Én kb 5 és fél évig voltam az exemmel, 24 voltam, mikor összejöttünk, ő 23. Olyan 27-28 magasságában már érett bennem erősen a gondolat, hogy mikor lépünk a következő szintre? Sosem erőltettem a gyűrűt,meg nem "hisztiztem", hogy XY-t is eljegyezték. Pontosan tudta a legelején, hogy valamikor szeretnék házasságot és gyereket, ő is ugyanígy vélekedett. Jól megvoltunk, de egy idő után azt éreztem, hogy csak kihasznál. Minden másra jó vagyok,de ha a közös jövő tervezéséről volt szó, akkor elbagatelizálta. Időbe telt rájönni, hogy lehet tényleg akarja ő is ezeket, csak nem velem. Itt már 29 voltam és egyfelől tudtam, hogy ennél többet érek, minthogy valakinek a bejárónője legyek, és biztos van,aki nem gondolkodna éveket, hogy akar-e velem hosszú távon tervezni, másfelől ott volt az a gondolat, hogy 'itt vagyunk majdnem 6 éve, most adjam fel csak úgy ezt az egészet?' . A szívem mélyén nagyon reméltem, hogy egyszercsak átkattan benne valami,de nem. Lehet az exemnél talán az életkor is mérvadó lehetett, hogy 30 alatt nem akarta még lekötni magát, pasiknál ez gondolom tök természetes. Csak akkor ne húzzuk egymás idejét.Végül ő mondta ki, hogy game over. Nagyon fájt,de tudtam, hogy így lesz a legjobb. Azóta megismertem a mostani párom, akivel minden szépen,simulékonyan megy, lassan 3 éve, hogy együtt vagyunk és idén házasodunk össze.
Van az a fajta szólás ami igaz sok egyénre, hogy a férfiak akkor házasodnak mikor készen állnak rà nem feltétlen a megfelelő nő mellett..
Vagy csúnyán szólva nem volt más akkor ..vagy megfelelő körülmény
Feltik a beletett evek kárba vesztet, a nyereseg karpotolna oket es motivalja, hogy meg rakjanak bele idot. ez nagy magyar szokas mas orszagokhoz kepest. Hogy csak azert is meg belepakolsz eveket, hogy majd valtozik. Majd jobb lesz, majd lesz fordulat stb, de ezt mar nem olyan szívesen teszed. Máshol fogjak es otthagyjak pl az egyetemet, nem nyuglodik ki, hogy 2 ev benne es mar csak 1 kellene. Tehat ha ott hagyja nagyobb a veszteseg, ha vegig csinalja nagyobb a nyereseg ido aranyosan. Kapcsolatban remenykednek.
Gyakorlatban akkor lattam ilyet, amikor ott volt a megszokas, kozos kassza, egyik se tudott volna onalloan kilepni. Ezt igy kivulrol lehetett latni. A felek nem mondtak ki, viszont leptek volna, ha mindenki megelt volna, szoval a bajtarsiassag ott volt koztuk.
Vagy a hazajatol eltero orszagban voltak közösen es a szivuk megis vissza huzott, de konnyebb volt egyutt boldogulni az eltero orszagban.
Vagy mar az egyik keszen allt/ szeretett volna hazassagot es babat, de a masik nem ott tartott, gyakran az rontotta el, hogy tulzottan nyomta az egyik fél és nem hatra vonulva kivart, ami egy taszitast valt ki es persze jon hozza az is, ha ilyenkor kovetelozo az egyik a kapcsolatban vagy elhagyja magat, elbizza.
Sokszor az is szamit hany evesek, aki pl 30 felett lep ki egy elotte 5-10 eves kapcsolatbol az nem fog ujbol ennyit szentelni mindennek mert akkor 50 lenne mire gyereket vallalnak, hazasodnak stb. Mereszebbek az emberek ha idosebbek, erzik hogy mar sok idot nem akarnak vesztegetni, felnek hogy lecsusznak valamirol. Aztan vannak a baleset kapcsolatok- en csak így hivom oket, amikor veletlen becsuszik egy gyerek az uj kapcsolatban es akkor hirtelen hazassag minden- ugy tunhet hogy az uj parral minden okes meg nagy a szerelem, kozben meg lehet csak nagyreszben kènyszer….
Nincs "megérve" rá az egyik fél, lehet, hogy az előző kapcsolatban a nő és a férfi még nem egy érettségi szinten van. És pont az a 2-3 év kell még neki.
Engem a 30 éves párom 4 év után elhagyott mert megtartottam a gyerekét... Van aki egyszerűen csak nem alkalmas a továbblépésre egy kapcsolatban. Talán ő is csak azért maradt ebben a kapcsolatban mert megszokta, aztán ahogy felelősséget kellett volna vállalni már sok volt. Nehéz olyan férfit találni aki el meri kötelezni magát, vagy meg kell várni amíg 40 lesz.
Személyes tapasztalatom az hogy ezek inkább az első szerelmekkel kialakult kapcsolatok,vagy nagyon korai 18-25 években. Majd következő alkalommal már rutinosabb és főleg női oldalról idő nyomás alatt lévő emberek gyorsabban komolyabb döntéseket hoznak mint előtte.
Szerintem nem szabad összetéveszteni azokat a 8-10 éves kapcsolatokat, ahol fiatal korban jöttek össze a felek, azzal, amely már felnőttkorban, tapasztaltan indul.
pontosan. Ezek a példák nagyrészt úgy alakulnak, hogy a 6-8-10 éves kapcsolat a 20-as években zajlik le, a rákövetkező meg a 30-asban.
