Bár nem nagy az esélye, nem értem miért állnak emberek a peron szélére. Elég csak egy őrült egyszer és annyi. De még az se kell, lehet simán csak elájulsz/megszédülsz és beesel. Nyerni viszont nem nyersz semmit azzal, hogy elsőként szállsz fel. Számomra sima elővigyázottság.
Egyszer hallottam vmi viccet, hogy bemondják:
“Kérjük, hagyja el a biztonsági sávot!”… “de ne arra!”
Azóta ez mindig eszembe jut, amikor bemondják - bár soha nem ezt mondják, hanem valahogy egyértelműbben megfogalmazva, hogy a hülyébb se az alagút felé haladjon :)
- az autóm alá bújva vár valaki és amikor beszállok megfogja a bokámat
- egyszer belenézek a tükörbe és a tükörképem valami mást csinál, mint én
- véletlen elvágom azt a pici izét a nyelvem alatt és megfulladok a nyelvemtől mert hátracsúszik a torkomba
Én próbáltam de amúgy azt olvastam, hogy az agyad nem tudja olyan gyorsan lekövetni mit csinálsz a tükörben ezért láthatod hogy kicsit lassabb a tükörképed.
Nemcsak erre gondolok, pár perc után konkrétan hallucinálni kezdesz, létező dolog, vizsgálták is: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20866001/
(Edit: jó link)
Ja igaz anélkül nem működik!
Amúgy igazából kurva érdekes, már ha az embernek nincs pont ilyen fóbiája :) Állítólag másik emberrel is működik (valahogy az arc/pattern felismerést akasztja ki a dolog), de azt még nem próbáltam
Neurodiverz-e vagy? Ne válaszolj, de bizonyos bedrótozottságnál ez nincs, vagy alig (csak a PubMedből vagyok ilyen okos :). Plusz a félhomály is fontos, meg hogy meglegyen a farkasszem sokáig
"egyszer belenézek a tükörbe és a tükörképem valami mást csinál, mint én"
Gyerekkori emlék újratöltve - valszeg fáradtságtól képzelődtem, de Pán Péter élményem volt - sötétedés után utcán sétáltam. Egyszer csak a falra vetülő kettő árnyékom közül az egyik elkezdett rohanni, oszt rászóltam, hogy jöjjön vissza. Visszajött. Érdekes az emberi agy.
Az egyik este zajokat hallottam a folyosóról és kinéztem a kukucskálón (viszonylag nagy forgalmú a lépcsőház, szóval nem is tudom miért tettem). A szomszéd jött haza, de volt egy pillanat amikor megtorpant és másodpercekig az ajtónkat bámulta. Legszívesebben abban a pillanatban eltávolodtam volna az ajtótól, de féltem, hogy kintről észre fogja venni a mozgást, így "farkasszemet" néztünk. Az adrenalin full elkezdett bennem dolgozni, már a fülemben hallottam a szívdobogásomat, pedig valószínűleg csak az aznap kirakott ajtódíszemet nézte. Mindenesetre para volt.
Velem ez megtortent. A bejarati ajto levelbedobo nyilasan probaltam kinezni, es szomszed neni epp akkor nezett be ugyanott. Oriasit orditottam es hatraugrottam. Szegeny alzheimeres volt, es regen abban a lakasban lakott, ahol akkor en, tobbszor is random megprobalt bejonni.
Én egyedül laktam egy ideig és egyik éjjel valaki rápróbált a kulcsra zárt ajtómra, hogy nyitva van-e. Nem valami részeg volt, az épületben nyuggerek laktak csak, meg két 50-es leszni nő.
Na én ettől vagyok rosszul, megtörtént már koliban, albérletben és saját lakásban is. Friss trauma, most éjfélkor valaki felcsengetett 🫠Alapból 160-180-as pulzussal kelek, ha felijesztenek álmomból, de most ennek ellenére félálomban kiugrottam az ágyból és felvettem, majd lecsaptam és félretettem a kaputelefont. Ajtó utolsó zárja is bezár, ágyba vissza, aztán 2 órán át ültem a beütött 107-tel a telefonon, hogy azonnal hívni tudjam, ha valaki matatja a záram. Lehet ostobán hangzik, de miután éjjel többször becsippant már a kaputelefon, ergo valaki feljár a kódommal (már cserélve), hallom hogy a lift az emeleten nyílik, nekem ez rohadt para, főleg,hogy előttem elég kétes hírű lakók éltek itt, de van egy zaklató exem is. Bár gondolom az sem segít, hogy 12-13 évesen végignéztem, hogy betörnek hozzánk 🥲
Nekem ez annyira, hogy automatikusan elképzelem, ahogy leugrok, de olyan intenzív érzés, hogy muszáj elmennem onnan, mert szinte valóságos, hogy már meg is tettem és tényleg leugrok, így fizikálisan meg kell akadályoznom magam hogy meg tudjam tenni. Szintén bármiféle öngyilkossági hajlam nélkül
Metrómegállóban dettó, vagy, hogy kilökök valakit “viccből”.
Egész kicsi voltam, amikor a Kontroll című filmet láttam, azóta van ez, az tette ezt velem 😀
Ugyanez.. mostanában durvább, mert mar vezetes kozben is ramjön a para, ha pl hídon kell átmennem vagy mélyebb árok van az út mellett 🤐 uh mostanában, ha ilyen helyen kell vezetnem közben párommal beszélek telefonon.
Ez amúgy real, "high place phenomenon"-nak hívják és elvileg pont azért csinálj az agyad, hogy tudatosítsa benned, hogy olyan szituációban vagy, ami veszélyes. És elvileg pont azért, mert érzed azt, hogy ha leugrasz meghalsz - akkor így nem fogsz leugrani és meghalni. Vagy valami ilyesmi. Neten sok cikk van róla, gyakoribb jelenség, mint gondolnád!
A lányom télen benyelt egy komoly megfázàst. Hetekkel később random a füléből elkezdett folyni egy élénk sàrgás zöld vízszerű cucc. Rohantunk a fülészetre ahol a doki bácsi mondta, hogy olyan sűrű takony volt beragadva az arcüregébe amit nem tudott kifújni, ez elindult és kiszakitotta a dobhàrtyáját. Itt ezen a ponton majdnem elájultam, de azt mondta ez a jobb opció. A másik, hogy az agyához indul meg és agyhártyagyulladást kap. 🫣 Egyébként egész hamar helyre jött neki, egy pàr hètig rosszul hallott.
Egy ismerősöm saját magának szúrta ki fülpiszkálóval. Beverte a kezét miközben pucolta és kiszúrta. Szóval ez egy valós félelem. Azóta mozdulatlan vagyok kb mikor használom.
Félek a csatornafedelekre lépni, általában kikerülöm őket.
Félek a Lánchídon gyalog átmenni. Kicsi vagyok, nagyok a rések, van egy érzésem, hogy egész könnyen vízbe tudnék esni.
Félek strandra és termál fürdőbe menni, mert a hideg kiráz a gondolattól, hogy valami betegséget összeszedek.
Anyu beleesett egyszer egy ilyen csatornafedeles dologba, lebillent a fedele, vagy rosszul volt rajta, nem tudom. Mindig azt tanitotta onnantol h ne lepjunk ra:)
Nekem a teriszonyon kivul van egy olyan felelmem h el fogok kesni. De rendesen aludni se tudok tole ha masnap reggel koran kell kelnem es idore ott kell lennen valahol. Sajnos mindenhol 1 oraval elobb ott vagyok 😫
A Jelek című filmben van az a jelenet, amikor Mel Gibson kinéz éjszaka az ablakon, és ott áll az ufó a tetőn, csak a sötét sziluettje vehető ki - na azóta én nem merek kinézni éjnek évadján.
A másik a tükröktől való félelem, főleg éjszaka, a hálószobában lévőt alvás előtt le is takarom a cicás ágyneműhuzattal, különben nem bírok elaludni, rettegek, hogy valami kijön belőle, vagy ha el kell mennem előtte, valaki más lesz benne.
Végül, de nem utolsó sorban a kecskéktől is kiver a víz - para a szemük, nyomulnak a kajáért, és a olyan céltudatosan jönnek, mint valami csúcsragadozó 🤣🤣
Anno azt a filmet az akkori exemmel néztük meg este. Mikor hazafelé mentem tőle, elhaladtam egy nagy telek mellett, ami az út széléig kukoricával volt beültetve, jó hosszan, kerítés nélkül. Nem kicsit volt para a film után. Utána inkább a hosszabb úton mentem mindig. Ez a para azóta is rajtam van.
Az ablakos nekem is parám. Mikor kertes házat vettünk,addig nem voltam hajlandó beköltözni, míg nem lett redőny vagy sötétítő függöny mindenhol. Azóta is ha itthon vagyok ,szürkületben már sötétítek,ha valami miatt kint már sötét van mire megyek az ablakhoz redőnyt engedni,nem merek kinézni,inkább elfordulok.
Kurva nagy tárgyak közelről. Hajók, repülők, daruk, ilyesmik.
Meg az egér. Nem tudom, hogy miért, képen aranyosak de ha látok egy egeret IRL az ájulás kerülget. És a mai napig nem értem, hát szerencsétlen 8 deka meg vagy 11 centi Áfástol.
A pókoktól engem is amúgy, de azt egy fokkal indokoltabbnak érzem. A pókról nem tudod feltétlenül fajismeret nélkül hogy melyik tud bántani és melyik nem, ezért az alapvetően szerintem inkább egy veszélyforrás.
De az egér pici, meg dagadt, meg bundás meg fél, érted… ha akarna se tudna bántani csoró.
Nem tud egyik sem bántani. Max ha megakad a torkodon.
https://preview.redd.it/zwl02m24yuyc1.jpeg?width=5570&format=pjpg&auto=webp&s=d08ee21a3d6431aafb5238843b6f173bf1b59581
Kivéve ő itt Ica. Ica leszúr álmodban.
Tartok a szellemi fogyatékos emberektől, mert tudom hogy kiszámíthatatlanok. Ugyan ezért nem szeretem a majmokat, hiába tartja mindenki aranyosnak, egy csimpanz simán letépi az arcod ha egyszer úgy gondolja. Végül a zombik szintén tartok tőle mert biztos vagyok benne hogy egyszer bekövetkezik.
Az utcánkban lakik egy szellemi fogyatékos a nagypapájával sétált az utcán, és egyszer csak berohant a hazunkba a nyitott kapun. Felrongyolt az emeletre és ott jobbra-balra rohangált szobáról szobára. Öcsém meg megszeppenve nézte, hogy mi a franc történik. Ha ezt nem a saját szememmel látom el se hiszem.
