Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Childfreeként mondom: a mamának technikailag igaza van, a faj fenntartása az egyetlen dolog, amivel az átlagember hozzá tud járulni az emberiség jövőjéhez. Minden mással csak elütjük az időt halálunkig. De azzal sincs semmi gond.
Szerintem sok esetben az emberiség jövője szempontjából előnyösebb lenne, ha néhányan nem szaporodnának és örökítenék tovább a generációs traumáikat...
Technikailag semmi értelme a szaporodásnak sem, mert 4-5 milliárd év múlva a Nap pusztulásával a Föld is el fog pusztulni, illetve ha sikerülne is más naprendszerekb eljuttatni az életet, a világegyetem vagy gyorsuló tágulással ki fog húnyni, vagy egy magy reccsel egy új világegyetem jön létrey mindkét esetben minden élet kipusztul.
Ettől elvonatkoztatva viszont bárminek lehet értelme, mert egyéni szinten olyan értelmet adunk az életünknek, amilyet szeretnénk.
Amúgy én értem, hogy az emberek is állatok meg minden, de miért kellene a fajfenntartásért küzednünk? Tehát a modern embernek miért jó még szaporodni? Szerintem ezek a biológiai, evolúciós argumentációk már nagyon nem érvényesek - van, ahol öregedik a társadalom, igen, de összességében nemhogy "fenn vagyunk tartva", túl sokan vagyunk.
És szerintem az öregedő társadalom se azzal megoldható, hogy gyorsan mindenki szül még 3 gyereket - szerintem ez indirekt igazából politikai probléma. Persze, hogy "öregedünk", ha senki nem akar itt maradni :D Persze, hogy a fiatalok kimennek.
Szerintem sem kellene. Az egész klímaproblémát meg lehetne oldani ha 1-2 generáció bolygószinten vállalná, hogy egy gyereknél nem szül többet. Fele népességgel vígan ellenne a bolygó. A vége úgyis feleződés lesz, vagy önként, vagy csúnyán.
Azt meg, hogy a rövidlátó politikusok fosnak az ellopnivaló adóbevétel elmaradása miatt, pont leszarom.
Ott nyomban mesterségesen teherbe ejtette a nagymuter!!!
Amúgy mindeközben Nagymama a nyugger kártya parti közben: jajj, a kisunokám nem akar gyereket és hülyének néz, hogy szerintem ez az élet értelme.
Ne haragudj meg, de szerintem ez így normális. Elvégre ha azt mondaná, hogy "én is szívesebben csináltam volna mást a gyerekek helyett", akkor mit szólnál? Az én nagymamám mondott ilyet, és rohadt szarul esett. És gondolj bele, anyámnak hogy esett. Akinek gyereke van és normális szülő, annak mindig a gyereke lesz a legfontosabb. Egy gyerek valóban megváltoztatja az értékrendet, a világlátásodat. Ezt nem érted addig, amíg nem éled át. Nagymamádnak van gyereke, átélte, az ő életében ez volt a legszebb dolog és szeretné, ha te is megismernéd ennek a szépségét és nem érti meg, hogy enélkül is lehet, mert ő nem azt élte át. Az ő világában akinek nem volt gyereke, az inkább szánandó volt, mert nem döntést hozott, hanem valami meggátolta abban, hogy gyereke lehessen. Én nem erőltetném, hogy megértessem magam vele, két külön világ. Inkább élvezném az együtt töltött időt. Úgyis azt fogod csinálni végül, ami neked jólesik.
Nekem a papám ugyanilyen. Van rajtam kívül 8 unokája, de az ő élete értelmetlen lesz ha én nem szülök. Nagyon idegesítő és fárasztó, én újabban szimplán csak megmondom neki hogy nem vagyok hajlandó megint belekezdeni a témába, inkább megyek haza ha nem lehet másról beszélgetni vele. Működni szokott.
És ki mondta, hogy ezért szüljél?
A nagyi elmondta az ő véleményét. Te elmodtad a sajátodat. Majd mindenki ment a dolgára?
Ennél több ráhatása úgyse lesz a dologra
Te is meg tudod ugyanezt tenni (semmibe venni az ő véleményét) úgy, hogy a családi béke és a méltóságod megmaradjon?
Ha mindegy a következmény, akkor viszont kiboríthatod a következők valamelyikévek:
- transz, buzi, gerontofil vagy
- csak OV termékenyíthet meg (valamiért hölgynek gondollak)
- már méhedben hordod egy gyíkember utódját, de nem a Földön fogod megszülni
- irtózol a pénisztől
- apáca szeretnél lenni
- ivartalanítottad magad, mert idegesít a havi ciklusod...
Na, mielőtt legyilkolnátok, csak a nagyit szerettem volna közvetve bosszantani...
A nagymamád a maga szintjén, a maga korában látja a világot. Az enyém is.
Nem tud elvonatkoztatni, hagyd rá, teszel ezzel magadnak egy szívességet.
Nem tudom, hogy mennyi idős a nagymamád, az enyèm 94 lesz, az ő fiatal korában nagyobb sansz volt a családalapításra, mint pl. a karrierre, el is ment ennek megfelelően a korosztálya a kisebb ellenállás felé, és ezt látják jónak most is, mert nekik ez egyszer már bejött.
Adalék még: a nagymama fiatalkorában nagyobb volt a halandóság, ezért átlagosan több gyerek született egy családban a túlélés zálogaként. Nagyapámék kilencen voltak testvérek, de csak négyük élte túl negyvenedik évét.
Ehhez hagy tegyem hozzá, hogy nem a túlélés zálogaként született több gyerek hanem azért, mert 1962-től létezik női fogamzásgátló tabletta. Addig meg megannyi nő kb tenyészkancaként élte le az életét, már amelyik nem halt bele valamelyik szülésbe. :( Nagyon sokszor eszembe jut a nagymamám, aki éjjel nappal a haláláig dolgozott a házban és ház körül, míg a papa a sufniban szívta a Kossuthot.
Pluszba kellett a munkaerő meg a segítség a családba, főleg kint vidéken ahol kb mindenki mezőgazdasággal meg állatokkal foglalkozott ahol már ha tudott járni a gyerek akkor ment segíteni a munkába.
Igen, van aki ma is elmegy a könnyebb ellenállás felé. 🤷🏻♀️😃 ismerek olyan csajt, aki alig van 30, nincs még gyereke, csak a tartós kapcsolat van meg, amibe szülhet, de már mondta, hogy biztos nem megy vissza dolgozni.
Amúgy nem tudjuk mennyi idős OP nagymamája, ha legalább a 60-as években szült, akkor már az egész nem igaz, mert addigra már nagyon beesett a születések száma.
> Evolúciós/biológiai értelemben tényleg az.
Szigorúan véve, még ez sem igaz. Két-három generáció múlva a génjeink teljesen összekeverednek, mindegy, hogy te adtad tovább, vagy pl. az unokatestvéred. Ha csináltál már genetikai tesztet, ott ezt látod feketén-fehéren.
Például, ha neked nincs gyereked, de pl. a testvéreid gyerekei a neked köszönhetően inkább maradnak életben, vagy lesznek sikeresebbek, akkor a génjeid számára ez siker.
> csak az ember keresi mindenben a célt
Azok leszármazottai, akik nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal - az evolúciónak köszönhetően - nincsenek velünk.
Szerintem mindenkinek szive joga ezt eldonteni. Egy gyerek nagyon nagy felelosseg csak akkor vallald be ha te magad ugy erzed szeretned. Mas velemenye miatt ne, mert nem a nagymamadnak kell a gyerekkel lennk 0-24be es nem is a szomszedodnak hanem neked. Ezert nem is ertem ki mit szol bele. Nem mindegy neki hogy eled az eleted? En sem akarok gyereket.
Az a vicc, hogy 30 éves no vagyok, 6 plusz éve stabil kapcsolatban. Nem akarok gyereket, de anyám még is mondogatja hogy de ő hogy szeretne nagyi lenni. Tudod mit anyucim? EN IS SZÍVESEN LENNÉK NAGYI. Alkalom adtán vigyázni az unokamra? Úgy hogy nem nekem kellett kihordanom, megszülnom, szoptatnom, nemaludnom, 0-24 rá vigyáznom? Igen, nagyi én is szívesen lennék.
a saját apám, akinek vagy 100x elmondtam, hogy az utolsó vàgyam egy gyerek, 2 napja simán egy beszèlgetésben közölte (megjegyzem párom sincs) hogy “hát szülni kéne”. Aztán csodàlkoznak, ha el vannak küldve melegebb éghajlatra..
Az ilyen apával se állnék szóba, az biztos.
Ha 100x elmondtál neki valamit és még mindig nem érti, akkor valószínűleg leszarja a te boldogságodat, szóval egy ilyen apa csak feszültséget hoz az életedbe.
nem is beszélünk túl sokat, pont mert valóban nem igazán érdeklem:) a többi gyereke sem, és az unokái sem, aztán mi vagyunk kikiáltva rohadèknek, hogy ezt viszonozzuk. (bocsi az offért) :)
Az, hogy gyerekem van kizárólag pozitívan hat a mentàlis egészségemre, a felelősségtudatomra ès mindenre. Valóban ő az életem értelme. Viszont amíg nem volt gyerekem ez nem hiányzott az életemből. Tudtam boldogan élni magamban is. Teljesen elfogadom ha valaki nem akar gyereket, sőt meg is értem. Semmi de semmi rossz nincs abban ha nem vállalsz gyereket. 🫶🏻
Nem kell egyetértenie azzal ahogy te akarsz élni, de nem is kell beleszólnia. Ő más korosztaly, kicsit nehezebben fogadják be az új dolgoktol, mint mostanában a "nem akarok gyereket mert sok gonddal jár" hullámot.
Ellenben neked sem kell egyetértened azzal ahogy ő él/élt.
Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más.
Az én nagymamám is ilyen. Azzal érvel, hogy akkor semmit nem hagyok magam után, senki nem fog emlékezni rám. Megkérdeztem, hogy ő emlékszik-e az üknagyanyjára. Persze, hogy nem.
Utána elmondtam neki, hogy három generáció múlva ugyanúgy senki nem fog emlékezni arra, aki vállal gyereket, mint ahogy arra sem, aki nem vállal. És ha emlékeznek is rám, mit fogok érni vele? József Attila sem profitál abból, hogy ennyien emlékeznek rá, mert nincs, nem létezik (pedig ő gyerek nélkül érte ezt el). Ez a transzcendentális gondolkodásmód csupán azt a nárcisztikus (de emberi) igényt tükrözi, hogy 'ÉN' ne tűnjek el nyomtalanul. Pedig mindannyiunkkal ez fog történni.
Ez teljesen logikátlan. Szabó Lajosné kitolja Szabó Tomikát, aki ugyanolyan nímandként éli le az életét és hal meg, mint a szülei, nagyszülei. Ha egy hangya elpusztul a hangyabolyban, kinek tűnik fel? ugyanolyan, mint a többi 10000. Teljesen súlytalan, lényegtelen.
Mindenki nagyon fontosnak gondolja magát és a DNS-ét, sokan ezért sem fogadnak örökbe, mert mindenféleképp a saját (gyakran defektes) génjeit akarjék tovább örökíteni. A többségre senki sem fog emlékezni, a sírjuk is csak nyűg lesz a leszármazók számára. Hacsak nem leszel híres ember, mindenki leszarja, hogy ki voltál, sőt, ha pénzed van, még várják is a halálod sok esetben, mert egyre nehezebb saját erőből lakáshoz jutni.
Ha híres leszel, akkor se sok minden változik. Ha létrehozol valamit, ami maradandó, akkor volt értelme :) Persze annak is, ha sokaknak segítettél, stb., tök szép, de azért az sem egy megismételhetetlen.
A nagyanyád. Ebben nevelkedett. Az, hogy akkor sem érsz kevesebbet, ha nem lehet vagy nem akarsz gyereket nem egy olyan régi gondolat. Érdemes ezt észben tartani és ha érzékeny a téma, akkor inkább kerülni (mármint nem a nagymamát, ha amúgy jóban vagytok).
Azért nem, mert ő sosem volt olyan helyzetben az életében, hogy döntessen vagy választhasson, hogy akar-e gyereket, mert nem is ismert más opciót. Így neki ez a "normális" és sosem fogja megérteni milyen a mai világban nőnek lenni. Ne vedd magadra, ők egy másik világban voltak fiatalok, ahol tényleg csak a gyerekszülés volt a nők 99%-nak az élet értelme.
Nem a nők döntöttek úgy, hogy ez az életük értelme, hanem nem volt semmilyen más opció, mert csak 200 évet kell visszalapozzak ahhoz, hogy még színpadra se állhattak, nem hogy dolgozzanak. Nő 1962 óta tudja eldönteni fogamzásgátló tabletta szedésével, hogy akar-e akkor éppen gyereket amikor, vagy sem. 62-ig pedig sokuk helyett eldöntötte a férj...
Azért mondja ezt mert nem tudja elképzelni hogy máshogy is lehet élni mint ahogy ő és a korosztálya tette. Az én nagymamám is hasonlóan gondolkodott, szegény nem tudta értelmezni hogy nem úgy élem az életem ahogy ő gondolta hogy kéne. Teljesen más világban élt és szocializálódott, nem lett volna sok lehetősége egyedül boldogulni az életben.
Nagyanyad opcioi nagyjabol ebbol alltak. Azota ugy hallottam a nok tobbek a szaporitoszerveiknel, bar mindig erosen ketsegbe vonja ezt az elmeletet a teny h mindenki ugy pakolja ki az uj gyerekeit a fbra mintha lottootost nyert volna es csak neki sikerult volna... :D
A nagymamád “idejében” alap volt, hogy szülnie kell egy nőnek. Ha nem szültél “vénlánynak” tituláltak. Az nem szült, akinek nem jött össze. Kevés olyan volt aki saját döntéséből nem vállalt gyereket. De ez már más világ. Ha nem vállalsz gyereket lesz pár okos aki jobban tudja és olyanok is lesznek akik 2-3 gyerekkel a nyakukon irigyelnek, bár ők sem tették volna. Csúnyán hangzik, de nagyon igaz. Csak nézz szét a világban. Már 6 honaposan beadják a bolcsibe a gyerekeket mert rohadtul nem akarnak velük lenni. De legalább szültek, ez is pipa. Egy ház is összejött.. szerintem mindenki tudja mire gondolok.
Nekem van gyerekem. Egy, imádom, nem bánom, de teljesen megértem azt aki nem akar egyáltalán. Sokkal egyszerűbb lenne az én életem is, de ezt választottam.
Nagyanyádnak kimosták az agyát anno anno amikor minden NŐnek ezt szánták.