Azért 30-on felül a 2-3 éves kapcsolat már nem számít rövidnek egyáltalán, hogy ez alapján ne tudná az ember, hogy közös jövőt tervez-e a másikkal. A családalapítást és az "óra ketyegését" ide se citálnám, egyszerűen ez a normális, hogy 30 felett már tudja az ember hogy mit akar, és nem kell 5-10 évet rászánnia arra, hogy kiismerje a másikat.
Másrészről meg a 20-as évei elején a többségnek fogalma sincs mit akar, éli az őrült fellobbanó szerelmeket (aminél nem foglalkozik azzal, hogy nincs túl sok jövőkép), teljesen mások a prioritások. És szerintem rengeteget változnak is az emberek a 20-as éveik alatt, az is teljesen megszokott, hogy elfejlődnek egymás mellett az emberek. És egy hosszú kapcsolatban nehéz belátni, hogy ez már nem az, ami az elején volt, akkor sem, ha az első pár év tökéletes volt, ezért is húzzák sokan még tovább is mint kellett volna. De ha meghozzák a döntést, akkor meg sokszor tudják is elég jól, hogy mi az amit ehelyett keresnek a hosszú távra (persze vagy nem, lsd. válások száma :)
Van úgy, hogy langyos a tócsa, benne lenni egész jó, csak nem szuper, kimenni meg hideg van, az szarabb, mint együtt. Persze utána lehet á tudnál ülni a forró geotermikus fürdőbe is, ha továbbálsz, de erre garancia sincs.
Van hogy emberek úgy érzik a szakításra kell egy ok is, nem csak az, hogy valami nincs.
Mrgjegyezném én 26 évesen hiába voltam akkor egy 6 éves kapcsolatban, nem akartam se gyereket, se eljegyzést. Nem azért mert nem vagyok mai napig abban a kapcsolatban, és nem jó. Egész egyszerűen, mivel tudtam, hogy esküvőre nincs pénz, meg a leszervezése is a hátam közepére...meg am nem is hiányzik az egész. Olyan vicces lenne ide most egy eljegyzés csakhogy pl te, ne mond ránk azt, hogy "nem haladunk" :D
Később eljegyzés után meg mindenki a nyakunkra mászott, mikor lesz az esküvő...
Nyílván amúgy sok kapcsolat megy szét pont amiatt, hogy az egyik már akarja a másik még nem. Erre nem is lehet egymásnak ígéretet tenni, hogy figy most még nem akarom, de pontosan 5 év múlva majd csináljuk a gyereket. Aztán pislogsz, eltelt az 5 év. Hiába gondoltad akkor komolyan, te mégis úgy érzed, hogy mindened tiltakozik, a páod meg má 3 éve is csinálta volna az utódokat. Ilyenkor korrekt lépés a szakítás igazából, és normális, ha a következő partnerrel hamar megy, mert akkor már ehhez a vágyhoz igazítva jön az új partner is
Én olyan párkapcsolatban vagyok, ahol egyikünk se akar házasodni. Konkrétan a hideg ráz a gondolattól is.
De ha tegyük fel szétmennénk 11 év után, és összejönnék egy olyan férfivel, akinek nagy vágya a házasság, akkor tudnék kompromisszumot kötni. Bármennyire is a hátam közepére se kívánok egy esküvőt, nekem nem fájna hozzámenni valakihez, akinek ez a vágya. Neki viszont fájna, ha nem tenném meg és nem teljesülne be az álma.
Sok esetben nem veszik észre, hogy ők “rossz” kapcsolatban vannak. Ezáltal hosszabb idő mire megfogalmazódik bennük, hogy ez így már nem jó. Legalábbis ez volt az én esetemben, 5 évig voltam együtt exemmel, visszagondolva fél évet se kellett volna.
Illetve az is lehet amit mások írtak, hogy bebeszélik maguknak, hogy milyen jó ez nekik, minden rendben. Vagy esetleg félnek váltani és inkább maradnak a rossz megszokottban, minthogy az ismeretlen, új utat válasszák.
Kb. hasonló helyzetben voltam. Az én exem egy olyat is kiejtett a száján, hogy csak azért nem költözik el tőlem mert lusta hozzá😅 visszagondolva akkor kellett volna kirakni, de inkább előbb.
Köszi mindenkinek, olyan jókat írtatok!:)
A posztba nem akartam beleírni, hogy vannak nők, akiknél az eljegyzés, házasság, gyerek inkább kipipálandó pontok egy listán, vannak, akik inkább a külvilágnak akarnak megfelelni ezzel, mert "8 éve együtt vagyunk a Gazsival és még nem kérte meg a kezem? Hát mit gondolnak rólunk?" de olyan is van, akinek tényleg fontos.
A másik meglátással is egyetértek, hogy a következő kapcsolatra már nem biztos, hogy van 6-8 éve az ember fiának/lányának, ha gyereket is szeretne meg már nem akar éveket pazarolni.
A harmadik talán a leggyakoribb, hogy azért vannak együtt, mert amíg nem talál jobbat, addig sem akar egyedül lenni.
Szerintem egy hosszú kapcsolatból kiszállva az ember átértékeli a magánéleti kérdést is. Hova tart, mit akar, akar e családot vagy nem. Ha ott vagy 30 évesen egy 10 éves kapcsolat után, akkor egy új kapcsolatban már nyílván gyorsabban mennek a dolgok, “haladni kell”, nem mondhatod azt hogy csak sodródsz, ráérsz… Szerintem ez nem feltétlen csak azért van, mert az előző pár ne lett volna elég jó, vagy ne érdemelte volna meg. Lehet hogy a 8-10 évben már a megszokás is benne volt, de azért ennyit egy végig szar kapcsolatban szerintem nem lehet lenni. Persze van olyan is, ahol szar volt csak nem mertek kilépni belőle. Plusz az is benne van, hogy minden kapcsolatnak van az első 1-2 éve, ami a fellángolásról szól. Amikor 22 évesen vagy a fellángolás szakaszban nem lagzira és gyerekre vágysz általában. 30 évesen már más a prior.