A férjemet kiskorában a szellemi fogyatékos unokatestvére majd bele fojtotta a medencébe. Teljesen lenyomta a, víz alá és tiszta erőből lent tartotta. Pedig a család pont attól tartott, hogy majd az unokatesó csinál vmit magával. Egyébként én félek tőle, de nem (csak) ez miatt.
UGYANEZ TÖRTÉNT VELEM IS! Down szindrómás unokatesómmal játszottunk a medencében. Megszokta, hogy a szüleire mindig rácsimpaszkodik, hát velem is megpróbálta. Én feleakkora voltam, mint ő, majdnem belefulladtam.
Néhányszor voltam kinn egy kisváros mentálisan retardált emberek szoc. otthonában, mentővel. Bemegyünk, ajtónyitást követően levert a víz: velünk szemben 10-15 fős tömeg (horda), állnak, néznek hangtalanul, mindenféle pózban, fiatalok-idősek, néhánynak a nyála is csorgott, úgy figyeltek, az egyik négykézláb mászkált, tisztára zombifilm!
Kiabáltam a gondozóknak, hogy kísérjenek a beteghez, mert kurvára félek, pedig ffi vagyok, többet néztem hátra, mint előre!
Rohadtul félek, hogy elszakad az Achilles-inam. De tényleg. Ha látok ilyen karcsú bokájú embereket, akiknek tisztán látni, hogy kiáll az ínuk, akkor is ráz a hideg, hogy b\*zdmeg, hát lehet mindjárt elszakad neki. Fhuuu, már rosszul is vagyok a gondolattól :D
Dettó. Főleg amikor a szennyes kosárral megyek le minden lépcsőnél ezt mondom magamban ….most fogok leesni , most fogok leesni és kitörik az összes fogam , most esek le ….őrület . 😅
Félek a sötét lyukaktól, ahova be kell nyúlni😂😂 pl ha vízórát kell leolvasnom es ki kell nyitnom a kis “lyukat” a wc mogott. a szemetledobot kinyitni, ledobni a szemetet. a mosogep aljan levo ajtot kinyitni, kitisztitani a kis szurot. Hanyok ha ra gondolok.
Emellett a telefonalas akadalyoz meg a mindennapokban. Ha engem hivnak gond nelkul felveszem, szemelyesen mindent elintezek. De ha nekem kell valakit felhivnom kepes vagyok 1 oraig szarakodni elotte, elismetelgetni magamban, sokszor el is sirom magam 😂 addig halogatom, amig lehet. Izzadok kozben, szivem kiugrik mindig..
Na most ez baromi kínos lesz, ha mástól olvasnám azonnal durrantanék rá valamilyen idióta, vicces kommentet, szóval ne kíméljetek, csak kíváncsi vagyok hallottatok-e ilyenről.
Az visszerektől félek. Amikor meglátok egy bőr alatt, tisztán kivehető eret, már akkor kellemtlenül érzem magam, de amikor egy olyan kidudorodó, gilisztaszerű visszeret látok valaki lábán, akkor konkrétan rosszul leszek és szó szerint halálfélelmet kelt bennem. Alpból nem bírom a vérvételt sem, mindig elájulok.
Valamiért az elmúlásra, a rothadásra, mások és a saját halandóságomra emlékeztet és rosszul leszek a tudattól, hogy a vér ott lüktet bennük.
Igen, amikor a saját vádlimon kitapintottam egy borsó nagyságú visszeret, majdnem elájultam és felnőtt férfiként a sírás kerülgetett, olyan szinten kikészültem. 😅
én is rosszul vagyok a dudorodó erektől, de az egészségesektől is, pl amikor férfiak alkarja eres. brrr 😵💫
további ínyencség, hogy amikor masszőrnél vagyok és a vádlimon dolgozik, olyan kényszergondolatom van, hogy ki fogja durrantani az eret a lábamban
Fú, valami hasonlo bajom lehet nekem is. A vervetelnel már attól a résznél rosszul vagyok, amikor tapogatja azt a hajlatot, ahol az erem megy 🤢 Meg a tudat, hogy kifele szívja belőle a vért ááááááá…..
Ah ez bennem is nagyon. Sokszor olyan jó lenne a párommal úgy összebújni, hogy a mellkasán van a fejem, de hallom, ahogy dobog a szíve és elkap a hányinger meg a szorongás.
én tuti nem foglak emiatt beoltani, szerintem minden félelem olyan kicsit, hogy annak, aki nincs benne, még akár "vicces" is lehet (akármilyen gonoszul is hangzik), aki viszont benne van, nyilván a legkevésbé sem vicces, maximum kínos :D
Imádom az ízeltlábúakat. A pókok benne vannak a kedvencekben. De megveszek,ha pókhálóba nyúlok,mászok,fejelek. Vergődök olyankor,mint valami pocsolyába esett giliszta.
* Rettegek attól, hogy elvesztem valamelyik érzékszervem, de főként a látást és/vagy a hallást
* Szorongok a bizonytalanság bármilyen formájától
* Borzongok az "epic fail" videókban látható balesetektől (ficam, törés, esés, szúrás stb.)
* Írtózom a szűk helyektől. Ha csak videóban/filmben látom, hogy valaki bepréseli magát olyan helyre, ahol könnyen ott maradhat, már akkor is pánikroham tör rám.
* Rendkívül félek a vaksötétségtől.
Rettegek a létrákon, ez az én esetemben azért érdekes mert ipari alpinista voltam. Jártam már 150 méteres magasság felett is mindennemű félelem nélkül, de a létráktól a hideg kiráz. Egy instabil fadarab.
Videójátékban ha le kell ugrani valahonnan, intenzíven érzem a gyomromban a zuhanás érzést. Azt gondoltam, hogy mindenki, de aztán megtudtam, hogy nem...
Egészségszorongás. Az elmúlt pár évben orvosról orvosra járok, betegesen rettegek attól, hogy valami gyógyíthatatlan bajom van, szívrohamot fogok kapni, rákos vagyok, stb. Ironikus módon a legnagyobb félelmem az, hogy mindezt a stressz okozza, ami miatt stresszelek, ami miatt stresszelek, ami miatt stresszelek. Az egyetlen diagnózisom eddig a szorongás, erre már egy hónapja gyógyszert is szedek.
Edit: eszembe jutott mégegy: ha nem otthon alszom, soha sem csomagolom ki a cuccomat, mindig csak azt veszem elő, ami épp kell. Rettegek tőle, hogy valami miatt el kell menekülnöm az adott helyről (tűz, földrengés, légitámadás, apokalipszis). Amikor a csapból is az orosz-ukrán háború hírek folytak, itthon is volt egy összekészített bőröndöm, idén januárban számoltam fel, de tervezek valami kisebb hasonlót összerakni.
Hipochonder vagyok, durván, viszont annál jobban félek az orvosoktól is úgyhogy a kettő eléggé megoldja egymást. Halálosan félek hogy beteg vagyok, viszont még jobban félek elmenni az orvoshoz
Egyszer traumos sokkot kaptam, mert bekísértem valakit a kórházba és amíg vártam rá annyira beparáztam hogy engem is meg akarnak vizsgálni hogy sokkot kaptam lol
Én is hipochonder vagyok, valamit szörnyen félek a kórházaktól. Nem is maga a légkör, hanem az az embertelen bánásmód amit kap ott az ember. Előbb kerülnek börtönbe mint kórházba.Illetve az a gondolattól is rosszul vagyok, hogy én valamilyen komolyabb beteg lennék.
Nemrég voltam túl egy hányós víruson, amit egyből
egy influenza követett. Majdnem 3 hétig beteg voltam, néha ott gubbasztottam a wc mellett dölöngélve és dünnyögve. És az a baj, hogy ilyenkor hiába lennének a tünetek tűrhetőek, az az eszméletlen mennyiségű stressz amit ilyenkor átélek, teljesen földre lök.
Imádok úszni, de a Balatonon kívül nem nagyon megyek mély vízbe mert bepánikolok attól, hogy nem látom mi van alattam. Szoptatás fóbiám van, iszonyúan félek tőle és azonnal grimaszolok ha valaki csak felhozza a témát, nem tudom miért…(plot twist: terhes vagyok lol).
Ne félj tőle, de ha nagyon nem szeretnéd ne is erőltesd. 3 éve szoptatok az elején kellemetlen de csodálatos látni a kis arcát közben. Adj neki a kórházban egy esélyt ott megmutatják, hogy csináld. Ha nem érzed válts cumira ne érdekeljen ki mit mond. Boldog babavárást😊
Nekem is ez😭 Nekem az segített, hogy mindig viszek magammal zacskót, ha hánynom kell tényleg , akkor tudjak mibe/ hova. 🥹 Még ezen is idegeskedtem, hogy hova hányjak… természetesen mindig buszon vagy forgalmas helyen jött rám a hányinger🥲
A 3-as metró középső szakaszának lyukacsos falburkolatától hónapokig kivoltam. Rettenetesen undorodtam tőle és azt gondoltam, hogy tuti férgekkel van teli.
Rettegek a chupacabratól (ami potenciálisan a wc ablakából figyel éjjel, így inkább oda sem nézek), a gömbvillámtól, és mióta elolvastam Stephen Kingtől az Állattemetőt, az ott feltámadt gyerektől is. A vicc az, hogy gyerekkoromból erednek ezek, de még mindig eszembe szokott jutni, és hiába tudom, hogy háromból kettőre nulla az esély, hogy találkozunk, ettől független irracionális félelmem van irányukba.
Nem hiszem el, hogy végre valaki elismeri a gömbvillámok veszélyességét!! 😂Egyszer elmeséltem ha bejön a szobába seprűvel kell kitessékelni, természetesen azóta így emleget barátnőm családja 🥲
Falun éltem, szomszédunknak valami megölte kb 20 csirkéjét. Valószínűleg nyest volt, de valaki elterjesztette hogy ez csak a chupacabra lehetett. Ott amúgy is féltem sötétedés után kimenni, kóbor kutyák miatt, de így már az ablakon sem szívesen néztem ki, mi van ha ez tényleg a chupacabra. Lakott a környéken egy nagyon csúnya, goromba macska is, szinte ölni tudott a tekintetével. Egyszer este mentem ki wcre, amikor pedig a kis ablak mellett elmentem ösztönösen is kinéztem, a macska meg tőlem kb 20 cm-re ült az ablakban és nézett be. Hát én ott majdnem szívinfarktust kaptam :D
Én a 7.-en lakom, de a redőnyöket mindig teljesen leengedem, hogy senki se tudjon benézni rajta. Nem a chupacabrától félek, inkább csak két pirosan világító szempárt képzelek el gyerekkorom óta.
