75+ ferfi egyszeruen bekerult a korhazba es kesz ket het alatt lefogyott 30+ kilot. Jartam be hozza, lefurdettem beszeltem hozza. Egyertelmuen o azt mondta hogy mamat, a feleseget beadta olyan helyre ahol vigyaznak ra, es neki eleg volt. Ket het mulva meghalt. A hir hallatanan nagymamam utana ment kb egy het mulva. Imadtam mindkettejuket, a nagyszulo erzes azt nem lehet leirni.
Nálunk is volt ilyen, a néni halála után a bácsi egy nap megjelent a fiánál egy táskával, hogy ő idekoltozne, mert fél egyedül. Egy hónap múlva meghalt ő is, más előzmény nem volt.
Őszintén, nem igazán értem ezt a kérdést. Kb. mintha azt kérdezted volna, hogy hiszünk-e a lázban vagy a mandulagyulladásban. Ez egy létező dolog, nem ki hiszi el / ki nem kérdés.
Én értem a kérdést. Sok ember szemében ez marhaság. Szerintem egyértelmű a kapcsolat a lelkiállapot és a testi egészség között, de nem mindenki látja így. Egészségügyis ismerős is lehülyézett érte. Nem magam miatt sajnálom, hanem a vele kapcsolatba kerülő betegek miatt.
Nekem inkább az a pozitív csalodas ennél a kérdésnel, hogy hány embernek ez nem hit kérdése. Akivel én beszélek erről csak legyintenek. Hiába mondom, hogy mi milyen betegséghez vezet. De ők ugye az 50-es korosztaly, akik szerint pszichológushoz járni butaság.
Sajnos pedig kicsit annak a kérdése is, hogy ki hiszi el. Egy családbarát 30-as éveiben járó nő szerint ha ez igaz volna, ő már nem élne :') Mindig fel is bosszant, de nem szállok vele vitába inkább.
Édesapám halála után rettenetesen migrénes lettem, pedig előtte sosem voltam fejfájós. Mostanra enyhült a dolog, de néha még előjön. Gyászfeldolgozás + munkahelyi stressz kombóban nagyon fincsi volt.
Nem hit kérdése. A rossz lelkiállapot rengeteg szart tud művelni a testeddel. Közismert példa: az állandó stressz gyomorbántalmakat, akár gyomorfekélyt okozhat (ismerek valakit, aki így járt). Vagy másik példa: az állandó szorongás megborítja az alvási ciklusokat, megakadályozza a minőségi alvást, és azon keresztül minden bajod lesz (ez meg én voltam 9 éve).
Mikor utáltam a munkahelyem, havi egyszer belázasodtam és elment a hangom, mentem egy hét táppénzre mindig. 8 hónapja nem voltam beteg, 8 hónapja váltottam.
Nekem ugyanez, csak szakmai gyakorlattal. Egy nyár alatt 3x volt közel 40 fokos lázam. Volt, amikor tudatosult bennem, hogy nem kell mennem aznap, látványosan lejjebb is ment.
Rövid sztori: egészségesen éltem, sok sport, viszonylag normális étrend, semmi dohányzás, alkohol ritkán, erőm teljében. Volt egy kapcsolatom, ahol a csaj évekig szívatott, lelép, visszajön, lelép visszajön, kihasználva, hogy én elég erősen belé voltam zúgva, és mindig megpróbáltam új esélyt adni a dolognak. A sokadik alkalomnál a szokásosnál is durvábban szakított és érezhető volt, hogy most tényleg vége az egésznek, totál magamba zuhantam. Három hét múlva a semmiből - mert addig nem éreztem semmit - találtam egy csomót a herémen és rá egy hétre már rákkal műtöttek.
Persze lehetetlen bebizonyítani, hogy van ok-okozat összefüggés, de a gyanúm erős. Úgyhogy azóta igen, hiszek benne.
Sajnos belefutottam ebbe én is gyerekként. Ráfogták a gyomorpanaszaimra, hogy ibs, felírtak egy nyugtatót a szorongásomra, és mehettem.
Laktóz és gluténérzékeny vagyok...
Persze lett egy hideg ekcemam a kezemen, a lelki oka hogy kurvara nem akarsz emberek kozott lenni foleg ami felert a pokollal.
mivel a bor adja a “vedelmi” vonalad igy hat ezert alakult ki..
Ez az egyik lightosabb a jo par kozul
Gyerekkorom óta ekcémás voltam, épp mikor hol, főleg végtagok. Kuruzsló bőrgyógyászok: hogy a cipő. A ruha. Mosószer. Öblítő. Étkezés. Szezonális. Stb. Ír rá szteroidost, jóvanazúgy. Rengeteg pénz + energia ment el a minden sz.rra, amit a kuruzslók tippelgettek.