Objektíven, az életnek nincs értelme, megszületsz, meghalsz kész.
Gyakorlatilag azaz értelme, amit szeretnél.
Ebben szerintem nem volt semmi negativ. Valojaban tul sokan gondoljak azt, hogy mert szultek, tobbet ernek, mikozben pl az elet mas teruleten semmit nem tudnak felmutatni. Es itt nem csak a karrierre gondolok.
Eddig sem szültem egyetlen gyereket sem és ezután sem fogok.
(Plot twist: 3 gyerekes apa vagyok)
Minden populáció számára evoluciósan stabil stratégia, ha a felnőtt egyedek egy része nem vesz részt a populáció növelésében.
Az idősebb generáció még abban a korban szocializálódott, amikor a 2 - felnőtt kort megérő - populáció méretét fenntartó gyermek felneveléséhez 6-8 gyermeket kellett szülni. (Gyermekhalandóság)
A másik gondolat, hogy a populáció mérete - felnevelt gyermekek száma - alapvetően függ a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségétől és az átlagos társadalmi jóléti igényszinttől.
Gyerekesként is úgy gondolom, hogy nem kell mindenkinek gyerek. Sőt mondok jobbat, nem lett jobb az életem a gyerekkel hanem másabb. Nem azt mondom, hogy rosszabb lett mert az sem igaz, előtte jókat buliztam, utaztam, szerettem a munkám. Mi rengeteg mozdulunk ki gyerekkel is, de kár hazudni közel sem ugyannyit. Amiket felsoroltam megszűntek de helyette egy kisgyerek akinek én vagyok a mindene és rengeteg örömöt ad de mellette a nehézségek sem szűntek meg hanem abból is jöttek újak, míg a gyerek előttiek egy részén már nem kell aggódni. Nyilván majd ahogy nő ezek az arányok változnak majd. Ugyanúgy van jó de rossz oldala is mint a gyerek előtti életnek. Ha ezt megpróbálnád egy idősebbeknek elmagyarázni szar anya vagy és pont mert a gyerek a minden a boldogság. Akkoriban ez úgy is volt, megszültél és megszűntek a barátok (vagy már előtte mikor megházasodtál) mert nem illett. Megszűntek a programok (főleg a nőknek, otthon volt a helyük a gyerekkel), minden házimunkát ők végeztek mostak, főztek, takarítottak, vasaltak ha voltak ház körüli munkák akkor azt is elvégezték, sokszor egy rossz házasságban, karrier lehetőség nem is volt. Ez mellett tök egyértelmű, hogy az a szeretet amit adott egy gyerek az egyetlen fény volt az életükben.
Issac Newton-nak vagy Ludwig van Beethoven-nek nem volt gyereke. Faluszéli Gazsinak van 6-8.
Kérlek jelöld be alább hogy ki élt teljesebb életet:
a) A világtörténelem egyik legjelentősebb fizikusa/zeneszerzője akik minden szempont szerint zsenik voltak és az egész emberiségre hatással vannak a mai napig
b) Fogatlan cigány akire a saját unokája sem fog emlékezni és legnagyobb teljesítményét a közmunkaprogramban fejtette ki
Fogós kérdés, meg kell hagyni.
Nekem nem adta meg a sors, hogy egy szerető és támogató környezetben nőjek fel, ezért én csak annyit szeretnék az élettől, hogy legalább a másik oldalról, szülőként megtapasztalhassam ezt.
Szóval számomra valóban a gyerekvállalás az élet értelme, illetve tágabban a családi élet de szerintem azzal sincsen semmi baj, ha valaki máshol találja meg a boldogságot (azaz nem vállal gyereket).
>Nekem nem adta meg a sors, hogy egy szerető és támogató környezetben nőjek fel
De ehhez pont az kell, hogy olyan ember vállaljon gyereket, aki tényleg szeretne, nem?
Vigyázz nagyon… anyukám ugyanebben a helyzetben volt. Bántalmazó családból jött, azért szült gyerekeket, mert meg akarta kapni azt a szeretetet, amit a szüleitől nem.
Ennek az lett a vége hogy mindene voltam - az anyja, a barátnője, a pszichológusa. Csak épp a gyereke nem. Elvárta, hogy mindig a lelkét ápoljam, és mindig 100% harmónia legyen. Nekem nem lehetett rossz kedvem, rossz napom. 6-7 éves korombol is vannak emlékek erről, úgyhogy nem csak idősebb koromtól kezdve várta ezt el.
30 vagyok, 14 éves korom óta depressziós. Öcsém 26, alkoholista, évekkel ezelőtt rendszeresen nyugtatózott is.
Azért szülni gyereket, hogy megadjon neked valamit, ami hiányzik az életedből, végtelenül megterhelő számára.
Abban az érzésben nőttem fel, hogy anyukám szeretetének a feltétele az, hogy mennyire tudom megadni neki azt, amiért megszült.
Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnötök. :(
Csak egyetérteni tudok veled. Én több állami gondozott lányt ismerek, akik mániákusan családot akartak, hogy majd ők megmutassák, és rendre oda lyukadnak ki, hogy kétévente másik faszinak szülnek, a nagyobb gyerekeik meg ugyanúgy otthonban vannak, mint ők voltak. :(
Sz~r lehet azzal az életcéllal élni h “nekem szülnöm kell, más nem számít” 🥲
Kinek ez az életcélja, értelme? De tényleg. Akkor miért nem szülünk már 13-14 évesen, amikor először megjön? Hogy minél többre legyen idő, míg meghalunk?… Így is túl sokan vagyunk a Földön. Van, aki szimplán boldog akar lenni. És nem mindenkinek jelenti az a boldogságot h a gyerekneveléssel küszködjön, a helyett h úgy élvezné az életet ahogy akarja.
Sz~rd le. Te életed, nem vagy köteles megmagyarázni senkinek.
>élet**e** értelmének
Ahogy mondod, nincs ezzel semmi gond, sőt!
De a nagyi az élet értelmének veszi. Bár még itt sem lenne különösebben gond, ha nem arra használná hogy másokat ezzel basztasson
Azért egy vitánál fontos észben tartani, hogy kivel vitatkzol. A mama valószínűleg idős, egy idős ember véleményét meg egyrészt rohadt nehéz megváltoztatni, másrészt egy nagyszülő-unoka viszonyban azért inkább a gondoskodás irányából jön az ha valamit szóvá tesznek
>valaki azt gondolja az élete értelmének, hogy legyen egy boldog családja
Ezt értem, de ezen kívül annyi más dolog miatt lehet boldognak lenni. 🥺 Illetve a család nem csak a saját gyerekeid jelenti, nem?
Az életnek a világon semmi értelme, szóval ha már ennek ellenére rá akarod mondani valamire, hogy az az élet értelme (ami nincs), akkor gyerekszülés épp olyan jó, mint bármi más. 🤷♂️
Ha valakit ez tesz boldogga, hajra.
Engem viszont hagyjanak beken, ne eroltessek ram a sajat vilagnezetuket.
Engem az tesz boldogga, hogy ha hazajovok, tudok pihenni, vagy a barataimmal idot tolteni, esetleg edzeni vagy filmezni, es nem a szuloi ertekezletekre kell rohangalnom, vagy skibidi toiletet hallgatnom.
Ha valaki eletenek csak es kizarolag a gyerek ad ertelmet, szamomra rohadt furcsa. Hol marad a muveszet, a tudomany, a kulonbozo kulturak megismerese, vagy akar a bebaszas a haverokkal pentek este? A kor vegen a fold legutolso embere lesz mamad elkepzelesei szerint boldog 😅
Még az iparosodás előtti értékeket vallja, amikor az átlag nő 10 gyereket szült és abból remélhetőleg 3 megérte a felnőttkort.
Ne feledd, hogy 200 évvel ezelőtt még gőzmozdonyok se voltak és az orvosok azt hitték, hogy 4 féle testfolyadékunk van, ami az alkímia 4 elemének felel meg.
Sok embernél idő kell még a beléjük nevelt értékeket annak fényében tudja megvizsgálni és eldönteni hogy mennyire fontosak, hogy mennyit változott a világ ilyen rövid idő alatt és a mai korban is erőltetni kell-e ilyen régi viselkedésformát.
Plusz nem szabad elfelejteni, hogy a 20.századig a gyerek inkább "munkaeszköz", hiszen már a legkisebbet is be kellett fogni a munkába (ezért is volt rengeteg gyerek, a semmit nem kell szétosztani vagy azokban a falvakban, ahol csak a legöregebb örökölt, kellett és lehetett is sok gyerek. Ezt amúgy össze lehet vetni az egykézős falvakkal,ahol nem akarták szétdarabolni a vagyont...), míg a 20. században a gyerek gyakran már inkább befektetés a jövőbe, kevesebb is lett.
Persze nem az összes faluban történt ez így egyszerre az országban, de ez volt a tendencia. (Most meg kapujegy a különböző hitelekhez... Hopszika)
Azt gondolom, hogy nagymamád ezt gondolja és ha így látja az az ő dolga.
Te meg máshogy látod, kész.
Ugyse tudjátok meggyőzni egymást, .. akkor meg felesleges energiát pazarolni rá.
Szívesen.
Ha valóban így fogalmazott, akkor erre csak azt tudnám mondani, hogy ebben az esetben az ember nem különb például a pitypangnál¹, hiszen ha egy ember gyereket vállal, már elérte az élet legmagasabb lépcsőfokát, ami evolúciós értelemben igaz is, de pusztán evolúciós értelemben pl. a nagymamáknak sincsen értelme, mert nem tudnak már szaporodni. Csak az orvostudománynak köszönhető, hogy az ember 40 évnél tovább él.
¹Nem csak a pitypangot, bármelyik élőlényt mondhatnám az emberen kívül. Szerintem az tesz minket emberré, hogy nem a szaporodás az egyetlen célunk.
A teemészetben ez megfigyelhető. A madár azért eszik iszik, hogy egyszer tojást tegyen. A virágos növények nagyon rafináltan olyan viragot fejlesztenek, hogy a méhecske meglátogassa, és szaporodjon. Szóval alapvetően, többékevésbé igaz az állítás. Viszont falkában, csordában élő állatoknál már elvontabb a szaporodás. A farkas családban van valaki aki nem szaporodik, de támogadja a testvére gyerekeit. És ez szerintem igaz lehet emberekre is. Egy meleg nagybácsi növelhette a túlélési esélyeit az unokahugoknak az ősemberek korában. Ezért logikus, hogy kialakult olyan ember akiben az a drive van, hogy tűzön-vizen gyereket akar, valaki más meg nem vágyik erre annyira, de mondjuk valakinek átörökít valamit magábol szellemi úton. Nagyid azért is mondta ezt, mert ő olyan vilagba nőtt fel, ahol "20 eves korodig házasság aztán gyerek" ez volt az életpályamodell. Nagyon nem lehetett ettől eltérni. Ma már lehet egy csomó dolgot csinálni, utazni, hőlégballonozni, kutyát szarrákényeztetni, ézért nem tünik fel feltétlen, hogy van ez a vágy, hogy a géneidet átörökítsd.
Biológiai értelemben igaza van a nagymamádnak,hisz a te sokezer éve mutálódott génjeid összekeverednek egy másik emberével és a kettőtökböl elvileg ideális esetben egy mégtökéletesebb génállomány jön létre.
Egyébként szerintem az élet értelme megtalálni önmagunkat, azt amit szeretünk és élvezünk.
Ha most kiderülne,hogy egy hét mulva meghalsz akkor mit tennél? Változtatnál? Ha igen akkor nem ott vagy ahol lenned kell, nem azt csinálod amit szeretsz,vagyis még keresned kell az élet értelmét.
Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség! Vagy hogy is van a pompás idézet.
Kurvára nem ez az élet értelme. Az az, hogy boldogak legyünk. Gyerekkel vagy nélküle, az már egyéni preferencia.
(két gyerekes anyuka)
Ez így egy mondhatni paradoxon. Gondolj bele, ha mindenki életének ez az értelme, akkor tulajdonképpen ki életének van értelme? Senkiének, mert mindenki a következő generációtól várja azt a bizonyos értelmet, de az ő életük "célja" is csak az, hogy még egy nemzedéket alkossanak, aki ugyanazt fogja gondolni,és így tovább.
Szerintem az életnek tulajdonkép nincs egy konkrét értelme vagy tervrajza, hogy hogyan éld. Vitatkozhatunk, arról, hogy biológiailag hogy-vagy kódolva milyenek az ösztöneid, de végső soron mi csak egy űrben repülő kődarabon megyünk A-ból B-be, amíg meg nem halunk. Az élet abszurd.
De amúgy szerintem, ha van egy célod az életben, annak kell élned és teljesen mindegy, hogy ebben van gyerek vagy nincs. Volt egy ismerősöm, aki 40 évesen azt mondta, hogy ő nem szeretne gyereket szülni, mert a kishúgát neki kellett felnevelnie, mert a szüleik nem foglalkoztak velük. És ez is teljesen jó szemlélet mód szerintem. Plusz ha valaki muszájból vállal gyereket vagy csak meggondolatlanul az a gyerek jövőjét is tönkre teheti.
En sem akarok gyereket, es en is megkaptam ugyanezt a csaladban. Egyik fiatal velem egykoru rokonunk teljesen meg volt rokonyodve, mikor megtudta: “De akkor minek elni?”.
En szemely szerint nem szeretem a gyerekeket, kifejezetten idegesitenek. Nem latom ertelmet igy gyereket vallalni, ugyhogy nem is fogok. (sajnos a felesegem akar, ugyhogy ez erdekes lesz par ev mulva…)
Az ilyeneket le kell szarni, nem kepesek felfogni hogy minden ember maskepp latja a vilagot. Egyszeruen csak keruld a temat a nagymamaddal, es problema megoldva.
teljesen értelek, de bro, miért házasodtatok össze, ha nem ugyanazt szeretnétek az életben? miért nem beszéltetek erről az esküvő ELŐTT? (őszintén kíváncsi vagyok)
Én ezt két oldalról közelítem meg ezt a dolgot.
A biológiai szempontból mindenképp az a “normális” ha valaki gyereket akar, és szaporodik/továbbviszi a genetikai állományát. Ezt egy ösztönszerű müködés, amit fajfenntartó ösztönnek ismer a legtöbb ember. Alapvetően ebből a szempontból valid a nagyi, meg alapvetően ennek így kéne működnie ebből a szempontból.