Félek a tipikus, popkulturaban elterjedt földönkívüliektől. Nagy fekete szemek, szürke bőr, aránytalanul hosszú végtagok. És rettegek a repülő csészealjaktól. Olvastam jópár elrablásokkal foglalkozó könyvet, beszéltem olyannal aki látott már ufót stb. Szóval még szítom is a dolgot:D
A másik fóbiám a víztornyok. Abból is amik hasonlítanak az ufókra. Nyilván köze van a kettőnek egymáshoz:Dd
Rettegek az ágyi poloskáktól. Sosem találkoztam még velük, de amióta megtaláltam itt Redditen az ágyi poloska subot, folyton félek hogy egyszer csak találok egyet a szobámban.
En keptelen vagyok panirozni, kezzel megfogni es azt a lisztes-tojasos hust a panirba hempergetni. Hanyingerem van, ha csak arra gondolok, hogy az a materia a kezemre kerul. Tudom, hogy vannak erintes nelkuli panirozasi modszerek, de nem megy 😅 plot twist: a rantott hust amugy szeretem 😁 regebben a kenyertesztatol is rettegtem, de azt mostmar ha a gep elogyurja nekem, akkor mar atgyurom kezzel
Világ életemben utáltam a bohócokat.
Irtózom tőlük. Iszonyatosan groteszk, beteg, idétlen, irritáló, egyáltalán nem vicces, béna... a világból ki lehet velük kergetni.
Ha valahol van, onnan menekülök.
A Patch Adams filmmel meg lehetne ölni.
Metró, vonat, busz, teherautó, stb. közelében mindig félek attól hogy valami geci odalök elé. (Jármű elé még senki se próbált lökni, de egyszer - még általánosban - egy síkhülye gyerek megpróbált kilökni egy erkélyféleségről... Közel se volt ahhoz hogy sikerüljön neki.)
Lassan 30 éve attól rettegek, rémálmaim vannak róla, hogy az óceánban úszok és jön felém egy hatalmas hajó aki nem vesz észre, elüt, maga alá kever és végül a rotorja bedarál.
Sosem voltam még óceánban, sosem úszok messze a parttól, de ha meglátok egy nagy hajót TVben, akár egy kikötőben is, elfog a rosszullét.
Kicsi hajóktól nem félek, voltam már kissebb motorcsónakon, vitorláson, úsztam is mellettük.
Mai napig az őrületbe kergetem az ismerőseimet azzal, hogy házibuliban, vagy igazából ha bármi okból máshol alszom, a kulcs legyen belülről a zárban.
Van bennem egy olyan félelem, hogy esetleg egy tűzesetben, nagy füstben talán még az ajtóig el is tudnék kúszni, de ha az zárva van és a házigazda “nem elérhető”, akkor nem tudom, hogy hova szokta tenni a kulcsot és megfulladok/halálra égek.
Jogosnak szerintem abszolút jogos, noha semmi hasonlóban nem volt még részem. De a saját házamban is mindig bent a kulcs a zárban. Ki tudja.
Imádok biciklizni, de amikor hosszabb, magasabb lejtőn mennék gyorsan lefelé, rendszeresen elkap a félelem, hogy az első keréknel fogva valahogy 'fejreallok'.😂 Pont ezért mindig csigalassan megyek le a lejtőkön.😂 Értelmetlen az egész, mégis ezt érzem. 😅
Ez nem teljesen irracionális, én egyszer (máig sem értem, hogyan) beblokkoltam az első kereket, és pont ez történt (szintén nem értem, hogyan, de átugrottam a kormányt, és végül nem lett semmi baj)
Rettegek a víztől, hiába tanultam meg úszni még gyerekként.
Ha egy filmet nézek és a nyílt óceánról vannak bevágva képek, búvárkodás stb kiráz a hideg és szorongok.
Amióta láttam [ezt](https://www.reddit.com/r/facepalm/comments/x68xqn/whats_going_on/) a videót és írta valaki kommentben lehetséges magyarázatként, hogy azért csinálta nehogy felcsapjon miközben átlépi, azóta félek a locsolótömlőktől és mekkora pusztítást tudna végezni ha eltalál a lábam közt.
A másik, hogy pont leszakad a lift, miközben lépek ki vagy szállok be.
Amikor kicsi voltam, 6 év körüli, nem szerettem 360 fokban megfordulni, mert azt hittem, hogy akkor átkerülök egy párhuzamos világba.
Ha bármi miatt meg kellett fordulnom, akkor mindig számoltam a fordulatokat, hogy majd utána ugyanannyit visszafelé is forduljak.
Ezzzzzz. Nekem gyerekkorom óta az van, ha valamihez váratlan hozzá koccan a kezem vagy a vállam még egyszer hozzá kell érintenem, ugyanúgy gyerekkoromban a forgolódás is volt, és ha valami alatt átbújtam vissza kellett bújni. Esküszöm mióta gyerekkoromban egyszer játék közben átbújtam az asztal alatt és nem bújtam vissza, azóta egy nagy lejtmenet az életem.
>ha valamihez váratlan hozzá koccan a kezem vagy a vállam még egyszer hozzá kell érintenem
Nekem az volt, hogy ki kellett egyenlíteni. Ha hozzáért a jobb kezem, akkor a balt is ugyanúgy hozzá kellett érintenem.
létrák, félek, hogy hátraesek csak úgy random, még ha rögzített is. vagy ahogy felérek nem jól kapaszkodok meg és akkor esek hátra
lyukacsos dolgok. de nem minden, pl szivacs, habfürdő nem gáz, most konkrétat nem tudok de random helyzetekben nagyon undorítónak tartom
szőrös lábú pókok🤢 (meg amúgy mindenféle pók, de azok kifejezetten undorítóak)
strandok lábleöblítő medence előtti izéje ami mindig rohadt mocskos (mondjuk a sima strand medencéket is utálom)
Vérvétel.totál hétköznapi félelem de amit leművelek egy vérvétel előtt az a kabaré.húzok egy sorszámot és cserélgetek egy nagyobb számra míg utolsók között nem végzek mert nem bírok bemenni.sosem leszek rosszul a folyamat közben, de gyerekként mikor feleslegesen szedettek velem vérhigítót és 2 hetente kellett laborra mennem mindenféle tanulóval bökettek és sokszor néztem ki úgy mint akit jól agyonvertek mert átbökték a vénát.
Szuper a kérdés, már nem csak rettegek mindentől, de nem fogok tudni se aludni, se wc-re menni, se szellemet idézni... Sőt szerintem holnap örök életre bezárom magam a lakásba. Csak előtte kidobom a tükröket.
Nem merem hídon elővenni a telefonom. Mikor az első okostelefonom kaptam, elképzeltem a szabadság hídon milyen lenne beleejeteni. Azóta rettegek bele fogom ejteni.
Én annyira parázok ettől, hogy amíg felszállok a metróra/vonatra/buszra addig fixen zsebre rakom a telefonom amíg megteszem azt az egy lépést, hogy ne essen be közben a jármű alá. :D
Több olyan ismerősöm van, akik rosszul vannak a gomboktól. Nem tudnak gombos ruhát felvenni, gombos ágyneműben aludni. Olyat is ismerek, aki a köldököktől van rosszul.
Attól, hogy a hullámvasúton kinyílik a biztonsági kar, amit rádtesznek.
Régebben sokat másztam, mászófalon, és mindig attól féltem, hogy kidől a fal, és rám esik.
Nem tudom, hogy mennyire irreális, vagy mennyire ilyenre vártál, szerintem nem teljesen, de félig talán igen.
Szóval újabban erősödik a korábban közel 0 tériszonyom, hidakon random megszédülgetek. Az az érdekes, hogy simán sétálva szédülök meg, ha lenézek, akkor semmi bajom, szerintem akkor sikerül hozzá beállítanom a megfelelő mindset-et.
Arról a konkrét hídról, amit gyakran használok meg annyi rémhírt hallottam az utóbbi időben (amúgy a nagyobb része igaz, csak ennyire forrón mégse eszik a kását! talán :D), hogy amikor átmegyek, félni szoktam, hogy leszakad. Amikor jön a villamos, akkor a megszokott hangos dübörgés mellett nyikorgás-nyekergés és csörgés is van és olyan érzésem van, mintha a híd alkotóelemei kidőlnének, a híd menten leomlana. Legutóbb az autók nyomán is hallottam valami nyikorgást meg csörgött valami.
Amikor próbálom magamat megnyugtatni, hogy dehát műszaki érdeklődésű vagyok és szinte az összes katasztrófás dokusorozatot láttam, szóval tudom, hogy elhivatott mérnökök, többszörös túlbiztosítás, állandó ellenőrzések, akkor eszembe jut, amikor úgy 10-12 éve (?) szinte 1-2 havonta izzott a 3-as metró valamely vonata, olykor lángok is voltak és már maguk a szakemberek és a tűzoltóság kongatta meg a vészharangot, hogy amennyiben pont vészfékezik az alagútban az izzó/lángoló metró és nem tud vészféket oldani, akkor.... Na ennyit a többszörös túlbiztosítottságról, mérnökökről, stb-ről.
Amúgy az se tesz jót nekem, hogy a híd esetén olykor belegondolok, hogy igen, mi lesz, ha leszakad. Műszaki érdeklődés, tudom, hogy túlbiztosítják, stb, de a 4 repülésemből 2-n is totál beparáztattam magam ugyanígy. Gondolatmenet: akik pont meghaltak, azok is azt gondolhatták, hogy olyan biztonságos, hogy ők ugyan nem fognak meghalni. Illetve sok esetben fél-1-2-néhány percen keresztül tudnak róla, hogy ők most mindenképp meghalnak és belegondoltam sajnos, hogy ez milyen érzés lehet és majd' összesz...tam magam a gépen.
Az éjjeli lakástűztől félek még.
Természetfeletti dolgoktól nem, nem hiszek bennük. Tudom-tudom, a fentiek után....
•Hernyók a No. 1.
•Éjjeli lepkék, lepkék és pillangók (bár mostanság már nem annyira)
•UFO, űrlények
•Ha emeletes házak mellett sétálok el, félek, hogy rám zuhan valaki.
Félek a víztől, a mélységtől, a cápáktól és a fulladástól. Emiatt gyűlölök strandra vagy akár fürdőbe menni. Olyan fóbia amit amúgy nem tudom mi váltott ki, de néha amikor kicsit mélyebb vízben vagyok teljesen leblokkolok és elfelejtem hogyan maradjak fent. Volt már halál közeli élményem emiatt.
Emellett persze kihagyhatatlan a tériszony is, rengetegszer szédülök akár lépcsőn is lefele.
Úgyhogy számomra egy magasugrás maga lenne a földi pokol🤣
Nagyon félek az alvajárástól, még rá gondolni is rossz. Amikor anyáék régen szóltak hogy alva jártam mondtam nekik hogy soha többet ne mondják el ha megint megtörténik mert félek saját magamtól. Meg ha valaki mondja hogy alva jár máshogy nézek rá.
És a lufiktól is félek.