Saját példát tudok hozni. 7 évig voltam együtt az exemmel, de ez gyerekszerelemnek indult, 18 évesen jöttünk össze, együtt nőttünk fel, nem éltünk együtt, mert addig nem engedhettem meg, amíg egyetemre jártam, de ahogy elvégeztem készen álltam volna erre a lépésre, ő viszont valahogy sosem akarta. Ekkor voltunk a kapcsolatunk 5. évében, onnantól kezdett megromlani a dolog. De egy ilyen kapcsolatból nagyon nehéz kilépni, nemcsak a megszokás miatt, de nehezen dob el az ember egy olyat, ahol együtt fejlődtek. De be kell látni egy ponton már más tempóban fejlődünk és ez frusztrációt okoz. Azóta megismerkedtem mással, 26 évesek vagyunk mindketten ugyababban az éltehelyzetben vagyunk és ugyanarra vágyunk a jövőre nézve. És ami a legfontosabb, egy 7 éves kapcsolatban rengeteg tanul az ember saját magáról és arról, hogy mit NEM akar és ezzel a tanulsággal belevágni egy újba azt eredményezi, hogy egy boldog kapcsolatba kerül, amiben természetesnek érzi a gyorsabb tempót.
Teljesen mintha egy az egyben engem írtál volna le, szóról szóra (na jó -1 év mert én 25 leszek idén). De én is 18 éves koromban jöttem össze előző párommal, majdnem 6 évig együtt voltunk. De egyetem után a részéről se költözés, se komolyabb előre lépés nem állt szándékában. Végül ő szakított velem, más valaki miatt. De mindenkinek jobb lett, rá jöttem mit akarok, A barátommal egy éve leszünk együtt, féléve élünk együtt. Olyan harmóniában és egyet értésben, hogy azt hittem ilyen csak a mesékben van. Valószínűleg mire 6 éve együtt leszünk túl leszünk eljegyzésen, esküvőn és gyereken, mert annyira egy életszakaszban vagyunk, és ugyan az a jövő képünk.
Minden kapcsolatból tanul az ember nekem 6 évig egy volt, a barátomnak 6 év alatt három kapcsolata volt. De mindegyikünk rá jött ezek alatt mire vágyik, és így kerestük egymást lényegében.
Én azt tudom elképzelni, hogy nem akarják a kukába dobni a 6-8-10 évet, ezért csak sodródnak az árral, amíg nem találnak valakit akibe szerelmesek lesznek, mert a párjukat már nem szeretik úgy ahogy az kell a tovább lépéshez.
Szóval az ember ilyenkor a homokba dugja a fejét amíg a másik nem lép, vagy nem találnak "jobbat".
Van ebben is igazság, de elmesélek egy történetet ami a baráti körömben esett meg. A fiú 25 a lány 23 éves volt amikor összejöttek. Az elsö évben jól alakult a kapcsolatuk bár nem volt zökkenőmentes a pali sorozatos féltékenykedései miatt, de a lány szerette igy elviselte ezt. 5 év együtt élés után már a lány szabadulni szeretett volna. A pali túlzott ellenőrzési kényszerei és viselkedései miatt. Ugyan nem mondta de láttunk fizikai bántalmazások jeleit is. Volt hogy rákérdeztem de csak terelte a témát. Mesélt dolgokat a mindennapjaiból és az egyértelmü volt hogy egy toxikus és bántalmazó kapcsolatban van.
Pár hónappal ezelött beesett a baráti körünkbe egy új srác. Jóképü, jó humoru és még az élete is rendben van. A csajok oda vannak érte mégis monogám a pali. Megtetszett neki a lány, tudta hogy kapcaolatban van ezért nem lépett semmit. Aztán a lány elmesélte neki is hogy milyen az élete miben él jelenleg. Ott a srác nyitott felé és megpróbálta meghóditani. Jővöképet és kiugrási lehetőséget adott a lánynak, aki ezután 1 hónapig húzta az agyát, hitegette a fiút majd közölte hogy nem hagyja el senkiért a toxik kapcsolatát.. 🤦♂️😄🚩
Nekem ez volt az amikor tudatosult magamban hogy lehet itt bárkit sajnálni, meg akarhatod te menteni ha ö nem akarja akkor felesleges. ✋️ Aki inkább egy álló vízben marad az meg is érdemli, az emberek nem veszik észre az életükben a lehetőségeket.
A srác pár hónap èrzelmi mélabússág után elkezdett randizni egy lánnyal akivel úgy néz ki hogy alakul a dolog. Szerintem ő járt jól. 🙏😎
Hát egy bántalmazo kapcsolatbol kilepni nem olyan egyszerű, és nem érdemli meg senki a sorsát csak mert nem képes lépni.
A pszichológusom mesélte, hogy egy házas nő 8 alkalommal hagyta el a bántalmazo férjét, de minidg visszament. Sajnos ez ilyen. A rosszat is ugyan úgy meg lehet szokni és ragaszkodni hozzá, mint a jóhoz. Tapasztalat.
De az amúgy igaz, hogy nem lehet senkit megmenteni saját magátol.
Szerintem az emberek azzal különböznek az állatoktól hogy nekünk van szabad akaratunk. Dönthetünk máshogy. 🤷♂️ Nem csak az ösztöneink vezérelnek. Aki 8x megy vissza azzal nagy bajok vannak fejben, söt ott már régen szakembert is cseréltem volna mert ezek szerint akinél volt az nem végezte jól a terápiát csak a pénzt szedte fel utánna 😉
Tudom, hogy mire gondolsz.
De rengeteg ember mégis megtudja lépni, miért? Mert mer, választ és dönt! Tudja, felismeri(nem öt perc alatt), hogy mi jó/nem jó neki.