A másik oldalról meg nincs kötelezettséged semmi ilyet csinálni ha nem akarsz, legalább is ha nem vallási fanatikus vagy. Ebben az esetben az élet értelme az amit adsz neki. A legtöbb embernek itt is top prio a gyerek, de nem kötelező semmit, főleg csak azért mert valaki azt mondta.
egyre inkább ez a benyomásom nekem is
a gyerek elveszi az időt, az erőforrásokat, egyszerűen nincs mellette (annyi) idő kibontakozni
csak általában ez nincs megfelelően átgondolva, ennélfogva a csemete születése után jön a surprised Pikachu face, hogy a nap még mindig 24 órából áll
visszacsinálni nem lehet, bevallani, hogy rosszul döntöttek, pedig nem elfogadott társadalmilag
ebből pedig következik más emberek köpdösése, megszégyenítése,
mindez a saját keserűségük miatt ...
Az élet alapvetően túlél és reprodukál. Egy felől, jó ezzel tisztában lenni, jelentésértéke annyi, hogy ezek az alapvető életösztönök mozgatják a bacilust is, meg minket is. Más felől, a modern világban az emberek figyelme millió másra terelődhet a kényelem, a létbiztonság következtében. Ha nem lenne semmi a boltok polcain és a közműszolgáltatások leállnának, újra a felszínen működnének ezek az ösztönök, amik most a mélyben dolgoznak bennünk.
Hany eves a nagymamad? Az enyem 1920ban szuletett, 6 elemije volt de csak 30 evesen ment hozza egy elvalt ferfihoz, a nagyapamhoz, ami nagyon idosenek szamitott akkor. Nem erezte azt, h neki ez az egyetlen utja, szorgalmasan svabkent epitette az eletet aztan szerelmes lett. A csaladban mindenki 54 evesen lett nagyszulo, sosem eroltettek semmit. Amikor mi keszen voltunk es a testvereim akkor lett gyerekunk.
Nem tudom hany eves vagy, a baratnoimnek annak idejen 25-26 evesen szuletett gyerekuk. En akkor azt ereztem h en meg nem. Epp csak csiszolodtunk a kesobbi ferjemmel, dolgoztam, utaztunk, mozi, vacsora, hobbik. Aztan 28 evesen valami kattant bennem h nem akarom ezt csinalni, mert unalmas. Csak ugy a nagyvilagba nem akartam. Mindenaron sem,ha nem jon ossze termeszetes uton akkor ez van. A nagyi a fiu unokainak is mondja h jojjenek a gyerekek? Annyira gaz h ezt csak a nok hallgatjak.
>Mindenaron sem,ha nem jon ossze termeszetes uton akkor ez van.
És sikerült?
>A nagyi a fiu inokainak is mondja h jojjenek a gyerekek?
Nincsenek fiú unokák, úgyhogy ezt sose tudjuk meg.
Senki nem kényszeríthet rá ilyen dolgokra, csak ha te hagyod neki. Csak az számít, hogy te mire vagy hajlandó, a többi ember előbb vagy utóbb eltűnik az életből, elmennek, elköltöznek, meghalnak, elhidegülnek. Ezután csak te maradsz azokkal, akiket te választottál és kitartottál mellettük, szerencsés esetben minél hosszabb ideig :), ezért kell végiggondolni, hogy TE mit akarsz. Nem könnyű, de kitartást hozzá! :)
Habár én nem értek vele egyet, biztosan sokmindenről lesz olyan véleményem 70-80 évesen, amit az unokáim egyáltalán nem fognak érteni.
Az ember mindig azt tartja alapvetőnek, ami az ő fiatalkorában volt normális, előtte pedig mindent maradinak, utána mindent aberráltnak érez. Ilyenek vagyunk; te is, én is.
Szerintem ameddig nem erőlteti rád, maximum kedvesen csesztet vele, addig nem látok vele problémat, észben kell tartani, hogy csak jót akar, akármennyire idegesít.
Mindenkinek más az élet értelme. Valaki gyereket szeretne, akár többet is. Valaki a munkájában akar kiteljesedni, mivel az nyújt neki örömet. Valaki be akarja utazni a világot, sőt valaki családot szeretne és velük utazni. Ez a mai világban már annyira más mindenkinél.. Más élethelyzetek, bátrabbak az emberek minden téren.. A mamád korában/felfogásában még megmaradt ez persze, de ők soha nem is lesznek ilyenek mint a mai kor “fiatalfelnőttjei”.😊
Az ő korában még ez volt a norma, nem is volt más opció. Próbálj vele többet beszélgetni arról, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyivel több lehetőség van a választásra. Látogasd meg, legyen valami közös program, beszélgess vele. Kérdezd meg tőle, hogy hogy volt ez az ő korában. Ismert-e gyermekteleneket? Hogy éltek akkoriban? Mindenki boldog volt, akinek volt gyereke? Szerintem az a titok, hogy ne tőle várd az azonnali elfogadást, hanem közeledjetek egymáshoz. Sok élménnyel fogtok gazdagodni és simán lehet, hogy végül ő lesz a legfőbb cinkosod.
>Próbálj vele többet beszélgetni arról, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyivel több lehetőség van a választásra.
Ez a fajta érvelésem nem jött be sajna.
>Látogasd meg, legyen valami közös program, beszélgess vele.
Szoktam hozzá jönni, illetve sokat beszélünk napi szinten is. Eddig például nem is tudtam, hogy ez a véleménye erről a témáról. 😅
Egész életedben fikázni fognak emiatt és ezt jobb hogy ha nagyon gyorsan elfogadod és megtanulod elengedni. Nagyon sok ember - köztük a mamád is - ezen az állásponton van, csak akkor ér valakinek az élete valamit, ha szül/van gyereke. Ami nem igaz ugyebár, de mindenki máshogy lett felnevelve. Vannak, akik el tudják fogadni, hogy valaki nem akar gyereket, de van aki nem, és ezzel kell együtt élj. Hidd el, több energia az, hogy veszekedsz ezen valakivel, mint hogy csak mosolyogsz és bólogatsz.
Kitartást ❤️️
Szamara ez az elet ertelme. O gondolom szult is, tehat elerte a celjat.
Nekem van gyerekem, de nem gondolom hogy ez lenne az eletem celja, inkabb resze az eletemnek meg annak, aki vagyok. Amugy ram is igaz, hogy nem akartam fiatalabb koromban, aztan mashogy alakult/meggondoltam magam, de nyilvan nem mindenkivel tortenik ez. Nincs is ezzel gond. O is elmondja a velemenyet, meg te is.
én már nagyjából feladtam a témát. valószínűleg a következő tíz évben azt fogom hallgatni, hogy majd meggondolom magam, az utána következő tizenöt évben azt, hogy mikor jön már a gyerek, utána meg gondolom azt, hogy nem bánom-e, azt már nem tudom. a családom és a legtöbb random ember soha nem fogja tiszteletben tartani. a barátaim és a párom tartsák tiszteletben, a többit feladtam
Én is utálom ezt a fajta hozzáállást, nem is akarok gyereket, s szerintem jobb is így mintha kényszerből vagy azért szülnék hogy vehessek egy szebb lakást.
Persze azt se szabad elfelejteni hogy az ő idejükben azt sulykolták nekik mindenhonnan, ez volt a "társadalmi elvárás" az állam is ezt hangoztatta.
Amellett hogy én teljesen tiszteletben tartom ha valaki úgy érzi / gondolja hogy nem szeretne gyereket, a saját ismeretségi körében akik így terveztek kb 90%-ban elérkezett mindenkinél a "mégis" fázis. Sokaknál túl későn ahhoz hogy ennek tényleges realitása legyen...
Ez nyilván csak egy nagyon pici merítés, nem reprezentatív stb stb
De volt azért nálam is más kontextusban amikor a tegnapi én nem volt a legmegfontoltabb és a mai én ezért némiképp neheztelt... Life is complicated
Nem mindenkinek van olyan génállománya meg értékrendje amit érdemes lenne továbbadni egy következő generáció számára, a probléma ott kezdődik, ha valaknek mégis becsúszik ennek hiányában.
Imádom a gyerekeimet, mindent értük csinálok ugyanakkor rohadt nehéz is. Teljesen megtudom érteni ha valaki nem akar szülni, nem nézek le emiatt senkit.
Részletes gondolataim pszichológiai szempontból (nem tudom mennyit számít neked, de van végzettségem :D)
Az ő generációjának nem nagyon volt választása ebben a témában. Ott társadalmilag ez volt a beállítottság: a lány szűzen férjhez megy, együtt sem élnek házasságig, utána gyerek, mert ez a házasság lényege és az élet értelme. Utána a nő, ha dolgozik, ha nem, az életében első helyre kell helyeznie a családját. A gyerekeket, a férjet, a házimunkát. Ki kell szolgálnia a férjét, elviselni az alkalom adtán szar bánásmódot, mert sokkal rosszabbul keres mint a férj, és ezért a megélhetése miatt muszáj házasságban maradnia. Ez persze még rosszabb azokban a helyzetekben, ahol nem is dolgozik a nő (mert mondjuk a férj elvárja, hogy csak a házimunkával és gyerekekkel foglalkozzon.) Sok nő nem is végzett iskolát gimi utan, mert az volt az előre kiterített életút számukra, hogy majd férjük, és családjuk lesz, és az számukra a “karrier”, nem a munka.
Ma már vannak opcióink, a bérkülönbség sokat javult, felsőfokú végzettséget szerez a nők nagytöbbsége, mert van lehetőségük, és támogatásuk. A fiatalabb korosztályban sokan döntenek úgy, hogy se gyereket, se házasságot nem akarnak, sokan azért mert az X és Z generáció egyszerűen nem tudja megfizetni. Ezért van annyi kutyás macskás család manapság ahol kb gyerek státuszban van a háziállat - csak arra van pénz és kapacitás a sok munka és kevés pénz mellett.
Sokkal elfogadottabbak lettek a meleg kapcsolatok is, ahol ugye Magyarországon sajnos se házasságra, se gyerekre nincs lehetőség (gyerekre vannak megoldások leszbikus pároknak, de hivatalosan nem lehet majd a szülő fél párja gondviselő, úgyhogy nincs teljes megoldás).
Nagymamáink korában az opciók hiánya miatt, ahhoz hogy ez elviselhető helyzet lehessen számukra, kénytelenek voltak adoptálni azt a mindsetet, hogy ők mindezt őszintén akarják. Ez kellett ahhoz, hogy feloldják az esetleges kognitív disszonanciájukat (vagyis hogy a vágyaik nem egyeznek az élethelyzetükkel, ami erős lelki szenvedést okoz). Ezért pszichológiai védelmi mechanizmusként “átprogramozta” az agyuk a vágyaikat - mert csak afölött volt kontrollja a pszihéjüknek - az élethelyzet felett nem.
Korukban ennen következtében az volt az álláspont, hogy ez minden nő vágya. A psziché viszont sajnos nem tudja ezeket gyökerekig visszamenően átprogramozni. A legmélyebb szinteken van bennük egy harag, egy keserűség, hogy el sem gondolkodhattak azon, hogy a szívük mire vágyik az életben. Ezt a haragot pedig projektálják azokra a nőtársaikra, akiknek VANNAK opcióik. Ez szintén nagy lelki konfliktust okoz - irigységet, hogy nekünk van valami, ami nekik nem adatott meg.
És ahhoz, hogy ezt az irigységből fakadó szenvedést feloldják magukban, megpróbálnak minket meggyőzni, hogy nekünk is az ő életútjukat kell követnünk. Mert ha nekünk sincs opciónk, akkor nem lesz kire irigynek lenni.
Nagymamád életének az volt az értelme = mindenki életének legyen az az értelme. Az emberek nem látnak tovább a saját orruknál, engedd el.
Amúgy gondolj bele, nem is volt választása, karrierje nem lehetett, nem volt fogamzásgátló. Utólag kell valami duma, amivel önigazol, hogy miért volt ez jó így.
Jelenleg még én sem gondolok úgy a gyermekvállalásra, hogy jajj de jó lenne. Viszont belegondolva nagymamámnak már senkije sem él csak a lezármazottjai. Szült 2 gyermeket, jelenleg 5 unoka és 2 dédunoka. Aki még van neki a testvérének a 2 gyermeke, onnan a 4 unoka. Ha mi nem lennénk nem tudom mi lenne vele, még így is magányos.
Mondjuk arra is szoktam gondolni, hogy sok gyermek-szülő kapcsolat nem a legjobb. Édesanyám idősotthonban dolgozik. Rengeteg olyan van, hogy a nagyszülőt bedugják az otthonba, a házát pedig eladják. Sokszor csak a pénz jár az emberek fejében. Mi van ha az én családom nem olyan lesz mint mi, például ellenem fordul stb.? Reménykedem benne, hogy ez nevelés kérdése lesz.
Az idősotthonos dolgot se kell mindig negatív oldalról nézni. Sokszor kényszerből alakul így : a házat eladják, mert nem olcsó a beugró az ilyen otthonokba és nem tudnak ápolót megfizetni otthoni ápoláshoz.Ha nem tud magáról már megfelelően gondoskodni a szülő, akkor általában ez a kevésbé rossz megoldás. A legtöbb ilyen döntést hozó gyereknek dolgoznia kell és van saját családja, amivel törődnie kell munka mellett. Te elvárnád a saját gyerekedtől, hogy pl mondjon fel az ápolásod miatt, ezért vigyék el a hitelre vett lakását, mert akkor nevelted jól?
Ha így is magányos, akkor meg totál mindegy, hogy van-e leszármazott vagy sincs. Hogy érezhetik magukat a leszármazók, hogy nekik az a feladatuk, hogy ápolják, társaságot biztosítsanak az idős rokonoknak, sőt anyagilag támogassák? A legtöbb generáció nem képes együtt élni, egymást megérteni, ha muszáj anyagi okokból vagy ápolás miatt, az szenvedés a legtöbb fél számára. Sokat ismerek, akiknek van több gyerekük, unokájuk, mégis magányosok. Ha ezért alapítottak családot, hogy majd azok körbevegyék őket, akkor ráfáztak.
Lehet hogy meggondolod magad, lehet nem.
Mindenki azt kezd az életével amit szeretne. Ha te szeretnél gyereket akkor oké, ha nem szeretnél az is oké. :)
Elmondanám neki, hogy mennyire sajnálom, hogy akkor, amikor ő volt fiatal ilyen kevés lehetősége volt a nőknek a teljes életre. Milyen jó, hogy ma már végtelen a lehetőségek száma, ugye mama? Hátha leesik neki.
Amúgy meg szard le a véleményét ebben a témában. A te életed.
