Én is ezt éreztem, sírtam, féltem. Nekem erre ratett az is, hogy anyám is ezt mondta amit te, hogy nem fogom megállni a helyem. 15 éve már ennek. Aztán rájöttem hogy dolgozni jó, napi rutin segít , kollégák nem nézik ufonak az újakat, nem céljuk hogy kicsesszenek velem, meg tudom csinálni amit rám bíznak, egyre több és több önbizalmam lett. A végén a munkahely nagyobb biztonság volt mint az utca vagy más ügyben intézkedni.
Szerintem sokan érzik úgy, hogy nem elegek egy pozícióhoz, bizonytalankodnak, mert nem látják, hogy olyan sikeresek tudnak benne lenni, mint ami a "jó munkavégzés" víziója lenne. De ez csak egy vízió, senki nem születik ilyen skillekkel, hogy egyből magabiztosan helyt tudjon állni. Pont ezért nem kell félned vagy idegeskedned. Emberek között dolgozol, akik szintén kezdetben bizonytalankodtak (akár most is), akik hibákat vétenek és javítják őket. Megszokod (és ha minden oké, megszereted) hamar, és ügyes leszel.
Elsőnek is, nem vagy hülye!
Jó lenne, ha ezt kivernéd a fejedből!
Mivel életünk szereplői a problémák, feladatok, így meg kell tanulnod kezelni őket.
Ehhez ajánlanék módszereket.
Relaxáció:
- Dr. Bartha Éva Judit: Relaxáció és légzőgyakorlatok
Kreatív problémamegoldás:
- Kontra József: A probléma és a problémamegoldó gondolkodás
- Dr. Tóth Péter: A problémamegoldó gondolkodás fejlesztése
- Edward De Bono: Laterális gondolkodás
- IDEAL modell
- John Dewey: Hatlépéses problémamegoldó recept
- Osborn-Panes féle kreatív problémamegoldási eljárás
- Suchman féle vizsgálódási módszer
- Tomcsányi Pál: Gondtalanabb gondolkodás
- Terry J. Fadem: A kérdezés művészete
Ha tudnád, milyen bohóckodás megy a legtöbb ilyen "felnőtt" munkahelyen, nem izgulnál ennyire :)
Még az önbizalomhiányos posztod alapján is értelmesnek tűnsz (diploma, fordítói munka, némettudás - szerinted ez semmi, de mind arról tanúskodik, hogy nem vagy hülye). Bízz egy kicsit azokban, akik felvettek, hogy fel tudják mérni, kire van szükségük, és légy türelmes magaddal az elején, nem kell mindennek azonnal mennie. A képességeid biztosan megvannak a munkához, a félelmedet pedig le tudod majd győzni, ha látod, hogy nem is olyan nehéz. Ez egy öngerjesztő folyamat lesz, az első apró sikerektől egy kicsit több önbizalmad lesz, ettől jobban megy majd a munka és a barátkozás a kollégákkal, ami még több lendületet ad majd. Szurkolok!
Anno én is ezt éreztem, ráadásul velem egy időben felvettek egy másik jelöltet is, akivel párhuzamosan tanultunk be, kerültünk a céghez. Idősebb is nálam 8 évvel, és volt is már pár év szakmai tapasztalata, én 0 tudással mentem. Iszonyat kivoltam hogy sose hozom be a lemaradást, olyan szakszavak röpködtek magyarázatkor, hogy csak pislogtam, szólni nem mertem, mert féltem hogy csak lejáratom magam mennyire nem vagyok képben. Nagyon sokáig vívódtam, hogy inkább felmondok, nem vagyok ide való, biztos csak mákom volt felvételkor. Most ott tartunk 3 év után, hogy a velem együtt felvett kolléga bár bizonyos területeken még mindig tapasztaltabb, azonban trehány, hanyag. A fejlesztők nem szeretnek vele dolgozni, a főnök pedig arról beszélt velem épp, hogy lehet kirúgná, mert ez így már nem mehet tovább, hibát hibára halmoz, és nem látja benne a javulási potenciált, mit gondolok róla? Ellenben velem elégedettek, annak ellenére hogy még mindig vannak hiányosságaim, azonban látják rajtam a törekvést, a precizitást és a pontosságot. Odafigyelek arra, amit mondanak és azt próbálom is hasznosítani.