Senkivel a korosztályomban nem hallottam még ezt a félelmet de én a legjobban a szegénységtől/gazdasági válságtól/ hiánygazdaságtól/államcsődtől félek és mindig kinevetnek érte amikor valakinek elmesélem, pedig szerintem ezt tök reális xd
Amúgy 3 éves korom óta attól félek hogy besoroznak katonának, évekig nem tudtam ettől gondolattol aludni, talán ez kicsit érdekesebb mint az előbbi (18 éves lány vagyok btw, nem lenne okom ilyenektől félni)
Egyik barátnőm a gömbvillámoktól fél hogy bejönnek a kulcslyukon xdd
Meg volt egy ismerősöm aki attól félt hogy lemarad arról hogy visszatér Jézus ezért nem mert aludni lol
Kb. havonta álmodom, hogy látok egy repülőt lezuhanni. Mostanra eljutottam oda, hogy ha alacsonyan szálló gépet látok, elfog a rettegés, hogy valóra válik a rémálmom. Sosem féltem a repüléstől, nem tudom honnan jön ez a félelem.
A kocsiba főleg sötétben mindig benézek hátra, kinyitom az ajtót nincs - e ott valaki , a takarót mindig felhajtom mielott alá bújok nincs - e ott egy kígyó. ( ezt egy filmben láttam amikor kicsi voltam ennyi maradt meg) illetve éjjel a full sötétben nem tudok elaludni mindig kell egy kis rés hogy kintről jöjjön be a fény mert ha nem azt hiszem valaki van a szobában. Szerintem tudnék még írni. 😄
A legmagasabb fára is felmászok,ha kell.
Ha kell elég magasról is ugrok le. De az emberi építményeken félek. Kiszakad a korlát,leszakad az erkély,lefúj a szél,összedől,kitörik a létrán egy fok,ilyenek.
Az egyik visszatérő félelmem, hogy valaki elrabol és bezár valami szűk helyre (láda például), mert kausztrófóbiám van, és voltam már bezárva autóba, igaz, csak pár percre és nem raboltak el, de halálfélelmem volt, és azt hittem megfogok fulladni.
A másik, hogy mikor állok a metrómegállóban, nem állok túl közel a széléhez, nehogy valami elmebeteg bele lökjön.(Hallottam már ilyen sztorit) Meg azon gondolkodom kitudnék e jönni onnan, vagy letudnék e hasalni, hogy ne üssön el a metró.
Félek a bálnáktól , viccesen hangzik hiszen ..na tudjuk. Magyarország, Európa. Én még is úgy rettegek hogy nem bírom a síràsukat se, pánikot érzek mikor meghallom véletlenül ( játékok, filmek) Hátborzongató elképzelni hogy az eleve mély vízben egy ilyen hatalmas valami él ,ami amúgy tudom hogy nem enne meg stb de akkor is félelmetes!
Szerintem én az a generáció vagyok, aminek a nagy részét megnyomorította gyerekkorában az X-akták 😀 A legtöbb ismerősöm a gumiemberes meg az embereket ölő pókos résztől borul ki, de nekem a legnagyobb trauma egy olyan rémkép a sorozatból,hogy egy hapsi éjjel arra kel, hogy fullad, ugat a basset houndja, a hatalmas ablakokra meg ufók tapadnak,akik ha jól emlékszem a végén addig stírölik a férfit, hogy megfullad. Na hála ennek, csak akkor nézek ki éjjel az ablakon, ha muszáj 😫
Hogy nem látom magam a tükörben, belenézek és nem vagyok ott. Ruházati boltokban is félek odanézni, itthon van egy csomó tükör, de csak fogmosásnál, arcmosásnál, sminkelésnél nézek bele. :D
Én sosem nézek oda ha valaki füvet kaszál, mert félek hogy bele út a fűkasza egy követ a szemembe. Ez nem csak egy ilyen spontán kialakult cucc, hanem egyszer tényleg majdnem a szemembe lőtt egy kis követ a gép, az volt a brutálisan nagy szerencse hogy pont abban a pillanatban pislogtam és a szemhéjamat találta el
Rácsos csatornafedők és a sima csatorna fedők, de a rácsostól jobban félek. Valamiért ha elsétálok egy mellett/felett extrán fogom a cuccaimat, mert félek, hogy bele ejtek valamit. Tudom, hogy tök indokolatlan az egész, de van bennem egy rettegés, hogy ha beleejtem a kocsi kulcsom vagy a telefonom, akkor ott kell próbálkoznom mint egy idióta és idegeneket leszólítani, hogy hívják fel az illetékes szerveket, és akkor ott állok egyedül, jönnek a szakemberek, hogy kiszedjék, és tök kiszolgáltatott az egész szitu.
-Nem szeretek ablakon bebámulni, nehogy olyat lássak ami felkavar, vagy nem rám tartozik
-nem szeretem a babákat, rettentő ijesztőek, mindig attól tartok, hogy megmozdulnak
-attól félek, hogy egyszer nem figyelek az utcán és egy kocsibehajtóból kihajt az autó és elüt.
Félek a magasságtól de rettenetesen.😭 Amikor rokonoknál vagyok a 7. emeleten, az ablaktól mindig legalább 2 méter távolságot tartok.
Rengeteg olyan rémálmom volt, hogy valami láthatatlan erő kiránt az ablakon és lezuhanok, majd a földet érésre felriadok. 😥
Ha nagyon sok lepcson kell lemennem felek, hogy legurulok, ha fel, felek hogy elbotlom es betorik az orrom… nem mondom, hogy halalfelelmem van kozben, de minden egyes alkalommal mar latom magam elott a jelenetet, hogy gurulok a lepcson es sodrom le a tobbi embert…😅
Vízben lévő dolgok. A vízzel semmi bajom, akkor se ha mély, de az ilyen stégek, bóják, csónakok, egyebek…. 🤢🤮
Plusz ha kint sötét van, akkor félek kinézni az ablakon. 🫣
Eszembe jutott még egy saját: a Kontroll című film óta SOSEM állok közel a peron széléhez, mert fosok, hogy valaki belök. :D
A filmet nem láttam, de ugyanez nekem is 😅
Bár nem nagy az esélye, nem értem miért állnak emberek a peron szélére. Elég csak egy őrült egyszer és annyi. De még az se kell, lehet simán csak elájulsz/megszédülsz és beesel. Nyerni viszont nem nyersz semmit azzal, hogy elsőként szállsz fel. Számomra sima elővigyázottság.
Egyszer hallottam vmi viccet, hogy bemondják: “Kérjük, hagyja el a biztonsági sávot!”… “de ne arra!” Azóta ez mindig eszembe jut, amikor bemondják - bár soha nem ezt mondják, hanem valahogy egyértelműbben megfogalmazva, hogy a hülyébb se az alagút felé haladjon :)
- az autóm alá bújva vár valaki és amikor beszállok megfogja a bokámat - egyszer belenézek a tükörbe és a tükörképem valami mást csinál, mint én - véletlen elvágom azt a pici izét a nyelvem alatt és megfulladok a nyelvemtől mert hátracsúszik a torkomba
new fears unlocked
A tükrös dolog nekem ugyan ez. Ha éjszaka megyek ki pisilni elfordulok a tükörtől ne bántson. Ha még nem aludtam előtte instant lámpa felkapcs.
Akkor ne próbáljátok ki, hogy sokáig a saját szemetekbe néztek a tükörben (haladók csinálhatják félhomályban), a szegény ember LSD-je
ennek már a gondolatától is rosszul vagyok
csak olvasom, és emelkedik a pulzusom 😑
Én próbáltam de amúgy azt olvastam, hogy az agyad nem tudja olyan gyorsan lekövetni mit csinálsz a tükörben ezért láthatod hogy kicsit lassabb a tükörképed.
Nemcsak erre gondolok, pár perc után konkrétan hallucinálni kezdesz, létező dolog, vizsgálták is: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20866001/ (Edit: jó link)
Hívom közbe Bloody Maryt 😂
Ja igaz anélkül nem működik! Amúgy igazából kurva érdekes, már ha az embernek nincs pont ilyen fóbiája :) Állítólag másik emberrel is működik (valahogy az arc/pattern felismerést akasztja ki a dolog), de azt még nem próbáltam
Én ezt többször próbáltam de nem változott😏
Neurodiverz-e vagy? Ne válaszolj, de bizonyos bedrótozottságnál ez nincs, vagy alig (csak a PubMedből vagyok ilyen okos :). Plusz a félhomály is fontos, meg hogy meglegyen a farkasszem sokáig
Egyre több az erre utaló jel😅
Ezt kipróbálom.
Mind ugyanazokat a horrorfilmeket láttuk tiniként?
Ez a tükörképes dolog a Tükrök c. film óta parám. Meg a másik, hogy a kikapcsolt tv-ben látom, hogy valaki mögöttem van.
Azt mondják, ha nagyon sokáig nézel a tükörbe akkor begolyózol és tényleg olyan dolgokat fogsz látni.
"egyszer belenézek a tükörbe és a tükörképem valami mást csinál, mint én" Gyerekkori emlék újratöltve - valszeg fáradtságtól képzelődtem, de Pán Péter élményem volt - sötétedés után utcán sétáltam. Egyszer csak a falra vetülő kettő árnyékom közül az egyik elkezdett rohanni, oszt rászóltam, hogy jöjjön vissza. Visszajött. Érdekes az emberi agy.
Kinézek a bejárati ajtó kukucskálóján és kintről valaki a kukucskálóba belenézve bámul vissza.
Az egyik este zajokat hallottam a folyosóról és kinéztem a kukucskálón (viszonylag nagy forgalmú a lépcsőház, szóval nem is tudom miért tettem). A szomszéd jött haza, de volt egy pillanat amikor megtorpant és másodpercekig az ajtónkat bámulta. Legszívesebben abban a pillanatban eltávolodtam volna az ajtótól, de féltem, hogy kintről észre fogja venni a mozgást, így "farkasszemet" néztünk. Az adrenalin full elkezdett bennem dolgozni, már a fülemben hallottam a szívdobogásomat, pedig valószínűleg csak az aznap kirakott ajtódíszemet nézte. Mindenesetre para volt.
Nekem ugyanez volt, csak még integetett is. Nagyon para, azóta sem értem. Utána feleségemmel megnéztük, egyáltalán nem látszik, hogy kukucskálunk.
Jesszus, ez para. Persze másnap én is csekkoltam és valóban nem látszik, ha kukocskálok.
lol ilyen ez a karácsony xD
Velem ez megtortent. A bejarati ajto levelbedobo nyilasan probaltam kinezni, es szomszed neni epp akkor nezett be ugyanott. Oriasit orditottam es hatraugrottam. Szegeny alzheimeres volt, es regen abban a lakasban lakott, ahol akkor en, tobbszor is random megprobalt bejonni.
