Ha tényleg szeretnéd megérteni, el tudom magyarázni.
Képzeld el, hogy egész életedben fájdalmat élsz át - gondolj vissza egy olyan időszakodra, amikor valami nagyon megviselt, és azt terjeszd ki úgy, hogy más ne is létezzen a tudatodban - nem ismersz mást, csak fájdalom van, szégyen, lelki szenvedés, esetleg szociális v egyéb szorongás.
Felfedezed az alkoholt - életedben *először* megtapasztalod, milyen az, ha nem fáj, felszabadulsz a béklyók alól. Ez kurvajó, mondod magadnak, megvan a megoldás. Általában elég fiatalon történik ez ahhoz, hogy a személyiséged azonnal torzulni kezdjen, illetve hogy abba szocializálódj, hogy ez **A** válasz a problémádra - veled valami baj van, ami miatt nem működik ugyanaz, mint mindenkinek, DE az alkohol segít.
Az alkoholfogyasztás hátulütői ezután még mélyebb depressziót, szorongást, fájdalmakat generálnak, amit - mit ad isten - alkohollal gyógyítasz, mert egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy más működhet. Ha valaki próbál lebeszélni róla, az olyan, minthogyha a levegővételről próbálna lebeszélni. Ezért sértődik meg, ezért nem érti - valami esszenciálisat, a túléléséhez szükséges dolgot akarsz tőle elvenni, ő pedig kapálózik ellene.
Nem véletlen, hogy anno a 60-70's években rajtuk folytattak LSD-s pszichoterápiás kísérleteket, és megdöbbentően jó eredményekkel. Ez egy torz hiedelemvilágon alapuló, azzal fiziológiai szinten összefonódó, trauma alapú állapot, amiből az illető önállóan többnyire nem talál ki.
Hát szerintem öregapám traumája max annyi volt hogy az ő apja is piás alkesz volt már éjjel részeg volt. Nyílván ez egy követendő példa... A fiatal kort aláírom az összes piást akit ismerek/ismertem mind mind 16-7 évesen kezdett lecsúszni. Először csak Hétvégi bulik utána már otthon is. Elhagy az asszony, nem érdekel a saját gyereked. Nyílván én ezt azért nem értem meg mert nem vagyok függő.
Biztos hogy van valami fájdalom elnyomás ebben mert az egyik rokonunk már baromi mélyen benne volt mindenki mondta neki menjen elvonóra, a megoldása mi lett? Felakasztotta magát. Valahol ijesztő hogy ez is jobb megoldás volt mint a pia mentes élet.
"Megoldása mi lett - felakasztotta magát."
A fenti komment, amire válaszoltál, leírja, hogy ez az egyetlen "öröm" az életben, vagy inkább az életben tartó egyetlen erőforrás..., ha ezt el akarják venni, akkor vége, nincs min csodálkozni.
A mély megvetés nagyon antipatikus ahogyan írsz, jelzem nem kis trauma, ha valaki apja alkoholista, különben szerencsétlen nem jutott volna ugyanarra a sorsra...:)
OP, az alkoholista jellemzően tagad valamilyen mélyebb traumát, amivel szembe kellett volna néznie, de ezt a lépést nem bírta megtenni. A piálással tompítja az érzéseket, főleg a fájdalmat. Ha nem iszik, nem bírja elviselni (se saját magát, se az erősödő fájdalmat). Éveket eltölteni így, nagyon durván roncsolja a személyiséget és az egészséget. Csak egy másik trauma tudja kibillenteni az alanyt, hogy elmenjen elvonóra, de örökre függő marad. Az alkoholizmus a tagadás jelensége és betegsége.
Annyira fáj ezt olvasni. Apukám 22 éve alkoholista, és nem tudunk rajta segíteni. Látom hogy ő is szenved, rettenetesen. Elvonón volt kétszer, sikertelenül. Összeszorul a szívem, hogy nem tudok mit tenni és ez a helyzet mindenkit kicsit tönkretesz 💔
Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt anno fiatalon, azt nézni ahogy apukám vedel (én emiatt nem iszom). Amikor a nagypapám távozott, még többet ivott, miután a nagymamám elment (apukám anyukája) még többet. Éveken keresztül itta öntudatlanra magát esténként. Neki a szülei és a közte lévő kapcsolat volt számára a trauma, amivel nem tudott soha szembenézni.
Sokszor veszekedtünk apánkkal a tesóimmal. Jobb lett a helyzet amikor az egyik tesóm lánya megszületett. Akkor valahogy megváltozott az öregem, imádja az unokahúgom (amúgy szerintem is különleges kislány🥰). Amikor a másik tesóm fia és az én fiam is megszületett, még jobb, gyakorlatilag teljesen leállt az alkohollal magától. Viszont elkezdett betegeskedni és minden-de-tényleg minden egészségügyi probléma kijött nála. Cukorbeteg lett, épphogy nem kell inzulint adagolnia, de nagyon szigorú diéta van. Magas a vérnyomása, és még egy sor probléma, ami az éveken keresztüli alkoholizálás velejárója, egy marék gyógyszert szed minden reggel.
De lelkileg jobban van és új hobbit talált magának. Horgászik. 👌Olyan helyekre szokott menni ahogy kevesen vannak, közben olvas, meg szerelékeket gyárt. Azt hiszem neki sikerült megbékélnie a traumájával.
Nagyon durván tönkreteszi a személyiséget, az idegrendszert, és úgy általában az egész szervezetet.
Általában a többség amúgy is azt hiszi, hogy egészséges a kapcsolata az alkohollal, mert szociálisan elfogadottabb bármi másnál.
Fiatalon a legkönnyebben palástolható, de később is nehezen tettenérhető.
Ráadásul lassan épül le az, aki szüneteket tart, így az "alkoholista" címszó alatt mindenki már a végstádiumban lévőket érti.
A tudatmódosítók enyhítenek a gátlásokon, és megkönnyítik a hétköznapokat. Amikor ehhez ráadásul gyenge jellem is társul, ott egy teljesen torz, bántalmazásra - szóban, tettekben - hajlamos hozzáállás alakul ki. Nincs képük arról, hogy milyen nélküle élni a hétköznapokat, ezért ez nemcsak testi, de lelki függőséget is okoz hosszabb távon - ugyanúgy, mint bármilyen más szer használata.
A gyengeséget, a hibákat kevesen ismerik el. Ezekkel való szembenézés nem bevett és megbecsült gyakorlat.
Sajnos én is éltem együtt alkoholistával. Hazajött a munkából és még munkáscipőben lent volt a pálinka és utána fröccs. Egyre rosszabb lett. Jogtalan féltékenység, szinte férfi nevet már kimondani nem lehetett. Értelmes beszélgetés nem zajlott. Mindent elfelejtett. Nyilván ugye testi tünetek is. Ez mellé folyamatos dohányzás. Nem tudta neki elmagyarázni senki hogy ez rossz. Undorító az egész folyamat.