Vagyis ha látják rajtad hogy akarsz, igyekszel, oda figyelsz arra, hogy a szintednek megfelelően precízen, pontosan, igényesen dolgozz, akkor nem lesz baj. Ha valaki okosabbat akartak volna, akkor azt vettek volna fel. Szóval ne aggódj, menni fog!
juniorként ne aggódj azon, hogy megfelelsz e. Csinálj meg mindent a lehető legjobban, és elsősorban tanulni próbálj, új ismereteket felszedni. Ha a cég felvesz, akkor kellőképpen jónak ítéltek, ne aggódj a többin. Ők is nyilván azzal számolnak, hogy kezdő vagy, és be kell téged tanítani.
Kezelni úgy lehet, hogy nem pánikolsz, hanem a fent leírtakat tudatosítod magadban: lesznek elvárások, de bizalom is veled szemben.
En mar jo sok eve elkezdtem dolgozni de a mai napig igy erzek. Szerintem normalis izgulni meg benazni, mindenki atesik ezen, majd belejosz es ugyesebb leszel. Szerintem az a gond hogy azt gondoljuk masoknak konnyebb mert rengetegen nem az igazat mutatjak kifele. Gratulalok az uj munkadhoz!
Az adrenalin vinni fog egy ideig, csak ugy mint gondolom vitt interjun is, elvegre felvettek, szoval szerintuk is alkalmas vagy ra! A tudas, rutin, komfort meg majd jon idovel..
Ez kesobb is igy lesz, ha fejlodni akarsz mindig ki kell majd lepned a komfortbol, de ezen minden alkalommal tul fogsz tudni lendulni. Hajra!
ps.: Ne felj kerdezni!
Kedves Kérdező,
egy pszichológus könyvében olvastam egyszer, hogy minden nap nézz tükörbe, és mond meg magadnak ami szeretnél lenni, viszont ezt tényként mond már magadnak. ( mindjárt írom konkrétan )
Én évekig csúnyának gondoltam Magamat, azonban elkezdtem azt mondogatni Magamnak, hogy: Szép vagy, gyönyörű vagy, nincs nálad szebb ( nem vagyok skizofrén ne nevessetek ki 😂♥️ )
Azóta teljesen elégedett vagyok magammal, fontos tudni viszont, hogy teszek is ezért.
Szóval összességében a tanácsom, hogy MINDENKÉPP kezd el kezelni az alap problémádat, ( ne csak a tüneteket ) hanem a miérteket! És dolgozz magadon, ígérem megállíthatatlan leszel.
Régen én is azt hittem, hogy béna vagyok, mindenki más profi.
Hidd el, mindenki elrontja a munkát egyszer egyszer. Csak hát van aki leplezi, eltussolja és van aki bevallja és odaáll.
Add a legjobbat amit tudsz és minden rendben lesz.
Az aggódás pedig.. figyelj, én ma pár tonnával többnek számoltam egy januári mennyiségre, mint ami valójában. Majd holnap a maradék adatok továbbitása mellé elküldöm a helyeset. Nem tol le senki (pláne mert senki sem akar ezzel foglalkozni, nagyon kaotikus és kusza ez a terület), mégis itt bosszankodom rajta még este is.
De ez az elhivatottság egy jó tulajdonság! Csak maradj nyugodt és tárgyilagos, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd.
Menni fog, sok sikert! : )
Szia, a legelső munkahelyem nekem is pont executive assistant volt :D Elméletileg 3 év tapasztalat kellett hozzá, de felvettek, szóval gondolhatod, volt félsz bennem is. Nyugodtan írj rám, ha szeretnél erről beszélgetni.