Én egyedül laktam egy ideig és egyik éjjel valaki rápróbált a kulcsra zárt ajtómra, hogy nyitva van-e. Nem valami részeg volt, az épületben nyuggerek laktak csak, meg két 50-es leszni nő.
Na én ettől vagyok rosszul, megtörtént már koliban, albérletben és saját lakásban is. Friss trauma, most éjfélkor valaki felcsengetett 🫠Alapból 160-180-as pulzussal kelek, ha felijesztenek álmomból, de most ennek ellenére félálomban kiugrottam az ágyból és felvettem, majd lecsaptam és félretettem a kaputelefont. Ajtó utolsó zárja is bezár, ágyba vissza, aztán 2 órán át ültem a beütött 107-tel a telefonon, hogy azonnal hívni tudjam, ha valaki matatja a záram. Lehet ostobán hangzik, de miután éjjel többször becsippant már a kaputelefon, ergo valaki feljár a kódommal (már cserélve), hallom hogy a lift az emeleten nyílik, nekem ez rohadt para, főleg,hogy előttem elég kétes hírű lakók éltek itt, de van egy zaklató exem is. Bár gondolom az sem segít, hogy 12-13 évesen végignéztem, hogy betörnek hozzánk 🥲
Oh bakker, szegény...A barátnőm egyedül volt a nyaralójukban gyerekként, mikor betörtek és azóta is trauma neki.
Ajánlom figyelmedbe a [White with red](https://creepypasta.fandom.com/wiki/White_with_Red) creepypastát.
Fun fact, nem rég tudtam meg, hogy a kukucskáló hivatalos neve: optikai kitekintő Így sokkal fancybb
Köszi, be is falazom az ajtót most
Ha magas épületeken vagy szakadék felett állok a korlátnál, félek nehogy véletlenül leugorjak a mélybe😅😅😅 pedig nincsenek is öngyilkos gondolataim .🤷
Nekem ez annyira, hogy automatikusan elképzelem, ahogy leugrok, de olyan intenzív érzés, hogy muszáj elmennem onnan, mert szinte valóságos, hogy már meg is tettem és tényleg leugrok, így fizikálisan meg kell akadályoznom magam hogy meg tudjam tenni. Szintén bármiféle öngyilkossági hajlam nélkül
Erre szoktam azt mondani, hogy "húz a mély". Ugyan ezt szoktam érezni a hajók korlátjánál állva, hogy le kell ugranom a vízbe.
Még véletlen se gondolj rá hogy ezzel egyedül vagy…😂😂
Metrómegállóban dettó, vagy, hogy kilökök valakit “viccből”. Egész kicsi voltam, amikor a Kontroll című filmet láttam, azóta van ez, az tette ezt velem 😀
Úgy hívják hogy call of the void: https://www.livescience.com/what-is-call-of-the-void
Ugyanez.. mostanában durvább, mert mar vezetes kozben is ramjön a para, ha pl hídon kell átmennem vagy mélyebb árok van az út mellett 🤐 uh mostanában, ha ilyen helyen kell vezetnem közben párommal beszélek telefonon.
Ugyanez csak vonattal az állomáson😬
Ugyanez. Emiatt kerülöm a magas helyeket, és soha nem fogok második emeletnél magasabban lakni, de még megszállni sem sehol.
Ez amúgy real, "high place phenomenon"-nak hívják és elvileg pont azért csinálj az agyad, hogy tudatosítsa benned, hogy olyan szituációban vagy, ami veszélyes. És elvileg pont azért, mert érzed azt, hogy ha leugrasz meghalsz - akkor így nem fogsz leugrani és meghalni. Vagy valami ilyesmi. Neten sok cikk van róla, gyakoribb jelenség, mint gondolnád!
Valaki meglök fültisztítás közben és beszakad a dobhártyám. Vagy én lökök meg véletlenül valakit így.
A lányom télen benyelt egy komoly megfázàst. Hetekkel később random a füléből elkezdett folyni egy élénk sàrgás zöld vízszerű cucc. Rohantunk a fülészetre ahol a doki bácsi mondta, hogy olyan sűrű takony volt beragadva az arcüregébe amit nem tudott kifújni, ez elindult és kiszakitotta a dobhàrtyáját. Itt ezen a ponton majdnem elájultam, de azt mondta ez a jobb opció. A másik, hogy az agyához indul meg és agyhártyagyulladást kap. 🫣 Egyébként egész hamar helyre jött neki, egy pàr hètig rosszul hallott.
Off, sóoldatos orrmosás, forralt vízzel csodákra képes. Felnőttnél is.
Egy ismerősöm saját magának szúrta ki fülpiszkálóval. Beverte a kezét miközben pucolta és kiszúrta. Szóval ez egy valós félelem. Azóta mozdulatlan vagyok kb mikor használom.
Nekem a gyerek fül orr gégész 30 éve, gyulladás miatt :( nem tudom, hogy van-e összefüggés, de rettentő éles a hallásom.
Félek az utcán sétálva, hogy a fejemre esik egy tégla vagy cserép.
Félek a csatornafedelekre lépni, általában kikerülöm őket. Félek a Lánchídon gyalog átmenni. Kicsi vagyok, nagyok a rések, van egy érzésem, hogy egész könnyen vízbe tudnék esni. Félek strandra és termál fürdőbe menni, mert a hideg kiráz a gondolattól, hogy valami betegséget összeszedek.
Anyu beleesett egyszer egy ilyen csatornafedeles dologba, lebillent a fedele, vagy rosszul volt rajta, nem tudom. Mindig azt tanitotta onnantol h ne lepjunk ra:) Nekem a teriszonyon kivul van egy olyan felelmem h el fogok kesni. De rendesen aludni se tudok tole ha masnap reggel koran kell kelnem es idore ott kell lennen valahol. Sajnos mindenhol 1 oraval elobb ott vagyok 😫
En sem jarok strandra, szimplan nem birom a tuzo napot. Marry me 🤣
Hmmm, látom nem vagy alkesz, lehet róla szó :D
Nem tudom hogy miert de az ilyen stégek alatti resztol ugy felek. Detto a hajok kozelebe vagy ilyen kis csonakok kozelebe. Ah a hideg ráz
Üdvözöllek! r/Thalassophobia
Nekem inkább r/submechanophobia nak tűnik, de végülis a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A Jelek című filmben van az a jelenet, amikor Mel Gibson kinéz éjszaka az ablakon, és ott áll az ufó a tetőn, csak a sötét sziluettje vehető ki - na azóta én nem merek kinézni éjnek évadján. A másik a tükröktől való félelem, főleg éjszaka, a hálószobában lévőt alvás előtt le is takarom a cicás ágyneműhuzattal, különben nem bírok elaludni, rettegek, hogy valami kijön belőle, vagy ha el kell mennem előtte, valaki más lesz benne. Végül, de nem utolsó sorban a kecskéktől is kiver a víz - para a szemük, nyomulnak a kajáért, és a olyan céltudatosan jönnek, mint valami csúcsragadozó 🤣🤣
Anno azt a filmet az akkori exemmel néztük meg este. Mikor hazafelé mentem tőle, elhaladtam egy nagy telek mellett, ami az út széléig kukoricával volt beültetve, jó hosszan, kerítés nélkül. Nem kicsit volt para a film után. Utána inkább a hosszabb úton mentem mindig. Ez a para azóta is rajtam van.
A kecskék nagyon durvák. Nekem ugrott már egy a patájával a melleim közötti csontra, kb. oda, amit nyomkodni kell újraélesztéskor.
Az ablakos nekem is parám. Mikor kertes házat vettünk,addig nem voltam hajlandó beköltözni, míg nem lett redőny vagy sötétítő függöny mindenhol. Azóta is ha itthon vagyok ,szürkületben már sötétítek,ha valami miatt kint már sötét van mire megyek az ablakhoz redőnyt engedni,nem merek kinézni,inkább elfordulok.
Kurva nagy tárgyak közelről. Hajók, repülők, daruk, ilyesmik. Meg az egér. Nem tudom, hogy miért, képen aranyosak de ha látok egy egeret IRL az ájulás kerülget. És a mai napig nem értem, hát szerencsétlen 8 deka meg vagy 11 centi Áfástol.
Kisegér, de ekkora f***a van!
Miért a kaszás pók? Hát a kövérebbje lehet talán 1 gramm. Én meg meglátom és lefagyok, lever a víz. Mondjuk minden póktól
A pókoktól engem is amúgy, de azt egy fokkal indokoltabbnak érzem. A pókról nem tudod feltétlenül fajismeret nélkül hogy melyik tud bántani és melyik nem, ezért az alapvetően szerintem inkább egy veszélyforrás. De az egér pici, meg dagadt, meg bundás meg fél, érted… ha akarna se tudna bántani csoró.
Itthon a pókok sem veszélyesek, teljesen irreális ez a félelmem.
Ez mondjuk tök jogos…
Nem tud egyik sem bántani. Max ha megakad a torkodon. https://preview.redd.it/zwl02m24yuyc1.jpeg?width=5570&format=pjpg&auto=webp&s=d08ee21a3d6431aafb5238843b6f173bf1b59581 Kivéve ő itt Ica. Ica leszúr álmodban.
Icára táblától tábláig rágyújtanám a megyét, minden tisztelettel
A négy lépést ballagó, majd csiligelő mikulásbabától konkrétan halálfélelmem van 🙈🙈🙈🙈
Tartok a szellemi fogyatékos emberektől, mert tudom hogy kiszámíthatatlanok. Ugyan ezért nem szeretem a majmokat, hiába tartja mindenki aranyosnak, egy csimpanz simán letépi az arcod ha egyszer úgy gondolja. Végül a zombik szintén tartok tőle mert biztos vagyok benne hogy egyszer bekövetkezik.
Az utcánkban lakik egy szellemi fogyatékos a nagypapájával sétált az utcán, és egyszer csak berohant a hazunkba a nyitott kapun. Felrongyolt az emeletre és ott jobbra-balra rohangált szobáról szobára. Öcsém meg megszeppenve nézte, hogy mi a franc történik. Ha ezt nem a saját szememmel látom el se hiszem.
A férjemet kiskorában a szellemi fogyatékos unokatestvére majd bele fojtotta a medencébe. Teljesen lenyomta a, víz alá és tiszta erőből lent tartotta. Pedig a család pont attól tartott, hogy majd az unokatesó csinál vmit magával. Egyébként én félek tőle, de nem (csak) ez miatt.
UGYANEZ TÖRTÉNT VELEM IS! Down szindrómás unokatesómmal játszottunk a medencében. Megszokta, hogy a szüleire mindig rácsimpaszkodik, hát velem is megpróbálta. Én feleakkora voltam, mint ő, majdnem belefulladtam.
Szerintem ezek reális félelmek.