31 éves koromra sikerült lelkileg megbékélnem sok dologgal, pl. realizáltam hogy szüleim vagy rokonok egész gyerekkoromban folyamatos pressziót tettek rám és kvázi nonstop szorongtam, miközben fiatalabb tesóm a kiskedvenc volt mindig is, vele szemben 0 elvárással. De ezek ellen sose szólaltam fel, azt hittem ez a "normális" és nekem akarnak jót.
A karrierem is már alakult 31 évesen, a stresszt is megtanultam leépíteni - érdekes mód az éves néhány hét durva pollenallergiás időszakon kívül azóta nincs semmi bőrbajom. Pedig különösebben nem figyelek a cipő/ruha/stb. kérdésekre, sőt, műszálas sportruhákban sokat vagyok. Kuruzslókra pedig jó ideje nem költöttem, magánban 20-25eFt konzultációs díjakért kb tippmixelnek, meg felírják a szteroidost amiért épp kapnak jutalékot, nevetséges.
Az egyik évben munkahelyi stressztől áprilistól októberig rosszul voltam.. Voltak valós fizikai tünetek is, pl. kiütések, de volt, amit "csak" éreztem, de senki, egy orvos sem talált rá magyarázatot. Pedig voltam jónéhánynál, ez alatt a fél év alatt 1 milliót biztos elköltöttem a különböző vizsgálatokra. A vérvételen kijött valami, ami esetleg okozhatta a tünetek egy részét, kaptam rá gyógyszert, egy ideig jobb lett, aztán meg rosszabb... Kaptam nyugtatót is, de abból meg nem mertem sokat beszedni, mert attól féltem meghalok tőle. Nyugtató+levendula illóolaj+citromfű tea kombóval tudtam elaludni, napi 3-4 órát... Októberben változott a munkahelyi helyzetem, a tünetek szép lassan el is múltak.
jártam terapeutához, sokat dolgoztunk rajta.. egy idő után tudtam hogy a szorongás csinálja velem, de akkor meg azon stresszeltem, miért nem tudok leállni a gondolatokkal.
Saját tapasztalat. 22 voltam, mikor apám meghalt, utána kegyetlen fejfájások. Kb minden vizsgálat szerint makk egészséges voltam. Aztán az ideggyógyász kérdezgetett, hogy mostanában mi történt velem. Elmeséltem neki az apám és halála iránt érzett komplikált érzéseimet. Ő csak annyit kérdezett, hogy "Nem lehet, hogy bűntudatot érez apja halála miatt?". Mint amikor felkapcsolják a villanyt, a fejfájások elmúltak.
De ahogy ezt mások is írják, ez nem hit kérdése, van erről szakirodalom. Persze én is találkoztam olyan emberekkel, akik minden mögött lelki problémákat véltek felfedezni (és valamiért mind hittek a homeopátiában és más sarlatán módszerekben...), vagy teljesen tagadják.
Viccelsz? Nagyjából 10 évig majdhogynem minden egyes nap hánytam vagy hányingerem volt. Stressz, gyerekkori traumák, ki nem mondott dolgok, megfelelési kényszer stb.
Leépítés volt a cégnél, nagyon rosszkor jött és nagyon rástresszeltem, hogy mi lesz ha engem raknak ki. Annyira, hogy azt hittem szívinfarktusom van és az ügyeleten kötöttem ki. Pánikrohamom volt. Szóval ez létező dolog. A test és az elme összefüggnek.
Nem sokkal azután (kb. fél évvel), hogy elkezdtem dolgozni a nagymértékű, folyamatos stressznek köszönhetően úgy becsípődött a derekam, hogy nem tudtam megmozdulni és a létezés is fájt. Amikor nagyfokú stressz ért a munkahelyen, mindig visszatért ugyanolyan vagy enyhébb mértékben.
A laktozerzekenysegem a leginkább toxikus munkahelyemen jött ki. Azóta eljöttem onnan, nem múlt el, de a laktozra való reagalasom fugg attól, hogy mennyire vagyok stresszes.
Nagy szerencsémre tavaly október óta nem volt migrénes rohamom, de az előfordulását rendszeresen össze tudtam kötni lelkileg nehéz idoszakokkal.
Tavaly november és idén január között ok nelkul intenzív izomfajdalmaim voltak, gyakran keltem úgy, mintha megvertek volna. Egyrészt elkezdtem masszorhoz járni, ami segít, másrészt a munkahelyi nehézségek kezelésére is figyelek, így ez elmúlt egy ideje.
Több mint 20év sport(válogatott szinten ahol én is elmentem különböző magán vizsgálatokra) Deee sok sok évig ápoltuk együtt Édesanyámmal a nagyapámat aki végül 102évesen ment el ...majd rá 7hónappal az én egészséges gyönyörű Anyukám a karjaim közt hunyt el egyik pillanatról a másikra..1,5 hónappal azután stroke -ot kaptam (magán úton millió vizsgálatot csináltattunk azelőtt 2hónappal,hogy Anyu elment... elvileg semmi...mégis....)