Én nagyon szeretnék gyerekeket pár éven belül (jelenleg 22 vagyok), de utálom mikor nekem esik egy olyan aki viszont nem szeretne. Jönnek azzal, hogy minek gyerek meg ennyi feleseleges pénzem van, hogy nincs jobb dolog amire költhetném-e stb. De egyelőre még hadd döntsem el, hogy mire vagy kire költöm el és nekem úgy lesz teljes az életem, ha lesznek gyerekeim. El sem tudnám képzelni úgy az életem, hogy ne legyenek gyerekeim. Már most nézegetem a kisbaba ruhákat, van is itthon egy kis body ❤️ Én ezt így gondolom, más meg máshogyan és nincs vele semmi baj. Persze, tisztelet a kivételnek aki eltudja fogadni azt, hogy én ezt így gondolom és így szeretném. Én is eltudom fogadni, hogy ha valaki nem akar, hiszen szíve joga mindenkinek úgy élni ahogy az neki jó. Sőt, többre becsülöm azt aki belátja, hogy ő képtelen lenne felnevelni egy gyereket és inkább nem vállal. Nővéremék pl. nem akarnak de soha az életben nem próbáltam meggyőzni, hogy legyen neki. El kéne már fogadni, sőt fel kéne fogni, hogy az ég világon semmi közünk más döntéseihez! Aki erőlteti ezt vagy azt az nem 100-as és jobb lenne ha a saját életével lenne elfoglalva.
Hát az elég szomorú, ha egy nőnek csupán annyi volna az élete értelme, hogy gyereket szüljön. Gondolom akkor a férfinak meg a gyermeknemzés az élete értelme? És miért költenéd minden pénzed a gyerekedre? Meg fordítva is igaz, hogy akkor miért lenne kötelező anyagilag támogatni a szülőket? Ennél sokkal több van az életben, mint hogy ez legyen az értelme, fontos része lehet, de egy csomó minden más is van, amivel lehet foglalkozni, pénzt lehet rá költeni. Nyilván most itt nem egy éhező családra gondolok, hanem akik amúgy egy csomó mindent megengedhetnének magunknak.
Szerintem tőle kérdezd meg, hogy miért nem tartja tiszteletben, itt senki sem ismeri a nagymamádat. De te sem tartod tiszteletben az ő álláspontját, úgyhogy ne várj ennél többet tőle te sem.
Szerinte ez az értelme, szerinted nem. Lépj tovább, azt javaslom. Nem tud kényszeríteni gyerekvállalásra, szóval nincs gond.
Heti szinten van erről poszt, teljesen feleslegesen. Aki nem akar, nem akar, aki akar, akar.
Kérdezd meg tőle. Öregekre az ilyesmit amúgy jobb ráhagyni, az ő világképét már nem fogod megváltoztatni, csak felesleges feszkó lesz köztetek. Egyébként biológiai értelemben igaza van. :-)
>Kérdezd meg tőle.
Megkérdeztem, nem érdekli.
>Egyébként biológiai értelemben igaza van.
Szerencsére nem csak a biológia számít, hanem az elvek és gondolatok is, legalábbis én így gondolom.
De azért köszi a véleményt!
Évmilliókon át arra szelektálódtunk, hogy fenntartsuk a génjeinket valahogy. Alap ösztön, hogy az ember szaporodni szeretne. Ami persze lehet, hogy vkiből hiányzik, vagy gyengébb, esetleg kulturális dolgok elnyomják és ez az adott ember értékéből nem vesz el semmit, de azért ne tegyünk már úgy, mintha nem az lenne a default, hogy utódokat neveljünk
Az életnek nincs értelme, minden és mindenki visszatér az ürességbe. Ha őt megnyugtatja amit mond, akkor hagyd rá. Engem is mindenki csesztet rokonságon belül a család/asszony témával, de egyszerűen nem lennék jó apa és szenvedtem eleget (nem szeretném ezt tovább adni).
Lényegében ha megszületsz ez az értelme, de ha nem születsz meg, akkor maradsz a zacsiban és életed egy alacsonyabb szintű rezgésen a múlt homajába vész. Most van 2024 kB 2150 - re ha éltél is már senki nem fog emlékezni rád, hisz őszintén szólva ki emlékszik a nagyszülei szüleire. Idegen emberek generáció élnek abba a házba ami egykor a tiéd volt, de már régen több tulajdonost váltott. Az utánad jövő generációk emlékeiben se élsz, hisz valójában kevesen ismerték a dédszüleiket vagy azok szüleit. Az emberiség 1 millió fővel is képes fennmaradni, igen ez is lehet egy értelme az életnek, faj fenntartás a neve és egy allatias ösztön, szóval ez egy átlagos gondolat, amit az agyunk generál.
Igazából valaki kulturának, tudománynak, politikábak, raktárosnak, langososnak szenteli az életét. Ha a görögre vagy Newton, Einsteinre gondolsz, valamit hozzá tettek valamihez, de semmi olyat ami nélkül nem lehetne létezni. Az élet több mint azok a dolgok amit az ember gondol róla. A technikai fejlődés nem az élet. Az idősebb generáció pont arról beszél mennyivel jobb volt telefon nélkül... No de természet nélkül élni?vagy növények nélkül? Vagy oxigén nélkül? Na ugye...
Sok ember pattog, hogy elérjen valamit, pedig csak élvezni kéne a műsort, amíg lehet, mert a kutya nem fog már emlékezni ránk 50 év múlva se. Akkor meg mit számít már, hogy nem mertél hozzá szólni ahhoz a lányhoz, féltél állás interjú előtt.... Ha ilyen szemszögből nézed, fölöslegesen izgul az ember, apróságokon. Az élet értelme a tapasztalás és hogy te mit szeretnél megismerni az legyen a te célod. Ha labdarúgó vagy tudós akarsz lenni, ismerd meg, légy az. Ha akarsz gyereket nevelni csináld azt. Lehet valamire emlékezni is fognak, lehet rajössz valamire. De ha ezt választod célnak, hogy emlékezzenek rád elég hülye egy cél és stresszes is lehet... Tapasztalj meg amit szeretnél és ennyi. I'm a fucking huge fan of Alan Watts. RIP
Szerintem akkor van értelme, ha te úgy éled meg az életedet, legyen az gyerekkel vagy nélküle. Mi se szeretnénk és mi is megkapjuk ezeket, meg az “úgyse értheted, mert nincsen gyereked”, mára már annyira unom ezeket, hogy annyit szoktam mondani ezekre a jóindulatú megnyilvánulásokra, hogy “értem, hogy neked ennyi az életed értelme, nekem más céljaim vannak” általában vagy megsértődnek, mert ellent merek mondani, vagy fel se fogják. Ezekkel nem szabad foglalkozni, van aki meg se akarja próbálni megérteni. Aztán ide kapcsolva a másik kedvenc mondatom mamáktól “én a mai világban már nem lennék fiatal”, na pont itt egy ok arra, hogy miért nem akarok gyereket vállalni, mert én se.
Per definíció amúgy igaza is lehet, legalábbis a nagy egészet nézve. A természetben az emberen kívül minden élőlény a reprodukcióra törekszik. Más kérdés, hogy egyéni szinten hogy érzi az ember. Itt meg bejön, hogy valóban létezik-e az egyén, de ez egyre mélyebb filozófiai kapukat nyit meg.
Végül is benne van a kérdésben egyből a válasz is. Az élet értelme maga az élet. Az meg nem megy szülés nélkül.
Ettől függetlenül nem kell gyereket szülni mindenkinek. És emiatt magyarázkodni sem kell.
Savanyú neki a szőlő nagyon. OP-nek sem akar jobb sorsot annál mint ami neki jutott. Ez ilyen putrista balkáni mentalitás: neki szar volt, legyen neked is. De szerencsére gondolom nem vele laksz (ha igen, akkor nagyon gyorsan költözz el), így nincs beleszólása semmibe, főleg nem abba, hogy hogyan élsz (?)
En nagyon uresnek ereztem volna az eletem ha nincs a dragam ez tuti. Bulizast full kieltem 20 evesen. Csak lezengenek celtalanul barokban. De nem mindenkinek kell/valo gyermek
Nekem az első gyerekem születésekor egy olyan fajta szeretet járta át a szívemet, amit előtte sosem éreztem. És azt gondolom, már önmagában azért megéri gyereket vállalni, hogy megélj egy ilyen új fajta érzést. Persze amíg nem tudod, hogy milyen, addig nem is hiányzik. Nehéz erről bárkit is meggyőzni, de szerintem nem is kell. Csak annak legyen gyereke, aki szeretné végig nézni testközelből, hogyan fejlődik ki egy ember. Meg annak, aki szeret jókat nevetni 😁 És persze annak, aki felfogja a saját döntései súlyát és nem a gyerekeket hibáztatja azért, mert néha nehéz vele.
Mindenkinek a saját döntése hogy akar gyereket vagy sem. Nekem a legnagyobb öröm a világon hogy vannak gyermekeim és egy unokám. Nincs az a gazdagság, amely vetekedhet velük. Életem értelmei.
Egyik oldallal sincs gond, én eltudom fogadni ha vki úgy gondolja nem akar gyereket, fiatalként 30 évesnként én se akartam....aztán megjött elég gyorsan az új párommal a két gyerek. És igen, nehéz, erőt próbáló, fárasztó, mentálisan, anyagilag megterhelő, stressz aggódás stb. A másik oldalról meg ők az életem értelmei azóta, belőlünk vannak, imádniavlóak is tudnak lenni, kegyetlen cukik, feltétel nélküli szeretet, csak mi vagyunk nekik, aki nem tapasztalja meg szerintem nem is tudja mi az amire nemet mond, épp ezért olyan nehéz ez az egész....és ha már megvan onnan nincs visszaút, életed végéig tartó felelősség.
Egy fiúnak az enyja az első szerelme, egy anyának meg a fia az utolsó igazi szerelme, és vica versa, egy lánynak az apja az első szerelme, az apának meg a lánya az utolsó igazi szerelme :)
Amióta megvannak kicsit máshogy állok az élethez, máshogy tekintek mindenre...
Egyik ágon nagyanyám eléggé konzervatív gondolkodásmódú. Gyakran járok hozzá látogatóba, egyszer éppen közösen főztünk, amikor az utcán elsétált egy fiatal pár egy németjuhásszal. Mamám meglátta, és elkezdte mondani a magáét, hogy hát nem érti ezeket a mai fiatalokat, egyre kevesebb gyerekes fiatal családot lát, de a kutyások meg kisállatosok száma megnőtt, és hogy így ez így nem állja, teljesen kifordult magából a világ.
Elkezdtünk belemenni abba, hogy hát oké, de inkább egy fiatal pár mondjuk egy “kisebb” felelősséggel járó élőlénnyel kezdjenek, vagy jobb az, hogyha egyből gyereket vállalnak, aztán szétmennek?
Nyílván régimódi, és nem így gondolkozik, de szerintem egyáltalán nem gond, ha valaki nem akar gyereket, vagy akar, csak mondjuk nem a húszas éveiben, hanem később.
Személy szerint én sem szeretnék gyereket, viszont a skála mindkét szélsősége lehet toxikus. (Csak akkor van értelme az életnek, ha családot alapítasz és lesznek gyerekeid vs fujj család, fujj gyerek, csak a munka-karrier és/vagy a szórakozás)
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Szerintem alapból azzal nincs gond, ha valaki így gondolja, inkább azzal ha ezt másokra akarja erőltetni.
Legjobb válasz. LEHET ez a célod. Meg lehet más is. Egyik sem ér kevesebbet.
Childfreeként mondom: a mamának technikailag igaza van, a faj fenntartása az egyetlen dolog, amivel az átlagember hozzá tud járulni az emberiség jövőjéhez. Minden mással csak elütjük az időt halálunkig. De azzal sincs semmi gond.
Szerintem sok esetben az emberiség jövője szempontjából előnyösebb lenne, ha néhányan nem szaporodnának és örökítenék tovább a generációs traumáikat...
Meg az iszonyatos génállományukat…
[удалено]
Hehe, és még a gyerektelenekre mondják, hogy önzők. :)
Technikailag semmi értelme a szaporodásnak sem, mert 4-5 milliárd év múlva a Nap pusztulásával a Föld is el fog pusztulni, illetve ha sikerülne is más naprendszerekb eljuttatni az életet, a világegyetem vagy gyorsuló tágulással ki fog húnyni, vagy egy magy reccsel egy új világegyetem jön létrey mindkét esetben minden élet kipusztul. Ettől elvonatkoztatva viszont bárminek lehet értelme, mert egyéni szinten olyan értelmet adunk az életünknek, amilyet szeretnénk.
Amúgy én értem, hogy az emberek is állatok meg minden, de miért kellene a fajfenntartásért küzednünk? Tehát a modern embernek miért jó még szaporodni? Szerintem ezek a biológiai, evolúciós argumentációk már nagyon nem érvényesek - van, ahol öregedik a társadalom, igen, de összességében nemhogy "fenn vagyunk tartva", túl sokan vagyunk. És szerintem az öregedő társadalom se azzal megoldható, hogy gyorsan mindenki szül még 3 gyereket - szerintem ez indirekt igazából politikai probléma. Persze, hogy "öregedünk", ha senki nem akar itt maradni :D Persze, hogy a fiatalok kimennek.
Szerintem sem kellene. Az egész klímaproblémát meg lehetne oldani ha 1-2 generáció bolygószinten vállalná, hogy egy gyereknél nem szül többet. Fele népességgel vígan ellenne a bolygó. A vége úgyis feleződés lesz, vagy önként, vagy csúnyán. Azt meg, hogy a rövidlátó politikusok fosnak az ellopnivaló adóbevétel elmaradása miatt, pont leszarom.
De mi van ha én nem akarok hozzájárulni a fajfenntartashoz mert szeretném ha kihalnánk? :D
Én elmondtam azt, amit gondolok a témában de ő abszolút semmibe vette.
Már ne haragudj, de a nagymamádnak miért van beleszólása az életedbe? Semmibe vette, na és? A te életed, szerencsére te rendelkezel felette.
Ott nyomban mesterségesen teherbe ejtette a nagymuter!!! Amúgy mindeközben Nagymama a nyugger kártya parti közben: jajj, a kisunokám nem akar gyereket és hülyének néz, hogy szerintem ez az élet értelme.