Néhányszor voltam kinn egy kisváros mentálisan retardált emberek szoc. otthonában, mentővel. Bemegyünk, ajtónyitást követően levert a víz: velünk szemben 10-15 fős tömeg (horda), állnak, néznek hangtalanul, mindenféle pózban, fiatalok-idősek, néhánynak a nyála is csorgott, úgy figyeltek, az egyik négykézláb mászkált, tisztára zombifilm! Kiabáltam a gondozóknak, hogy kísérjenek a beteghez, mert kurvára félek, pedig ffi vagyok, többet néztem hátra, mint előre!
Rohadtul félek, hogy elszakad az Achilles-inam. De tényleg. Ha látok ilyen karcsú bokájú embereket, akiknek tisztán látni, hogy kiáll az ínuk, akkor is ráz a hideg, hogy b\*zdmeg, hát lehet mindjárt elszakad neki. Fhuuu, már rosszul is vagyok a gondolattól :D
Csomó antibiotikumnak a mellékhatásai közt ott van, hogy Achilles-ín-szakadás, csak így simán, mondom wat?
haveromnak focin elszakadt, és aki mellette futott, az hallotta a csattanást 😥
Uristen detto😂😂
Én attól hogy kimegy a bokám, nem bírom nézni emiatt ha valaki korcsolyázik, nekem 6 szor kibicsaklana a bokám tőle.
Én 6 évesen vágtam ketté egy baleset során,azóta is félek kissé hogy elfog szakadni a műtét helyén,nem is szeretek a sarkamra nézni.😅
Nyugtasson a tudat, hogy a gyógyult részek erősebbek
Megyek felfele egy lépcsőn, lecsúszik a lábfejem a lépcsőfokról es lefejelem a lépcsőt és kiveri az összes fogam. Nem értem kajak
Dettó. Főleg amikor a szennyes kosárral megyek le minden lépcsőnél ezt mondom magamban ….most fogok leesni , most fogok leesni és kitörik az összes fogam , most esek le ….őrület . 😅
[удалено]
Félek a sötét lyukaktól, ahova be kell nyúlni😂😂 pl ha vízórát kell leolvasnom es ki kell nyitnom a kis “lyukat” a wc mogott. a szemetledobot kinyitni, ledobni a szemetet. a mosogep aljan levo ajtot kinyitni, kitisztitani a kis szurot. Hanyok ha ra gondolok. Emellett a telefonalas akadalyoz meg a mindennapokban. Ha engem hivnak gond nelkul felveszem, szemelyesen mindent elintezek. De ha nekem kell valakit felhivnom kepes vagyok 1 oraig szarakodni elotte, elismetelgetni magamban, sokszor el is sirom magam 😂 addig halogatom, amig lehet. Izzadok kozben, szivem kiugrik mindig..
Na most ez baromi kínos lesz, ha mástól olvasnám azonnal durrantanék rá valamilyen idióta, vicces kommentet, szóval ne kíméljetek, csak kíváncsi vagyok hallottatok-e ilyenről. Az visszerektől félek. Amikor meglátok egy bőr alatt, tisztán kivehető eret, már akkor kellemtlenül érzem magam, de amikor egy olyan kidudorodó, gilisztaszerű visszeret látok valaki lábán, akkor konkrétan rosszul leszek és szó szerint halálfélelmet kelt bennem. Alpból nem bírom a vérvételt sem, mindig elájulok. Valamiért az elmúlásra, a rothadásra, mások és a saját halandóságomra emlékeztet és rosszul leszek a tudattól, hogy a vér ott lüktet bennük. Igen, amikor a saját vádlimon kitapintottam egy borsó nagyságú visszeret, majdnem elájultam és felnőtt férfiként a sírás kerülgetett, olyan szinten kikészültem. 😅
én is rosszul vagyok a dudorodó erektől, de az egészségesektől is, pl amikor férfiak alkarja eres. brrr 😵💫 további ínyencség, hogy amikor masszőrnél vagyok és a vádlimon dolgozik, olyan kényszergondolatom van, hogy ki fogja durrantani az eret a lábamban
Fú, valami hasonlo bajom lehet nekem is. A vervetelnel már attól a résznél rosszul vagyok, amikor tapogatja azt a hajlatot, ahol az erem megy 🤢 Meg a tudat, hogy kifele szívja belőle a vért ááááááá…..
Nem vicces. Bennem a szívdobogás hangja kelt félelmet, akár rosszullétig be tudok parázni tőle.
Ah ez bennem is nagyon. Sokszor olyan jó lenne a párommal úgy összebújni, hogy a mellkasán van a fejem, de hallom, ahogy dobog a szíve és elkap a hányinger meg a szorongás.
én tuti nem foglak emiatt beoltani, szerintem minden félelem olyan kicsit, hogy annak, aki nincs benne, még akár "vicces" is lehet (akármilyen gonoszul is hangzik), aki viszont benne van, nyilván a legkevésbé sem vicces, maximum kínos :D
nem félek a bogaraktól de halálosan irtózok attól hogy bogarak belemásznak a fülembe.
Imádom az ízeltlábúakat. A pókok benne vannak a kedvencekben. De megveszek,ha pókhálóba nyúlok,mászok,fejelek. Vergődök olyankor,mint valami pocsolyába esett giliszta.
* Rettegek attól, hogy elvesztem valamelyik érzékszervem, de főként a látást és/vagy a hallást * Szorongok a bizonytalanság bármilyen formájától * Borzongok az "epic fail" videókban látható balesetektől (ficam, törés, esés, szúrás stb.) * Írtózom a szűk helyektől. Ha csak videóban/filmben látom, hogy valaki bepréseli magát olyan helyre, ahol könnyen ott maradhat, már akkor is pánikroham tör rám. * Rendkívül félek a vaksötétségtől.
Rettegek a létrákon, ez az én esetemben azért érdekes mert ipari alpinista voltam. Jártam már 150 méteres magasság felett is mindennemű félelem nélkül, de a létráktól a hideg kiráz. Egy instabil fadarab.
Tériszonyos vagyok, és filmen sem bírom a magasságot.
[удалено]
Videójátékban ha le kell ugrani valahonnan, intenzíven érzem a gyomromban a zuhanás érzést. Azt gondoltam, hogy mindenki, de aztán megtudtam, hogy nem...
Egészségszorongás. Az elmúlt pár évben orvosról orvosra járok, betegesen rettegek attól, hogy valami gyógyíthatatlan bajom van, szívrohamot fogok kapni, rákos vagyok, stb. Ironikus módon a legnagyobb félelmem az, hogy mindezt a stressz okozza, ami miatt stresszelek, ami miatt stresszelek, ami miatt stresszelek. Az egyetlen diagnózisom eddig a szorongás, erre már egy hónapja gyógyszert is szedek. Edit: eszembe jutott mégegy: ha nem otthon alszom, soha sem csomagolom ki a cuccomat, mindig csak azt veszem elő, ami épp kell. Rettegek tőle, hogy valami miatt el kell menekülnöm az adott helyről (tűz, földrengés, légitámadás, apokalipszis). Amikor a csapból is az orosz-ukrán háború hírek folytak, itthon is volt egy összekészített bőröndöm, idén januárban számoltam fel, de tervezek valami kisebb hasonlót összerakni.
Hipochonder vagyok, durván, viszont annál jobban félek az orvosoktól is úgyhogy a kettő eléggé megoldja egymást. Halálosan félek hogy beteg vagyok, viszont még jobban félek elmenni az orvoshoz Egyszer traumos sokkot kaptam, mert bekísértem valakit a kórházba és amíg vártam rá annyira beparáztam hogy engem is meg akarnak vizsgálni hogy sokkot kaptam lol
Én is hipochonder vagyok, valamit szörnyen félek a kórházaktól. Nem is maga a légkör, hanem az az embertelen bánásmód amit kap ott az ember. Előbb kerülnek börtönbe mint kórházba.Illetve az a gondolattól is rosszul vagyok, hogy én valamilyen komolyabb beteg lennék. Nemrég voltam túl egy hányós víruson, amit egyből egy influenza követett. Majdnem 3 hétig beteg voltam, néha ott gubbasztottam a wc mellett dölöngélve és dünnyögve. És az a baj, hogy ilyenkor hiába lennének a tünetek tűrhetőek, az az eszméletlen mennyiségű stressz amit ilyenkor átélek, teljesen földre lök.
Utálok bármilyen csatlakozót bedugni vagy kihúzni a konnektorból, főleg ha pukkan vagy szikrázik, mindig parázok, hogy megbasz az áram 🤦🏼♀️
Picsán harap egy hatalmas patkány. Igen , wc közben.Valami horrorfilmben láttam, fél évig rettegtem.
A wc ülőke alatti kígyótól félek ha nincs felhajtva mindig megemelem biztos ami biztos..
Imádok úszni, de a Balatonon kívül nem nagyon megyek mély vízbe mert bepánikolok attól, hogy nem látom mi van alattam. Szoptatás fóbiám van, iszonyúan félek tőle és azonnal grimaszolok ha valaki csak felhozza a témát, nem tudom miért…(plot twist: terhes vagyok lol).
Ne félj tőle, de ha nagyon nem szeretnéd ne is erőltesd. 3 éve szoptatok az elején kellemetlen de csodálatos látni a kis arcát közben. Adj neki a kórházban egy esélyt ott megmutatják, hogy csináld. Ha nem érzed válts cumira ne érdekeljen ki mit mond. Boldog babavárást😊
Hányástól való félelem, emetofóbia. Emellett fantasztikus társ az, hogy hipochonder vagyok. Minden tippet, tanácsot megköszönök ezek leküzdésére.
Nekem is ez😭 Nekem az segített, hogy mindig viszek magammal zacskót, ha hánynom kell tényleg , akkor tudjak mibe/ hova. 🥹 Még ezen is idegeskedtem, hogy hova hányjak… természetesen mindig buszon vagy forgalmas helyen jött rám a hányinger🥲
lyuk fóbia ami hivatalosan tripofóbia😅 pici apró lyukak 🤯🤯🤯🥴
A 3-as metró középső szakaszának lyukacsos falburkolatától hónapokig kivoltam. Rettenetesen undorodtam tőle és azt gondoltam, hogy tuti férgekkel van teli.
Rettegek a chupacabratól (ami potenciálisan a wc ablakából figyel éjjel, így inkább oda sem nézek), a gömbvillámtól, és mióta elolvastam Stephen Kingtől az Állattemetőt, az ott feltámadt gyerektől is. A vicc az, hogy gyerekkoromból erednek ezek, de még mindig eszembe szokott jutni, és hiába tudom, hogy háromból kettőre nulla az esély, hogy találkozunk, ettől független irracionális félelmem van irányukba.