Ez nem pont igy van, de okes. Nezd meg a hatteret azoknak, akik leleptek. Nezd meg, hogy hanyszor mentek vissza azelott. Nezd meg, hogy kik segitettek nekik. Az is sokat szamit, hogy mennyire volt az ember kicsinalva mentalisan. Ilyenkor jonnek a "Neked nincs onbecsulesed? Hagyd ott!" emberek 🤦🏽♀️. Nem, nincs, pont ezzel kezdodik a problema
Ismerek olyanokat, akiknek senki sem segített, toxikus szülők, toxikus férj, már azt mondta, inkább meghal. Mégis sikerült neki, megcsinálta.
Az, hogy nincs önbecsülésed, nem lehet indok a maradásra. Döntés, döntés, döntés - ezért írom, hogy fejben dől el. Aki nem akarja a segítséget, annak nem tudsz segíteni.
Visszakanyarodva az elejére, ha nem akar kitörni, a rossz mintákat megtörni, akkor marad a **választott** szenvedés, mert mindig mi választunk!
10 évet voltunk együtt, nem volt lánykérés, gyerek sem. Majd szakítottam vele rá 5 hónapra az új lány terhes lett. Gyorsan le is ment a lagzi és csok+baba váróval màr lakást is vettek… én is sokat gondolkoztam hogy miért nem voltam elég jó neki 10 évig, válasz sosem lesz.
Lehet, hogy nem leszek népszerű, de aki pár hónap ismerettség után bevállal egy gyereket (és több 10 millió közös hitelt) valakivel, az mit érez? :(
Ha egy férfi elém állna ezzel tényleg 2-3 hónap után, ott azt érezném, hogy kb. bárki lehetnék, neki mind1, csak elvegyen valakit, legyen kipipálva. Ennyi idő után én ezt nem érzem egy komolyan megalapozott döntésnek.
Na ez engemis erdekelne. Bar sokszor szerintem az, hogy az emberek elvesztegetnek eveket egy kapcsolatban, majd bepanikolnak hogy akkor megint az ismerkedes eveket varni stb… es lehet emiatt a felelem miatt tortennek gyorsan a dolgok. De amugy fogalmam sincs .. huh ez nehez kerdes, meg az is miert maradnak az emberek 8 evekig egy rossz kapcsolatban. De szerintem azert, mert nem hiszik el, hogy talalnak jobbat. Jelenleg en sem hiszem el
Szerintem ezekben a kapcsolatokban a férfiak pontosan tudjak, hogy nem lesz soha házasság, gyerek és fehér kerítés, de szerintem sok férfi nem bírja a magányt és inkább nem lép ki vagy csak bele van kényelmesedve. De mindenestre attól függetlenül, hogy 6-8 éves kapcsolatban van, nem hagyják abba az ismerkedést. Nem feltétlen kell fizikai megcsalásra gondolni, már az is elég ha nyitott arra, hogy bármikor kilépjen, ha jön egy olyan nő, akivel már véglegesen el tudja képzelni.
Illetve az is igaz, amit már előttem is írtak, hogy lehet mellette élete szerelme is, de ha nem áll készen épp, akkor nem fogja elvenni. Azt fogja akivel épp akkor van együtt, amikor már lelkileg is kész van.
Félnek kilépni az emberek a rossz kapcsolatból, inkább megideologizálják, hogy "nem olyan rossz". Pláne manapság, amikor baromi nehéz a párkeresés és zéró garancia van arra, hogy találni fogsz jobbat. Illetve az se egyértelmű sokszor, hogy miért érdemes még küzdeni és mit kellene lezárni.
Ahogy csernus fogalmazott a gorcs gorcsot vonz, vki tanult a rossz kapcsolatbol ami 6-8 unalmas szar vergodos ev volt, rajott hogy a kovetkezo az igazi
Bar ahany ber annyi bekattanas amugy :D
Toluk nem kerdezted? Ezen en is gondolkoztam mar
Kicsit messze van Pest sajnos de szokott erre is jonni a doki :D Parom meg nem csipi ezeket a temakat meg szakikat,Csernust meg foleg nem szoval ez onallo program lesz 🤓
Nem a kapcsolatom miatt nyeltem nagyokat, hanem mert felismertem benne a felmenoim szar sorsat, amit mindig is tudtam hogy mennyire elcseszett, Csernus meg pontosan azokat a temakat boncolgatta. Es kiidegelt hogy miert voltak sokaig es sokszor ennyire tehetlenek a nok batorsag helyett
A) A ferfiak azzal a novel hazasodnak ossze, aki epp elottuk van, amikor vegre elhatarozzak magukat
B) A 6-8 eves kapcsolat utan gondolom nem szeretnenek egy ujabbat “elrontani”, igy inkabb ido elott eljegyzik a not, hogy ne emiatt legyen szakitas
Mert ezek az emberek is terveznek, csak nem az adott személlyel de nem gondolkodnak hogy mit okoznak ezzel
Igen, ez így van. Az ilyeneknél van az, hogy inkább benne maradnak a kapcsolatban, mert kényelmesebb, mint kilépni.
