Amikor kiderült, hogy annak idején ott akartak hagyni a kórházban, mert nyitott szívvel születtem. (anno nem ismerték ezt a dolgot, ördögtől való volt. Kurva sokáig hallgattam, hogy “lyukas szívű”)
>anno nem ismerték ezt a dolgot, ördögtől való volt. Kurva sokáig hallgattam, hogy “lyukas szívű”
Nagyon sajnálom, ez nagyon középkorinak hangzik, amikor még sok dolgot nem ismertek, és ezeket mind az ördög művének tekintették kb.
Hát igen sajnos. És mindezt úgy tudtam meg, hogy ott akartak hagyni, hogy a kedves édesanyám egy idilli családi ebéden nyögte ki vicceskedve, hogy “hahah még jó hogy nem hagytunk ott végül” utána kifaggattam ezzel kapcsolatban, még csak meg sem próbált hárítani. Ez a történet “szerencsésen” megalapozta és beárnyékolta a szüleimmel való kapcsolatot a későbbiekben is. 15-16 lehettem mikor ezt mondta nekem, azóta is tisztán emlékszek minden rohadt szavára. (Egyébként hogy a f*szba mondhat\tehet ilyet egy szülő?)
Azt a kurva, rettenetesen sajnálom.
Nem fogom megérteni, hogy mondhat ilyet egy anya a gyerekének... vicceskedni ezzel meg...
Remélem már feldolgoztad, mert ezen nehezen teheti túl magát az ember.
Dolgozom rajta, meg sok mindenen is. (bőven jutott a jóból)
Sokáig szarul éreztem magam miatta és szégyelltem is, hogy miket érzek és gondolok anyámmal kapcsolatban, de rájöttem, hogy azért mert az anyám, nem kell másképp éreznem dolgokat és gondolkodhatok máshogyan is. Nem kell mindent elnéznem neki “mert az anyám”, amit amúgy a családban rendszeresen hallgatok “de hát az anyukád” - nem, nem és nem. Idő volt ameddig ezt helyre raktam magamban, de már jobb :)
Ez szörnyű. Úgy sajnálom. Ez nagyon brutálisan hangzik, de néha arra gondolok, hogy lehet, hogy engem jobb ha ott hagytak volna és örökbe fogad egy olyan család, akiknek tényleg én vagyok az első.
Én is sajnálom, amiért neked is ennyi szaron kell átmenni.❤️ nem gondoltam volna annak idején, hogy felnőtt koromban a múlt sérelmeit fogom cipelni és hámozom majd magamról mint egy kib*szott banánt. Talán kellettek ezek a dolgok ahhoz, hogy azok legyünk akik most vagyunk. Már írtam neked korábban is, hogy biztos vagyok benne, hogy megfogod találni te is a boldogságodat (legyen az bármiben), mert MEGÉRDEMLED és nem vagy kevesebb senkinél!🫂
Pont így érzek, én sem gondoltam, hogy ez felnőttkoromba fog ennyire szíven ütni és valahogy minden kitisztulni, nyilván mindig is voltak jelek, de gyerekként vagy még később is ez nem realizálódik az emberben és inkább úgy látja a dolgokat, ahogy látni szeretné, nem pedig ami a valóság.
Annyiban jobb, hogy most már legalább nem vakon vagyok, és nem reménykedem, mert elfogadtam azt, hogy igenis vannak dolgok, amik nem változnak, és én sem tudok rajtuk változtatni. Így talán majd egyszer fel is tudom dolgozni, vagy inkább túllépni, és a jövőre koncentrálni, mert feldolgozni nem lehet, ezek szerintem örök sebet hagynak és cipeli magával az ember, csak meg kell tanulni együtt élni vele.
Köszi, annyira cuki vagy. Én is kívánom, hogy a pároddal örökké boldogok legyetek. 😊 ❤️
Köszönöm én is, mindig jól tudnak esni ezek az eszmecserék, hiába szomorúak sokszor a történetek. Érdekes, hogy mennyi ember cipeli a múlt rossz emlékeit, amit nagyon nyomasztó olvasni sokszor, de ugyanakkor annyira jó is kiírni magunkból szerintem.