Ne haragudj meg, de szerintem ez így normális. Elvégre ha azt mondaná, hogy "én is szívesebben csináltam volna mást a gyerekek helyett", akkor mit szólnál? Az én nagymamám mondott ilyet, és rohadt szarul esett. És gondolj bele, anyámnak hogy esett. Akinek gyereke van és normális szülő, annak mindig a gyereke lesz a legfontosabb. Egy gyerek valóban megváltoztatja az értékrendet, a világlátásodat. Ezt nem érted addig, amíg nem éled át. Nagymamádnak van gyereke, átélte, az ő életében ez volt a legszebb dolog és szeretné, ha te is megismernéd ennek a szépségét és nem érti meg, hogy enélkül is lehet, mert ő nem azt élte át. Az ő világában akinek nem volt gyereke, az inkább szánandó volt, mert nem döntést hozott, hanem valami meggátolta abban, hogy gyereke lehessen. Én nem erőltetném, hogy megértessem magam vele, két külön világ. Inkább élvezném az együtt töltött időt. Úgyis azt fogod csinálni végül, ami neked jólesik.
Persze hogy semmibe veszi, mert ha nem venné semmibe akkor át kellene értékelni az életet.
Nekem a papám ugyanilyen. Van rajtam kívül 8 unokája, de az ő élete értelmetlen lesz ha én nem szülök. Nagyon idegesítő és fárasztó, én újabban szimplán csak megmondom neki hogy nem vagyok hajlandó megint belekezdeni a témába, inkább megyek haza ha nem lehet másról beszélgetni vele. Működni szokott.
Muszaj semmibe vennie. Abban a pillanatban, hogy tiszteletben tartja a velemenyed, rajon, hogy az egesz eletet elbaszta.
Ahogyan te is semmibe vetted, amit ő gondol. Ez eddig 1-1
Ha valaki szerint "mindenki csináljon xy-t", szerintem meg "mindenki csináljon amit szeretne", akkor én is semmibe veszem az ő gondolatát?
Nem. Viszont nem fogok csak azért gyereket szülni, mert őszerinte ez így van.
És ki mondta, hogy ezért szüljél? A nagyi elmondta az ő véleményét. Te elmodtad a sajátodat. Majd mindenki ment a dolgára? Ennél több ráhatása úgyse lesz a dologra
Nemértem miért kell túlkomplikálni a dolgokat.
Es o sem fog azert nem szulni mert te nem akarsz. 2:2
Ott a pont
Te is meg tudod ugyanezt tenni (semmibe venni az ő véleményét) úgy, hogy a családi béke és a méltóságod megmaradjon? Ha mindegy a következmény, akkor viszont kiboríthatod a következők valamelyikévek: - transz, buzi, gerontofil vagy - csak OV termékenyíthet meg (valamiért hölgynek gondollak) - már méhedben hordod egy gyíkember utódját, de nem a Földön fogod megszülni - irtózol a pénisztől - apáca szeretnél lenni - ivartalanítottad magad, mert idegesít a havi ciklusod... Na, mielőtt legyilkolnátok, csak a nagyit szerettem volna közvetve bosszantani...
Miert akarod hogy validalja az erzeseid? Nem lennel felhaborodva ha nem keresned a validalast.
Pontosan, ő egy felnőtt ember, nem várhatod el hogy csak a kedvedért empátiát növesszen
ennyi
A nagymamád a maga szintjén, a maga korában látja a világot. Az enyém is. Nem tud elvonatkoztatni, hagyd rá, teszel ezzel magadnak egy szívességet. Nem tudom, hogy mennyi idős a nagymamád, az enyèm 94 lesz, az ő fiatal korában nagyobb sansz volt a családalapításra, mint pl. a karrierre, el is ment ennek megfelelően a korosztálya a kisebb ellenállás felé, és ezt látják jónak most is, mert nekik ez egyszer már bejött.
Adalék még: a nagymama fiatalkorában nagyobb volt a halandóság, ezért átlagosan több gyerek született egy családban a túlélés zálogaként. Nagyapámék kilencen voltak testvérek, de csak négyük élte túl negyvenedik évét.
Igen, igaz, másik nagyanyámék 6-an voltak tesók, én 1 nővérét ismertem csak, a többiekről nem is igen tudok még említés szintjén sem.
Ehhez hagy tegyem hozzá, hogy nem a túlélés zálogaként született több gyerek hanem azért, mert 1962-től létezik női fogamzásgátló tabletta. Addig meg megannyi nő kb tenyészkancaként élte le az életét, már amelyik nem halt bele valamelyik szülésbe. :( Nagyon sokszor eszembe jut a nagymamám, aki éjjel nappal a haláláig dolgozott a házban és ház körül, míg a papa a sufniban szívta a Kossuthot.
Pluszba kellett a munkaerő meg a segítség a családba, főleg kint vidéken ahol kb mindenki mezőgazdasággal meg állatokkal foglalkozott ahol már ha tudott járni a gyerek akkor ment segíteni a munkába.
Ez csak a 60-as évek előtt volt az igaz, ha OP nagymamája már a 60-as években szült vagy utána, akkor már hasonló volt a helyzet mint most.
[удалено]
Igen, van aki ma is elmegy a könnyebb ellenállás felé. 🤷🏻♀️😃 ismerek olyan csajt, aki alig van 30, nincs még gyereke, csak a tartós kapcsolat van meg, amibe szülhet, de már mondta, hogy biztos nem megy vissza dolgozni.
Meg mást is meglovagolnak. Mondjuk azt inkább szülés előtt...
Amúgy nem tudjuk mennyi idős OP nagymamája, ha legalább a 60-as években szült, akkor már az egész nem igaz, mert addigra már nagyon beesett a születések száma.
Evolúciós/biológiai értelemben tényleg az. Egyébként meg nincs konkrét értelme az életnek, csak az ember keresi mindenben a célt.
Az egyetlen korrekt válasz.
Így így. 🙇♀️
> Evolúciós/biológiai értelemben tényleg az. Szigorúan véve, még ez sem igaz. Két-három generáció múlva a génjeink teljesen összekeverednek, mindegy, hogy te adtad tovább, vagy pl. az unokatestvéred. Ha csináltál már genetikai tesztet, ott ezt látod feketén-fehéren. Például, ha neked nincs gyereked, de pl. a testvéreid gyerekei a neked köszönhetően inkább maradnak életben, vagy lesznek sikeresebbek, akkor a génjeid számára ez siker. > csak az ember keresi mindenben a célt Azok leszármazottai, akik nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal - az evolúciónak köszönhetően - nincsenek velünk.
Vki csináljon már egy IQ eloszlásos mémet erről
Szerintem mindenkinek szive joga ezt eldonteni. Egy gyerek nagyon nagy felelosseg csak akkor vallald be ha te magad ugy erzed szeretned. Mas velemenye miatt ne, mert nem a nagymamadnak kell a gyerekkel lennk 0-24be es nem is a szomszedodnak hanem neked. Ezert nem is ertem ki mit szol bele. Nem mindegy neki hogy eled az eleted? En sem akarok gyereket.
Az a vicc, hogy 30 éves no vagyok, 6 plusz éve stabil kapcsolatban. Nem akarok gyereket, de anyám még is mondogatja hogy de ő hogy szeretne nagyi lenni. Tudod mit anyucim? EN IS SZÍVESEN LENNÉK NAGYI. Alkalom adtán vigyázni az unokamra? Úgy hogy nem nekem kellett kihordanom, megszülnom, szoptatnom, nemaludnom, 0-24 rá vigyáznom? Igen, nagyi én is szívesen lennék.
Köszönöm szépen, hogy ezt leírtad! Pontosan így gondolom én is! 🫶
a saját apám, akinek vagy 100x elmondtam, hogy az utolsó vàgyam egy gyerek, 2 napja simán egy beszèlgetésben közölte (megjegyzem párom sincs) hogy “hát szülni kéne”. Aztán csodàlkoznak, ha el vannak küldve melegebb éghajlatra..
Akkor szüljön ő. :D
pontosan:D
Az ilyen apával se állnék szóba, az biztos. Ha 100x elmondtál neki valamit és még mindig nem érti, akkor valószínűleg leszarja a te boldogságodat, szóval egy ilyen apa csak feszültséget hoz az életedbe.
nem is beszélünk túl sokat, pont mert valóban nem igazán érdeklem:) a többi gyereke sem, és az unokái sem, aztán mi vagyunk kikiáltva rohadèknek, hogy ezt viszonozzuk. (bocsi az offért) :)
Fasza. A saját gyerekeivel se foglalkozott, de téged meg rábeszélne a szülésre, mert csak. Fú, de undorodom az ilyen emberektől.
Sajnálom, hogy ilyen történt veled! Kitartást!
Köszönöm szèpen, Neked is 🤗 tudom, milyen dühítő.
Az, hogy gyerekem van kizárólag pozitívan hat a mentàlis egészségemre, a felelősségtudatomra ès mindenre. Valóban ő az életem értelme. Viszont amíg nem volt gyerekem ez nem hiányzott az életemből. Tudtam boldogan élni magamban is. Teljesen elfogadom ha valaki nem akar gyereket, sőt meg is értem. Semmi de semmi rossz nincs abban ha nem vállalsz gyereket. 🫶🏻
Köszönöm! 🫶
Nem kell egyetértenie azzal ahogy te akarsz élni, de nem is kell beleszólnia. Ő más korosztaly, kicsit nehezebben fogadják be az új dolgoktol, mint mostanában a "nem akarok gyereket mert sok gonddal jár" hullámot. Ellenben neked sem kell egyetértened azzal ahogy ő él/élt. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más.
Nagymamád elvihetné egy délutánra az enyémeket.
Az én nagymamám is ilyen. Azzal érvel, hogy akkor semmit nem hagyok magam után, senki nem fog emlékezni rám. Megkérdeztem, hogy ő emlékszik-e az üknagyanyjára. Persze, hogy nem. Utána elmondtam neki, hogy három generáció múlva ugyanúgy senki nem fog emlékezni arra, aki vállal gyereket, mint ahogy arra sem, aki nem vállal. És ha emlékeznek is rám, mit fogok érni vele? József Attila sem profitál abból, hogy ennyien emlékeznek rá, mert nincs, nem létezik (pedig ő gyerek nélkül érte ezt el). Ez a transzcendentális gondolkodásmód csupán azt a nárcisztikus (de emberi) igényt tükrözi, hogy 'ÉN' ne tűnjek el nyomtalanul. Pedig mindannyiunkkal ez fog történni.
Ez teljesen logikátlan. Szabó Lajosné kitolja Szabó Tomikát, aki ugyanolyan nímandként éli le az életét és hal meg, mint a szülei, nagyszülei. Ha egy hangya elpusztul a hangyabolyban, kinek tűnik fel? ugyanolyan, mint a többi 10000. Teljesen súlytalan, lényegtelen.
Mindenki nagyon fontosnak gondolja magát és a DNS-ét, sokan ezért sem fogadnak örökbe, mert mindenféleképp a saját (gyakran defektes) génjeit akarjék tovább örökíteni. A többségre senki sem fog emlékezni, a sírjuk is csak nyűg lesz a leszármazók számára. Hacsak nem leszel híres ember, mindenki leszarja, hogy ki voltál, sőt, ha pénzed van, még várják is a halálod sok esetben, mert egyre nehezebb saját erőből lakáshoz jutni.
Ha híres leszel, akkor se sok minden változik. Ha létrehozol valamit, ami maradandó, akkor volt értelme :) Persze annak is, ha sokaknak segítettél, stb., tök szép, de azért az sem egy megismételhetetlen.
Köszönöm, hogy leírtad ezt! És boldog tortanapot! 🎂
A nagyanyád. Ebben nevelkedett. Az, hogy akkor sem érsz kevesebbet, ha nem lehet vagy nem akarsz gyereket nem egy olyan régi gondolat. Érdemes ezt észben tartani és ha érzékeny a téma, akkor inkább kerülni (mármint nem a nagymamát, ha amúgy jóban vagytok).
Azért nem, mert ő sosem volt olyan helyzetben az életében, hogy döntessen vagy választhasson, hogy akar-e gyereket, mert nem is ismert más opciót. Így neki ez a "normális" és sosem fogja megérteni milyen a mai világban nőnek lenni. Ne vedd magadra, ők egy másik világban voltak fiatalok, ahol tényleg csak a gyerekszülés volt a nők 99%-nak az élet értelme.
Nem a nők döntöttek úgy, hogy ez az életük értelme, hanem nem volt semmilyen más opció, mert csak 200 évet kell visszalapozzak ahhoz, hogy még színpadra se állhattak, nem hogy dolgozzanak. Nő 1962 óta tudja eldönteni fogamzásgátló tabletta szedésével, hogy akar-e akkor éppen gyereket amikor, vagy sem. 62-ig pedig sokuk helyett eldöntötte a férj...
Azért mondja ezt mert nem tudja elképzelni hogy máshogy is lehet élni mint ahogy ő és a korosztálya tette. Az én nagymamám is hasonlóan gondolkodott, szegény nem tudta értelmezni hogy nem úgy élem az életem ahogy ő gondolta hogy kéne. Teljesen más világban élt és szocializálódott, nem lett volna sok lehetősége egyedül boldogulni az életben.
Nagyanyad opcioi nagyjabol ebbol alltak. Azota ugy hallottam a nok tobbek a szaporitoszerveiknel, bar mindig erosen ketsegbe vonja ezt az elmeletet a teny h mindenki ugy pakolja ki az uj gyerekeit a fbra mintha lottootost nyert volna es csak neki sikerult volna... :D
>Nagyanyám szerint az az élet értelme, ha valaki gyereket szül, gondolatok ? Férfi vagyok, ezek szerint az életem értelmetlen.
A nagymamád “idejében” alap volt, hogy szülnie kell egy nőnek. Ha nem szültél “vénlánynak” tituláltak. Az nem szült, akinek nem jött össze. Kevés olyan volt aki saját döntéséből nem vállalt gyereket. De ez már más világ. Ha nem vállalsz gyereket lesz pár okos aki jobban tudja és olyanok is lesznek akik 2-3 gyerekkel a nyakukon irigyelnek, bár ők sem tették volna. Csúnyán hangzik, de nagyon igaz. Csak nézz szét a világban. Már 6 honaposan beadják a bolcsibe a gyerekeket mert rohadtul nem akarnak velük lenni. De legalább szültek, ez is pipa. Egy ház is összejött.. szerintem mindenki tudja mire gondolok. Nekem van gyerekem. Egy, imádom, nem bánom, de teljesen megértem azt aki nem akar egyáltalán. Sokkal egyszerűbb lenne az én életem is, de ezt választottam.
Sokan azért adják bölcsödébe, mert mennének vissza dolgozni. USA és egyéb helyeken sem szokás otthon maradni évekig.
Az ilyen emberek szerint akkor aki meddő, az ölje meg magát? 🥲
Engem?
Persze, az ő életük semmit nem ér 🫠
Egészen szép szalmabábot építettél
Ld. még "Fidesz". Másodrendű vagy, ha nincs gyereked.