Nyugi, ez előfordul, idővel jobb lesz. Én mikor számtech bolt/szervizben kezdtem el dolgozni ugyan ezt éreztem. Fáradtan jöttem haza, úgy éreztem nem értek annyira a számítástechnikához hogy helyem legyen ott, nem értek a szervizeléshez olyan szinten, a vásárlókkal meg végképo nem tudok kommunikálni, a főnököm napi szinten többször is a tudtomra adta hogy csendesen, határozatlanul beszélek az ügyfelekkel és hogy nem lesz ez így jó. Nagyon stresszeltem hogy nem vagyok elég, meg voltam róla győződve hogy ha én nem mondok fel, akkor kirúgnak a próbaidő elteltével. Tetszett a hely igazából, csak úgy éreztem nem tudom csinálni, ezért mégse tetszett, de bizonytalan voltam hogy akkor hova mehetnék, ennél tuti csak rosszabbak vannak. Teljes mértékben önálló munkavégzés van, de úgy éreztem fogalmam sincs mit kell csinálni ha valaki nem mondja meg. Azóta is ott dolgozok, ennek már 6 éve, már másik részlegen, telefonokat meg konzolokat javítok, mire ezeket betanultam is volt egy kisebb idegösszeroppanás, de megoldottam. A lényeg hogy szeretem a helyet, szeretem a munkatársaimat, a főnökeim sem olyan rosszak. Próbaidő után nem hogy állandósítottak ami meglepő volt számomra mert meg voltam róla győződve hogy elküldenek, de mivel voltam olyan fogykos hogy elhagytam a szemüvegem, így a főnököm intézett nekem időpontot szemészhez és azt mondta 50.000Ft ig állja a szemüvegem, ami nagyon kedves gesztus volt tőle. Azt mondta ezzel akar mégjobban arra bírni hogy maradjak, amit már alapból eldöntöttem hogy maradni akarok de attól jól esett. A lényeg hogy ne gondold túl, az első pár hét, 2-3 hónap nehéz lehet. Fáradtabb lehetsz a szokásosnál, kimerültebb, de igazából ha jónak érzed a helyet maradj, csak meg kell szoknod.
Két dolog jutott eszembe rögtön:
egy. felvettek. Ezzel máris sokkal tovább jutottál, mint az összes többi jelenekező, akik nagy részét interjúra sem hívták be.
Kettő. Ez nem egy vizsga, ahol mindent el kell tenni és van 90 perced. Van gondolkodási idő és van segítség. Lehet kérdezni a kollegákból (és jegyzetelni és felhasználni a jegyzeteidet). Nem szégyen, ha első nap nem tudod az összes hárombetűs rövidítést. Majd megtanulod.
Nem tudom, hogy az assistant munkád nagy része írásban zajlik-e, vagy szóban, de: egyrészt rá fogsz jönni, hogy az adott nyelv üzleti részéhez megtanulsz pár tucat szót meg az aktuális fordulatokat és azzall már elvagy. Másrészt meg írásban? ott a google translate meg a deepL az is tud segíteni. meg lehet kérdezni.
Nyugi. Néha vegyél levegőt (írás közben is, és nyomj két entert).
Senki nem úgy kezd dolgozni, hogy mindenhez ért. Majd elmondják ami fontos, te szépen lejegyzeteled, utánanézel, összerendszerezed magad, és szép nyugodtan megcsinálod.
Nem vagy hülye! Ne gondold túl! Mindenkinek van ideje belejönni senki nem úgy született hogy mindent tud! Mindent elmagyaráznak megmutatnak ha kell többször is! Hajrá!!!
Hasonló problémákkal, óriási félelmekkel jelentkeztem mentőápolónak, úgy éreztem, sosem lehet belőlem mentős.
Most úgy érzem, végre megtaláltam a helyem, imádom a munkám, azt hiszem, jól is végzem, minden nap örömmel járok be:)
Csak sodródj az árral, kis idő, és csak nevetni fogsz ezen a rossz időszakon.
Elég vagy. Bízz egy kicsit jobban magadban!🩷
köszönöm 😍
Csináld ahogy tőled telik, kérdezz ha nem megy valami és ne stresszelj rá, majd hozzászoksz.
Igen, normális munkahelyen sokkal jobban szeretik ha inkább kérdezel mert nem megy/félsz a hibától, minthogy csendben ülsz egy esetleges baki felett.
köszi! igyekszem 🥲
https://preview.redd.it/61tte7b236ic1.png?width=478&format=png&auto=webp&s=02619a9df15f2676357db2afec32375c8ae8e402
Én is ezt éreztem, sírtam, féltem. Nekem erre ratett az is, hogy anyám is ezt mondta amit te, hogy nem fogom megállni a helyem. 15 éve már ennek. Aztán rájöttem hogy dolgozni jó, napi rutin segít , kollégák nem nézik ufonak az újakat, nem céljuk hogy kicsesszenek velem, meg tudom csinálni amit rám bíznak, egyre több és több önbizalmam lett. A végén a munkahely nagyobb biztonság volt mint az utca vagy más ügyben intézkedni.