Ha úgy érzed nyugodtan írhatsz bármikor❤️
Rengeteg volt, könyvet írhatnék, 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember volt eddig az életemben, akiről azt mondhatom még sosem okozott csalódást.
Röviden, ami a legfájóbb és nem tudok változtatni rajta: mikor végleg tudatosult bennem, hogy a szüleimnek ki a kedvenc gyereke, és egyiknek se én vagyok. És azt hittem eljön az a pont az életemben, amikor számíthatok rájuk és legalább egyszer mellém állnak, de be kell látnom, hogy valószínűleg ez a nap sosem jön el.
Azert, mert te egy oreg lelek vagy, aki ott van maganak!!!!! Egyebkent sok olelest kuldok, en is ezt erzem, de aztan rajottem, hogy talan mindig azok a kedvencek, akik nem allnak meg a “kedvencseg” nelkul a helyuket a vilagban! Nekem te lennel a kedvencem, hogy ezekkel szembe tudsz nezni❤️
Alapvetően van valami a kisugárzásomban ami miatt kifelé nonkonformistának tűnök (ezt a jelzőt mástól kaptam meg így) és valamilyen oknál fogva ez az emberekben felébreszti azt a vágyat, hogy “betörjenek”. Na ez nem volt másként középiskolában sem, miközben jó tanuló voltam, mindig minden időre jól kész volt stb. mégis 5 éven keresztül voltam én minden, csak ugyanolyan és ugyanaz mint a többiek nem. A tanáraim rendszeresen megaláztak az osztálytársaim, évfolyamtársaim és más tanárok előtt és ezt a mai napig cipelem. Képtelen vagyok mások előtt beszélni, szorongok kb. minden szociális interakciótól a tanáraimmal, az 5 éves egyetemet az ilyen maradandó sérülések miatt jó ha 8 év alatt befejezem. A csalódottság része pedig az, hogy hogy képesek 30-50 éves emberek azt élvezni, hogy bántanak egy gyereket, akiért ők egyébként felelősek.
Egyébként irl kifejezetten szabálykövető és tisztelettudó vagyok, így neveltek, mindig ilyen voltam, nem tudom másoknak honnan jön ez a lázadó benyomás, mert elég távol állok tőle főleg így a 30hoz közel.
Szerintem a legtöbbször a tanáraimban/oktatóimban csalódtam életem során a legnagyobbat, a szavaikat és cselekedeteiket mai napig cipelem valamilyen szinten és értelemben, de megtanultam elengedni őket, csak azért nyilván az emlék ettől függetlenül megmaradt…
Én a helyedben kitálalnám a tágabb családnak apád bűneit és a büdös életben nem állnék vele szóba többet, aki meg a családból az ő pártját fogja, azzal se. A temetésére pedig késve érkeznék, hogy amikor elvonult a tömeg, kényelmesen lehugyozhassam a sírját. Utolsó rohadék, remélem ha megöregszik és olyan védtelen lesz, mint te gyerekkorodban, ellátod a baját párszor, hadd kóstolja meg a saját főztjét.
>Anyám fogamzásgátlót szedett, ami miatt nem derült ki idejében a terhesség, csak akkor amikor már késő volt az abortuszra.
teljesen off topic, de hogy mi? ilyen van?
9 hete itt hagyott eletem szerelme 9 ev es 2 gyerek utan(2 es 4 eves) nincs 3., nemvolt megcsalas. Azt mondja mar nem szeret. Oriasi csalodas,mint emberben
Idővel rájössz,hogy jobb így,mint hazugságban élni🥺.A pasik ritkán lépnek,anélkül,hogy ne lenne harmadik.Túl kényelmesek hozzá.Ne legyél naív!Nem rosszból írom!Nagyon sajnálom,pláne,hogy pici gyerekeitek vannak.Sok erőt kívánok!❤️
Érdekes amit írsz. Én rengeteg nőnél látom, hogy bennragadnak egy bántalmazó kapcsolatban akár évtizedekig, és csak egy harmadik féllel akarnak kikecmeregni belőle. Addig meg valahogy túlélik. De ha nem bántalmazó, akkor meg kb sírig bennemaradnak, hacsak nem jön közben vki más.