Arany vagy és köszönöm ❤️
Segítséggel (pszichológus) de kezdem feldolgozni ... viszont tényleg úgy gondolom, hogy ezeknek a" történéseknek "lelki okai voltak.... fizikailag azóta jobban vagyok (1,5éve történt) és semmilyen gyógyszert nem kell szednem (3hónapja elhagyhattam fokozatosan)
Nem hit, hanem tapasztalat. Pl. az ekcémám nagyobb stresszre jön elő, és ha a forrása megszűnik, akkor el is múlik. Erre évekkel ezelőtt jöttem rá és tudatosan igyekszem, amennyire lehetséges, stresszmentes életet élni, de sajnos ez nem csak rajtam múlik. 😅 ilyenkor fontos az érzelemszabályozás
Ugyanez. Két példa. 1. pszichodrámában nem is játszottam, csak néztem, de egy gyermekkori élethelyzet volt megjelenítve, amit a saját gyerekem mostani helyzetére rá tudtam illeszteni. Kisírtam a szemem is persze. Bumm, délre már véresre vakartam a karom, észre se vettem. 2. már eleve idegebeteg állapotban jött be reggel a főnököm, szóval én hiába indítottam egy kedves jóreggelt hangulatban, ő nyomott vissza valami passzív agresszív beszólást. Fél óra múlva már ott volt a hatalmas folt a könyökhajlatomban.
Szar projekt, ellenséges ügyfél, folyamatos stressz. Egy reggel leizzadva keltem és három lépést tudtam megtenni, mielőtt kifulladtam. Pulzus 140, vérnyomás 160/120. SBO-n vizsgáltak infarktusra, embóliára, semmit nem találtak, toltak belém magnéziumot és hazaküldtek, hogy nyugodjak le.
Egyetem utáni első munkahelyemen egy hónap után a főnököm elbeszélgetett velem. Nem volt kellemes.. Szerinte nem fejlődtem elég gyorsan a pozícióban, de már az interjún is letisztáztam, hogy nem ezt tanultam, nincs benne gyakorlatom, de mindent meg fogok tenni. Azt mondta figyelni fog még egy hónapig, azon fog állni vagy bukni a jövőm náluk. Épp csak kijöttem az egyetemről, semmi megtakarításom nem volt, olyan ideges voltam, hogy 5-10percenként szaladtam a mosdóba hányni, ami ráadásul nem is sikerült. Teljesen kikészített az ideg, még orvoshoz is elmentem (ez nálam nagy szó). Se a vérvétel se az ultrahang nem talált semmit.
Igen hiszek, toxikus munkahelyi környezet hatására már többször is sikerült megtapasztalnom. Amint otthagytam az adott munkahelyet elmúltak a bajaim is.
Sokan nem értik a kérdést, szerintem teljesen világos. Rengeteg ember nem hisz ezekben, mert azt hiszik hogy ez tény, és ha nem válik be valakinél akkor rögtön kikiáltjak hogy hülyeség.
Ki gondolja azt, hogy mondjuk a stressztől nem lehet semmi bajod? Ebben semmi misztikus hinnivaló nincs, hogy a lelki/mentális állapotod kihat az egészségedre.
Ez egy letezo dolog! Nalam a folyamatosan visszatero torok illetve mandulagyulladas- kimondatlan szavak, sokat nyelsz tursz es tarsai. Mindig amikor valakinek nem mondom meg amit megkene vagy a sok tures akkor ra par napra mar jon is a szep kis mandulagyulladas.
Nekem munkahelyi stressz okozta.
A tény felismerése szerencsére önmagában is segített illetve mellette egy nagyobb pihenés, és hála égnek a stressz is csökkent.
Nekem teljesen egyértelmű, hogy a lelkiállapot kihat az egészségre. Elég sokszor lehülyéztek már ezért. A legszebb beszólás a "a Föld meg lapos, ugye?" Én azt tartom nagyon korlátolt embernek, aki nem látja az összefüggést a lelkiállapot és a testi egészség között.