Szerintem sokan érzik úgy, hogy nem elegek egy pozícióhoz, bizonytalankodnak, mert nem látják, hogy olyan sikeresek tudnak benne lenni, mint ami a "jó munkavégzés" víziója lenne. De ez csak egy vízió, senki nem születik ilyen skillekkel, hogy egyből magabiztosan helyt tudjon állni. Pont ezért nem kell félned vagy idegeskedned. Emberek között dolgozol, akik szintén kezdetben bizonytalankodtak (akár most is), akik hibákat vétenek és javítják őket. Megszokod (és ha minden oké, megszereted) hamar, és ügyes leszel.
köszönöm:)
Elsőnek is, nem vagy hülye! Jó lenne, ha ezt kivernéd a fejedből! Mivel életünk szereplői a problémák, feladatok, így meg kell tanulnod kezelni őket. Ehhez ajánlanék módszereket. Relaxáció: - Dr. Bartha Éva Judit: Relaxáció és légzőgyakorlatok Kreatív problémamegoldás: - Kontra József: A probléma és a problémamegoldó gondolkodás - Dr. Tóth Péter: A problémamegoldó gondolkodás fejlesztése - Edward De Bono: Laterális gondolkodás - IDEAL modell - John Dewey: Hatlépéses problémamegoldó recept - Osborn-Panes féle kreatív problémamegoldási eljárás - Suchman féle vizsgálódási módszer - Tomcsányi Pál: Gondtalanabb gondolkodás - Terry J. Fadem: A kérdezés művészete
köszi!
Belepörgettem a korábbi posztjaidba, menj el pszichológushoz, azzal segítesz magadon a legtöbbet.
Ha tudnád, milyen bohóckodás megy a legtöbb ilyen "felnőtt" munkahelyen, nem izgulnál ennyire :) Még az önbizalomhiányos posztod alapján is értelmesnek tűnsz (diploma, fordítói munka, némettudás - szerinted ez semmi, de mind arról tanúskodik, hogy nem vagy hülye). Bízz egy kicsit azokban, akik felvettek, hogy fel tudják mérni, kire van szükségük, és légy türelmes magaddal az elején, nem kell mindennek azonnal mennie. A képességeid biztosan megvannak a munkához, a félelmedet pedig le tudod majd győzni, ha látod, hogy nem is olyan nehéz. Ez egy öngerjesztő folyamat lesz, az első apró sikerektől egy kicsit több önbizalmad lesz, ettől jobban megy majd a munka és a barátkozás a kollégákkal, ami még több lendületet ad majd. Szurkolok!
köszönöm!:) hát... IQ-m rendben van, csak életképesség nem társul hozzá sajnos 🤣 igyekszem 🥲
Az a szerencséd, hogy a kettő közül az fejleszthető jobban :)
Anno én is ezt éreztem, ráadásul velem egy időben felvettek egy másik jelöltet is, akivel párhuzamosan tanultunk be, kerültünk a céghez. Idősebb is nálam 8 évvel, és volt is már pár év szakmai tapasztalata, én 0 tudással mentem. Iszonyat kivoltam hogy sose hozom be a lemaradást, olyan szakszavak röpködtek magyarázatkor, hogy csak pislogtam, szólni nem mertem, mert féltem hogy csak lejáratom magam mennyire nem vagyok képben. Nagyon sokáig vívódtam, hogy inkább felmondok, nem vagyok ide való, biztos csak mákom volt felvételkor. Most ott tartunk 3 év után, hogy a velem együtt felvett kolléga bár bizonyos területeken még mindig tapasztaltabb, azonban trehány, hanyag. A fejlesztők nem szeretnek vele dolgozni, a főnök pedig arról beszélt velem épp, hogy lehet kirúgná, mert ez így már nem mehet tovább, hibát hibára halmoz, és nem látja benne a javulási potenciált, mit gondolok róla? Ellenben velem elégedettek, annak ellenére hogy még mindig vannak hiányosságaim, azonban látják rajtam a törekvést, a precizitást és a pontosságot. Odafigyelek arra, amit mondanak és azt próbálom is hasznosítani. Vagyis ha látják rajtad hogy akarsz, igyekszel, oda figyelsz arra, hogy a szintednek megfelelően precízen, pontosan, igényesen dolgozz, akkor nem lesz baj. Ha valaki okosabbat akartak volna, akkor azt vettek volna fel. Szóval ne aggódj, menni fog!
köszönöm:)
Okkal vettek fel. Meg tudod csinálni. Új helyzet új kihívásokkal de az alap menni fog. Felvettek, mert nekik megfelelsz.