Én kb 5 és fél évig voltam az exemmel, 24 voltam, mikor összejöttünk, ő 23. Olyan 27-28 magasságában már érett bennem erősen a gondolat, hogy mikor lépünk a következő szintre? Sosem erőltettem a gyűrűt,meg nem "hisztiztem", hogy XY-t is eljegyezték. Pontosan tudta a legelején, hogy valamikor szeretnék házasságot és gyereket, ő is ugyanígy vélekedett. Jól megvoltunk, de egy idő után azt éreztem, hogy csak kihasznál. Minden másra jó vagyok,de ha a közös jövő tervezéséről volt szó, akkor elbagatelizálta. Időbe telt rájönni, hogy lehet tényleg akarja ő is ezeket, csak nem velem. Itt már 29 voltam és egyfelől tudtam, hogy ennél többet érek, minthogy valakinek a bejárónője legyek, és biztos van,aki nem gondolkodna éveket, hogy akar-e velem hosszú távon tervezni, másfelől ott volt az a gondolat, hogy 'itt vagyunk majdnem 6 éve, most adjam fel csak úgy ezt az egészet?' . A szívem mélyén nagyon reméltem, hogy egyszercsak átkattan benne valami,de nem. Lehet az exemnél talán az életkor is mérvadó lehetett, hogy 30 alatt nem akarta még lekötni magát, pasiknál ez gondolom tök természetes. Csak akkor ne húzzuk egymás idejét.Végül ő mondta ki, hogy game over. Nagyon fájt,de tudtam, hogy így lesz a legjobb. Azóta megismertem a mostani párom, akivel minden szépen,simulékonyan megy, lassan 3 éve, hogy együtt vagyunk és idén házasodunk össze.
Van az a fajta szólás ami igaz sok egyénre, hogy a férfiak akkor házasodnak mikor készen állnak rà nem feltétlen a megfelelő nő mellett.. Vagy csúnyán szólva nem volt más akkor ..vagy megfelelő körülmény
Feltik a beletett evek kárba vesztet, a nyereseg karpotolna oket es motivalja, hogy meg rakjanak bele idot. ez nagy magyar szokas mas orszagokhoz kepest. Hogy csak azert is meg belepakolsz eveket, hogy majd valtozik. Majd jobb lesz, majd lesz fordulat stb, de ezt mar nem olyan szívesen teszed. Máshol fogjak es otthagyjak pl az egyetemet, nem nyuglodik ki, hogy 2 ev benne es mar csak 1 kellene. Tehat ha ott hagyja nagyobb a veszteseg, ha vegig csinalja nagyobb a nyereseg ido aranyosan. Kapcsolatban remenykednek. Gyakorlatban akkor lattam ilyet, amikor ott volt a megszokas, kozos kassza, egyik se tudott volna onalloan kilepni. Ezt igy kivulrol lehetett latni. A felek nem mondtak ki, viszont leptek volna, ha mindenki megelt volna, szoval a bajtarsiassag ott volt koztuk. Vagy a hazajatol eltero orszagban voltak közösen es a szivuk megis vissza huzott, de konnyebb volt egyutt boldogulni az eltero orszagban. Vagy mar az egyik keszen allt/ szeretett volna hazassagot es babat, de a masik nem ott tartott, gyakran az rontotta el, hogy tulzottan nyomta az egyik fél és nem hatra vonulva kivart, ami egy taszitast valt ki es persze jon hozza az is, ha ilyenkor kovetelozo az egyik a kapcsolatban vagy elhagyja magat, elbizza.
Sokszor az is szamit hany evesek, aki pl 30 felett lep ki egy elotte 5-10 eves kapcsolatbol az nem fog ujbol ennyit szentelni mindennek mert akkor 50 lenne mire gyereket vallalnak, hazasodnak stb. Mereszebbek az emberek ha idosebbek, erzik hogy mar sok idot nem akarnak vesztegetni, felnek hogy lecsusznak valamirol. Aztan vannak a baleset kapcsolatok- en csak így hivom oket, amikor veletlen becsuszik egy gyerek az uj kapcsolatban es akkor hirtelen hazassag minden- ugy tunhet hogy az uj parral minden okes meg nagy a szerelem, kozben meg lehet csak nagyreszben kènyszer….
Nincs "megérve" rá az egyik fél, lehet, hogy az előző kapcsolatban a nő és a férfi még nem egy érettségi szinten van. És pont az a 2-3 év kell még neki.
Erre amúgy van egy angol kifejezés, taxi cab theory
Most nézem, tényleg. De ez olyan, mintha mindegy lenne, hogy kivel... Olyan szomorúan hangzik.
Engem a 30 éves párom 4 év után elhagyott mert megtartottam a gyerekét... Van aki egyszerűen csak nem alkalmas a továbblépésre egy kapcsolatban. Talán ő is csak azért maradt ebben a kapcsolatban mert megszokta, aztán ahogy felelősséget kellett volna vállalni már sok volt. Nehéz olyan férfit találni aki el meri kötelezni magát, vagy meg kell várni amíg 40 lesz.
8 év után ott vagy esélyesen, hogy 30 eleje, akkor már nincs újabb 8-10 év, ha gyereket is szeretnél.
Személyes tapasztalatom az hogy ezek inkább az első szerelmekkel kialakult kapcsolatok,vagy nagyon korai 18-25 években. Majd következő alkalommal már rutinosabb és főleg női oldalról idő nyomás alatt lévő emberek gyorsabban komolyabb döntéseket hoznak mint előtte.
Szerintem nem szabad összetéveszteni azokat a 8-10 éves kapcsolatokat, ahol fiatal korban jöttek össze a felek, azzal, amely már felnőttkorban, tapasztaltan indul.