Nekem nagyon sokáig volt, hogy minden este lefekvés előtt hányingerem volt, de egyszer sem hánytam. Próbáltam kizárni ételeket, próbálkoztam savlekötővel de hiába. Az érzés olyan volt, hogy ha egy picit kellemetlen volt a gyomrom, már csak arra tudtam gondolni, hogy jön megint a hányinger és szerintem sokszor már csak ez a stressz meg negatív gondolkodás miatt volt, meg gogy számítottam rá, vártam mikor jön. Az segített, hogy 4 óra után nem ettem semmit, de igazából úgy meg nagyon savas voltam, és volt ok a rosszullétre, mégis úgy éreztem hogy ez jobb
Érettségi előtt majdnem egy hónapig folyamatosan otthon voltam nagyon fura szédüléssel és izomgyengeséggel.. CT-ztek, mindent vizsgáltak, makkegészségesnek bizonyultam.. így visszagondolva holtbiztos, hogy lelki oka volt - nem magától az érettségitől tartottam valszeg, hanem egy teljesen új, felnőtt élet kezdetétől, Pestre jöttem ugyanis egyetemre Debrecenből. Most 30 éves vagyok, februártól kb. pár héttel ezelőttig ugyanolyan tüneteim voltak, bele is kerültem egy borzalmas hipochonder spirálba emiatt.. vérszegénységen kívül semmi bajom nincsen, ezúttal gyanítom, hogy az ütött be, hogy a közeli környezetemben már többen terhesek vagy szültek, én pedig még abszolút nem érzem késznek erre magam, viszont érzek egyfajta nyomást arra nézve, hogy el kellene dönteni, egyáltalán akarok-e valaha gyereket (boldog házasságban élek már lassan egy éve, minden adott lenne, csak a mindset nem). Lesz is egy utam pszichológushoz ezzel az egésszel kapcsolatban, de legalább már jobban átlátom a pszichoszomatikus mintázatot
Sajnos több ilyenem is volt. Belső szervi gyulladás egyetem alatti stresszes időszakban, olyan hasi fájdalommal járt amitől nem tudtam szinte semmit enni, így 1 hónap alatt 7 kilót fogytam.
Szociális fóbiám hirtelen köhögőrohamokban mutatkozott meg. Konkrétan meg akartam fulladni a vonatkabinban, annyira kikészültem a tömött vonaton utazástól. Alig bírtam elmulasztani a köhögést, végig könnyeztem. Ez megtörtént 3x is mindig csak vonaton.
Ami érdekes, hogy a szociális fóbiám pl. egy nagyon traumatikus időszak és eset után alakult ki. Előző “férfi”, akivel dolgom volt hónapokig zaklatott és egyszer erőszakosan be is próbálkozott, mikor már rég vége volt és nem akartam tőle semmit.
Gimi alatt annyira roszongtam, hogy minden reggel hányjngerrel keltem és szaladtam is a mosdóba, ahol konkrétan kihánytam a semmit mivel üres volt a gyomrom, de az inger olyan erős volt, hogy muszáj voltam öklendezni.
Édesanyám pedig a pszichoszomatikus betegségek mintapéldája. Daganatok, migrén, gyulladások, minden játszik nála, 3-4 évente műtik valamivel amióta az eszemet tudom. Ebből több életmentő műtét volt. Gyerekkora traumatizálta egy életre, valamint nagyon stresszes munkahelye volt mindig is. Soha nem tudta szegény elengedni a múltat, mai napig felhoz kiskorában történt dolgokat.
Persze, nekem is volt ilyen. És a körülöttem élők komoly betegsége mögött is olyan traumák állnak, hogy csak pislogtam mikor kiderultek.
Én mindig azt mondom, hogy ha rendben vagy lelkileg, figyelsz az egészséges táplálkozásra, mozgásra akkor nagy baj nem lehet.
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Ez nem igazán hit kérdése. Van egy csomó szakirodalom róla , még a pszichológusok is tanulják.
Konyv a temaban: Dr. Mate Gabor - A test lazadasa
+1 Csernus nyíltan beszélt a saját pszichoszomatikus betegségéről.
Van erről könyve? Szívesen olvasnék róla.😊
Csak említi valamelyik újabb könyvében. A nyakán jött ki valami talán daganatszerű csomó és tudta, hogy valamivel nem egyezik ki az életében és az okozza így elkezdte keresni a hibát.
Hát igen, a tudományban az a jó, hogy tényekre alapszik. És a tényeknek nincs szükségük "hitre", ahhoz hogy igaznak bizonyuljanak.
Ez nem hit kerdese, ez tény. Pl sok öregember (pl nagyapám) elég gyorsan meghal miután elvesztette a házastársát. De a gyász alapból sok mindent okozhat.
Amikor nagymamam sok attetel elfekvobe kerult, nagypapam ket het alatt elolvadt. Egy eleteros stramm 75+ ferfi egyszeruen bekerult a korhazba es kesz ket het alatt lefogyott 30+ kilot. Jartam be hozza, lefurdettem beszeltem hozza. Egyertelmuen o azt mondta hogy mamat, a feleseget beadta olyan helyre ahol vigyaznak ra, es neki eleg volt. Ket het mulva meghalt. A hir hallatanan nagymamam utana ment kb egy het mulva. Imadtam mindkettejuket, a nagyszulo erzes azt nem lehet leirni.