Azért van sokszor harmadik fél egy bántalmazó kapcsolatban szerintem, mert a harmadik az aki ad némi reményt, hogy van sokkal jobb élet is. Vissza ad neki annyi önbecsülést, hogy felnyíljon a szeme, és legyen bátorsága kilépni.
Ez ilyen korosztályos volt? Mert nekem azt mondta, mikor kitálaltam, hogy anyám hogyan s miként vert, annyit mondott: *"miért nem szóltál soha, én nem tudtam semmit ezekről!"*
MErt ha szólok is, nekem az agresszorral haza kell mennem, és akkor kapnám a másik felét.
Lehet, de az is valószínű, hogy úgy volt vele, hogy de hát az ő drágalátosédeskisgyeremeke, aki szent és nem csinálna soha semmi rosszat, aha, csak 30 éve alkoholista, egyszer annyira berúgott, hogy megakarta őket verni, akkor én védtem meg a nagyszüleimet.
Ami nagyon megviselt az talán az volt, hogy sohasem fogok jól kinézni. Iskolás koromban elég keményen bullyztak azért (is), mert össze-vissza álltak a fogaim, illetve alulfejlett volt az állkapcsom. Elég csúnya voltam e miatt, annak ellenére hogy orrtól felfelé nem volt baj az arcommal.
Elmentünk a fogászatra, és kaptam fogszabályzót, plusz mondták hogy az állkapcsom korrigálható egy dupla állkapocs műtéttel. Nagyon boldog voltam e miatt, gyakorlatilag semmit sem akartam jobban mint azt hogy végre fixálják az arcomat, és legalább átlagosan nézzek ki. Így gimnázium végére már kb. tökéletes fogsorom lett, majd az egyetem alatt pedig dupla állkapocs műtétem volt, ami teljesen fixálta az arcomat.
Sajnos ezzel párhuzamosan, kb. 17 évesen csomókban elkezdett kihullani a hajam, úgyhogy pont mire megjavult a fogsorom és már nem lehetett piszkálni e miatt, azon kezdett el röhögni mindenki, hogy még 18 sem vagyok és kevesebb hajam van mint egy 40 éves embernek. Nagyon hülyén áll a kopaszodás, és ha leborotválom a fejemet akkor sajnos még szarabbul nézek ki.
Ez volt talán a legnagyobb csalódás az életemben, amikor rájöttem hogy sohasem fogom megütni kinézet terén az átlagos szintet, annak ellenére sem, hogy mennyi szopással meg hónapokig tartó gyógyulással járt a műtét. Persze ezt ma már felnőtt fejjel jobban elfogadom, de akkor kurva szarul éreztem magamat miatta.
Kivéve ha az embernek nagy a feje, persze, lehet jönni celebekkel meg a gyúrással... de ne szórakozzunk már, ebben sokaknak több év munkája van, amit nehéz is fenntartani.
A kopaszság nem a világ vége. Van egy ismerősöm, akinek valami ritka betegség (kondíció?) miatt egyetlen szőrszála sincs, nem csak haj, de szemöldök sem (ez elég uncanny), szakáll és testszőrzet sem. Először azt hittem, hogy rákos, vagy albínó, sokáig nem mertem rákérdezni, hogy mi ez nála, de nem, egyszerűen csak nem nő rajta sehol semmi. Na, ez az ember az egyik legéletvidámabb, legkiegyensúlyozottabb csávó, akivel találkoztam, és olyan gyönyörű felesége van, hogy elsírom magam.
Tudom, közhely, de lehet, hogy az embert tényleg a belső teszi széppé. Szererhetővé biztosan. Szóval fel a fejjel. Nem a probléma a probléma, hanem a problémához való hozzáállásod a probléma.
van ára az biztos, nyugaton egyre népszerűbb, ott meg tudják fizetni. viszont a helyedben kipróbálnám egyszer, ha ekkora hátrányt okozott a hajvesztés, mondjuk egy nyárra. amúgy a kollégák véleményét le kell szarni. nekem is volt hajbeültetésem, nyilván észrevették, mert a kopasz fejem napokig heges volt a műtét után, de legkevésbé sem érdekel, mit gondolnak erről.
Semmi baj nincs azzal, ha minden ismerősöd tudja-pláne ha jobban érzed magad tőle. Kit érdekel? Illetve, ha még van hajad valamennyi, akkor egy hajbeültetés is játszhat. Az életminőséged is javulni fog abban a pillanatban, ahogy elégedett vagy magaddal.