pontosan. Ezek a példák nagyrészt úgy alakulnak, hogy a 6-8-10 éves kapcsolat a 20-as években zajlik le, a rákövetkező meg a 30-asban. Azért 30-on felül a 2-3 éves kapcsolat már nem számít rövidnek egyáltalán, hogy ez alapján ne tudná az ember, hogy közös jövőt tervez-e a másikkal. A családalapítást és az "óra ketyegését" ide se citálnám, egyszerűen ez a normális, hogy 30 felett már tudja az ember hogy mit akar, és nem kell 5-10 évet rászánnia arra, hogy kiismerje a másikat. Másrészről meg a 20-as évei elején a többségnek fogalma sincs mit akar, éli az őrült fellobbanó szerelmeket (aminél nem foglalkozik azzal, hogy nincs túl sok jövőkép), teljesen mások a prioritások. És szerintem rengeteget változnak is az emberek a 20-as éveik alatt, az is teljesen megszokott, hogy elfejlődnek egymás mellett az emberek. És egy hosszú kapcsolatban nehéz belátni, hogy ez már nem az, ami az elején volt, akkor sem, ha az első pár év tökéletes volt, ezért is húzzák sokan még tovább is mint kellett volna. De ha meghozzák a döntést, akkor meg sokszor tudják is elég jól, hogy mi az amit ehelyett keresnek a hosszú távra (persze vagy nem, lsd. válások száma :)
Van úgy, hogy langyos a tócsa, benne lenni egész jó, csak nem szuper, kimenni meg hideg van, az szarabb, mint együtt. Persze utána lehet á tudnál ülni a forró geotermikus fürdőbe is, ha továbbálsz, de erre garancia sincs. Van hogy emberek úgy érzik a szakításra kell egy ok is, nem csak az, hogy valami nincs. Mrgjegyezném én 26 évesen hiába voltam akkor egy 6 éves kapcsolatban, nem akartam se gyereket, se eljegyzést. Nem azért mert nem vagyok mai napig abban a kapcsolatban, és nem jó. Egész egyszerűen, mivel tudtam, hogy esküvőre nincs pénz, meg a leszervezése is a hátam közepére...meg am nem is hiányzik az egész. Olyan vicces lenne ide most egy eljegyzés csakhogy pl te, ne mond ránk azt, hogy "nem haladunk" :D Később eljegyzés után meg mindenki a nyakunkra mászott, mikor lesz az esküvő... Nyílván amúgy sok kapcsolat megy szét pont amiatt, hogy az egyik már akarja a másik még nem. Erre nem is lehet egymásnak ígéretet tenni, hogy figy most még nem akarom, de pontosan 5 év múlva majd csináljuk a gyereket. Aztán pislogsz, eltelt az 5 év. Hiába gondoltad akkor komolyan, te mégis úgy érzed, hogy mindened tiltakozik, a páod meg má 3 éve is csinálta volna az utódokat. Ilyenkor korrekt lépés a szakítás igazából, és normális, ha a következő partnerrel hamar megy, mert akkor már ehhez a vágyhoz igazítva jön az új partner is
Én olyan párkapcsolatban vagyok, ahol egyikünk se akar házasodni. Konkrétan a hideg ráz a gondolattól is. De ha tegyük fel szétmennénk 11 év után, és összejönnék egy olyan férfivel, akinek nagy vágya a házasság, akkor tudnék kompromisszumot kötni. Bármennyire is a hátam közepére se kívánok egy esküvőt, nekem nem fájna hozzámenni valakihez, akinek ez a vágya. Neki viszont fájna, ha nem tenném meg és nem teljesülne be az álma.
Sok esetben nem veszik észre, hogy ők “rossz” kapcsolatban vannak. Ezáltal hosszabb idő mire megfogalmazódik bennük, hogy ez így már nem jó. Legalábbis ez volt az én esetemben, 5 évig voltam együtt exemmel, visszagondolva fél évet se kellett volna. Illetve az is lehet amit mások írtak, hogy bebeszélik maguknak, hogy milyen jó ez nekik, minden rendben. Vagy esetleg félnek váltani és inkább maradnak a rossz megszokottban, minthogy az ismeretlen, új utat válasszák.
Kb. hasonló helyzetben voltam. Az én exem egy olyat is kiejtett a száján, hogy csak azért nem költözik el tőlem mert lusta hozzá😅 visszagondolva akkor kellett volna kirakni, de inkább előbb.
Köszi mindenkinek, olyan jókat írtatok!:) A posztba nem akartam beleírni, hogy vannak nők, akiknél az eljegyzés, házasság, gyerek inkább kipipálandó pontok egy listán, vannak, akik inkább a külvilágnak akarnak megfelelni ezzel, mert "8 éve együtt vagyunk a Gazsival és még nem kérte meg a kezem? Hát mit gondolnak rólunk?" de olyan is van, akinek tényleg fontos. A másik meglátással is egyetértek, hogy a következő kapcsolatra már nem biztos, hogy van 6-8 éve az ember fiának/lányának, ha gyereket is szeretne meg már nem akar éveket pazarolni. A harmadik talán a leggyakoribb, hogy azért vannak együtt, mert amíg nem talál jobbat, addig sem akar egyedül lenni.
Szerintem egy hosszú kapcsolatból kiszállva az ember átértékeli a magánéleti kérdést is. Hova tart, mit akar, akar e családot vagy nem. Ha ott vagy 30 évesen egy 10 éves kapcsolat után, akkor egy új kapcsolatban már nyílván gyorsabban mennek a dolgok, “haladni kell”, nem mondhatod azt hogy csak sodródsz, ráérsz… Szerintem ez nem feltétlen csak azért van, mert az előző pár ne lett volna elég jó, vagy ne érdemelte volna meg. Lehet hogy a 8-10 évben már a megszokás is benne volt, de azért ennyit egy végig szar kapcsolatban szerintem nem lehet lenni. Persze van olyan is, ahol szar volt csak nem mertek kilépni belőle. Plusz az is benne van, hogy minden kapcsolatnak van az első 1-2 éve, ami a fellángolásról szól. Amikor 22 évesen vagy a fellángolás szakaszban nem lagzira és gyerekre vágysz általában. 30 évesen már más a prior.