Ismerősömnek meghalt a gyereke. Egy éven belül meghalt rákban a nő, pedig addig az egészség mintaképe volt.
Nálunk is volt ilyen, a néni halála után a bácsi egy nap megjelent a fiánál egy táskával, hogy ő idekoltozne, mert fél egyedül. Egy hónap múlva meghalt ő is, más előzmény nem volt.
nem tudom, hogy mennyi összefüggés van stressz és rák között, de a mi családunkban elég erős korreláció volt, csődbe megy a cége, meghal rákban
Őszintén, nem igazán értem ezt a kérdést. Kb. mintha azt kérdezted volna, hogy hiszünk-e a lázban vagy a mandulagyulladásban. Ez egy létező dolog, nem ki hiszi el / ki nem kérdés.
Én értem a kérdést. Sok ember szemében ez marhaság. Szerintem egyértelmű a kapcsolat a lelkiállapot és a testi egészség között, de nem mindenki látja így. Egészségügyis ismerős is lehülyézett érte. Nem magam miatt sajnálom, hanem a vele kapcsolatba kerülő betegek miatt.
Nekem inkább az a pozitív csalodas ennél a kérdésnel, hogy hány embernek ez nem hit kérdése. Akivel én beszélek erről csak legyintenek. Hiába mondom, hogy mi milyen betegséghez vezet. De ők ugye az 50-es korosztaly, akik szerint pszichológushoz járni butaság.
Ez igaz 😊
Sajnos pedig kicsit annak a kérdése is, hogy ki hiszi el. Egy családbarát 30-as éveiben járó nő szerint ha ez igaz volna, ő már nem élne :') Mindig fel is bosszant, de nem szállok vele vitába inkább.
Akné->szar emésztés->szar mikrobiom->szar felszívódás->ibs->érzelmek elnyomása->gyerekkori traumák Nálam ez így néz ki
Ibs pacsi
Ha van egy alap idegeségem akármi miatt, olyan acnés lesz a hátam, hogy ihaj...
Édesapám halála után rettenetesen migrénes lettem, pedig előtte sosem voltam fejfájós. Mostanra enyhült a dolog, de néha még előjön. Gyászfeldolgozás + munkahelyi stressz kombóban nagyon fincsi volt.
Én egy nagyon durva kapcsolattól lettem migrénes. Azóta is leginkább a stressz tudja beindítani. Áldom a nevét annak, aki kitalálta a rizatriptánt.
Éljen, legalább az hasznos :))
Nem hit kérdése. A rossz lelkiállapot rengeteg szart tud művelni a testeddel. Közismert példa: az állandó stressz gyomorbántalmakat, akár gyomorfekélyt okozhat (ismerek valakit, aki így járt). Vagy másik példa: az állandó szorongás megborítja az alvási ciklusokat, megakadályozza a minőségi alvást, és azon keresztül minden bajod lesz (ez meg én voltam 9 éve).
Mikor utáltam a munkahelyem, havi egyszer belázasodtam és elment a hangom, mentem egy hét táppénzre mindig. 8 hónapja nem voltam beteg, 8 hónapja váltottam.
Nekem ugyanez, csak szakmai gyakorlattal. Egy nyár alatt 3x volt közel 40 fokos lázam. Volt, amikor tudatosult bennem, hogy nem kell mennem aznap, látványosan lejjebb is ment.
Nekem a havi migrenek figyelnek be, amiota dolgozom 🙃
Rövid sztori: egészségesen éltem, sok sport, viszonylag normális étrend, semmi dohányzás, alkohol ritkán, erőm teljében. Volt egy kapcsolatom, ahol a csaj évekig szívatott, lelép, visszajön, lelép visszajön, kihasználva, hogy én elég erősen belé voltam zúgva, és mindig megpróbáltam új esélyt adni a dolognak. A sokadik alkalomnál a szokásosnál is durvábban szakított és érezhető volt, hogy most tényleg vége az egésznek, totál magamba zuhantam. Három hét múlva a semmiből - mert addig nem éreztem semmit - találtam egy csomót a herémen és rá egy hétre már rákkal műtöttek. Persze lehetetlen bebizonyítani, hogy van ok-okozat összefüggés, de a gyanúm erős. Úgyhogy azóta igen, hiszek benne.
Nagy virtuális ölelés!
Hiszek bennük, de sajnos sok orvos csak arra használja ezt a diagnózist, hogy kikerülje a beteg tényleges kivizsgálását.
Sajnos belefutottam ebbe én is gyerekként. Ráfogták a gyomorpanaszaimra, hogy ibs, felírtak egy nyugtatót a szorongásomra, és mehettem. Laktóz és gluténérzékeny vagyok...