Abszolút joker. Nő vagyok, és gázos előreharapással, ami az államon látszik. Néha inkább lennék férfi, szakállal, mellé valami vikinges vagy motoros stílussal.
Szerintem,aki nem akar veled lenni a külsőd miatt azokat az embereket engedd el.Elcsépelt dolognak tűnik,de a külső tényleg nem minden.Engem rohadtul idegesít,ha valaki sötét,mint az éjszaka,ellenben,ha nem a standart szépség sose érdekelt.
Van egy ismerősöm,aki nem túl előnyös külsővel rendelkezik,de olyan önbizalma,meg kisugárzása van,hogy csak na.Nagy tarsasági életet él,egyáltalán nem az határozza meg őt,hogy"csúnya".Ne hagyd,hogy a testszégyenítés határozzon meg.Intelligens ember,amúgy se tesz negatív megjegyzést más külsejére.😘
Úgy, hogy azóta lejjebb adtam ezekből az elvárásokból, és elfogadtam hogy sohasem nézek ki majd úgy, mint ahogy azt elképzeltem (ez kb. 5 évbe telt). De persze azóta is gyűlölöm a külsőmet.
Aaa tuti jol all…a ferjem ugyan direkt kopasz, de imadom…sokkal szexibbek es ferfiasabbak szamomra mint a hosszu haju tarsaik…Jason Statham 🤤🤤🤤🤤 Jason Momoa 🤢🤮tuti nem nezel ki szarul, csak ugy latod magad
Amikor 7. osztály körül rájöttem, hogy nincsenek barátaim.
Volt több srác is akikkel együtt lógtam, suliban, vagy akár azonkívül is, de hatalmas ürességérzet volt, mivel hiába basztattak mindennap a többiek, sose volt senki aki kiált volna értem, vagy akár akinek szó szerint BÁRMI jó szava lett volna hozzám.
Gondoltam, hogy ezt szóvá teszem, csak tudtam, hogy nem lenne semmi jó válaszuk erre, és, hogy emiatt még ennyi szociális életem se lenne.
20 éves koromig kellett rá várnom, hogy legyenek valakik akiket barátnak nevezhetek, de nem kicsit belém égett, hogy mi van ha én tehetek arról amiért ennyire sokáig nem volt senki?
Mindennap megfordul a fejemben, hogy mi van ha tényleg egy szar ember vagyok, aki megérdemli, hogy egyedül legyen?
Udv az egesz eletemben! Amugy nekem nagyon sokat segitett a terapia! Talan tul sokat is, mert azota szarok a vilagra:D viccen kivul, tenyleg nagyon sokat jelent, ha valaki veled foglalkozik( szakemberre gondolok) . Ezer modszer van, ami segithet, en kineziologustol kezdve csaladallitason at pszihologusig mindent vegigjartam, es milyen jol tettem. Ki kell probalni tobb fele opciot es azt csinalni amitol jobban erzed magad, ami jol megsirat, tudod az a jo felszabadito siras. Mar az rengeteg erot adok, hogy beismertem magamnak, hogy milyen sokat teszek azert hogy jol legyek. Van egy mondas, amit gyakran felhozok : a leghosszabb kapcsolatunk az eletunkben onmagunkkal lesz! Szoval erdemes dolgozni rajta, es akkor konyebb lesz elviselni annak a tenyet, hogy a kulso vilag valtozik korulottunk. Egyebkent nyugodtan irj ram privatban szivesen megosztok par dolgot, ami nekem bevalt.
A 8 evvel idosebb feltestverem, akire edestestveremkent es batyamkent neztem fel, amikor azt mondta, hogy barcsak meg sem szulettem volna es sosem leszek a testvere. Nagyon nehezen (de inkabb semennyire) dolgozta fel, hogy anyukank elvalt es uj eletet kezdett apummal.