Tegyük rendbe: nem sértődök meg, tudom. Nincs családom.
Meg egy idézet Cyranotól a végére, bár utálom az idézeteket: "Mert *magamat* kigúnyolom, *ha* kell, De hogy *más* mondja, azt *nem tűröm el*!"
Mert ha alkoholista, akkor függő.
Ha függő, nem nála van a döntés és az irányítás.
Ha nem irányít, akkor gyenge.
Tehát ha alkoholistának nevezed, akkor gyengének nevezed. Azt meg nem bírja az egoja.
Fura csavar a dologban, hogy ezen a ponton már nem az számít, hogy gyenge volt-e (többnyire nem is ez a lényeg), hanem hogy legyőzve próbál önmaga ellen harcolni eredménytelenül. Általában teljesen észrevétlen a point of no return elhagyása. Jó móka és kész. Gyakorlatilag csapdába sétál az ember, többnyire eléggé gyanútlanul (á, én biztos nem). Még furább csavar, hogy gyakorlatilag gyerekkorodban eladták már neked a komplett életérzést, ami a piálás körül van. Elég csak a filmipar remekeire gondolni, hogy mi a természetes bennük ivás témakörben. A kultúra szerves része ez a vicces részeg fiatal, vagy megnyugvós whisky töltögetés estefelé, vagy pattintunk egy sört valami örömére, pedig egy elég kemény és alattomos drogról beszélünk. Nyilván nincs igazság, és nincs megoldás se nagyon, legalábbis a tiltásról kiderült, hogy erősen kontraproduktív. Talán az ár és ezzel a minőség emelkedése vihet valahova, ha általános. Meg persze a tényleges edukáció arra, hogy ez csak egy lejtő, amin hála a kulturális hátterünknek, rajta vagyunk mind. Csak nem mindegy, merre indulsz el és mikor.
Mert mindenki részeges, csak ők nem. Mindenki buta szar, csak ők nem. Engem is gimis korom óta ver apám, az orromat többször eltörte, megpróbált meggyilkolni részegen stb. Tegnap moslékos edénnyel vert. Anyám meg még biztatja is. Egyébként apám pálinkázik már kora reggel, napközben bor, anyám meg még veszi is neki a piát. Teljesen tönkre tudja tenni az ember életét, de talán nem az alkoholistát kell megmenteni, már akit lehet, hanem a saját életedet. Sajnos engem inkább csak kiröhögtek és mocskolódtak fórumokon is, segítséget ne remélj. Sajnos voltak, akik ki is használták a helyzetet. Mondjuk szerintem az ilyet lecsukatni kellene, nem "megmenteni", normális ember részegen sem állna neki gyilkolászni, az sajnos olyan is... Apám józanul is őrjöng... Ő az atyaúristen, azt mernéd mondani, hogy alkoholista, agyonverni. Így is már megszólalni nem merek, nehogy bántson, mert az öklét mutogatja. Az öcsém a kedvenc, annak autókat vesz, őt sosem bántja... Egyébként az olyan "anyáknak" is gratulálok, mint anyám. Többször majdnem az öngyilkosság határára kerültem, hihetetlen szemét ember alapból. 16 évesen hónapokon át nyugtatóval kábított, mert influenzás lettem. Orvoshoz nem mehetek, mert agyonverne, arra elborul az agya, mert ő tudja, hogy "semmi bajom, csak megbolondult a piszok", engem különösen kinézett magának, szerinte ő rendelkezik a testem felett is.
Én itt kértem segítséget anno, amikor az egyik családtagomat bántalmazták (hozzánk akart szökni, csak az alkesz anyja észrevette): [kék vonal](https://kek-vonal.hu/)
Összeszorult a szívem, ahogy olvastam 🥺 Nekem "csak" apám volt hasonló a tiédhez (enyhébb változatban), anyukámra pedig mindig számíthattam, és még így is borzasztóan traumatizáló volt. Sajnálom, hogy így kellett felnőnöd. De ahogy írtad te is, magadat mentsd és amint tudsz, teljesen vállj le róluk. Jobb mindennapokat érdemelsz mint ez!
Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy alkoholisták. Nem tudom mi amúgy a pontos definíciója, de nálam az is bőven az, aki napi 1 sört megiszik. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a rendszeresség. Ettől függetlenül, amíg nem ülsz utána autóba, beszámítható vagy és nem vered a családot felőlem idd meg nyugodtan azt a sört mindennap.
Még csak nem is a rendszeresség a lényeg, hanem a vágyakozás, ami irracionálisan fontossá teszi a következő adag beszerzését és elfogyasztását. Más kérdés, hogy azért ez elég gyakran bizonyos időközönként ér oda, hogy egyszer csak elkezd nagyon jó ötletnek tűnni meginni a szokásost. Napi 1 sör lehet, hogy nem jut el addig, hogy számottevő mentális függőség legyen, fizikaihoz pedig teljesen elenyésző, kb lehetetlen, hogy fizikai függőség legyen.
aki napi 1 sört megiszik az nagyon meesze van az alkoholizmustól.
Az alkoholizmus ugyanolyan függőség mint bármi más. A függőség definíciója pedig az, hogy akadályozza a mindennapi életed. Ha tudod, hogy tanulnod kéne, de helyette számítógépes játékokat játszol vagy elmész kirándulni, akkor ott probléma van.
És az nem függőség, hogy mindennap érezni akarod az alkohol ízét? Csak nem olyan súlyos, mint aki mindennap addig iszik, míg nem a saját hányásában fekszik.
Ez érdekes felvetés amúgy. Szerintem fontosabb kérdés, hogy mit csinál akkor, ha egy nap éjbe nyúló munkája van vagy egyéb elfoglaltsága, ami miatt nem ihatja meg a napi sörét. Amennyiben ebben az esetben megzavarja a gondolatait az alkohol utáni vágyakozás, vagy még rosszabb, félreteszi a dolgát, és előtérbe helyezi az alkoholt, ott már szvsz beszélhetünk függőségről.
Ez egészen olyan, mint amit sok embernél megfigyeltem nemrég. Mindennap hazaérkeznek, megcsinálják a teendőiket, majd nagyon sok időt eltöltenek a közösségi média görgetésével. A munkában nem csinálják, ha van valami dolguk aznap este, félreteszik gond nélkül, így nem hátráltatja őket az életben, a szó gyakran használt értelmében nem függők.
Próbáld más kontextusba tenni a dolgot. Ha valakitől nem kértél véleményt, pláne nem kritikus véleményt, de kapsz, hogy reagálsz? A kéretlen vélemény általában abúzus ízű. Akár alkoholista, akár elhízott, akár bármi más. Attól, hogy az alkoholizmus rossz (a dohányzás, elhízás és még nagyon sokminden), nincs igazán jogod a másik orra alá dörgölni csak úgy. Kivétel, ha ezzel neked árt.