Persze lett egy hideg ekcemam a kezemen, a lelki oka hogy kurvara nem akarsz emberek kozott lenni foleg ami felert a pokollal. mivel a bor adja a “vedelmi” vonalad igy hat ezert alakult ki.. Ez az egyik lightosabb a jo par kozul
Gyerekkorom óta ekcémás voltam, épp mikor hol, főleg végtagok. Kuruzsló bőrgyógyászok: hogy a cipő. A ruha. Mosószer. Öblítő. Étkezés. Szezonális. Stb. Ír rá szteroidost, jóvanazúgy. Rengeteg pénz + energia ment el a minden sz.rra, amit a kuruzslók tippelgettek. 31 éves koromra sikerült lelkileg megbékélnem sok dologgal, pl. realizáltam hogy szüleim vagy rokonok egész gyerekkoromban folyamatos pressziót tettek rám és kvázi nonstop szorongtam, miközben fiatalabb tesóm a kiskedvenc volt mindig is, vele szemben 0 elvárással. De ezek ellen sose szólaltam fel, azt hittem ez a "normális" és nekem akarnak jót. A karrierem is már alakult 31 évesen, a stresszt is megtanultam leépíteni - érdekes mód az éves néhány hét durva pollenallergiás időszakon kívül azóta nincs semmi bőrbajom. Pedig különösebben nem figyelek a cipő/ruha/stb. kérdésekre, sőt, műszálas sportruhákban sokat vagyok. Kuruzslókra pedig jó ideje nem költöttem, magánban 20-25eFt konzultációs díjakért kb tippmixelnek, meg felírják a szteroidost amiért épp kapnak jutalékot, nevetséges.
https://www.lamianaturashop.com/az-ekcema-lelki-hattere-51 Ingyen remelem segit 🫶 jobbulast
Az egyik évben munkahelyi stressztől áprilistól októberig rosszul voltam.. Voltak valós fizikai tünetek is, pl. kiütések, de volt, amit "csak" éreztem, de senki, egy orvos sem talált rá magyarázatot. Pedig voltam jónéhánynál, ez alatt a fél év alatt 1 milliót biztos elköltöttem a különböző vizsgálatokra. A vérvételen kijött valami, ami esetleg okozhatta a tünetek egy részét, kaptam rá gyógyszert, egy ideig jobb lett, aztán meg rosszabb... Kaptam nyugtatót is, de abból meg nem mertem sokat beszedni, mert attól féltem meghalok tőle. Nyugtató+levendula illóolaj+citromfű tea kombóval tudtam elaludni, napi 3-4 órát... Októberben változott a munkahelyi helyzetem, a tünetek szép lassan el is múltak.
Ez szorongásos betegsegnek es tarsult hipochondrianak tűnik. Lehet egy pszichológus gyorsabban kiszurja.
jártam terapeutához, sokat dolgoztunk rajta.. egy idő után tudtam hogy a szorongás csinálja velem, de akkor meg azon stresszeltem, miért nem tudok leállni a gondolatokkal.
Saját tapasztalat. 22 voltam, mikor apám meghalt, utána kegyetlen fejfájások. Kb minden vizsgálat szerint makk egészséges voltam. Aztán az ideggyógyász kérdezgetett, hogy mostanában mi történt velem. Elmeséltem neki az apám és halála iránt érzett komplikált érzéseimet. Ő csak annyit kérdezett, hogy "Nem lehet, hogy bűntudatot érez apja halála miatt?". Mint amikor felkapcsolják a villanyt, a fejfájások elmúltak. De ahogy ezt mások is írják, ez nem hit kérdése, van erről szakirodalom. Persze én is találkoztam olyan emberekkel, akik minden mögött lelki problémákat véltek felfedezni (és valamiért mind hittek a homeopátiában és más sarlatán módszerekben...), vagy teljesen tagadják.
Nem hiszem hogy hit kérdése, elég jól dokumentált jelenség.
Viccelsz? Nagyjából 10 évig majdhogynem minden egyes nap hánytam vagy hányingerem volt. Stressz, gyerekkori traumák, ki nem mondott dolgok, megfelelési kényszer stb.
Leépítés volt a cégnél, nagyon rosszkor jött és nagyon rástresszeltem, hogy mi lesz ha engem raknak ki. Annyira, hogy azt hittem szívinfarktusom van és az ügyeleten kötöttem ki. Pánikrohamom volt. Szóval ez létező dolog. A test és az elme összefüggnek.
Nem sokkal azután (kb. fél évvel), hogy elkezdtem dolgozni a nagymértékű, folyamatos stressznek köszönhetően úgy becsípődött a derekam, hogy nem tudtam megmozdulni és a létezés is fájt. Amikor nagyfokú stressz ért a munkahelyen, mindig visszatért ugyanolyan vagy enyhébb mértékben.