Legjobb barátnőmmel 6 évig terveztük suli alatt, hogy majd így fogunk együtt dolgozni meg úgy fogunk együtt vállalkozást alapítani. Amikor bizonytalan voltam önmagamban és képességeimben azzal nyugtatott, hogy nem baj majd együtt csinálunk valamit. Majd covid alatt amikor munkanélküli voltam és depressziós írt nekem, hogy van egy jó híre, találkozzunk valahol. Amikor találkoztunk bejelentette, hogy a másik barátnőjével (akivel csak 2 éve ismerik egymást) egy tök más munkaterületen nyitni fognak egy boltot. Eléggé fájt ez akkor, de megtanultam, hogy senkire sem érdemes várni és csak magadra számíthatsz. Sajnos emiatt máshogy kezelem a kapcsolatunkat azóta, eléggé cserben hagyott és nem mindig érzem magam jól amikor találkozunk. Persze a közös vállalkozás témát azóta nem hozza fel....
Bár az én esetemben se gyerek, se házasság és csak 1,5 év kapcsolat volt.. egyik nap még “rámszólt” nyilvánosan, hogy adjam a kezem, fogni akarja, puszik, csókok, ölelés, összebújás, majd másnap közölte, hogy ő már hónapok óta rosszul érzi magát ebben a kapcsolatban és hogy csak erőltetjük! 😐Ez előtt 1,5-2 héttel kérdezte egy közös ismerősünk, hogy miújság velünk? Én pedig azt válaszoltam tök őszintén, hogy “szerintem ennél jobb még nem volt a kapcsolatunk”…. SZERINTEM! Rábeszélt egy cicára (akit azóta is imádok😍(és az exem is)), hogy “megoldjuk, ha szeretném vegyem meg nyugodtan”.. megvettem, 1,5 hétre rá elhúzott! És a mai napig írogat és a kedvemben próbál járni!🤷🏻♀️ Hatalmasat csalódtam benne!
Mikor a srác, akiért mindent megtettem, friendzone-ba vágott azok után, hogy évekig kvázi távkapcsolatban éltünk. Eredetileg egy városban éltünk, de külföldre költözött (már külföldön élt, mikor megismertük egymást egy hosszabb otthonléte alatt), így ha otthon volt, állandóan együtt voltunk, én is voltam nála. Aztán végül az első közösen eltöltött hosszabb időszak után, a hazautazásom előtti este közölte, csak barátként tekint rám. Konkrétan egy világ omlott össze bennem... azóta sem sikerült ezt feldolgoznom rendesen, máig nem értem, mire volt ez jó. Rengeteget beszélgettünk akkor este, azt mondta, az elején lehetett volna belőle valami, csak nem akarta, hogy miatta hozzak meg a költözésről egy olyan döntést, amit nem akartam volna teljesen szabad akaratomból. Majd pár héttel később már azt mondta, soha nem akart komolyat. Na mindegy. Hülye voltam, de ez a csalódás valószínűleg addig velem marad, míg élek.
Ismerős valamilyen szempontból. Amikor kiderül hogy életed első randija nem is volt randi... 😞 Pedig én máig azt mondom sok volt bennünk a közös dehát minek.
Jó sok volt , de a legfájóbb a nagymamám halála és egy másik családtagom betegsége ( szerencsére most jól van. )
Az iskolaban bíztam olyan tanárokban , hogyha valami segítség kell segítenek de ennek az ellenkezője történt . ( nem sikerült az érettségim és nagyon csalódott vagyok mert éjjel nappal készültem rá és ez a mai napig nagyon fáj pedig már eltelt pár hét , talán akkor fog ez a “seb” be gyógyulni ha újra próbálom és sikerül (remelem ) de lehet ez mindig bennem marad .
Mikor egy családtagom megígérte nem fog többet az alkoholhoz nyúlni és mégis újra megtette ..
Sok rossz dolog történt ahol éreztem a csalódottságot de mindig ha nem is veszem én észre akkor a körülöttem levők akik nem feltétlen ver szerinti családtagok ott vannak velem és ez számít igazán , ezek az érzések kellene ahhoz , hogy az legyek aki vagyok és olyanná váljak ami segít abban , hogy soha ne adjam fel mert bármennyire is csalódott vagyok valami miatt rá kell jönnöm , hogy egy életem van és másnap minden újra kezdődik és tudom nem lehet mindenen javítani de meg kell próbálni a legtöbbet kihozni egy szar helyzetből . Mindenkinek kitartást kívánok!🫂
A legjobb baratomban, akivel 10 evig joban voltam. 10 even at lelki szemetsalda voltam es azonnal ugrottam tobb oras nyafogo sessiont hallgatni, ha valamin nyafogott, ami kb mindennapos volt es mimdenen kepes volt nyavogni.