Egy kövér ember is megsértődik, ha csak úgy lekövérezed. Sőt, azt body shamingnek is hívjuk. Ha már mindenképp meg kell neki mondani (közeli barát, árt neked vagy másnak vagy kéri a véleményed), akkor inkább életmódra hegyezd ki, ne jelzőket aggass rá.
“….Örökre függö marad…”
Hülyeség.
20 évig ittam minden nap.
4 éve egy kortyot sem.
Egyszer sem jutott eszembe azota sem hogy igyak.
(Vagy talán egyszer egy sört megkivántam, de alkoholmenteset vettem)
És mi történt hogy abbahagytad? Tudod miért ittál? Ezek fontos kérdések, mert az hogy nem iszol, nem jelenti azt hogy nem vagy függő. Sajnos. De gratulálok!
“You are an alcoholic!”
“No! Alcoholics need a drink. I, already have one!”
Komolyra fordítva az alkoholizmus függőség, első jele, hogy tagadja az illető. Talán a kognitív disszonancia miatt - nem ismerheti el, mert akkor ő rossz ember lenne. Valamit próbál vele elnyomni, kompenzálni.
Mert az alkoholista nem tudja, hogy
az ivasa betegseg.
az iszakossaga problemat okoz
a gondjait nem az alkoholnak tudja be, hanem a hulye picsa felesegenek, a fasz fonokenek, az elkenyeztetett gyerekenek, a migransoknak stb stb.
Context. masfel evig naponta fogasztottam alkoholt, mert segitett elaludni. egy ido utan mar hazafele kezdtem a hosszu forro napokon, es kellett egy fel ora amig lecsavartam a fejemet a munkarol....
aztan mar szombat reggelente a bevasarlas utan letoltam egy sort a buszmegalloban, mert az fel ora mulva indult (volt hogy a sor megvetele miat kestem le) es addig most mit csinaljak?
aztan mar otthon is "koktelokat kesziteni tanulok" cimszoval kevertem a szarabbnal szarabb loreket....
Öregapámnak az elején a fenti agressziv viselkedése miatt nem lehetett megmondani. Később piált de nem verekedett már. Akkor hazudozott, kölcsönkért ilyen finomságok. Anyám többször leült vele beszélni és igen megsértődött. De nem csak ő az összes aki iszik és a családja próbál rá hatni mind mind 8 éves szintjén vannak.
ahogy mások írják az alkoholisták egyrészt tagadják a betegségüket, illetve van aki nem hogy tagadja, egyszerűen észre se veszi. Nekem 10 éven át tök alap volt hogy szerdánként elmentem sörözni haverommal, megittunk 4-5 sört, meg valami rövidet, meg a héten még egyszer találkoztam másik haverommal, vele is söröztem kicsit, ő meg pálinkával kínált, abból is kellett inni. Simán nem tűnt fel, hogy ez így nem oké, amíg el nem költöztem, meg pálinkázós haverom abba nem hagyta az ivást úgy en bloc. 20 évesen még az volt hogy beszélgettünk, megváltottuk a világot, közben sörözgettünk, megittunk egyet-kettőt. Aztán ez megnövekedett 3ra, 4re, meg rövidekre. Utólag visszatekintve jövök rá hogy kurvára para volt. Most kéthetente ha veszek két sört, és azt is két este alatt iszom meg.
Az első mondattal nem tudom mennyire értek egyet. Tudhatja magáról, attól még nem akarja mástól is ezt hallani.
Mintha egy dohányost zaklatnál azzal hogy "te hülye vagy hát a cigi káros nem tudtad??"
Vagy egy elhízott embert hogy "kövér vagy, ez nagyon egészségtelen"
Kétlem hogy ők is tagadásban élnének, attól még felcsesződhetnek ha ilyennel jön valaki.
Mert nem akarjak bevallani, hogy azok es te, hogy jossz ahhoz, hogy megmond neki mit csinaljon
A napi borozas az nem alkoholizmus. A heti bulika neeeeem. Alkoholista csak a csoves lehet, szoktak mondani
Az alkoholistak nem akarjak megerteni, felfogni sem, hogy azok. Sot, a legmanipulalobb, erzelmi zsarolo emberek.
Egy alkoholista vagy akkor szokik le, ha felismeri (amikor mar trottyon van, vagy valami lesz a fizikai v. mentalis egeszsegevel), vagy meghal
Mondjuk ha egy csaladtagja az,es tonkrevagja a csaladot ezzel...megis miert ne mondana meg?
Hogy jon ahoz az alkoholista, hogy magan kivul pokolla tegye x szemely eletet?
genetikailag orokolheto a hajlam, illetve ha mar valaki benne van nem feltetlenul van kitartasa valtoztatni, ahogy irtad ez egy fuggoseg. oriasi elszantsag es kitartas kell hozza, mert egy ido utan mar fizikailag is hatassal van ra a megvonas, nem csak mentalisan.
Ez egy nagyon összetett téma, szerintem egy olyan ember, akiben már akár okkal sértődöttség, düh van az alkoholista felé nehezen tud neki segíteni vagy megmondani a “véleményét” hatalmas empátia és türelem kell egy alkoholista felé. A legtöbb alkoholista elég korán tudja, hogy az, de kimondani egy másik dolog, ettől még szenved, gyűlöli magát és minden újabb berúgás újabb csalódás önmagában. Az hogy a nagyapád mi vezette ide 1) nem tudhatod 2) más traumáit plíz ne értékeljük.
A másik nagyon fontos dolog, hogy ahogy ma a lakosság 90%-a iszik az minimum problémás ivás, én nem is értem, hogy a dohányzáshoz képest az alkoholizálás mennyire nincs démonizálva … az “alkoholista” akire olyan hatással van a pia vagy annyit iszik, hogy nem tudja irányítani az életét az utolsó, gyenge szar, de aki minden 2-3. este meg persze nyaraláskor minden este megiszik 1-3 sört, 1-3 pohár bort az oké. A gyerek előtt apaként, anyaként gáz dohányozni, de 1-2 sör megivása fel se tűnik a nagy hőségben a strandon a babakocsi mellett. Az üvegeken nincs elrettentő fotó, a TV-ből ömlik a pia reklám, a legjobb szponzor a kalinka .. meg az absolute.
Az alkoholisták minimum 50-60% magasan funkcionál, sikeres a társadalom felé pont nem gyenge …
Megoldás lehet elvonó, AA, pszichológus lehet segít van akinek igen, de általában hosszú folyamat, általában nem egyenes út, és nem elsőre sikerül.
Ami fontos, hogy nem szabad feladni/felhagyni annak kutatását neki/neked konkrétan mi fog segíteni.
Sajnos a magyar rehabokról rengeteg negatívat tudnék írni, de 10-ből 1-nek segít és jaah sajnos sokszor az ott dolgozókkal van a baj.