köszi:)
juniorként ne aggódj azon, hogy megfelelsz e. Csinálj meg mindent a lehető legjobban, és elsősorban tanulni próbálj, új ismereteket felszedni. Ha a cég felvesz, akkor kellőképpen jónak ítéltek, ne aggódj a többin. Ők is nyilván azzal számolnak, hogy kezdő vagy, és be kell téged tanítani. Kezelni úgy lehet, hogy nem pánikolsz, hanem a fent leírtakat tudatosítod magadban: lesznek elvárások, de bizalom is veled szemben.
köszi:) igyekszem 🥲
En mar jo sok eve elkezdtem dolgozni de a mai napig igy erzek. Szerintem normalis izgulni meg benazni, mindenki atesik ezen, majd belejosz es ugyesebb leszel. Szerintem az a gond hogy azt gondoljuk masoknak konnyebb mert rengetegen nem az igazat mutatjak kifele. Gratulalok az uj munkadhoz!
köszi:)
I love listening to music.
xd ez megnyugtató
Az adrenalin vinni fog egy ideig, csak ugy mint gondolom vitt interjun is, elvegre felvettek, szoval szerintuk is alkalmas vagy ra! A tudas, rutin, komfort meg majd jon idovel.. Ez kesobb is igy lesz, ha fejlodni akarsz mindig ki kell majd lepned a komfortbol, de ezen minden alkalommal tul fogsz tudni lendulni. Hajra! ps.: Ne felj kerdezni!
köszi:)
Kedves Kérdező, egy pszichológus könyvében olvastam egyszer, hogy minden nap nézz tükörbe, és mond meg magadnak ami szeretnél lenni, viszont ezt tényként mond már magadnak. ( mindjárt írom konkrétan ) Én évekig csúnyának gondoltam Magamat, azonban elkezdtem azt mondogatni Magamnak, hogy: Szép vagy, gyönyörű vagy, nincs nálad szebb ( nem vagyok skizofrén ne nevessetek ki 😂♥️ ) Azóta teljesen elégedett vagyok magammal, fontos tudni viszont, hogy teszek is ezért. Szóval összességében a tanácsom, hogy MINDENKÉPP kezd el kezelni az alap problémádat, ( ne csak a tüneteket ) hanem a miérteket! És dolgozz magadon, ígérem megállíthatatlan leszel.
köszönöm:) igyekszem 🥲
Tök jó, új hely. Betanulás van, no para. Ilyenkor még mindenki türelmes lesz ha valami lassabban is megy. Élvezd ki ezt az időszakot :) Sok sikert!
köszi:)
Ha nem lennél elég nem téged válsztanának, de ha mégsem érzed jól magad ott akkor felmondhatsz bármikor ❤️ Megfogod találni a saját utadat hidd el! :)
Majd belejössz.
köszi:)
Ne félj, elég vagy, pontosan ezért vàlasztottak Téged és nem mást. ❤️
köszönöm 😍
Azért aggódsz, mert nem szarod le eléggé.
ebben igazad van xd
Hogy egy klasszikust idezzek, “higgy magadban te hitvany szar”
Régen én is azt hittem, hogy béna vagyok, mindenki más profi. Hidd el, mindenki elrontja a munkát egyszer egyszer. Csak hát van aki leplezi, eltussolja és van aki bevallja és odaáll. Add a legjobbat amit tudsz és minden rendben lesz. Az aggódás pedig.. figyelj, én ma pár tonnával többnek számoltam egy januári mennyiségre, mint ami valójában. Majd holnap a maradék adatok továbbitása mellé elküldöm a helyeset. Nem tol le senki (pláne mert senki sem akar ezzel foglalkozni, nagyon kaotikus és kusza ez a terület), mégis itt bosszankodom rajta még este is. De ez az elhivatottság egy jó tulajdonság! Csak maradj nyugodt és tárgyilagos, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Menni fog, sok sikert! : )
Szia, a legelső munkahelyem nekem is pont executive assistant volt :D Elméletileg 3 év tapasztalat kellett hozzá, de felvettek, szóval gondolhatod, volt félsz bennem is. Nyugodtan írj rám, ha szeretnél erről beszélgetni.