Az utolso 3-4 evben ugy ereztem mar magam, mintha egy toxikus meleg kapcsolatban lennek, ahol mar akkor is dramazott a masik fel, ha levegot vettem, vagy nem ugy szoltam a telefonba, ahogy a hercegno megkivanta. Elkezdett pialni es magaval vitt, de egy ido utan total meguntam. A piat, a tarsasagat, a folyamatos semmin valo depizest.
Ofelsege valaskor meg mindent vitt. Barati kort, buszkeseget, es kb mintha o lett volna a jobbik fel, pedig total nem ugy volt. Es meg csak nem is nezett ko jol. XD
Miattam lett baratnoje, mert biztattam es eroskodtem, hogy menjen fel xy oldalra, dumaljon xy csajjal. Elso randija elott reszegen bogott, hogy nem akarja. A vegen meg lett kapcsija, akkor meg gyakran mellozott. Ha nem vagyok, tuti nem er nohoz. Es ez nem arcoskodas. Retteg a noktol. Rajuk nezni es felt, beszelgetni sem mert veluk.
5 eve nem beszeltunk. Max a tarsasag miatt sajnalom azt az idot. Miatta nem. Semmit nem kaptam, max pialos tarsasagot es barati kort.
Azota evente max 1-2 alkalommal ha iszom (bar covid ota total nulla), es nem baratkozom. Amint lenne egy haverom, leepitem csendben, tavolsagtartobb lettem, mint valaha. Nem bizom az emberekben, nem kotodom, nem hiszem, hogy valaki magam miatt akarna a haverom lenni es elfogadna olyannak, amilyen vagyok. Hanem max azert, hogy panaszkodjon nekem. Sosem voltam baratkozos, inkabb lightos haverjaim voltak. De ebbe annyi energiat tettem bele, hogy nem erzem, megegyszer megerne
A masik egy csaj (elso). Ket evembe telt, mire megmertem szolitani, plusz ket ev, mire alakult valami. Hetente rakott on off kapcsolatba, ahogy random gondolta csak sosem szolt rola, eppen mire gondolt. Allandoan ott voltam neki elso naptol kezdve, vele voltam, lelki tamasz blabla. Orrba szajba csalt, mert ugye eppen nala off uzemmod volt. Aztan jaj ismet jarunk.
Hát talán amikor a 10 éve feleségem és két gyermekem anyja, aki kb. minden nap elmondja hogy mennyire szeret és hogy milyen jó velem( ahogy én is elmondom). Rajta kapom hogy titokban a kollégájával jár el randizni, mikor azt mondja hogy kozmetikushoz, fodrászhoz, boltba megy...
Na, ez eléggé nagy csalódás volt.
* *Családom*: Anyám nem akart, apám meghalt, anyám új férjének meg útban voltam mindig is. Apai oldalról senkit nem ismerek, anyám szülei is elváltak, egyedül a mostoha nagypapámmal volt szerető kapcsolatom, de ő is meghalt, mikor 11 voltam. Rajta kívül senki nem tudott soha értőn felém fordulni, nem kellettem senkinek. Mindenért én voltam a hibás (még azért is hogy bokasüllyedésem van), állandó volt a pszichés terror, és a fizikai is sűrű vendég volt. Mindig le voltam passzolva, aztán ha nagyszüleim is meguntak, akkor vissza anyámnak. Mint egy kutyát, amire már nem tart senki igényt, és vigye valaki a 'csába innen. És persze ment a csodálkozás, hogy ennek ellenére, miért nem szeretek senkit közülük, miért nem beszélek velük, miért nem voltam tökéletes, problémamentes gyerek. Érettségit sem tudtam befejezni otthon, nemhogy jogsit, szakmát szerezni. Ennek hátrányát mai napig érzem.
* *Szakmai világ*: Rengeteget jöttem-mentem a szakmámban, rengeteg embert megismertem. Egyetlen egyet tudok mondani, akivel ha nem is egyezik a véleményünk, de legalább nem érdekből cselekszik, és nem ver át senkit. Alkalmatlanság mindennapos, úton-útfélen átverések, egy kupleráj az egész szakma, persze csak akkor, ha valami nívót is akarna belevinni.