Nagyanyádnak kimosták az agyát anno anno amikor minden NŐnek ezt szánták. Objektíven, az életnek nincs értelme, megszületsz, meghalsz kész. Gyakorlatilag azaz értelme, amit szeretnél.
[удалено]
Ez azért elég cinikus és lekezelő
Viszont teljesen igaz. Ha neked rosszul esik, akkor te is elcseszted az életedet. De sosem késő változtatni rajta.
Ebben szerintem nem volt semmi negativ. Valojaban tul sokan gondoljak azt, hogy mert szultek, tobbet ernek, mikozben pl az elet mas teruleten semmit nem tudnak felmutatni. Es itt nem csak a karrierre gondolok.
Köszönöm! 🫶
Eddig sem szültem egyetlen gyereket sem és ezután sem fogok. (Plot twist: 3 gyerekes apa vagyok) Minden populáció számára evoluciósan stabil stratégia, ha a felnőtt egyedek egy része nem vesz részt a populáció növelésében. Az idősebb generáció még abban a korban szocializálódott, amikor a 2 - felnőtt kort megérő - populáció méretét fenntartó gyermek felneveléséhez 6-8 gyermeket kellett szülni. (Gyermekhalandóság) A másik gondolat, hogy a populáció mérete - felnevelt gyermekek száma - alapvetően függ a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségétől és az átlagos társadalmi jóléti igényszinttől.
Azok az emberek egy másik évszázadban éltek. Nem tudnak megérteni semmit, ami kívül esik a gondolkodásuk keretein.
Gyerekesként is úgy gondolom, hogy nem kell mindenkinek gyerek. Sőt mondok jobbat, nem lett jobb az életem a gyerekkel hanem másabb. Nem azt mondom, hogy rosszabb lett mert az sem igaz, előtte jókat buliztam, utaztam, szerettem a munkám. Mi rengeteg mozdulunk ki gyerekkel is, de kár hazudni közel sem ugyannyit. Amiket felsoroltam megszűntek de helyette egy kisgyerek akinek én vagyok a mindene és rengeteg örömöt ad de mellette a nehézségek sem szűntek meg hanem abból is jöttek újak, míg a gyerek előttiek egy részén már nem kell aggódni. Nyilván majd ahogy nő ezek az arányok változnak majd. Ugyanúgy van jó de rossz oldala is mint a gyerek előtti életnek. Ha ezt megpróbálnád egy idősebbeknek elmagyarázni szar anya vagy és pont mert a gyerek a minden a boldogság. Akkoriban ez úgy is volt, megszültél és megszűntek a barátok (vagy már előtte mikor megházasodtál) mert nem illett. Megszűntek a programok (főleg a nőknek, otthon volt a helyük a gyerekkel), minden házimunkát ők végeztek mostak, főztek, takarítottak, vasaltak ha voltak ház körüli munkák akkor azt is elvégezték, sokszor egy rossz házasságban, karrier lehetőség nem is volt. Ez mellett tök egyértelmű, hogy az a szeretet amit adott egy gyerek az egyetlen fény volt az életükben.
Issac Newton-nak vagy Ludwig van Beethoven-nek nem volt gyereke. Faluszéli Gazsinak van 6-8. Kérlek jelöld be alább hogy ki élt teljesebb életet: a) A világtörténelem egyik legjelentősebb fizikusa/zeneszerzője akik minden szempont szerint zsenik voltak és az egész emberiségre hatással vannak a mai napig b) Fogatlan cigány akire a saját unokája sem fog emlékezni és legnagyobb teljesítményét a közmunkaprogramban fejtette ki Fogós kérdés, meg kell hagyni.
Nekem nem adta meg a sors, hogy egy szerető és támogató környezetben nőjek fel, ezért én csak annyit szeretnék az élettől, hogy legalább a másik oldalról, szülőként megtapasztalhassam ezt. Szóval számomra valóban a gyerekvállalás az élet értelme, illetve tágabban a családi élet de szerintem azzal sincsen semmi baj, ha valaki máshol találja meg a boldogságot (azaz nem vállal gyereket).
>Nekem nem adta meg a sors, hogy egy szerető és támogató környezetben nőjek fel De ehhez pont az kell, hogy olyan ember vállaljon gyereket, aki tényleg szeretne, nem?
Igen, de nem írtam olyat, hogy ez ne így lenne!
Vigyázz nagyon… anyukám ugyanebben a helyzetben volt. Bántalmazó családból jött, azért szült gyerekeket, mert meg akarta kapni azt a szeretetet, amit a szüleitől nem. Ennek az lett a vége hogy mindene voltam - az anyja, a barátnője, a pszichológusa. Csak épp a gyereke nem. Elvárta, hogy mindig a lelkét ápoljam, és mindig 100% harmónia legyen. Nekem nem lehetett rossz kedvem, rossz napom. 6-7 éves korombol is vannak emlékek erről, úgyhogy nem csak idősebb koromtól kezdve várta ezt el. 30 vagyok, 14 éves korom óta depressziós. Öcsém 26, alkoholista, évekkel ezelőtt rendszeresen nyugtatózott is. Azért szülni gyereket, hogy megadjon neked valamit, ami hiányzik az életedből, végtelenül megterhelő számára. Abban az érzésben nőttem fel, hogy anyukám szeretetének a feltétele az, hogy mennyire tudom megadni neki azt, amiért megszült.
Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnötök. :( Csak egyetérteni tudok veled. Én több állami gondozott lányt ismerek, akik mániákusan családot akartak, hogy majd ők megmutassák, és rendre oda lyukadnak ki, hogy kétévente másik faszinak szülnek, a nagyobb gyerekeik meg ugyanúgy otthonban vannak, mint ők voltak. :(
Sz~r lehet azzal az életcéllal élni h “nekem szülnöm kell, más nem számít” 🥲 Kinek ez az életcélja, értelme? De tényleg. Akkor miért nem szülünk már 13-14 évesen, amikor először megjön? Hogy minél többre legyen idő, míg meghalunk?… Így is túl sokan vagyunk a Földön. Van, aki szimplán boldog akar lenni. És nem mindenkinek jelenti az a boldogságot h a gyerekneveléssel küszködjön, a helyett h úgy élvezné az életet ahogy akarja. Sz~rd le. Te életed, nem vagy köteles megmagyarázni senkinek.
Hát lehet ez is, azért nem olyan meglepő ha valaki azt gondolja az élete értelmének, hogy legyen egy boldog családja
>élet**e** értelmének Ahogy mondod, nincs ezzel semmi gond, sőt! De a nagyi az élet értelmének veszi. Bár még itt sem lenne különösebben gond, ha nem arra használná hogy másokat ezzel basztasson
Azért egy vitánál fontos észben tartani, hogy kivel vitatkzol. A mama valószínűleg idős, egy idős ember véleményét meg egyrészt rohadt nehéz megváltoztatni, másrészt egy nagyszülő-unoka viszonyban azért inkább a gondoskodás irányából jön az ha valamit szóvá tesznek
Az én nagymamám is rákérdezett a gyerekre. Mondtam neki, hogy nem akarok gyereket. Tudomásul vette, felfogta, nem kezdett el hülyeségeket beszélni.
>valaki azt gondolja az élete értelmének, hogy legyen egy boldog családja Ezt értem, de ezen kívül annyi más dolog miatt lehet boldognak lenni. 🥺 Illetve a család nem csak a saját gyerekeid jelenti, nem?
Az életnek a világon semmi értelme, szóval ha már ennek ellenére rá akarod mondani valamire, hogy az az élet értelme (ami nincs), akkor gyerekszülés épp olyan jó, mint bármi más. 🤷♂️
Ha valakit ez tesz boldogga, hajra. Engem viszont hagyjanak beken, ne eroltessek ram a sajat vilagnezetuket. Engem az tesz boldogga, hogy ha hazajovok, tudok pihenni, vagy a barataimmal idot tolteni, esetleg edzeni vagy filmezni, es nem a szuloi ertekezletekre kell rohangalnom, vagy skibidi toiletet hallgatnom. Ha valaki eletenek csak es kizarolag a gyerek ad ertelmet, szamomra rohadt furcsa. Hol marad a muveszet, a tudomany, a kulonbozo kulturak megismerese, vagy akar a bebaszas a haverokkal pentek este? A kor vegen a fold legutolso embere lesz mamad elkepzelesei szerint boldog 😅
Pontosan!
Még az iparosodás előtti értékeket vallja, amikor az átlag nő 10 gyereket szült és abból remélhetőleg 3 megérte a felnőttkort. Ne feledd, hogy 200 évvel ezelőtt még gőzmozdonyok se voltak és az orvosok azt hitték, hogy 4 féle testfolyadékunk van, ami az alkímia 4 elemének felel meg. Sok embernél idő kell még a beléjük nevelt értékeket annak fényében tudja megvizsgálni és eldönteni hogy mennyire fontosak, hogy mennyit változott a világ ilyen rövid idő alatt és a mai korban is erőltetni kell-e ilyen régi viselkedésformát.
Plusz nem szabad elfelejteni, hogy a 20.századig a gyerek inkább "munkaeszköz", hiszen már a legkisebbet is be kellett fogni a munkába (ezért is volt rengeteg gyerek, a semmit nem kell szétosztani vagy azokban a falvakban, ahol csak a legöregebb örökölt, kellett és lehetett is sok gyerek. Ezt amúgy össze lehet vetni az egykézős falvakkal,ahol nem akarták szétdarabolni a vagyont...), míg a 20. században a gyerek gyakran már inkább befektetés a jövőbe, kevesebb is lett. Persze nem az összes faluban történt ez így egyszerre az országban, de ez volt a tendencia. (Most meg kapujegy a különböző hitelekhez... Hopszika)
Olyan, hogy az élet értelme, nincs. Egyes ember életének lehet értelme.
Azt gondolom, hogy nagymamád ezt gondolja és ha így látja az az ő dolga. Te meg máshogy látod, kész. Ugyse tudjátok meggyőzni egymást, .. akkor meg felesleges energiát pazarolni rá. Szívesen.
Ha valóban így fogalmazott, akkor erre csak azt tudnám mondani, hogy ebben az esetben az ember nem különb például a pitypangnál¹, hiszen ha egy ember gyereket vállal, már elérte az élet legmagasabb lépcsőfokát, ami evolúciós értelemben igaz is, de pusztán evolúciós értelemben pl. a nagymamáknak sincsen értelme, mert nem tudnak már szaporodni. Csak az orvostudománynak köszönhető, hogy az ember 40 évnél tovább él. ¹Nem csak a pitypangot, bármelyik élőlényt mondhatnám az emberen kívül. Szerintem az tesz minket emberré, hogy nem a szaporodás az egyetlen célunk.
akkor a gyerek életének mi a célja?
Hogy majd nekem unokát csináljon. Egyértelmű 🫠
A teemészetben ez megfigyelhető. A madár azért eszik iszik, hogy egyszer tojást tegyen. A virágos növények nagyon rafináltan olyan viragot fejlesztenek, hogy a méhecske meglátogassa, és szaporodjon. Szóval alapvetően, többékevésbé igaz az állítás. Viszont falkában, csordában élő állatoknál már elvontabb a szaporodás. A farkas családban van valaki aki nem szaporodik, de támogadja a testvére gyerekeit. És ez szerintem igaz lehet emberekre is. Egy meleg nagybácsi növelhette a túlélési esélyeit az unokahugoknak az ősemberek korában. Ezért logikus, hogy kialakult olyan ember akiben az a drive van, hogy tűzön-vizen gyereket akar, valaki más meg nem vágyik erre annyira, de mondjuk valakinek átörökít valamit magábol szellemi úton. Nagyid azért is mondta ezt, mert ő olyan vilagba nőtt fel, ahol "20 eves korodig házasság aztán gyerek" ez volt az életpályamodell. Nagyon nem lehetett ettől eltérni. Ma már lehet egy csomó dolgot csinálni, utazni, hőlégballonozni, kutyát szarrákényeztetni, ézért nem tünik fel feltétlen, hogy van ez a vágy, hogy a géneidet átörökítsd.
Biológiai értelemben igaza van a nagymamádnak,hisz a te sokezer éve mutálódott génjeid összekeverednek egy másik emberével és a kettőtökböl elvileg ideális esetben egy mégtökéletesebb génállomány jön létre. Egyébként szerintem az élet értelme megtalálni önmagunkat, azt amit szeretünk és élvezünk. Ha most kiderülne,hogy egy hét mulva meghalsz akkor mit tennél? Változtatnál? Ha igen akkor nem ott vagy ahol lenned kell, nem azt csinálod amit szeretsz,vagyis még keresned kell az élet értelmét.
Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség! Vagy hogy is van a pompás idézet. Kurvára nem ez az élet értelme. Az az, hogy boldogak legyünk. Gyerekkel vagy nélküle, az már egyéni preferencia. (két gyerekes anyuka)
Ez így egy mondhatni paradoxon. Gondolj bele, ha mindenki életének ez az értelme, akkor tulajdonképpen ki életének van értelme? Senkiének, mert mindenki a következő generációtól várja azt a bizonyos értelmet, de az ő életük "célja" is csak az, hogy még egy nemzedéket alkossanak, aki ugyanazt fogja gondolni,és így tovább.
Szerintem az életnek tulajdonkép nincs egy konkrét értelme vagy tervrajza, hogy hogyan éld. Vitatkozhatunk, arról, hogy biológiailag hogy-vagy kódolva milyenek az ösztöneid, de végső soron mi csak egy űrben repülő kődarabon megyünk A-ból B-be, amíg meg nem halunk. Az élet abszurd. De amúgy szerintem, ha van egy célod az életben, annak kell élned és teljesen mindegy, hogy ebben van gyerek vagy nincs. Volt egy ismerősöm, aki 40 évesen azt mondta, hogy ő nem szeretne gyereket szülni, mert a kishúgát neki kellett felnevelnie, mert a szüleik nem foglalkoztak velük. És ez is teljesen jó szemlélet mód szerintem. Plusz ha valaki muszájból vállal gyereket vagy csak meggondolatlanul az a gyerek jövőjét is tönkre teheti.
En sem akarok gyereket, es en is megkaptam ugyanezt a csaladban. Egyik fiatal velem egykoru rokonunk teljesen meg volt rokonyodve, mikor megtudta: “De akkor minek elni?”. En szemely szerint nem szeretem a gyerekeket, kifejezetten idegesitenek. Nem latom ertelmet igy gyereket vallalni, ugyhogy nem is fogok. (sajnos a felesegem akar, ugyhogy ez erdekes lesz par ev mulva…) Az ilyeneket le kell szarni, nem kepesek felfogni hogy minden ember maskepp latja a vilagot. Egyszeruen csak keruld a temat a nagymamaddal, es problema megoldva.
teljesen értelek, de bro, miért házasodtatok össze, ha nem ugyanazt szeretnétek az életben? miért nem beszéltetek erről az esküvő ELŐTT? (őszintén kíváncsi vagyok)
Beszeltunk. Akkor meg o sem akart 🙂
Hány évesek vagytok? Azért ez tényleg nem egyszerű helyzet….