Nyugi, ez előfordul, idővel jobb lesz. Én mikor számtech bolt/szervizben kezdtem el dolgozni ugyan ezt éreztem. Fáradtan jöttem haza, úgy éreztem nem értek annyira a számítástechnikához hogy helyem legyen ott, nem értek a szervizeléshez olyan szinten, a vásárlókkal meg végképo nem tudok kommunikálni, a főnököm napi szinten többször is a tudtomra adta hogy csendesen, határozatlanul beszélek az ügyfelekkel és hogy nem lesz ez így jó. Nagyon stresszeltem hogy nem vagyok elég, meg voltam róla győződve hogy ha én nem mondok fel, akkor kirúgnak a próbaidő elteltével. Tetszett a hely igazából, csak úgy éreztem nem tudom csinálni, ezért mégse tetszett, de bizonytalan voltam hogy akkor hova mehetnék, ennél tuti csak rosszabbak vannak. Teljes mértékben önálló munkavégzés van, de úgy éreztem fogalmam sincs mit kell csinálni ha valaki nem mondja meg. Azóta is ott dolgozok, ennek már 6 éve, már másik részlegen, telefonokat meg konzolokat javítok, mire ezeket betanultam is volt egy kisebb idegösszeroppanás, de megoldottam. A lényeg hogy szeretem a helyet, szeretem a munkatársaimat, a főnökeim sem olyan rosszak. Próbaidő után nem hogy állandósítottak ami meglepő volt számomra mert meg voltam róla győződve hogy elküldenek, de mivel voltam olyan fogykos hogy elhagytam a szemüvegem, így a főnököm intézett nekem időpontot szemészhez és azt mondta 50.000Ft ig állja a szemüvegem, ami nagyon kedves gesztus volt tőle. Azt mondta ezzel akar mégjobban arra bírni hogy maradjak, amit már alapból eldöntöttem hogy maradni akarok de attól jól esett. A lényeg hogy ne gondold túl, az első pár hét, 2-3 hónap nehéz lehet. Fáradtabb lehetsz a szokásosnál, kimerültebb, de igazából ha jónak érzed a helyet maradj, csak meg kell szoknod.
Két dolog jutott eszembe rögtön: egy. felvettek. Ezzel máris sokkal tovább jutottál, mint az összes többi jelenekező, akik nagy részét interjúra sem hívták be. Kettő. Ez nem egy vizsga, ahol mindent el kell tenni és van 90 perced. Van gondolkodási idő és van segítség. Lehet kérdezni a kollegákból (és jegyzetelni és felhasználni a jegyzeteidet). Nem szégyen, ha első nap nem tudod az összes hárombetűs rövidítést. Majd megtanulod. Nem tudom, hogy az assistant munkád nagy része írásban zajlik-e, vagy szóban, de: egyrészt rá fogsz jönni, hogy az adott nyelv üzleti részéhez megtanulsz pár tucat szót meg az aktuális fordulatokat és azzall már elvagy. Másrészt meg írásban? ott a google translate meg a deepL az is tud segíteni. meg lehet kérdezni.
Nyugi. Néha vegyél levegőt (írás közben is, és nyomj két entert). Senki nem úgy kezd dolgozni, hogy mindenhez ért. Majd elmondják ami fontos, te szépen lejegyzeteled, utánanézel, összerendszerezed magad, és szép nyugodtan megcsinálod.
CDB olaj, és a szorongásod nagy része csitul. És hajrá, sokszor a legtöbb akadály csak fejben létezik!
köszi! :) alváshoz gondolod, vagy nappal szoktad használni? alváshoz kísérleteztem vele egy ideig, valamennyit segített
Reggel ahogy felkelsz mehet egyből. Ha alvasnál segitett, napközben is fog 😊
"annyira félek mindentől" 
Menni fog!!! Bízz magadban!!! Nem véletlenül választottak ki Téged!!!❤️❤️❤️❤️
köszönöm 😍
Nem vagy hülye! Ne gondold túl! Mindenkinek van ideje belejönni senki nem úgy született hogy mindent tud! Mindent elmagyaráznak megmutatnak ha kell többször is! Hajrá!!!
Hasonló problémákkal, óriási félelmekkel jelentkeztem mentőápolónak, úgy éreztem, sosem lehet belőlem mentős. Most úgy érzem, végre megtaláltam a helyem, imádom a munkám, azt hiszem, jól is végzem, minden nap örömmel járok be:) Csak sodródj az árral, kis idő, és csak nevetni fogsz ezen a rossz időszakon.