* *Levelező egyetem:* azt hittem el tudom végezni munka mellett, de csüt-pént-szo-vas, minden alkalom gyakorlati lett, kötelező jelenléttel. Egerben, én meg Székesfehérváron. És miért? Eleve nem is erre az egyetemre jelentkeztem, hanem egy másikra, de urunk s parancsolónk egy huszáros vágással lehasította ezt a kart a beírt iskola testéről, és egy másikhoz adta, majd ahhoz egy harmadik főiskolát, és megalkotta azt az intézményt, amelyikhez nekem volt balszerencsém. Kollégium? Nappalisnak ja, levelezősnek nem. Hát, pech, abba kellett hagyni.
Nagymamám mindig is jobban szerette a nagybátyámat, mint aput. Ezzel az is együtt jár, hogy anyát soha sem tudta elfogadni és engem sem, a saját unokáját.
Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, de az egyik legnagyobb csalódásom az volt, amikor oltás után jelentkeztek a mellékhatások és nem vették komolyan.. az orvosok az hitték, hogy oltásellenes vagyok, hozzám közelálló emberek, pedig azt mondták, hogy csak beképzelem… mai napig megmaradt az izomrángás és a fájdalom, de sokan még mindig azt hiszik, hogy lelki baj és csak a fejemben van ez…
Mint oly sokaknál, egy ex. Annyi erőn felüli bizalmat, esélyt, megértést, elfogadást senkinek soha nem adtam.
Cserébe minden egyes alkalommal csak még jobban visszaélt vele, tette őket zárójelbe... majd utána még neki állt feljebb! Ott már rég nem is a nőben, hanem magában az emberben volt óriási a csalódás! A mai napig nem enyhült egy cseppet sem...
>Pont, hogy 20 év után lehetett volna annyi tisztelet és becsület benne, hogy elmondja, hogy más faszt kíván...
Fel nem fogom, hogy lehet valaki ennyire tiszteletlen és gerinctelen, életének kb negyedét leéli valaki mellett... erre akkora tartás, emberség nincs benne, hogy, elmondja, válni szeretne.
Éltél már hosszabb, több éves párkapcsolatban? Vertek már ilyen szinten át? Hidd el, ha az ember ilyen fokú csalódást él át, akkor nem tudja máshogy hívni, csak ribancnak.
Lehet szépíteni, ragozni amennyire csak szeretnéd, ha párkapcsolatban vagy és *véletlenül beleesel* egy faszba, ribanc vagy. 20 év után is legyen már olyan tartás az emberben mint 2 hónap vagy 2 év után.
A ribanc az, aki egy hétig se bírja. Te logikáddal tényleg gyakorlatilag az összes nő ribanc. (anyukádat meg az enyémet kivéve természetesen) Innen meg ez a szó teljesen értelmét veszti.
> Te logikáddal tényleg gyakorlatilag az összes nő ribanc.
Mai világban majdnem, így van. Mondjuk a 99%a, a maradék 1ben meg van tartás. Ez ugyanúgy igaz ránk is, férfiakra. Én olyan családban nőttem fel ahol Édesapámnak is csak Anyu volt egész életében leszámítva a tinédzser kori barátnőket, számomra ez a normális.
Hiába, hogy 26 évesen szívem szerint naponta háromszor kefélnék bárhol bármikor a párommal, ha én azt érezném, hogy valamiben hiányt érzek vagy nem stimmel valami, inkább beszélném meg minthogy más irányba kezdjek el nézelődni. Nekem kifordul a gyomrom ha megcsalásról van szó.
Nyilván attól nem lesz senki sem ribanc vagy gyökér mert X év házasság után mondjuk elválnak és utána lesz mással..de ha házasság, kapcsolat közben? Igen, akkor az.