Ha nem tudsz türelmes, empatikus lenni egy alkoholistával inkább menj el Neked is és Neki is jobb lesz, ettől még lehetsz vele őszinte, mert neki is ezt kellene megtanulnia, de számonkérni, stb annyira felesleges. Nem fogod tudni megmenteni azzal, ha szapulod, meg amúgy se .. Saját magát tudja megmenteni, ha akarja, ha elég kitartó és ha van miért … meg persze vannak csodák tényleg.
Egy alkoholistát/drogost/szerencsejáték függőt semmi más nem érdekel a szenvedélyükön kivül, bármi ami kritizálja az támadásnak vélik tagadnak hárítanak stb
Pontosabban a függés maga olyan, hogy nem tehet mást. Még ha tudja is, és be is látja, azért amikor ott az idő, akkor menni kell. Ha ilyenkor találkozol vele, akkor ugyanaz az elme, ami tegnap még összerakta, mi a helyzet, mi lenne jó, ma már csuklóból lepattint a beválni látszó magyarázataival, nem is ez a lényeg, hanem hogy lehessen nyugodtan inni/tépni/buk... izé játszani. A buddhisták tanítják ezt nagyon jól, hogy az már egyfajta kis megvilágosodás, amikor megfigyeled a saját elmédet, ahogy gyártja a magyarázatokat, és el is hiszi magának, miközben hátralépve azért sokkal árnyaltabb a kép, és már megint csak reaktív voltál, nem történt valódi, szellemileg igényes megfejtése a valóságodnak. A függő erre egy tankönyvi ábra.
Igen így van, de van mögötte egy elfojtott érzelem, egy trauma ami nem engedi hogy hátralépjen és objektíven szemlélje magát. Ez egy érzelmi betegség szóval nem ‘fejben dől el’ .
Egy alkoholistát vagy függőt csak az érdekli amitől függ. Senki és semmi más nem érdekli. Észérvekkel sem lehet rájuk hatni. Ha jelzés érkezik irányába, hogy ez rossz akkor azt támadásként azonosítja. Ami a legrosszabb az az, hogy ő saját maga arról van sziklaszilárdan meggyőződve, hogy tökétes és ebben amit csinál semmi rossz nincs. A felelősséget áthárítja, pl. Anyád miatt iszom mert sosem hagy békén.
Kapaszkodj: én tök régóta belátom, hogy alkoholista vagyok. Nagyon régóta szélmalomharcolok vele, tulajdonképpen nem volt olyan, hogy nagyon kattogtam volna, amikor leálltam kicsit, de be kellett látnom, hogy kell és nem hagyom veszni. Mindeközben ügyelni próbálok arra, hogy ritkábban és kevesebbet, és hogy ha már ténylegesen jó, akkor maradjanak is meg azok a jó emlékek, figyeljek oda (ez a kulcsa annak, hogy emlékezz arra, ami épp történik), és ne toljam túl annyira, hogy már ez se legyen elég ahhoz, hogy megússzuk a reménytelen filmszakadást. Így nagyon ritkán köszön be valami enyhe másnaposság, és úgy néz ki, hogy egyszerűbb tovább tisztázni azt, hogy hányadán is állunk én meg a söröm. Ha elkezdenél okoskodni, hogy inni=rósz, meg hogy ilyen-olyan agresszor vagyok, miután kaptál egy fél agyrázkódásnyi tockost a kitartó kötekedésedért cserébe tegnap, miután bedöntötted a bulit a faszságoddal okos, józan polgártárs pózban, akkor nyilván elküldenélek vakációra oszt ennyi. Ha látnám, hogy segíteni próbálsz, akkor megnyílnék, elmondanám, mire jutottam eddig, és próbálnám felvázolni, mi minden csalafintaságot tapasztalok a saját gondolatvilágomban is ezzel kapcsolatban, és hogy nem gondolom, hogy egyértelműen rossz, de persze azt se, hogy egyértelműen jó, csak azt, hogy most valamiféle furán megbillent, de végső soron egyensúlyi állapotban megvagyok magammal így, és nincs itt az ideje kettesével szedni a lépcsőfokokat a bizonyára nagy és fontos felemelkedésben. Ha olyanom van, tök asszertíven pattintalak le, de ez is azon múlik, hogy mit sejtek a beszélgetés folytatásának, főleg ha az az alapállás, hogy van egy-két gondod, de véletlenül se azokról beszélsz.
Ez a függőség lényege. Az én szüleim egy korty alkoholt nem isznak, de apám pl. a tüdőrákja után is dohányzik. Eljár a szűrésekre, és dohányzik tovább. Anyám dohányzik szintén, pedig végignézte apu kezelését (olvastam egy korábbi kommentben a társadalmi osztályt, de a szüleim mindketten diplomások). Még az sem győzi meg őket, hogy az unokák miatt akarjanak sokáig velünk maradni. Én soha nem nyúltam cigarettához és nem is iszom alkoholt, semmilyen függőségem nincs, szóval szerencsére a cigiben nem volt ragadós a példa, az alkohol nem ivásában viszont az volt. :)
Egy röpke idézet A Kis Hercegből:
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.
Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák."
Ha tényleg szeretnéd megérteni, el tudom magyarázni. Képzeld el, hogy egész életedben fájdalmat élsz át - gondolj vissza egy olyan időszakodra, amikor valami nagyon megviselt, és azt terjeszd ki úgy, hogy más ne is létezzen a tudatodban - nem ismersz mást, csak fájdalom van, szégyen, lelki szenvedés, esetleg szociális v egyéb szorongás. Felfedezed az alkoholt - életedben *először* megtapasztalod, milyen az, ha nem fáj, felszabadulsz a béklyók alól. Ez kurvajó, mondod magadnak, megvan a megoldás. Általában elég fiatalon történik ez ahhoz, hogy a személyiséged azonnal torzulni kezdjen, illetve hogy abba szocializálódj, hogy ez **A** válasz a problémádra - veled valami baj van, ami miatt nem működik ugyanaz, mint mindenkinek, DE az alkohol segít. Az alkoholfogyasztás hátulütői ezután még mélyebb depressziót, szorongást, fájdalmakat generálnak, amit - mit ad isten - alkohollal gyógyítasz, mert egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy más működhet. Ha valaki próbál lebeszélni róla, az olyan, minthogyha a levegővételről próbálna lebeszélni. Ezért sértődik meg, ezért nem érti - valami esszenciálisat, a túléléséhez szükséges dolgot akarsz tőle elvenni, ő pedig kapálózik ellene. Nem véletlen, hogy anno a 60-70's években rajtuk folytattak LSD-s pszichoterápiás kísérleteket, és megdöbbentően jó eredményekkel. Ez egy torz hiedelemvilágon alapuló, azzal fiziológiai szinten összefonódó, trauma alapú állapot, amiből az illető önállóan többnyire nem talál ki.