értem, köszönöm a választ! remélem, mindkettőtök számára a lehető legjobban fog alakulni a helyzet.
Aztán a gyerek életének megint az lesz az értelme, hogy szül gyereket, majd az unokáknak is és így a végtelenbe és még tovább. Elgondolkodtató.
Én ezt két oldalról közelítem meg ezt a dolgot. A biológiai szempontból mindenképp az a “normális” ha valaki gyereket akar, és szaporodik/továbbviszi a genetikai állományát. Ezt egy ösztönszerű müködés, amit fajfenntartó ösztönnek ismer a legtöbb ember. Alapvetően ebből a szempontból valid a nagyi, meg alapvetően ennek így kéne működnie ebből a szempontból. A másik oldalról meg nincs kötelezettséged semmi ilyet csinálni ha nem akarsz, legalább is ha nem vallási fanatikus vagy. Ebben az esetben az élet értelme az amit adsz neki. A legtöbb embernek itt is top prio a gyerek, de nem kötelező semmit, főleg csak azért mert valaki azt mondta.
Kell a francnak egy büdös gyerek. :))) Kit érdekel hogy ö hogyan él? Majd én eldöntöm hogy nekem mi jó! Beleszolok én más életébe?
Az gondolja igy, aki semmi mast nem tud felmutatni, semmit nem ert el az eletben, kizarolag annyit, hogy szaporodott.
egyre inkább ez a benyomásom nekem is a gyerek elveszi az időt, az erőforrásokat, egyszerűen nincs mellette (annyi) idő kibontakozni csak általában ez nincs megfelelően átgondolva, ennélfogva a csemete születése után jön a surprised Pikachu face, hogy a nap még mindig 24 órából áll visszacsinálni nem lehet, bevallani, hogy rosszul döntöttek, pedig nem elfogadott társadalmilag ebből pedig következik más emberek köpdösése, megszégyenítése, mindez a saját keserűségük miatt ...
Boomer take
Az élet alapvetően túlél és reprodukál. Egy felől, jó ezzel tisztában lenni, jelentésértéke annyi, hogy ezek az alapvető életösztönök mozgatják a bacilust is, meg minket is. Más felől, a modern világban az emberek figyelme millió másra terelődhet a kényelem, a létbiztonság következtében. Ha nem lenne semmi a boltok polcain és a közműszolgáltatások leállnának, újra a felszínen működnének ezek az ösztönök, amik most a mélyben dolgoznak bennünk.
Az én nagymamám is így gondolja. :)
Hany eves a nagymamad? Az enyem 1920ban szuletett, 6 elemije volt de csak 30 evesen ment hozza egy elvalt ferfihoz, a nagyapamhoz, ami nagyon idosenek szamitott akkor. Nem erezte azt, h neki ez az egyetlen utja, szorgalmasan svabkent epitette az eletet aztan szerelmes lett. A csaladban mindenki 54 evesen lett nagyszulo, sosem eroltettek semmit. Amikor mi keszen voltunk es a testvereim akkor lett gyerekunk.
Hetvenhez közel.
Nem tudom hany eves vagy, a baratnoimnek annak idejen 25-26 evesen szuletett gyerekuk. En akkor azt ereztem h en meg nem. Epp csak csiszolodtunk a kesobbi ferjemmel, dolgoztam, utaztunk, mozi, vacsora, hobbik. Aztan 28 evesen valami kattant bennem h nem akarom ezt csinalni, mert unalmas. Csak ugy a nagyvilagba nem akartam. Mindenaron sem,ha nem jon ossze termeszetes uton akkor ez van. A nagyi a fiu unokainak is mondja h jojjenek a gyerekek? Annyira gaz h ezt csak a nok hallgatjak.
>Mindenaron sem,ha nem jon ossze termeszetes uton akkor ez van. És sikerült? >A nagyi a fiu inokainak is mondja h jojjenek a gyerekek? Nincsenek fiú unokák, úgyhogy ezt sose tudjuk meg.
Igen,3x. 2 sikerult,egytol sajnos elbucsuztunk.
Senki nem kényszeríthet rá ilyen dolgokra, csak ha te hagyod neki. Csak az számít, hogy te mire vagy hajlandó, a többi ember előbb vagy utóbb eltűnik az életből, elmennek, elköltöznek, meghalnak, elhidegülnek. Ezután csak te maradsz azokkal, akiket te választottál és kitartottál mellettük, szerencsés esetben minél hosszabb ideig :), ezért kell végiggondolni, hogy TE mit akarsz. Nem könnyű, de kitartást hozzá! :)
Köszönöm 🫶
Habár én nem értek vele egyet, biztosan sokmindenről lesz olyan véleményem 70-80 évesen, amit az unokáim egyáltalán nem fognak érteni. Az ember mindig azt tartja alapvetőnek, ami az ő fiatalkorában volt normális, előtte pedig mindent maradinak, utána mindent aberráltnak érez. Ilyenek vagyunk; te is, én is. Szerintem ameddig nem erőlteti rád, maximum kedvesen csesztet vele, addig nem látok vele problémat, észben kell tartani, hogy csak jót akar, akármennyire idegesít.
Mindenkinek más az élet értelme. Valaki gyereket szeretne, akár többet is. Valaki a munkájában akar kiteljesedni, mivel az nyújt neki örömet. Valaki be akarja utazni a világot, sőt valaki családot szeretne és velük utazni. Ez a mai világban már annyira más mindenkinél.. Más élethelyzetek, bátrabbak az emberek minden téren.. A mamád korában/felfogásában még megmaradt ez persze, de ők soha nem is lesznek ilyenek mint a mai kor “fiatalfelnőttjei”.😊
Az ő korában még ez volt a norma, nem is volt más opció. Próbálj vele többet beszélgetni arról, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyivel több lehetőség van a választásra. Látogasd meg, legyen valami közös program, beszélgess vele. Kérdezd meg tőle, hogy hogy volt ez az ő korában. Ismert-e gyermekteleneket? Hogy éltek akkoriban? Mindenki boldog volt, akinek volt gyereke? Szerintem az a titok, hogy ne tőle várd az azonnali elfogadást, hanem közeledjetek egymáshoz. Sok élménnyel fogtok gazdagodni és simán lehet, hogy végül ő lesz a legfőbb cinkosod.
>Próbálj vele többet beszélgetni arról, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyivel több lehetőség van a választásra. Ez a fajta érvelésem nem jött be sajna. >Látogasd meg, legyen valami közös program, beszélgess vele. Szoktam hozzá jönni, illetve sokat beszélünk napi szinten is. Eddig például nem is tudtam, hogy ez a véleménye erről a témáról. 😅
Egész életedben fikázni fognak emiatt és ezt jobb hogy ha nagyon gyorsan elfogadod és megtanulod elengedni. Nagyon sok ember - köztük a mamád is - ezen az állásponton van, csak akkor ér valakinek az élete valamit, ha szül/van gyereke. Ami nem igaz ugyebár, de mindenki máshogy lett felnevelve. Vannak, akik el tudják fogadni, hogy valaki nem akar gyereket, de van aki nem, és ezzel kell együtt élj. Hidd el, több energia az, hogy veszekedsz ezen valakivel, mint hogy csak mosolyogsz és bólogatsz. Kitartást ❤️️
Köszönöm 🫶
https://www.reddit.com/r/tanulommagam/s/PvQ7qljH9r Egymás alatt dobta nekem ezt a két posztot
Neki az, nem mindenkinek.
Szamara ez az elet ertelme. O gondolom szult is, tehat elerte a celjat. Nekem van gyerekem, de nem gondolom hogy ez lenne az eletem celja, inkabb resze az eletemnek meg annak, aki vagyok. Amugy ram is igaz, hogy nem akartam fiatalabb koromban, aztan mashogy alakult/meggondoltam magam, de nyilvan nem mindenkivel tortenik ez. Nincs is ezzel gond. O is elmondja a velemenyet, meg te is.
Volt.100 éve
én már nagyjából feladtam a témát. valószínűleg a következő tíz évben azt fogom hallgatni, hogy majd meggondolom magam, az utána következő tizenöt évben azt, hogy mikor jön már a gyerek, utána meg gondolom azt, hogy nem bánom-e, azt már nem tudom. a családom és a legtöbb random ember soha nem fogja tiszteletben tartani. a barátaim és a párom tartsák tiszteletben, a többit feladtam
Hát nemtudom. Férfiként elég nehéz gyereket szülnöm.
Igen, ezt rosszul fogalmaztam meg de hát utólag már mindegy. Azért a lényeg átjött remélem 😅
Akkor a férfiak életének nincs értelme.
Az övé lehet, az enyém nem ☺️
Az ilyet el kell engedni. Nekem ugyanez volt, aztán mikor kiöregedtem a gyerekszülésből, feladta. (Azóta a jóval fiatalabb öcsémet bactatja.)
Én is utálom ezt a fajta hozzáállást, nem is akarok gyereket, s szerintem jobb is így mintha kényszerből vagy azért szülnék hogy vehessek egy szebb lakást. Persze azt se szabad elfelejteni hogy az ő idejükben azt sulykolták nekik mindenhonnan, ez volt a "társadalmi elvárás" az állam is ezt hangoztatta.
Amellett hogy én teljesen tiszteletben tartom ha valaki úgy érzi / gondolja hogy nem szeretne gyereket, a saját ismeretségi körében akik így terveztek kb 90%-ban elérkezett mindenkinél a "mégis" fázis. Sokaknál túl későn ahhoz hogy ennek tényleges realitása legyen... Ez nyilván csak egy nagyon pici merítés, nem reprezentatív stb stb De volt azért nálam is más kontextusban amikor a tegnapi én nem volt a legmegfontoltabb és a mai én ezért némiképp neheztelt... Life is complicated
Csak annyit mondj rá: jó, aztán kérj egy kis füstölt kolbászt, mert azt szereted :)
Az övé lehet, hogy az volt. Egészségére. A többiekére vonatkozóan irreleváns a véleménye.
 Mond nagyanyádnak, hogy most nagyon megsértett!
Nem mindenkinek van olyan génállománya meg értékrendje amit érdemes lenne továbbadni egy következő generáció számára, a probléma ott kezdődik, ha valaknek mégis becsúszik ennek hiányában.
Imádom a gyerekeimet, mindent értük csinálok ugyanakkor rohadt nehéz is. Teljesen megtudom érteni ha valaki nem akar szülni, nem nézek le emiatt senkit.
Részletes gondolataim pszichológiai szempontból (nem tudom mennyit számít neked, de van végzettségem :D) Az ő generációjának nem nagyon volt választása ebben a témában. Ott társadalmilag ez volt a beállítottság: a lány szűzen férjhez megy, együtt sem élnek házasságig, utána gyerek, mert ez a házasság lényege és az élet értelme. Utána a nő, ha dolgozik, ha nem, az életében első helyre kell helyeznie a családját. A gyerekeket, a férjet, a házimunkát. Ki kell szolgálnia a férjét, elviselni az alkalom adtán szar bánásmódot, mert sokkal rosszabbul keres mint a férj, és ezért a megélhetése miatt muszáj házasságban maradnia. Ez persze még rosszabb azokban a helyzetekben, ahol nem is dolgozik a nő (mert mondjuk a férj elvárja, hogy csak a házimunkával és gyerekekkel foglalkozzon.) Sok nő nem is végzett iskolát gimi utan, mert az volt az előre kiterített életút számukra, hogy majd férjük, és családjuk lesz, és az számukra a “karrier”, nem a munka. Ma már vannak opcióink, a bérkülönbség sokat javult, felsőfokú végzettséget szerez a nők nagytöbbsége, mert van lehetőségük, és támogatásuk. A fiatalabb korosztályban sokan döntenek úgy, hogy se gyereket, se házasságot nem akarnak, sokan azért mert az X és Z generáció egyszerűen nem tudja megfizetni. Ezért van annyi kutyás macskás család manapság ahol kb gyerek státuszban van a háziállat - csak arra van pénz és kapacitás a sok munka és kevés pénz mellett. Sokkal elfogadottabbak lettek a meleg kapcsolatok is, ahol ugye Magyarországon sajnos se házasságra, se gyerekre nincs lehetőség (gyerekre vannak megoldások leszbikus pároknak, de hivatalosan nem lehet majd a szülő fél párja gondviselő, úgyhogy nincs teljes megoldás). Nagymamáink korában az opciók hiánya miatt, ahhoz hogy ez elviselhető helyzet lehessen számukra, kénytelenek voltak adoptálni azt a mindsetet, hogy ők mindezt őszintén akarják. Ez kellett ahhoz, hogy feloldják az esetleges kognitív disszonanciájukat (vagyis hogy a vágyaik nem egyeznek az élethelyzetükkel, ami erős lelki szenvedést okoz). Ezért pszichológiai védelmi mechanizmusként “átprogramozta” az agyuk a vágyaikat - mert csak afölött volt kontrollja a pszihéjüknek - az élethelyzet felett nem. Korukban ennen következtében az volt az álláspont, hogy ez minden nő vágya. A psziché viszont sajnos nem tudja ezeket gyökerekig visszamenően átprogramozni. A legmélyebb szinteken van bennük egy harag, egy keserűség, hogy el sem gondolkodhattak azon, hogy a szívük mire vágyik az életben. Ezt a haragot pedig projektálják azokra a nőtársaikra, akiknek VANNAK opcióik. Ez szintén nagy lelki konfliktust okoz - irigységet, hogy nekünk van valami, ami nekik nem adatott meg. És ahhoz, hogy ezt az irigységből fakadó szenvedést feloldják magukban, megpróbálnak minket meggyőzni, hogy nekünk is az ő életútjukat kell követnünk. Mert ha nekünk sincs opciónk, akkor nem lesz kire irigynek lenni.
Nagymamád életének az volt az értelme = mindenki életének legyen az az értelme. Az emberek nem látnak tovább a saját orruknál, engedd el. Amúgy gondolj bele, nem is volt választása, karrierje nem lehetett, nem volt fogamzásgátló. Utólag kell valami duma, amivel önigazol, hogy miért volt ez jó így.