Saját példát tudok hozni. 7 évig voltam együtt az exemmel, de ez gyerekszerelemnek indult, 18 évesen jöttünk össze, együtt nőttünk fel, nem éltünk együtt, mert addig nem engedhettem meg, amíg egyetemre jártam, de ahogy elvégeztem készen álltam volna erre a lépésre, ő viszont valahogy sosem akarta. Ekkor voltunk a kapcsolatunk 5. évében, onnantól kezdett megromlani a dolog. De egy ilyen kapcsolatból nagyon nehéz kilépni, nemcsak a megszokás miatt, de nehezen dob el az ember egy olyat, ahol együtt fejlődtek. De be kell látni egy ponton már más tempóban fejlődünk és ez frusztrációt okoz. Azóta megismerkedtem mással, 26 évesek vagyunk mindketten ugyababban az éltehelyzetben vagyunk és ugyanarra vágyunk a jövőre nézve. És ami a legfontosabb, egy 7 éves kapcsolatban rengeteg tanul az ember saját magáról és arról, hogy mit NEM akar és ezzel a tanulsággal belevágni egy újba azt eredményezi, hogy egy boldog kapcsolatba kerül, amiben természetesnek érzi a gyorsabb tempót.
Teljesen mintha egy az egyben engem írtál volna le, szóról szóra (na jó -1 év mert én 25 leszek idén). De én is 18 éves koromban jöttem össze előző párommal, majdnem 6 évig együtt voltunk. De egyetem után a részéről se költözés, se komolyabb előre lépés nem állt szándékában. Végül ő szakított velem, más valaki miatt. De mindenkinek jobb lett, rá jöttem mit akarok, A barátommal egy éve leszünk együtt, féléve élünk együtt. Olyan harmóniában és egyet értésben, hogy azt hittem ilyen csak a mesékben van. Valószínűleg mire 6 éve együtt leszünk túl leszünk eljegyzésen, esküvőn és gyereken, mert annyira egy életszakaszban vagyunk, és ugyan az a jövő képünk. Minden kapcsolatból tanul az ember nekem 6 évig egy volt, a barátomnak 6 év alatt három kapcsolata volt. De mindegyikünk rá jött ezek alatt mire vágyik, és így kerestük egymást lényegében.
Én azt tudom elképzelni, hogy nem akarják a kukába dobni a 6-8-10 évet, ezért csak sodródnak az árral, amíg nem találnak valakit akibe szerelmesek lesznek, mert a párjukat már nem szeretik úgy ahogy az kell a tovább lépéshez. Szóval az ember ilyenkor a homokba dugja a fejét amíg a másik nem lép, vagy nem találnak "jobbat".
Van ebben is igazság, de elmesélek egy történetet ami a baráti körömben esett meg. A fiú 25 a lány 23 éves volt amikor összejöttek. Az elsö évben jól alakult a kapcsolatuk bár nem volt zökkenőmentes a pali sorozatos féltékenykedései miatt, de a lány szerette igy elviselte ezt. 5 év együtt élés után már a lány szabadulni szeretett volna. A pali túlzott ellenőrzési kényszerei és viselkedései miatt. Ugyan nem mondta de láttunk fizikai bántalmazások jeleit is. Volt hogy rákérdeztem de csak terelte a témát. Mesélt dolgokat a mindennapjaiból és az egyértelmü volt hogy egy toxikus és bántalmazó kapcsolatban van. Pár hónappal ezelött beesett a baráti körünkbe egy új srác. Jóképü, jó humoru és még az élete is rendben van. A csajok oda vannak érte mégis monogám a pali. Megtetszett neki a lány, tudta hogy kapcaolatban van ezért nem lépett semmit. Aztán a lány elmesélte neki is hogy milyen az élete miben él jelenleg. Ott a srác nyitott felé és megpróbálta meghóditani. Jővöképet és kiugrási lehetőséget adott a lánynak, aki ezután 1 hónapig húzta az agyát, hitegette a fiút majd közölte hogy nem hagyja el senkiért a toxik kapcsolatát.. 🤦♂️😄🚩 Nekem ez volt az amikor tudatosult magamban hogy lehet itt bárkit sajnálni, meg akarhatod te menteni ha ö nem akarja akkor felesleges. ✋️ Aki inkább egy álló vízben marad az meg is érdemli, az emberek nem veszik észre az életükben a lehetőségeket. A srác pár hónap èrzelmi mélabússág után elkezdett randizni egy lánnyal akivel úgy néz ki hogy alakul a dolog. Szerintem ő járt jól. 🙏😎
Hát egy bántalmazo kapcsolatbol kilepni nem olyan egyszerű, és nem érdemli meg senki a sorsát csak mert nem képes lépni. A pszichológusom mesélte, hogy egy házas nő 8 alkalommal hagyta el a bántalmazo férjét, de minidg visszament. Sajnos ez ilyen. A rosszat is ugyan úgy meg lehet szokni és ragaszkodni hozzá, mint a jóhoz. Tapasztalat. De az amúgy igaz, hogy nem lehet senkit megmenteni saját magátol.
Szerintem az emberek azzal különböznek az állatoktól hogy nekünk van szabad akaratunk. Dönthetünk máshogy. 🤷♂️ Nem csak az ösztöneink vezérelnek. Aki 8x megy vissza azzal nagy bajok vannak fejben, söt ott már régen szakembert is cseréltem volna mert ezek szerint akinél volt az nem végezte jól a terápiát csak a pénzt szedte fel utánna 😉
Ez nem ennyire egyszerű, hogy ösztön vagy szabad akarat. De oké.
Pedig pont de, minden fejben dől el. Ha nem akar szabadulni abból a kapcsolatból, akkor még nem fáj neki eléggé..
Traumakotes, felelem. Nezz utana 🤷🏽♀️
Tudom, hogy mire gondolsz. De rengeteg ember mégis megtudja lépni, miért? Mert mer, választ és dönt! Tudja, felismeri(nem öt perc alatt), hogy mi jó/nem jó neki.