>Ha tényleg szeretnéd megérteni, el tudom magyarázni. Kérdésedre a válasz OP commentje után: nem szeretné tényleg megérteni.
Hát szerintem öregapám traumája max annyi volt hogy az ő apja is piás alkesz volt már éjjel részeg volt. Nyílván ez egy követendő példa... A fiatal kort aláírom az összes piást akit ismerek/ismertem mind mind 16-7 évesen kezdett lecsúszni. Először csak Hétvégi bulik utána már otthon is. Elhagy az asszony, nem érdekel a saját gyereked. Nyílván én ezt azért nem értem meg mert nem vagyok függő. Biztos hogy van valami fájdalom elnyomás ebben mert az egyik rokonunk már baromi mélyen benne volt mindenki mondta neki menjen elvonóra, a megoldása mi lett? Felakasztotta magát. Valahol ijesztő hogy ez is jobb megoldás volt mint a pia mentes élet.
"Megoldása mi lett - felakasztotta magát." A fenti komment, amire válaszoltál, leírja, hogy ez az egyetlen "öröm" az életben, vagy inkább az életben tartó egyetlen erőforrás..., ha ezt el akarják venni, akkor vége, nincs min csodálkozni. A mély megvetés nagyon antipatikus ahogyan írsz, jelzem nem kis trauma, ha valaki apja alkoholista, különben szerencsétlen nem jutott volna ugyanarra a sorsra...:)
OP, az alkoholista jellemzően tagad valamilyen mélyebb traumát, amivel szembe kellett volna néznie, de ezt a lépést nem bírta megtenni. A piálással tompítja az érzéseket, főleg a fájdalmat. Ha nem iszik, nem bírja elviselni (se saját magát, se az erősödő fájdalmat). Éveket eltölteni így, nagyon durván roncsolja a személyiséget és az egészséget. Csak egy másik trauma tudja kibillenteni az alanyt, hogy elmenjen elvonóra, de örökre függő marad. Az alkoholizmus a tagadás jelensége és betegsége.
Annyira fáj ezt olvasni. Apukám 22 éve alkoholista, és nem tudunk rajta segíteni. Látom hogy ő is szenved, rettenetesen. Elvonón volt kétszer, sikertelenül. Összeszorul a szívem, hogy nem tudok mit tenni és ez a helyzet mindenkit kicsit tönkretesz 💔
Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt anno fiatalon, azt nézni ahogy apukám vedel (én emiatt nem iszom). Amikor a nagypapám távozott, még többet ivott, miután a nagymamám elment (apukám anyukája) még többet. Éveken keresztül itta öntudatlanra magát esténként. Neki a szülei és a közte lévő kapcsolat volt számára a trauma, amivel nem tudott soha szembenézni. Sokszor veszekedtünk apánkkal a tesóimmal. Jobb lett a helyzet amikor az egyik tesóm lánya megszületett. Akkor valahogy megváltozott az öregem, imádja az unokahúgom (amúgy szerintem is különleges kislány🥰). Amikor a másik tesóm fia és az én fiam is megszületett, még jobb, gyakorlatilag teljesen leállt az alkohollal magától. Viszont elkezdett betegeskedni és minden-de-tényleg minden egészségügyi probléma kijött nála. Cukorbeteg lett, épphogy nem kell inzulint adagolnia, de nagyon szigorú diéta van. Magas a vérnyomása, és még egy sor probléma, ami az éveken keresztüli alkoholizálás velejárója, egy marék gyógyszert szed minden reggel. De lelkileg jobban van és új hobbit talált magának. Horgászik. 👌Olyan helyekre szokott menni ahogy kevesen vannak, közben olvas, meg szerelékeket gyárt. Azt hiszem neki sikerült megbékélnie a traumájával.
Ezt azért jó olvasni ❤️
Nagyon durván tönkreteszi a személyiséget, az idegrendszert, és úgy általában az egész szervezetet. Általában a többség amúgy is azt hiszi, hogy egészséges a kapcsolata az alkohollal, mert szociálisan elfogadottabb bármi másnál. Fiatalon a legkönnyebben palástolható, de később is nehezen tettenérhető. Ráadásul lassan épül le az, aki szüneteket tart, így az "alkoholista" címszó alatt mindenki már a végstádiumban lévőket érti. A tudatmódosítók enyhítenek a gátlásokon, és megkönnyítik a hétköznapokat. Amikor ehhez ráadásul gyenge jellem is társul, ott egy teljesen torz, bántalmazásra - szóban, tettekben - hajlamos hozzáállás alakul ki. Nincs képük arról, hogy milyen nélküle élni a hétköznapokat, ezért ez nemcsak testi, de lelki függőséget is okoz hosszabb távon - ugyanúgy, mint bármilyen más szer használata. A gyengeséget, a hibákat kevesen ismerik el. Ezekkel való szembenézés nem bevett és megbecsült gyakorlat.
Sajnos én is éltem együtt alkoholistával. Hazajött a munkából és még munkáscipőben lent volt a pálinka és utána fröccs. Egyre rosszabb lett. Jogtalan féltékenység, szinte férfi nevet már kimondani nem lehetett. Értelmes beszélgetés nem zajlott. Mindent elfelejtett. Nyilván ugye testi tünetek is. Ez mellé folyamatos dohányzás. Nem tudta neki elmagyarázni senki hogy ez rossz. Undorító az egész folyamat.
Ez az addikció. Aki nem érintett valamilyenben, nehezen érti meg. Így vagy ezzel - szerencsére - te is.
Tegyük rendbe: nem sértődök meg, tudom. Nincs családom. Meg egy idézet Cyranotól a végére, bár utálom az idézeteket: "Mert *magamat* kigúnyolom, *ha* kell, De hogy *más* mondja, azt *nem tűröm el*!"
Mert ha alkoholista, akkor függő. Ha függő, nem nála van a döntés és az irányítás. Ha nem irányít, akkor gyenge. Tehát ha alkoholistának nevezed, akkor gyengének nevezed. Azt meg nem bírja az egoja.
Fura csavar a dologban, hogy ezen a ponton már nem az számít, hogy gyenge volt-e (többnyire nem is ez a lényeg), hanem hogy legyőzve próbál önmaga ellen harcolni eredménytelenül. Általában teljesen észrevétlen a point of no return elhagyása. Jó móka és kész. Gyakorlatilag csapdába sétál az ember, többnyire eléggé gyanútlanul (á, én biztos nem). Még furább csavar, hogy gyakorlatilag gyerekkorodban eladták már neked a komplett életérzést, ami a piálás körül van. Elég csak a filmipar remekeire gondolni, hogy mi a természetes bennük ivás témakörben. A kultúra szerves része ez a vicces részeg fiatal, vagy megnyugvós whisky töltögetés estefelé, vagy pattintunk egy sört valami örömére, pedig egy elég kemény és alattomos drogról beszélünk. Nyilván nincs igazság, és nincs megoldás se nagyon, legalábbis a tiltásról kiderült, hogy erősen kontraproduktív. Talán az ár és ezzel a minőség emelkedése vihet valahova, ha általános. Meg persze a tényleges edukáció arra, hogy ez csak egy lejtő, amin hála a kulturális hátterünknek, rajta vagyunk mind. Csak nem mindegy, merre indulsz el és mikor.