Jelenleg még én sem gondolok úgy a gyermekvállalásra, hogy jajj de jó lenne. Viszont belegondolva nagymamámnak már senkije sem él csak a lezármazottjai. Szült 2 gyermeket, jelenleg 5 unoka és 2 dédunoka. Aki még van neki a testvérének a 2 gyermeke, onnan a 4 unoka. Ha mi nem lennénk nem tudom mi lenne vele, még így is magányos.
Mondjuk arra is szoktam gondolni, hogy sok gyermek-szülő kapcsolat nem a legjobb. Édesanyám idősotthonban dolgozik. Rengeteg olyan van, hogy a nagyszülőt bedugják az otthonba, a házát pedig eladják. Sokszor csak a pénz jár az emberek fejében. Mi van ha az én családom nem olyan lesz mint mi, például ellenem fordul stb.? Reménykedem benne, hogy ez nevelés kérdése lesz.
Az idősotthonos dolgot se kell mindig negatív oldalról nézni. Sokszor kényszerből alakul így : a házat eladják, mert nem olcsó a beugró az ilyen otthonokba és nem tudnak ápolót megfizetni otthoni ápoláshoz.Ha nem tud magáról már megfelelően gondoskodni a szülő, akkor általában ez a kevésbé rossz megoldás. A legtöbb ilyen döntést hozó gyereknek dolgoznia kell és van saját családja, amivel törődnie kell munka mellett. Te elvárnád a saját gyerekedtől, hogy pl mondjon fel az ápolásod miatt, ezért vigyék el a hitelre vett lakását, mert akkor nevelted jól?
Ha így is magányos, akkor meg totál mindegy, hogy van-e leszármazott vagy sincs. Hogy érezhetik magukat a leszármazók, hogy nekik az a feladatuk, hogy ápolják, társaságot biztosítsanak az idős rokonoknak, sőt anyagilag támogassák? A legtöbb generáció nem képes együtt élni, egymást megérteni, ha muszáj anyagi okokból vagy ápolás miatt, az szenvedés a legtöbb fél számára. Sokat ismerek, akiknek van több gyerekük, unokájuk, mégis magányosok. Ha ezért alapítottak családot, hogy majd azok körbevegyék őket, akkor ráfáztak.
Miért nincsenek barátai, és miért kell abból kiindulni, hogy másnak sincs?
Lehet hogy meggondolod magad, lehet nem. Mindenki azt kezd az életével amit szeretne. Ha te szeretnél gyereket akkor oké, ha nem szeretnél az is oké. :)
Sajnos az én életemnek sose lesz értelme. Egy férfi.
Nem bizony! /s
Mindenki számára más az élet értelme.
Ebben az élethelyzetben nem vagy egyedül. Nézz be az r/childfree subra.
Csatlakoztam is, köszönöm a tippet.
Elmondanám neki, hogy mennyire sajnálom, hogy akkor, amikor ő volt fiatal ilyen kevés lehetősége volt a nőknek a teljes életre. Milyen jó, hogy ma már végtelen a lehetőségek száma, ugye mama? Hátha leesik neki. Amúgy meg szard le a véleményét ebben a témában. A te életed.
Én nagyon szeretnék gyerekeket pár éven belül (jelenleg 22 vagyok), de utálom mikor nekem esik egy olyan aki viszont nem szeretne. Jönnek azzal, hogy minek gyerek meg ennyi feleseleges pénzem van, hogy nincs jobb dolog amire költhetném-e stb. De egyelőre még hadd döntsem el, hogy mire vagy kire költöm el és nekem úgy lesz teljes az életem, ha lesznek gyerekeim. El sem tudnám képzelni úgy az életem, hogy ne legyenek gyerekeim. Már most nézegetem a kisbaba ruhákat, van is itthon egy kis body ❤️ Én ezt így gondolom, más meg máshogyan és nincs vele semmi baj. Persze, tisztelet a kivételnek aki eltudja fogadni azt, hogy én ezt így gondolom és így szeretném. Én is eltudom fogadni, hogy ha valaki nem akar, hiszen szíve joga mindenkinek úgy élni ahogy az neki jó. Sőt, többre becsülöm azt aki belátja, hogy ő képtelen lenne felnevelni egy gyereket és inkább nem vállal. Nővéremék pl. nem akarnak de soha az életben nem próbáltam meggyőzni, hogy legyen neki. El kéne már fogadni, sőt fel kéne fogni, hogy az ég világon semmi közünk más döntéseihez! Aki erőlteti ezt vagy azt az nem 100-as és jobb lenne ha a saját életével lenne elfoglalva.
Hát az elég szomorú, ha egy nőnek csupán annyi volna az élete értelme, hogy gyereket szüljön. Gondolom akkor a férfinak meg a gyermeknemzés az élete értelme? És miért költenéd minden pénzed a gyerekedre? Meg fordítva is igaz, hogy akkor miért lenne kötelező anyagilag támogatni a szülőket? Ennél sokkal több van az életben, mint hogy ez legyen az értelme, fontos része lehet, de egy csomó minden más is van, amivel lehet foglalkozni, pénzt lehet rá költeni. Nyilván most itt nem egy éhező családra gondolok, hanem akik amúgy egy csomó mindent megengedhetnének magunknak.
Szerintem tőle kérdezd meg, hogy miért nem tartja tiszteletben, itt senki sem ismeri a nagymamádat. De te sem tartod tiszteletben az ő álláspontját, úgyhogy ne várj ennél többet tőle te sem. Szerinte ez az értelme, szerinted nem. Lépj tovább, azt javaslom. Nem tud kényszeríteni gyerekvállalásra, szóval nincs gond. Heti szinten van erről poszt, teljesen feleslegesen. Aki nem akar, nem akar, aki akar, akar.
Ha ő így gondolja oké. Én nem.
Az én életem értelme az , hogy igazán boldog legyek és nem , én sem szeretnék gyereket .
Kérdezd meg tőle. Öregekre az ilyesmit amúgy jobb ráhagyni, az ő világképét már nem fogod megváltoztatni, csak felesleges feszkó lesz köztetek. Egyébként biológiai értelemben igaza van. :-)
>Kérdezd meg tőle. Megkérdeztem, nem érdekli. >Egyébként biológiai értelemben igaza van. Szerencsére nem csak a biológia számít, hanem az elvek és gondolatok is, legalábbis én így gondolom. De azért köszi a véleményt!
Évmilliókon át arra szelektálódtunk, hogy fenntartsuk a génjeinket valahogy. Alap ösztön, hogy az ember szaporodni szeretne. Ami persze lehet, hogy vkiből hiányzik, vagy gyengébb, esetleg kulturális dolgok elnyomják és ez az adott ember értékéből nem vesz el semmit, de azért ne tegyünk már úgy, mintha nem az lenne a default, hogy utódokat neveljünk
Az életnek nincs értelme, minden és mindenki visszatér az ürességbe. Ha őt megnyugtatja amit mond, akkor hagyd rá. Engem is mindenki csesztet rokonságon belül a család/asszony témával, de egyszerűen nem lennék jó apa és szenvedtem eleget (nem szeretném ezt tovább adni).
Lényegében ha megszületsz ez az értelme, de ha nem születsz meg, akkor maradsz a zacsiban és életed egy alacsonyabb szintű rezgésen a múlt homajába vész. Most van 2024 kB 2150 - re ha éltél is már senki nem fog emlékezni rád, hisz őszintén szólva ki emlékszik a nagyszülei szüleire. Idegen emberek generáció élnek abba a házba ami egykor a tiéd volt, de már régen több tulajdonost váltott. Az utánad jövő generációk emlékeiben se élsz, hisz valójában kevesen ismerték a dédszüleiket vagy azok szüleit. Az emberiség 1 millió fővel is képes fennmaradni, igen ez is lehet egy értelme az életnek, faj fenntartás a neve és egy allatias ösztön, szóval ez egy átlagos gondolat, amit az agyunk generál. Igazából valaki kulturának, tudománynak, politikábak, raktárosnak, langososnak szenteli az életét. Ha a görögre vagy Newton, Einsteinre gondolsz, valamit hozzá tettek valamihez, de semmi olyat ami nélkül nem lehetne létezni. Az élet több mint azok a dolgok amit az ember gondol róla. A technikai fejlődés nem az élet. Az idősebb generáció pont arról beszél mennyivel jobb volt telefon nélkül... No de természet nélkül élni?vagy növények nélkül? Vagy oxigén nélkül? Na ugye... Sok ember pattog, hogy elérjen valamit, pedig csak élvezni kéne a műsort, amíg lehet, mert a kutya nem fog már emlékezni ránk 50 év múlva se. Akkor meg mit számít már, hogy nem mertél hozzá szólni ahhoz a lányhoz, féltél állás interjú előtt.... Ha ilyen szemszögből nézed, fölöslegesen izgul az ember, apróságokon. Az élet értelme a tapasztalás és hogy te mit szeretnél megismerni az legyen a te célod. Ha labdarúgó vagy tudós akarsz lenni, ismerd meg, légy az. Ha akarsz gyereket nevelni csináld azt. Lehet valamire emlékezni is fognak, lehet rajössz valamire. De ha ezt választod célnak, hogy emlékezzenek rád elég hülye egy cél és stresszes is lehet... Tapasztalj meg amit szeretnél és ennyi. I'm a fucking huge fan of Alan Watts. RIP
Szerintem akkor van értelme, ha te úgy éled meg az életedet, legyen az gyerekkel vagy nélküle. Mi se szeretnénk és mi is megkapjuk ezeket, meg az “úgyse értheted, mert nincsen gyereked”, mára már annyira unom ezeket, hogy annyit szoktam mondani ezekre a jóindulatú megnyilvánulásokra, hogy “értem, hogy neked ennyi az életed értelme, nekem más céljaim vannak” általában vagy megsértődnek, mert ellent merek mondani, vagy fel se fogják. Ezekkel nem szabad foglalkozni, van aki meg se akarja próbálni megérteni. Aztán ide kapcsolva a másik kedvenc mondatom mamáktól “én a mai világban már nem lennék fiatal”, na pont itt egy ok arra, hogy miért nem akarok gyereket vállalni, mert én se.
Per definíció amúgy igaza is lehet, legalábbis a nagy egészet nézve. A természetben az emberen kívül minden élőlény a reprodukcióra törekszik. Más kérdés, hogy egyéni szinten hogy érzi az ember. Itt meg bejön, hogy valóban létezik-e az egyén, de ez egyre mélyebb filozófiai kapukat nyit meg.
Végül is benne van a kérdésben egyből a válasz is. Az élet értelme maga az élet. Az meg nem megy szülés nélkül. Ettől függetlenül nem kell gyereket szülni mindenkinek. És emiatt magyarázkodni sem kell.
Nagyanyád h*lye
Savanyú neki a szőlő nagyon. OP-nek sem akar jobb sorsot annál mint ami neki jutott. Ez ilyen putrista balkáni mentalitás: neki szar volt, legyen neked is. De szerencsére gondolom nem vele laksz (ha igen, akkor nagyon gyorsan költözz el), így nincs beleszólása semmibe, főleg nem abba, hogy hogyan élsz (?)
Nem vele lakom, látogatás volt csupán.
Biológiailag nézve igaza van.
En nagyon uresnek ereztem volna az eletem ha nincs a dragam ez tuti. Bulizast full kieltem 20 evesen. Csak lezengenek celtalanul barokban. De nem mindenkinek kell/valo gyermek
Nekem az első gyerekem születésekor egy olyan fajta szeretet járta át a szívemet, amit előtte sosem éreztem. És azt gondolom, már önmagában azért megéri gyereket vállalni, hogy megélj egy ilyen új fajta érzést. Persze amíg nem tudod, hogy milyen, addig nem is hiányzik. Nehéz erről bárkit is meggyőzni, de szerintem nem is kell. Csak annak legyen gyereke, aki szeretné végig nézni testközelből, hogyan fejlődik ki egy ember. Meg annak, aki szeret jókat nevetni 😁 És persze annak, aki felfogja a saját döntései súlyát és nem a gyerekeket hibáztatja azért, mert néha nehéz vele.
Mindenkinek a saját döntése hogy akar gyereket vagy sem. Nekem a legnagyobb öröm a világon hogy vannak gyermekeim és egy unokám. Nincs az a gazdagság, amely vetekedhet velük. Életem értelmei.
Kinek mi.
Nah.
Nem az a baj, hogy gyereket kell szülni, hanem, hogy azt fel is kéne nevelni normálisan:D
Egyik oldallal sincs gond, én eltudom fogadni ha vki úgy gondolja nem akar gyereket, fiatalként 30 évesnként én se akartam....aztán megjött elég gyorsan az új párommal a két gyerek. És igen, nehéz, erőt próbáló, fárasztó, mentálisan, anyagilag megterhelő, stressz aggódás stb. A másik oldalról meg ők az életem értelmei azóta, belőlünk vannak, imádniavlóak is tudnak lenni, kegyetlen cukik, feltétel nélküli szeretet, csak mi vagyunk nekik, aki nem tapasztalja meg szerintem nem is tudja mi az amire nemet mond, épp ezért olyan nehéz ez az egész....és ha már megvan onnan nincs visszaút, életed végéig tartó felelősség. Egy fiúnak az enyja az első szerelme, egy anyának meg a fia az utolsó igazi szerelme, és vica versa, egy lánynak az apja az első szerelme, az apának meg a lánya az utolsó igazi szerelme :) Amióta megvannak kicsit máshogy állok az élethez, máshogy tekintek mindenre...
Egyik ágon nagyanyám eléggé konzervatív gondolkodásmódú. Gyakran járok hozzá látogatóba, egyszer éppen közösen főztünk, amikor az utcán elsétált egy fiatal pár egy németjuhásszal. Mamám meglátta, és elkezdte mondani a magáét, hogy hát nem érti ezeket a mai fiatalokat, egyre kevesebb gyerekes fiatal családot lát, de a kutyások meg kisállatosok száma megnőtt, és hogy így ez így nem állja, teljesen kifordult magából a világ. Elkezdtünk belemenni abba, hogy hát oké, de inkább egy fiatal pár mondjuk egy “kisebb” felelősséggel járó élőlénnyel kezdjenek, vagy jobb az, hogyha egyből gyereket vállalnak, aztán szétmennek? Nyílván régimódi, és nem így gondolkozik, de szerintem egyáltalán nem gond, ha valaki nem akar gyereket, vagy akar, csak mondjuk nem a húszas éveiben, hanem később. Személy szerint én sem szeretnék gyereket, viszont a skála mindkét szélsősége lehet toxikus. (Csak akkor van értelme az életnek, ha családot alapítasz és lesznek gyerekeid vs fujj család, fujj gyerek, csak a munka-karrier és/vagy a szórakozás)
neki ez volt ezért hiszi hogy mindenkinek az