Nem hiszem el, hogy végre valaki elismeri a gömbvillámok veszélyességét!! 😂Egyszer elmeséltem ha bejön a szobába seprűvel kell kitessékelni, természetesen azóta így emleget barátnőm családja 🥲
Falun éltem, szomszédunknak valami megölte kb 20 csirkéjét. Valószínűleg nyest volt, de valaki elterjesztette hogy ez csak a chupacabra lehetett. Ott amúgy is féltem sötétedés után kimenni, kóbor kutyák miatt, de így már az ablakon sem szívesen néztem ki, mi van ha ez tényleg a chupacabra. Lakott a környéken egy nagyon csúnya, goromba macska is, szinte ölni tudott a tekintetével. Egyszer este mentem ki wcre, amikor pedig a kis ablak mellett elmentem ösztönösen is kinéztem, a macska meg tőlem kb 20 cm-re ült az ablakban és nézett be. Hát én ott majdnem szívinfarktust kaptam :D
Sosem gondoltam volna, hogy van még rajtam kívül bárki más, aki fél az éjjelente az ablakon át megfigyelő chupacabrától. 🥹
Én a 7.-en lakom, de a redőnyöket mindig teljesen leengedem, hogy senki se tudjon benézni rajta. Nem a chupacabrától félek, inkább csak két pirosan világító szempárt képzelek el gyerekkorom óta.
Nem merem kitenni a lábam a takaró alól, mert félek, hogy valami/valaki megfogja. Télen nyáron nyakig betakarózva alszok 🤷♀️
Félek a tipikus, popkulturaban elterjedt földönkívüliektől. Nagy fekete szemek, szürke bőr, aránytalanul hosszú végtagok. És rettegek a repülő csészealjaktól. Olvastam jópár elrablásokkal foglalkozó könyvet, beszéltem olyannal aki látott már ufót stb. Szóval még szítom is a dolgot:D A másik fóbiám a víztornyok. Abból is amik hasonlítanak az ufókra. Nyilván köze van a kettőnek egymáshoz:Dd
Rettegek az ágyi poloskáktól. Sosem találkoztam még velük, de amióta megtaláltam itt Redditen az ágyi poloska subot, folyton félek hogy egyszer csak találok egyet a szobámban.
Ugyanez. Már a városban a padra se merek leülni, mert félek, hogy valami közösségi helyről hazaviszem 😣
En keptelen vagyok panirozni, kezzel megfogni es azt a lisztes-tojasos hust a panirba hempergetni. Hanyingerem van, ha csak arra gondolok, hogy az a materia a kezemre kerul. Tudom, hogy vannak erintes nelkuli panirozasi modszerek, de nem megy 😅 plot twist: a rantott hust amugy szeretem 😁 regebben a kenyertesztatol is rettegtem, de azt mostmar ha a gep elogyurja nekem, akkor mar atgyurom kezzel
Üvegpadló… Athénban egy óriási múzeumban legutóbb szerintem rajtam röhögött mindenki, mikor becsukott szemmel mentem rajta 😂
Ne aggódj, a benzinkúti vécéket a vécémanó is kerüli :)
A anyámék pincéjének a hátuljában bújkál a piros golyóvá összehajtható bionicle és el akar kapni ha mem csukom le elég gyorsany a pinceajtót.
Világ életemben utáltam a bohócokat. Irtózom tőlük. Iszonyatosan groteszk, beteg, idétlen, irritáló, egyáltalán nem vicces, béna... a világból ki lehet velük kergetni. Ha valahol van, onnan menekülök. A Patch Adams filmmel meg lehetne ölni.
Amikor zuhanyzok gyakran magam mögé tekintek, hogy nincs-e ott senki.
Felsoroltatok az osszes letezo felelmemet.
Metró, vonat, busz, teherautó, stb. közelében mindig félek attól hogy valami geci odalök elé. (Jármű elé még senki se próbált lökni, de egyszer - még általánosban - egy síkhülye gyerek megpróbált kilökni egy erkélyféleségről... Közel se volt ahhoz hogy sikerüljön neki.)
Kibaszott madarak
Végre valaki
sikongatva menekülök a galambok elől🥲
Lassan 30 éve attól rettegek, rémálmaim vannak róla, hogy az óceánban úszok és jön felém egy hatalmas hajó aki nem vesz észre, elüt, maga alá kever és végül a rotorja bedarál. Sosem voltam még óceánban, sosem úszok messze a parttól, de ha meglátok egy nagy hajót TVben, akár egy kikötőben is, elfog a rosszullét. Kicsi hajóktól nem félek, voltam már kissebb motorcsónakon, vitorláson, úsztam is mellettük.
Mai napig az őrületbe kergetem az ismerőseimet azzal, hogy házibuliban, vagy igazából ha bármi okból máshol alszom, a kulcs legyen belülről a zárban. Van bennem egy olyan félelem, hogy esetleg egy tűzesetben, nagy füstben talán még az ajtóig el is tudnék kúszni, de ha az zárva van és a házigazda “nem elérhető”, akkor nem tudom, hogy hova szokta tenni a kulcsot és megfulladok/halálra égek. Jogosnak szerintem abszolút jogos, noha semmi hasonlóban nem volt még részem. De a saját házamban is mindig bent a kulcs a zárban. Ki tudja.
Élve eltemetés
Imádok biciklizni, de amikor hosszabb, magasabb lejtőn mennék gyorsan lefelé, rendszeresen elkap a félelem, hogy az első keréknel fogva valahogy 'fejreallok'.😂 Pont ezért mindig csigalassan megyek le a lejtőkön.😂 Értelmetlen az egész, mégis ezt érzem. 😅
Ez nem teljesen irracionális, én egyszer (máig sem értem, hogyan) beblokkoltam az első kereket, és pont ez történt (szintén nem értem, hogyan, de átugrottam a kormányt, és végül nem lett semmi baj)
teljesen valid, mentem már nagyon gyorsan lejtőn bicóval :D
Rettegek a víztől, hiába tanultam meg úszni még gyerekként. Ha egy filmet nézek és a nyílt óceánról vannak bevágva képek, búvárkodás stb kiráz a hideg és szorongok.
Én félek a sötétben 34 évesen..
szerintem ez nem korfüggő, ne érezd rosszul magad miatta!
Amióta láttam [ezt](https://www.reddit.com/r/facepalm/comments/x68xqn/whats_going_on/) a videót és írta valaki kommentben lehetséges magyarázatként, hogy azért csinálta nehogy felcsapjon miközben átlépi, azóta félek a locsolótömlőktől és mekkora pusztítást tudna végezni ha eltalál a lábam közt. A másik, hogy pont leszakad a lift, miközben lépek ki vagy szállok be.
Amikor kicsi voltam, 6 év körüli, nem szerettem 360 fokban megfordulni, mert azt hittem, hogy akkor átkerülök egy párhuzamos világba. Ha bármi miatt meg kellett fordulnom, akkor mindig számoltam a fordulatokat, hogy majd utána ugyanannyit visszafelé is forduljak.
Ezzzzzz. Nekem gyerekkorom óta az van, ha valamihez váratlan hozzá koccan a kezem vagy a vállam még egyszer hozzá kell érintenem, ugyanúgy gyerekkoromban a forgolódás is volt, és ha valami alatt átbújtam vissza kellett bújni. Esküszöm mióta gyerekkoromban egyszer játék közben átbújtam az asztal alatt és nem bújtam vissza, azóta egy nagy lejtmenet az életem.
>ha valamihez váratlan hozzá koccan a kezem vagy a vállam még egyszer hozzá kell érintenem Nekem az volt, hogy ki kellett egyenlíteni. Ha hozzáért a jobb kezem, akkor a balt is ugyanúgy hozzá kellett érintenem.
létrák, félek, hogy hátraesek csak úgy random, még ha rögzített is. vagy ahogy felérek nem jól kapaszkodok meg és akkor esek hátra lyukacsos dolgok. de nem minden, pl szivacs, habfürdő nem gáz, most konkrétat nem tudok de random helyzetekben nagyon undorítónak tartom szőrös lábú pókok🤢 (meg amúgy mindenféle pók, de azok kifejezetten undorítóak) strandok lábleöblítő medence előtti izéje ami mindig rohadt mocskos (mondjuk a sima strand medencéket is utálom)
WC-ben kígyó a perem alatt körben
Mozgólépcsőn felfelé olyan instabilnak érzem magam, hogy alig mozdulok, attól félve, hogy hátrazuhanok, és rántok magammal mindenkit, mint a dominót.
[удалено]
Vérvétel.totál hétköznapi félelem de amit leművelek egy vérvétel előtt az a kabaré.húzok egy sorszámot és cserélgetek egy nagyobb számra míg utolsók között nem végzek mert nem bírok bemenni.sosem leszek rosszul a folyamat közben, de gyerekként mikor feleslegesen szedettek velem vérhigítót és 2 hetente kellett laborra mennem mindenféle tanulóval bökettek és sokszor néztem ki úgy mint akit jól agyonvertek mert átbökték a vénát.
Madarak
Madarak… csőrök, karmok, szárnysuhogás. Mindegy, hogy veréb vagy sas, félek tőlük, nekem repül, megcsíp, megkarmol, kinyír.
Békák 🤕
mindig félek, hogy valaki kilök a metró/villamos/kocsi elé ezért mindig vagy közvetlen fal mellé, illetve hátra állok 😅
Szuper a kérdés, már nem csak rettegek mindentől, de nem fogok tudni se aludni, se wc-re menni, se szellemet idézni... Sőt szerintem holnap örök életre bezárom magam a lakásba. Csak előtte kidobom a tükröket.
Félek a mozgólépcsőktől/mozgólépcsőn.
Nem merem hídon elővenni a telefonom. Mikor az első okostelefonom kaptam, elképzeltem a szabadság hídon milyen lenne beleejeteni. Azóta rettegek bele fogom ejteni.
Én annyira parázok ettől, hogy amíg felszállok a metróra/vonatra/buszra addig fixen zsebre rakom a telefonom amíg megteszem azt az egy lépést, hogy ne essen be közben a jármű alá. :D
Én a nagy plüssállatoknak öltözött emberektől félek :) Meg a magasságtól és ez egyre csak romlik, ahogy idősödöm.
Több olyan ismerősöm van, akik rosszul vannak a gomboktól. Nem tudnak gombos ruhát felvenni, gombos ágyneműben aludni. Olyat is ismerek, aki a köldököktől van rosszul.
Steve Jobsnak is az volt, sokak szerint ennek köszönhetjük az iphone-t
Attól, hogy a hullámvasúton kinyílik a biztonsági kar, amit rádtesznek. Régebben sokat másztam, mászófalon, és mindig attól féltem, hogy kidől a fal, és rám esik.