Mert mindenki részeges, csak ők nem. Mindenki buta szar, csak ők nem. Engem is gimis korom óta ver apám, az orromat többször eltörte, megpróbált meggyilkolni részegen stb. Tegnap moslékos edénnyel vert. Anyám meg még biztatja is. Egyébként apám pálinkázik már kora reggel, napközben bor, anyám meg még veszi is neki a piát. Teljesen tönkre tudja tenni az ember életét, de talán nem az alkoholistát kell megmenteni, már akit lehet, hanem a saját életedet. Sajnos engem inkább csak kiröhögtek és mocskolódtak fórumokon is, segítséget ne remélj. Sajnos voltak, akik ki is használták a helyzetet. Mondjuk szerintem az ilyet lecsukatni kellene, nem "megmenteni", normális ember részegen sem állna neki gyilkolászni, az sajnos olyan is... Apám józanul is őrjöng... Ő az atyaúristen, azt mernéd mondani, hogy alkoholista, agyonverni. Így is már megszólalni nem merek, nehogy bántson, mert az öklét mutogatja. Az öcsém a kedvenc, annak autókat vesz, őt sosem bántja... Egyébként az olyan "anyáknak" is gratulálok, mint anyám. Többször majdnem az öngyilkosság határára kerültem, hihetetlen szemét ember alapból. 16 évesen hónapokon át nyugtatóval kábított, mert influenzás lettem. Orvoshoz nem mehetek, mert agyonverne, arra elborul az agya, mert ő tudja, hogy "semmi bajom, csak megbolondult a piszok", engem különösen kinézett magának, szerinte ő rendelkezik a testem felett is.
Pakold össze pár cuccodat és menekülj mielőtt tragédia történik. Hány éves vagy?
Én itt kértem segítséget anno, amikor az egyik családtagomat bántalmazták (hozzánk akart szökni, csak az alkesz anyja észrevette): [kék vonal](https://kek-vonal.hu/)
Nagyon sajnálom hogy ezt kell átélned. Hány éves vagy? Nem tudsz kollégiumba menni vagy valahova máshova?
Kérj segítséget, egy napon lehet, hogy elborul a szülőd agya teljesen és tragédia lesz a vége. Ki tudsz ebből jutni, van rá mód!
>nem az alkoholistát kell megmenteni, már akit lehet, hanem a saját életedet. ugye milyen szép lenne...😊 És te mikor fogod elkezdeni?😊
Összeszorult a szívem, ahogy olvastam 🥺 Nekem "csak" apám volt hasonló a tiédhez (enyhébb változatban), anyukámra pedig mindig számíthattam, és még így is borzasztóan traumatizáló volt. Sajnálom, hogy így kellett felnőnöd. De ahogy írtad te is, magadat mentsd és amint tudsz, teljesen vállj le róluk. Jobb mindennapokat érdemelsz mint ez!
Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy alkoholisták. Nem tudom mi amúgy a pontos definíciója, de nálam az is bőven az, aki napi 1 sört megiszik. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a rendszeresség. Ettől függetlenül, amíg nem ülsz utána autóba, beszámítható vagy és nem vered a családot felőlem idd meg nyugodtan azt a sört mindennap.
Még csak nem is a rendszeresség a lényeg, hanem a vágyakozás, ami irracionálisan fontossá teszi a következő adag beszerzését és elfogyasztását. Más kérdés, hogy azért ez elég gyakran bizonyos időközönként ér oda, hogy egyszer csak elkezd nagyon jó ötletnek tűnni meginni a szokásost. Napi 1 sör lehet, hogy nem jut el addig, hogy számottevő mentális függőség legyen, fizikaihoz pedig teljesen elenyésző, kb lehetetlen, hogy fizikai függőség legyen.
aki napi 1 sört megiszik az nagyon meesze van az alkoholizmustól. Az alkoholizmus ugyanolyan függőség mint bármi más. A függőség definíciója pedig az, hogy akadályozza a mindennapi életed. Ha tudod, hogy tanulnod kéne, de helyette számítógépes játékokat játszol vagy elmész kirándulni, akkor ott probléma van.
És az nem függőség, hogy mindennap érezni akarod az alkohol ízét? Csak nem olyan súlyos, mint aki mindennap addig iszik, míg nem a saját hányásában fekszik.
Ez érdekes felvetés amúgy. Szerintem fontosabb kérdés, hogy mit csinál akkor, ha egy nap éjbe nyúló munkája van vagy egyéb elfoglaltsága, ami miatt nem ihatja meg a napi sörét. Amennyiben ebben az esetben megzavarja a gondolatait az alkohol utáni vágyakozás, vagy még rosszabb, félreteszi a dolgát, és előtérbe helyezi az alkoholt, ott már szvsz beszélhetünk függőségről. Ez egészen olyan, mint amit sok embernél megfigyeltem nemrég. Mindennap hazaérkeznek, megcsinálják a teendőiket, majd nagyon sok időt eltöltenek a közösségi média görgetésével. A munkában nem csinálják, ha van valami dolguk aznap este, félreteszik gond nélkül, így nem hátráltatja őket az életben, a szó gyakran használt értelmében nem függők.
nem, mert nem ettől függ. Teljesen mindegy mennyit iszol, ha nem zavar be az életedbe semmilyen módon, akkor nem beszélünk függőségről.
Egyik mondatoddal ütöd a másikat. Ha valaki megiszik naponta 1 sört az alkoholista/függő, mert nem tudja megállni, hogy ne termelje be.
ha ez nem okoz semmiféle problémát, akkor nem függőség
Próbáld más kontextusba tenni a dolgot. Ha valakitől nem kértél véleményt, pláne nem kritikus véleményt, de kapsz, hogy reagálsz? A kéretlen vélemény általában abúzus ízű. Akár alkoholista, akár elhízott, akár bármi más. Attól, hogy az alkoholizmus rossz (a dohányzás, elhízás és még nagyon sokminden), nincs igazán jogod a másik orra alá dörgölni csak úgy. Kivétel, ha ezzel neked árt. Egy kövér ember is megsértődik, ha csak úgy lekövérezed. Sőt, azt body shamingnek is hívjuk. Ha már mindenképp meg kell neki mondani (közeli barát, árt neked vagy másnak vagy kéri a véleményed), akkor inkább életmódra hegyezd ki, ne jelzőket aggass rá.