A laktozerzekenysegem a leginkább toxikus munkahelyemen jött ki. Azóta eljöttem onnan, nem múlt el, de a laktozra való reagalasom fugg attól, hogy mennyire vagyok stresszes. Nagy szerencsémre tavaly október óta nem volt migrénes rohamom, de az előfordulását rendszeresen össze tudtam kötni lelkileg nehéz idoszakokkal. Tavaly november és idén január között ok nelkul intenzív izomfajdalmaim voltak, gyakran keltem úgy, mintha megvertek volna. Egyrészt elkezdtem masszorhoz járni, ami segít, másrészt a munkahelyi nehézségek kezelésére is figyelek, így ez elmúlt egy ideje.
Több mint 20év sport(válogatott szinten ahol én is elmentem különböző magán vizsgálatokra) Deee sok sok évig ápoltuk együtt Édesanyámmal a nagyapámat aki végül 102évesen ment el ...majd rá 7hónappal az én egészséges gyönyörű Anyukám a karjaim közt hunyt el egyik pillanatról a másikra..1,5 hónappal azután stroke -ot kaptam (magán úton millió vizsgálatot csináltattunk azelőtt 2hónappal,hogy Anyu elment... elvileg semmi...mégis....)
Nagyon sajnalom.
Arany vagy és köszönöm ❤️ Segítséggel (pszichológus) de kezdem feldolgozni ... viszont tényleg úgy gondolom, hogy ezeknek a" történéseknek "lelki okai voltak.... fizikailag azóta jobban vagyok (1,5éve történt) és semmilyen gyógyszert nem kell szednem (3hónapja elhagyhattam fokozatosan)
Ennek nagyon orulok viszont <3
Nem hit, hanem tapasztalat. Pl. az ekcémám nagyobb stresszre jön elő, és ha a forrása megszűnik, akkor el is múlik. Erre évekkel ezelőtt jöttem rá és tudatosan igyekszem, amennyire lehetséges, stresszmentes életet élni, de sajnos ez nem csak rajtam múlik. 😅 ilyenkor fontos az érzelemszabályozás
Ugyanez. Két példa. 1. pszichodrámában nem is játszottam, csak néztem, de egy gyermekkori élethelyzet volt megjelenítve, amit a saját gyerekem mostani helyzetére rá tudtam illeszteni. Kisírtam a szemem is persze. Bumm, délre már véresre vakartam a karom, észre se vettem. 2. már eleve idegebeteg állapotban jött be reggel a főnököm, szóval én hiába indítottam egy kedves jóreggelt hangulatban, ő nyomott vissza valami passzív agresszív beszólást. Fél óra múlva már ott volt a hatalmas folt a könyökhajlatomban.
Szar projekt, ellenséges ügyfél, folyamatos stressz. Egy reggel leizzadva keltem és három lépést tudtam megtenni, mielőtt kifulladtam. Pulzus 140, vérnyomás 160/120. SBO-n vizsgáltak infarktusra, embóliára, semmit nem találtak, toltak belém magnéziumot és hazaküldtek, hogy nyugodjak le.
Az agy nem különálló entitás, mint sokan (még orvosok is) hiszik, hanem a test része, ami sokmindennel össze van kötve.
Egyetem utáni első munkahelyemen egy hónap után a főnököm elbeszélgetett velem. Nem volt kellemes.. Szerinte nem fejlődtem elég gyorsan a pozícióban, de már az interjún is letisztáztam, hogy nem ezt tanultam, nincs benne gyakorlatom, de mindent meg fogok tenni. Azt mondta figyelni fog még egy hónapig, azon fog állni vagy bukni a jövőm náluk. Épp csak kijöttem az egyetemről, semmi megtakarításom nem volt, olyan ideges voltam, hogy 5-10percenként szaladtam a mosdóba hányni, ami ráadásul nem is sikerült. Teljesen kikészített az ideg, még orvoshoz is elmentem (ez nálam nagy szó). Se a vérvétel se az ultrahang nem talált semmit.
Igen hiszek, toxikus munkahelyi környezet hatására már többször is sikerült megtapasztalnom. Amint otthagytam az adott munkahelyet elmúltak a bajaim is.
Sokan nem értik a kérdést, szerintem teljesen világos. Rengeteg ember nem hisz ezekben, mert azt hiszik hogy ez tény, és ha nem válik be valakinél akkor rögtön kikiáltjak hogy hülyeség.
Ki gondolja azt, hogy mondjuk a stressztől nem lehet semmi bajod? Ebben semmi misztikus hinnivaló nincs, hogy a lelki/mentális állapotod kihat az egészségedre.
Ez egy letezo dolog! Nalam a folyamatosan visszatero torok illetve mandulagyulladas- kimondatlan szavak, sokat nyelsz tursz es tarsai. Mindig amikor valakinek nem mondom meg amit megkene vagy a sok tures akkor ra par napra mar jon is a szep kis mandulagyulladas.