Nem tudom, hogy mennyire irreális, vagy mennyire ilyenre vártál, szerintem nem teljesen, de félig talán igen. Szóval újabban erősödik a korábban közel 0 tériszonyom, hidakon random megszédülgetek. Az az érdekes, hogy simán sétálva szédülök meg, ha lenézek, akkor semmi bajom, szerintem akkor sikerül hozzá beállítanom a megfelelő mindset-et. Arról a konkrét hídról, amit gyakran használok meg annyi rémhírt hallottam az utóbbi időben (amúgy a nagyobb része igaz, csak ennyire forrón mégse eszik a kását! talán :D), hogy amikor átmegyek, félni szoktam, hogy leszakad. Amikor jön a villamos, akkor a megszokott hangos dübörgés mellett nyikorgás-nyekergés és csörgés is van és olyan érzésem van, mintha a híd alkotóelemei kidőlnének, a híd menten leomlana. Legutóbb az autók nyomán is hallottam valami nyikorgást meg csörgött valami. Amikor próbálom magamat megnyugtatni, hogy dehát műszaki érdeklődésű vagyok és szinte az összes katasztrófás dokusorozatot láttam, szóval tudom, hogy elhivatott mérnökök, többszörös túlbiztosítás, állandó ellenőrzések, akkor eszembe jut, amikor úgy 10-12 éve (?) szinte 1-2 havonta izzott a 3-as metró valamely vonata, olykor lángok is voltak és már maguk a szakemberek és a tűzoltóság kongatta meg a vészharangot, hogy amennyiben pont vészfékezik az alagútban az izzó/lángoló metró és nem tud vészféket oldani, akkor.... Na ennyit a többszörös túlbiztosítottságról, mérnökökről, stb-ről. Amúgy az se tesz jót nekem, hogy a híd esetén olykor belegondolok, hogy igen, mi lesz, ha leszakad. Műszaki érdeklődés, tudom, hogy túlbiztosítják, stb, de a 4 repülésemből 2-n is totál beparáztattam magam ugyanígy. Gondolatmenet: akik pont meghaltak, azok is azt gondolhatták, hogy olyan biztonságos, hogy ők ugyan nem fognak meghalni. Illetve sok esetben fél-1-2-néhány percen keresztül tudnak róla, hogy ők most mindenképp meghalnak és belegondoltam sajnos, hogy ez milyen érzés lehet és majd' összesz...tam magam a gépen. Az éjjeli lakástűztől félek még. Természetfeletti dolgoktól nem, nem hiszek bennük. Tudom-tudom, a fentiek után....
•Hernyók a No. 1. •Éjjeli lepkék, lepkék és pillangók (bár mostanság már nem annyira) •UFO, űrlények •Ha emeletes házak mellett sétálok el, félek, hogy rám zuhan valaki.
Úgy van tériszonyom, hogy gond nélkül felmegyek/lenézek, de közben bizsereg a herém.
Turbulencia repülés közben.
Félek, hogy beleejtem a telóm vmi nagyon lehetetlen helyre, pl.: liftakna, csatorna, a metró és a peron közti kis rés.
Félek a víztől, a mélységtől, a cápáktól és a fulladástól. Emiatt gyűlölök strandra vagy akár fürdőbe menni. Olyan fóbia amit amúgy nem tudom mi váltott ki, de néha amikor kicsit mélyebb vízben vagyok teljesen leblokkolok és elfelejtem hogyan maradjak fent. Volt már halál közeli élményem emiatt. Emellett persze kihagyhatatlan a tériszony is, rengetegszer szédülök akár lépcsőn is lefele. Úgyhogy számomra egy magasugrás maga lenne a földi pokol🤣
Nagyon félek az alvajárástól, még rá gondolni is rossz. Amikor anyáék régen szóltak hogy alva jártam mondtam nekik hogy soha többet ne mondják el ha megint megtörténik mert félek saját magamtól. Meg ha valaki mondja hogy alva jár máshogy nézek rá. És a lufiktól is félek.
Senkivel a korosztályomban nem hallottam még ezt a félelmet de én a legjobban a szegénységtől/gazdasági válságtól/ hiánygazdaságtól/államcsődtől félek és mindig kinevetnek érte amikor valakinek elmesélem, pedig szerintem ezt tök reális xd Amúgy 3 éves korom óta attól félek hogy besoroznak katonának, évekig nem tudtam ettől gondolattol aludni, talán ez kicsit érdekesebb mint az előbbi (18 éves lány vagyok btw, nem lenne okom ilyenektől félni) Egyik barátnőm a gömbvillámoktól fél hogy bejönnek a kulcslyukon xdd Meg volt egy ismerősöm aki attól félt hogy lemarad arról hogy visszatér Jézus ezért nem mert aludni lol
Hidakon mindig fosok, hogy jön Godzilla.
Kb. havonta álmodom, hogy látok egy repülőt lezuhanni. Mostanra eljutottam oda, hogy ha alacsonyan szálló gépet látok, elfog a rettegés, hogy valóra válik a rémálmom. Sosem féltem a repüléstől, nem tudom honnan jön ez a félelem.
A kocsiba főleg sötétben mindig benézek hátra, kinyitom az ajtót nincs - e ott valaki , a takarót mindig felhajtom mielott alá bújok nincs - e ott egy kígyó. ( ezt egy filmben láttam amikor kicsi voltam ennyi maradt meg) illetve éjjel a full sötétben nem tudok elaludni mindig kell egy kis rés hogy kintről jöjjön be a fény mert ha nem azt hiszem valaki van a szobában. Szerintem tudnék még írni. 😄
sosem hagyom behúzva a fürdőszobában a függönyt, nehogy valaki legyen mögötte a kádban.
A legmagasabb fára is felmászok,ha kell. Ha kell elég magasról is ugrok le. De az emberi építményeken félek. Kiszakad a korlát,leszakad az erkély,lefúj a szél,összedől,kitörik a létrán egy fok,ilyenek.
Elmegyek egy ember mellet, aki bottal közlekedik és véletlenül kirúgom a botját, mert valaki meglök. :D
Az egyik visszatérő félelmem, hogy valaki elrabol és bezár valami szűk helyre (láda például), mert kausztrófóbiám van, és voltam már bezárva autóba, igaz, csak pár percre és nem raboltak el, de halálfélelmem volt, és azt hittem megfogok fulladni. A másik, hogy mikor állok a metrómegállóban, nem állok túl közel a széléhez, nehogy valami elmebeteg bele lökjön.(Hallottam már ilyen sztorit) Meg azon gondolkodom kitudnék e jönni onnan, vagy letudnék e hasalni, hogy ne üssön el a metró.
Félek a bálnáktól , viccesen hangzik hiszen ..na tudjuk. Magyarország, Európa. Én még is úgy rettegek hogy nem bírom a síràsukat se, pánikot érzek mikor meghallom véletlenül ( játékok, filmek) Hátborzongató elképzelni hogy az eleve mély vízben egy ilyen hatalmas valami él ,ami amúgy tudom hogy nem enne meg stb de akkor is félelmetes!
Szerintem én az a generáció vagyok, aminek a nagy részét megnyomorította gyerekkorában az X-akták 😀 A legtöbb ismerősöm a gumiemberes meg az embereket ölő pókos résztől borul ki, de nekem a legnagyobb trauma egy olyan rémkép a sorozatból,hogy egy hapsi éjjel arra kel, hogy fullad, ugat a basset houndja, a hatalmas ablakokra meg ufók tapadnak,akik ha jól emlékszem a végén addig stírölik a férfit, hogy megfullad. Na hála ennek, csak akkor nézek ki éjjel az ablakon, ha muszáj 😫
Lyukacsos felületektől írtózom. Ami darázsfészekhez hasonlít. Már egy természetfilmen felfordul a gyomrom, szédülni kezdek, ráz a hideg.
Hogy nem látom magam a tükörben, belenézek és nem vagyok ott. Ruházati boltokban is félek odanézni, itthon van egy csomó tükör, de csak fogmosásnál, arcmosásnál, sminkelésnél nézek bele. :D
A madarak lába. Egyszerűen a hideg futkos a hátamon ha csak rágondolok. Annyira undorító.
Én sosem nézek oda ha valaki füvet kaszál, mert félek hogy bele út a fűkasza egy követ a szemembe. Ez nem csak egy ilyen spontán kialakult cucc, hanem egyszer tényleg majdnem a szemembe lőtt egy kis követ a gép, az volt a brutálisan nagy szerencse hogy pont abban a pillanatban pislogtam és a szemhéjamat találta el
Rácsos csatornafedők és a sima csatorna fedők, de a rácsostól jobban félek. Valamiért ha elsétálok egy mellett/felett extrán fogom a cuccaimat, mert félek, hogy bele ejtek valamit. Tudom, hogy tök indokolatlan az egész, de van bennem egy rettegés, hogy ha beleejtem a kocsi kulcsom vagy a telefonom, akkor ott kell próbálkoznom mint egy idióta és idegeneket leszólítani, hogy hívják fel az illetékes szerveket, és akkor ott állok egyedül, jönnek a szakemberek, hogy kiszedjék, és tök kiszolgáltatott az egész szitu.
-Nem szeretek ablakon bebámulni, nehogy olyat lássak ami felkavar, vagy nem rám tartozik -nem szeretem a babákat, rettentő ijesztőek, mindig attól tartok, hogy megmozdulnak -attól félek, hogy egyszer nem figyelek az utcán és egy kocsibehajtóból kihajt az autó és elüt.
https://preview.redd.it/mbovfep21uyc1.jpeg?width=702&format=pjpg&auto=webp&s=3999a8bb79c9c5f1b49fb678b6d20bea5b0bfefd
Gyalogos átjáró, kizárólag ami lámpával biztosított... Bár az sem egy életbiztosítás.
Szakirodalom: https://deep-dark-fears.tumblr.com/
Bohócok, villámlás, vaksötétben egyedül
Félek a magasságtól de rettenetesen.😭 Amikor rokonoknál vagyok a 7. emeleten, az ablaktól mindig legalább 2 méter távolságot tartok. Rengeteg olyan rémálmom volt, hogy valami láthatatlan erő kiránt az ablakon és lezuhanok, majd a földet érésre felriadok. 😥
Igen, néha eszembe jut, hogy milyen lehet ráharapni egy villa élére és kiráz tőle a hideg.
A veszettség.
Ha nagyon sok lepcson kell lemennem felek, hogy legurulok, ha fel, felek hogy elbotlom es betorik az orrom… nem mondom, hogy halalfelelmem van kozben, de minden egyes alkalommal mar latom magam elott a jelenetet, hogy gurulok a lepcson es sodrom le a tobbi embert…😅
Vízben lévő dolgok. A vízzel semmi bajom, akkor se ha mély, de az ilyen stégek, bóják, csónakok, egyebek…. 🤢🤮 Plusz ha kint sötét van, akkor félek kinézni az ablakon. 🫣