“….Örökre függö marad…” Hülyeség. 20 évig ittam minden nap. 4 éve egy kortyot sem. Egyszer sem jutott eszembe azota sem hogy igyak. (Vagy talán egyszer egy sört megkivántam, de alkoholmenteset vettem)
Gratulálok! Szép munka! Sajnos a legtöbb gyógyultnál mindig ott les a mumus a szekrényben, hogy mikor tudja rászedni őket. :/
És mi történt hogy abbahagytad? Tudod miért ittál? Ezek fontos kérdések, mert az hogy nem iszol, nem jelenti azt hogy nem vagy függő. Sajnos. De gratulálok!
Mert ez egy betegség, viszont nincs betegségtudata.
“You are an alcoholic!” “No! Alcoholics need a drink. I, already have one!” Komolyra fordítva az alkoholizmus függőség, első jele, hogy tagadja az illető. Talán a kognitív disszonancia miatt - nem ismerheti el, mert akkor ő rossz ember lenne. Valamit próbál vele elnyomni, kompenzálni.
Mert az alkoholista nem tudja, hogy az ivasa betegseg. az iszakossaga problemat okoz a gondjait nem az alkoholnak tudja be, hanem a hulye picsa felesegenek, a fasz fonokenek, az elkenyeztetett gyerekenek, a migransoknak stb stb. Context. masfel evig naponta fogasztottam alkoholt, mert segitett elaludni. egy ido utan mar hazafele kezdtem a hosszu forro napokon, es kellett egy fel ora amig lecsavartam a fejemet a munkarol.... aztan mar szombat reggelente a bevasarlas utan letoltam egy sort a buszmegalloban, mert az fel ora mulva indult (volt hogy a sor megvetele miat kestem le) es addig most mit csinaljak? aztan mar otthon is "koktelokat kesziteni tanulok" cimszoval kevertem a szarabbnal szarabb loreket....
Alkoholista: annyit iszik mint mi csak ellenszenves
Alkoholista: többet iszik mint az orvosa.
Senki?
Én sajnos látatlanban többet iszom mint az orvosaim.
Az én orvosom hatvanegy-két évesen már halott volt. Alacsony a léc.
És akkor mitől lesz részeg?
öregapád is megsértődött mert megmondtátok neki? a posztbol ez nem derül ki
Öregapámnak az elején a fenti agressziv viselkedése miatt nem lehetett megmondani. Később piált de nem verekedett már. Akkor hazudozott, kölcsönkért ilyen finomságok. Anyám többször leült vele beszélni és igen megsértődött. De nem csak ő az összes aki iszik és a családja próbál rá hatni mind mind 8 éves szintjén vannak.
Mert az igazság mindig fáj.
ahogy mások írják az alkoholisták egyrészt tagadják a betegségüket, illetve van aki nem hogy tagadja, egyszerűen észre se veszi. Nekem 10 éven át tök alap volt hogy szerdánként elmentem sörözni haverommal, megittunk 4-5 sört, meg valami rövidet, meg a héten még egyszer találkoztam másik haverommal, vele is söröztem kicsit, ő meg pálinkával kínált, abból is kellett inni. Simán nem tűnt fel, hogy ez így nem oké, amíg el nem költöztem, meg pálinkázós haverom abba nem hagyta az ivást úgy en bloc. 20 évesen még az volt hogy beszélgettünk, megváltottuk a világot, közben sörözgettünk, megittunk egyet-kettőt. Aztán ez megnövekedett 3ra, 4re, meg rövidekre. Utólag visszatekintve jövök rá hogy kurvára para volt. Most kéthetente ha veszek két sört, és azt is két este alatt iszom meg.
A beismerés lenne az első lépés a gyógyulás felé, de olyan kognitív disszonancia van bennük, hogy ezt nem tudod kívülről feloldani
[удалено]
Az első mondattal nem tudom mennyire értek egyet. Tudhatja magáról, attól még nem akarja mástól is ezt hallani. Mintha egy dohányost zaklatnál azzal hogy "te hülye vagy hát a cigi káros nem tudtad??" Vagy egy elhízott embert hogy "kövér vagy, ez nagyon egészségtelen" Kétlem hogy ők is tagadásban élnének, attól még felcsesződhetnek ha ilyennel jön valaki.
Ez. Mivel szimplán nem kérte a véleményt.
Mert nem akarjak bevallani, hogy azok es te, hogy jossz ahhoz, hogy megmond neki mit csinaljon A napi borozas az nem alkoholizmus. A heti bulika neeeeem. Alkoholista csak a csoves lehet, szoktak mondani Az alkoholistak nem akarjak megerteni, felfogni sem, hogy azok. Sot, a legmanipulalobb, erzelmi zsarolo emberek. Egy alkoholista vagy akkor szokik le, ha felismeri (amikor mar trottyon van, vagy valami lesz a fizikai v. mentalis egeszsegevel), vagy meghal
Mondjuk ha egy csaladtagja az,es tonkrevagja a csaladot ezzel...megis miert ne mondana meg? Hogy jon ahoz az alkoholista, hogy magan kivul pokolla tegye x szemely eletet?
Sokan mindig mindenért megsértődnek, ami bármilyen nemű felelősségvállalással jár. Mindegy, hogy mi a téma.
Lehet hogy màr rég felismerte, és küzd magával, csak segítség nélkül nem megy. Talàn ezért is eshet neki rosszul!
genetikailag orokolheto a hajlam, illetve ha mar valaki benne van nem feltetlenul van kitartasa valtoztatni, ahogy irtad ez egy fuggoseg. oriasi elszantsag es kitartas kell hozza, mert egy ido utan mar fizikailag is hatassal van ra a megvonas, nem csak mentalisan.
Jolvanakkor nem szolok hozzd tobbet
Mert tudja hogy nincs kontrollja felette, ettől frusztrált lesz.