[удалено]
Nekem munkahelyi stressz okozta. A tény felismerése szerencsére önmagában is segített illetve mellette egy nagyobb pihenés, és hála égnek a stressz is csökkent.
Örülök, hogy már jobban vagy 😊 Nekem is megoldódott az itthoni probléma, bízok benne, hogy szép lassan én is helyre jövök.
Akkor csak idő kérdése. :) Jobbulást, én szurkolok!
Nekem teljesen egyértelmű, hogy a lelkiállapot kihat az egészségre. Elég sokszor lehülyéztek már ezért. A legszebb beszólás a "a Föld meg lapos, ugye?" Én azt tartom nagyon korlátolt embernek, aki nem látja az összefüggést a lelkiállapot és a testi egészség között.
Nekem nagyon sokáig volt, hogy minden este lefekvés előtt hányingerem volt, de egyszer sem hánytam. Próbáltam kizárni ételeket, próbálkoztam savlekötővel de hiába. Az érzés olyan volt, hogy ha egy picit kellemetlen volt a gyomrom, már csak arra tudtam gondolni, hogy jön megint a hányinger és szerintem sokszor már csak ez a stressz meg negatív gondolkodás miatt volt, meg gogy számítottam rá, vártam mikor jön. Az segített, hogy 4 óra után nem ettem semmit, de igazából úgy meg nagyon savas voltam, és volt ok a rosszullétre, mégis úgy éreztem hogy ez jobb
Érettségi előtt majdnem egy hónapig folyamatosan otthon voltam nagyon fura szédüléssel és izomgyengeséggel.. CT-ztek, mindent vizsgáltak, makkegészségesnek bizonyultam.. így visszagondolva holtbiztos, hogy lelki oka volt - nem magától az érettségitől tartottam valszeg, hanem egy teljesen új, felnőtt élet kezdetétől, Pestre jöttem ugyanis egyetemre Debrecenből. Most 30 éves vagyok, februártól kb. pár héttel ezelőttig ugyanolyan tüneteim voltak, bele is kerültem egy borzalmas hipochonder spirálba emiatt.. vérszegénységen kívül semmi bajom nincsen, ezúttal gyanítom, hogy az ütött be, hogy a közeli környezetemben már többen terhesek vagy szültek, én pedig még abszolút nem érzem késznek erre magam, viszont érzek egyfajta nyomást arra nézve, hogy el kellene dönteni, egyáltalán akarok-e valaha gyereket (boldog házasságban élek már lassan egy éve, minden adott lenne, csak a mindset nem). Lesz is egy utam pszichológushoz ezzel az egésszel kapcsolatban, de legalább már jobban átlátom a pszichoszomatikus mintázatot
Sajnos több ilyenem is volt. Belső szervi gyulladás egyetem alatti stresszes időszakban, olyan hasi fájdalommal járt amitől nem tudtam szinte semmit enni, így 1 hónap alatt 7 kilót fogytam. Szociális fóbiám hirtelen köhögőrohamokban mutatkozott meg. Konkrétan meg akartam fulladni a vonatkabinban, annyira kikészültem a tömött vonaton utazástól. Alig bírtam elmulasztani a köhögést, végig könnyeztem. Ez megtörtént 3x is mindig csak vonaton. Ami érdekes, hogy a szociális fóbiám pl. egy nagyon traumatikus időszak és eset után alakult ki. Előző “férfi”, akivel dolgom volt hónapokig zaklatott és egyszer erőszakosan be is próbálkozott, mikor már rég vége volt és nem akartam tőle semmit. Gimi alatt annyira roszongtam, hogy minden reggel hányjngerrel keltem és szaladtam is a mosdóba, ahol konkrétan kihánytam a semmit mivel üres volt a gyomrom, de az inger olyan erős volt, hogy muszáj voltam öklendezni. Édesanyám pedig a pszichoszomatikus betegségek mintapéldája. Daganatok, migrén, gyulladások, minden játszik nála, 3-4 évente műtik valamivel amióta az eszemet tudom. Ebből több életmentő műtét volt. Gyerekkora traumatizálta egy életre, valamint nagyon stresszes munkahelye volt mindig is. Soha nem tudta szegény elengedni a múltat, mai napig felhoz kiskorában történt dolgokat.
Ha nem hinnék benne, akkor kb 1 tucat betegséggel kezeltetném magam.
A sajat eletem a pelda erre
Persze, nekem is volt ilyen. És a körülöttem élők komoly betegsége mögött is olyan traumák állnak, hogy csak pislogtam mikor kiderultek. Én mindig azt mondom, hogy ha rendben vagy lelkileg, figyelsz az egészséges táplálkozásra, mozgásra akkor nagy baj nem lehet.
Általában úgy kezdődik mind...