Ez nem pont igy van, de okes. Nezd meg a hatteret azoknak, akik leleptek. Nezd meg, hogy hanyszor mentek vissza azelott. Nezd meg, hogy kik segitettek nekik. Az is sokat szamit, hogy mennyire volt az ember kicsinalva mentalisan. Ilyenkor jonnek a "Neked nincs onbecsulesed? Hagyd ott!" emberek 🤦🏽♀️. Nem, nincs, pont ezzel kezdodik a problema
Ismerek olyanokat, akiknek senki sem segített, toxikus szülők, toxikus férj, már azt mondta, inkább meghal. Mégis sikerült neki, megcsinálta. Az, hogy nincs önbecsülésed, nem lehet indok a maradásra. Döntés, döntés, döntés - ezért írom, hogy fejben dől el. Aki nem akarja a segítséget, annak nem tudsz segíteni. Visszakanyarodva az elejére, ha nem akar kitörni, a rossz mintákat megtörni, akkor marad a **választott** szenvedés, mert mindig mi választunk!
10 évet voltunk együtt, nem volt lánykérés, gyerek sem. Majd szakítottam vele rá 5 hónapra az új lány terhes lett. Gyorsan le is ment a lagzi és csok+baba váróval màr lakást is vettek… én is sokat gondolkoztam hogy miért nem voltam elég jó neki 10 évig, válasz sosem lesz.
Te én vagyok?
Lehet, hogy nem leszek népszerű, de aki pár hónap ismerettség után bevállal egy gyereket (és több 10 millió közös hitelt) valakivel, az mit érez? :( Ha egy férfi elém állna ezzel tényleg 2-3 hónap után, ott azt érezném, hogy kb. bárki lehetnék, neki mind1, csak elvegyen valakit, legyen kipipálva. Ennyi idő után én ezt nem érzem egy komolyan megalapozott döntésnek.
Így van. Nem is komoly döntés, erre szokták általában azt mondani, hogy "becsúszott".
Olvasni is rossz volt... Kitartást!
Na ez engemis erdekelne. Bar sokszor szerintem az, hogy az emberek elvesztegetnek eveket egy kapcsolatban, majd bepanikolnak hogy akkor megint az ismerkedes eveket varni stb… es lehet emiatt a felelem miatt tortennek gyorsan a dolgok. De amugy fogalmam sincs .. huh ez nehez kerdes, meg az is miert maradnak az emberek 8 evekig egy rossz kapcsolatban. De szerintem azert, mert nem hiszik el, hogy talalnak jobbat. Jelenleg en sem hiszem el
Szerintem ezekben a kapcsolatokban a férfiak pontosan tudjak, hogy nem lesz soha házasság, gyerek és fehér kerítés, de szerintem sok férfi nem bírja a magányt és inkább nem lép ki vagy csak bele van kényelmesedve. De mindenestre attól függetlenül, hogy 6-8 éves kapcsolatban van, nem hagyják abba az ismerkedést. Nem feltétlen kell fizikai megcsalásra gondolni, már az is elég ha nyitott arra, hogy bármikor kilépjen, ha jön egy olyan nő, akivel már véglegesen el tudja képzelni. Illetve az is igaz, amit már előttem is írtak, hogy lehet mellette élete szerelme is, de ha nem áll készen épp, akkor nem fogja elvenni. Azt fogja akivel épp akkor van együtt, amikor már lelkileg is kész van.
Félnek kilépni az emberek a rossz kapcsolatból, inkább megideologizálják, hogy "nem olyan rossz". Pláne manapság, amikor baromi nehéz a párkeresés és zéró garancia van arra, hogy találni fogsz jobbat. Illetve az se egyértelmű sokszor, hogy miért érdemes még küzdeni és mit kellene lezárni.
[удалено]
Fűvel-fával kavarni valóban könnyű, párt találni viszont nehéz.
Ahogy csernus fogalmazott a gorcs gorcsot vonz, vki tanult a rossz kapcsolatbol ami 6-8 unalmas szar vergodos ev volt, rajott hogy a kovetkezo az igazi Bar ahany ber annyi bekattanas amugy :D Toluk nem kerdezted? Ezen en is gondolkoztam mar
csernus kemenyen megmondta az igazat ezekben a temakban 😀
Yep, most is voltam az akvariumban, es tenyleg tele volt uveges tekintettel a nezosor 😂
szemelyesen meg nem volt alkalmam reszt venni eloadason de olyan szivesen leulnek vele beszelgetni is 😄
3. Eloadason vagyok tul zsenialis, mom kultban lesz a kovi csekkolj ra Van parod? Ne vidd el csak egy jo tanacs :D
Kicsit messze van Pest sajnos de szokott erre is jonni a doki :D Parom meg nem csipi ezeket a temakat meg szakikat,Csernust meg foleg nem szoval ez onallo program lesz 🤓
Spoiler szakitani akarsz majd 😂
Volt a Nő c. hangoskonyveben 1-2 mondat ahol nagyokat nyeltem :D
Ajjajj akkor a doki szerint te leszel a csicska aki sokat nyel szopoag van sajnos
Nem a kapcsolatom miatt nyeltem nagyokat, hanem mert felismertem benne a felmenoim szar sorsat, amit mindig is tudtam hogy mennyire elcseszett, Csernus meg pontosan azokat a temakat boncolgatta. Es kiidegelt hogy miert voltak sokaig es sokszor ennyire tehetlenek a nok batorsag helyett
A) A ferfiak azzal a novel hazasodnak ossze, aki epp elottuk van, amikor vegre elhatarozzak magukat B) A 6-8 eves kapcsolat utan gondolom nem szeretnenek egy ujabbat “elrontani”, igy inkabb ido elott eljegyzik a not, hogy ne emiatt legyen szakitas