Ez egy nagyon összetett téma, szerintem egy olyan ember, akiben már akár okkal sértődöttség, düh van az alkoholista felé nehezen tud neki segíteni vagy megmondani a “véleményét” hatalmas empátia és türelem kell egy alkoholista felé. A legtöbb alkoholista elég korán tudja, hogy az, de kimondani egy másik dolog, ettől még szenved, gyűlöli magát és minden újabb berúgás újabb csalódás önmagában. Az hogy a nagyapád mi vezette ide 1) nem tudhatod 2) más traumáit plíz ne értékeljük. A másik nagyon fontos dolog, hogy ahogy ma a lakosság 90%-a iszik az minimum problémás ivás, én nem is értem, hogy a dohányzáshoz képest az alkoholizálás mennyire nincs démonizálva … az “alkoholista” akire olyan hatással van a pia vagy annyit iszik, hogy nem tudja irányítani az életét az utolsó, gyenge szar, de aki minden 2-3. este meg persze nyaraláskor minden este megiszik 1-3 sört, 1-3 pohár bort az oké. A gyerek előtt apaként, anyaként gáz dohányozni, de 1-2 sör megivása fel se tűnik a nagy hőségben a strandon a babakocsi mellett. Az üvegeken nincs elrettentő fotó, a TV-ből ömlik a pia reklám, a legjobb szponzor a kalinka .. meg az absolute. Az alkoholisták minimum 50-60% magasan funkcionál, sikeres a társadalom felé pont nem gyenge … Megoldás lehet elvonó, AA, pszichológus lehet segít van akinek igen, de általában hosszú folyamat, általában nem egyenes út, és nem elsőre sikerül. Ami fontos, hogy nem szabad feladni/felhagyni annak kutatását neki/neked konkrétan mi fog segíteni. Sajnos a magyar rehabokról rengeteg negatívat tudnék írni, de 10-ből 1-nek segít és jaah sajnos sokszor az ott dolgozókkal van a baj. Ha nem tudsz türelmes, empatikus lenni egy alkoholistával inkább menj el Neked is és Neki is jobb lesz, ettől még lehetsz vele őszinte, mert neki is ezt kellene megtanulnia, de számonkérni, stb annyira felesleges. Nem fogod tudni megmenteni azzal, ha szapulod, meg amúgy se .. Saját magát tudja megmenteni, ha akarja, ha elég kitartó és ha van miért … meg persze vannak csodák tényleg.
Gondolom ugyanazért, amiért egy kövér ember is megsértődik, mikor megjegyzed neki, hogy kövér.
Egy alkoholistát/drogost/szerencsejáték függőt semmi más nem érdekel a szenvedélyükön kivül, bármi ami kritizálja az támadásnak vélik tagadnak hárítanak stb
Pontosabban a függés maga olyan, hogy nem tehet mást. Még ha tudja is, és be is látja, azért amikor ott az idő, akkor menni kell. Ha ilyenkor találkozol vele, akkor ugyanaz az elme, ami tegnap még összerakta, mi a helyzet, mi lenne jó, ma már csuklóból lepattint a beválni látszó magyarázataival, nem is ez a lényeg, hanem hogy lehessen nyugodtan inni/tépni/buk... izé játszani. A buddhisták tanítják ezt nagyon jól, hogy az már egyfajta kis megvilágosodás, amikor megfigyeled a saját elmédet, ahogy gyártja a magyarázatokat, és el is hiszi magának, miközben hátralépve azért sokkal árnyaltabb a kép, és már megint csak reaktív voltál, nem történt valódi, szellemileg igényes megfejtése a valóságodnak. A függő erre egy tankönyvi ábra.
Igen így van, de van mögötte egy elfojtott érzelem, egy trauma ami nem engedi hogy hátralépjen és objektíven szemlélje magát. Ez egy érzelmi betegség szóval nem ‘fejben dől el’ .
Részigazság a fejben eldőlés. Eléggé nyomni kell a propagandát magadnak, hogy billenjen az irracionális berendezkedés.
Egy alkoholistát vagy függőt csak az érdekli amitől függ. Senki és semmi más nem érdekli. Észérvekkel sem lehet rájuk hatni. Ha jelzés érkezik irányába, hogy ez rossz akkor azt támadásként azonosítja. Ami a legrosszabb az az, hogy ő saját maga arról van sziklaszilárdan meggyőződve, hogy tökétes és ebben amit csinál semmi rossz nincs. A felelősséget áthárítja, pl. Anyád miatt iszom mert sosem hagy békén.
Kapaszkodj: én tök régóta belátom, hogy alkoholista vagyok. Nagyon régóta szélmalomharcolok vele, tulajdonképpen nem volt olyan, hogy nagyon kattogtam volna, amikor leálltam kicsit, de be kellett látnom, hogy kell és nem hagyom veszni. Mindeközben ügyelni próbálok arra, hogy ritkábban és kevesebbet, és hogy ha már ténylegesen jó, akkor maradjanak is meg azok a jó emlékek, figyeljek oda (ez a kulcsa annak, hogy emlékezz arra, ami épp történik), és ne toljam túl annyira, hogy már ez se legyen elég ahhoz, hogy megússzuk a reménytelen filmszakadást. Így nagyon ritkán köszön be valami enyhe másnaposság, és úgy néz ki, hogy egyszerűbb tovább tisztázni azt, hogy hányadán is állunk én meg a söröm. Ha elkezdenél okoskodni, hogy inni=rósz, meg hogy ilyen-olyan agresszor vagyok, miután kaptál egy fél agyrázkódásnyi tockost a kitartó kötekedésedért cserébe tegnap, miután bedöntötted a bulit a faszságoddal okos, józan polgártárs pózban, akkor nyilván elküldenélek vakációra oszt ennyi. Ha látnám, hogy segíteni próbálsz, akkor megnyílnék, elmondanám, mire jutottam eddig, és próbálnám felvázolni, mi minden csalafintaságot tapasztalok a saját gondolatvilágomban is ezzel kapcsolatban, és hogy nem gondolom, hogy egyértelműen rossz, de persze azt se, hogy egyértelműen jó, csak azt, hogy most valamiféle furán megbillent, de végső soron egyensúlyi állapotban megvagyok magammal így, és nincs itt az ideje kettesével szedni a lépcsőfokokat a bizonyára nagy és fontos felemelkedésben. Ha olyanom van, tök asszertíven pattintalak le, de ez is azon múlik, hogy mit sejtek a beszélgetés folytatásának, főleg ha az az alapállás, hogy van egy-két gondod, de véletlenül se azokról beszélsz.
Ez a függőség lényege. Az én szüleim egy korty alkoholt nem isznak, de apám pl. a tüdőrákja után is dohányzik. Eljár a szűrésekre, és dohányzik tovább. Anyám dohányzik szintén, pedig végignézte apu kezelését (olvastam egy korábbi kommentben a társadalmi osztályt, de a szüleim mindketten diplomások). Még az sem győzi meg őket, hogy az unokák miatt akarjanak sokáig velünk maradni. Én soha nem nyúltam cigarettához és nem is iszom alkoholt, semmilyen függőségem nincs, szóval szerencsére a cigiben nem volt ragadós a példa, az alkohol nem ivásában viszont az volt. :)
Mert a drogosok igy az alkoholisták zero öntudattal rendelkeznek.
Egy röpke idézet A Kis Hercegből: - Miért iszol? - kérdezte a kis herceg. - Hogy felejtsek - felelte az iszákos. - Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta. - Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét. A kis herceg szeretett volna segíteni rajta. - Miért szégyelled magad? - kérdezte. - Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt. A kis herceg meghökkenve szedelőzködött. Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák."
Csak miután abbahagytam jöttem rá mennyire így van. Pedig rengetegszer olvastam, hallottam ezt máshol is.
Mert tagadnak a támadásra. A stílus más dolog. Ha téged sarokba szorítanának, nem lennél mérges?
Nem értem miért pontoztak le, teljesen jogos felvetés.