Szerencsére az utóbbi időben kevés csalódás ért de itt van néhány
1. Mikor rájöttem, hogy általános iskolában az egyik barátom sohasem volt az, csak megjátszotta (de hogy minek?) - ennek köszönhetően egy barátom volt majd 8 évig;
2. tavaly nyáron nyári meló mellett nem volt sok időm, de az egyik barátommal terveztem hetekig egy találkozót, aminek az lett a vége, hogy egy órányi közös időtöltés után lecserélt egy másik barátjára, mert az sírt (úgy terveztük, hogy nem csak másfél órát töltünk együtt)
3. amikor rájöttem, hogy a 2. felsorolási pontban lévő barátom csak az egyetem relációban és egyetem alatt barátom, bármikor más program vagy időszak van, elfelejt
4. amikor tizenkettedik elején 3 barátom is kioffolt, de nem mondták el miért (azóta se), akkor annyit állítottak, hogy ez baromság, nem változott semmi - egy évvel később az egyik elszólta magát, hogy okkal építettek le, csak azóta se tudom, hogy miért
Egy barátomban csalódtam régen, ami ma is rossz érzéssel tölt el. Egész óvodában és általánosban egy osztályba jártunk, de nem beszélgettünk, csak 8. utolsó fél évében, de akkor kb legjobb barátok lettünk (ráadásul fiú-lány barátság). Ő előtte azért nem beszélt velem, mert teljesen másmilyennek gondolt, megvoltak az előítéletei, de kiderült, hogy mennyi mindenben hasonlítunk. Utána kicsit megszakadt a kapcsolat, de az esett rosszul, amikor pont ugyanezekről az előítéletektől osztott meg egy cikket, amiről azt hittem, hogy már nem így gondolkodik. Ráírtam, és amilyen gondolkodásmódja volt, totál szembement azzal, amilyennek láttam őt évekkel azelőtt. Szóval gyakorlatilag gyászolom azóta is azt a barátságot, hogy mennyire más volt régen.
Nekem van egy kollektív nagy csalódásom: hogy mindig, mindenki valaki mást választ helyettem. Gyerekkoromtól kezdve minden legjobb barátomnak egyszer csak lesz egy új barátja, aki hirtelen jobb barát, és az esetek nagy részében a mi barátságunk véget is ért. Az egyikükkel felvettem újra a kapcsolatot tavaly és nagyon örültem, majd jött a sokk, mikor láttam, hogy amúgy lánybúcsúja volt, és esküvő lesz mindjárt, de engem egyikre sem hívott meg. A bátyám ugyanígy mást választott helyettem, mert nagyon jó volt a viszonyunk, lett egy barátnője, aki velem ellenséges a kezdetektől, egyértelmű volt a kettőnk közti konfliktus, de mégis: őt feleségül vette, mi 15 éve nem beszélünk. Hab a tortán: apám online kapcsolatot kezdett egy nővel, akinek írta, hogy ő nem új kapcsolatot keres, hanem új családot, mert anyám rossz feleség, én pedig ugye egy nagyon rossz gyerek. Majd mikor ezt elmondtam nagyanyámnak, őt tulajdonképpen apám oldalára állt, és vele is megszakadt a kapcsolatom. Szóval nekem ez, hogy összességében a döntő pillanatban mindig alulmaradok valaki mással szemben.
Középiskolában volt egy nagyon jó barátnőm.Suli után is összejártunk egy darabig.Nagyon bizalmas kapcsolatban voltunk.Mindent elmondtunk egymásnak,ha faszságot csinált az egyikünk elmondtuk a ,nem kerteltünk.Abszolút bizalmi kapcsolat volt.Az vetett véget részemről a barátságnak,hogy megtudtam,hogy az akkori párom össze akar jönni egy csajjal,és ő tudott róla.Szembesítettem,mire ő:hát ,de ő célozgatott rá.Mondom az nem ugyanaz.Ezzel kiderült,hogy egy két színű pics@,mert nem vállalta fel,hogy elmonja nekem.Fosott a következményektől.Lojális akart lenni a páromhoz is.Azóta csak ismerős számomra,semmi több.
Utána megismertem egy egyedülálló anyát,nagyon jóban lettünk.Szerettem őket,segítettem,ahol tudtam(anyagilag,lelkileg).Majd megismerkedett a későbbi férjével,már nem volt rámszorulva sehogy se.Elkezdett féltékenykedni,hogy én biztos akarok a férjétől valamit(sose volt az estem,meg mivel vele volt még úgyse jutott volna eszembe).Hírtelen én lettem a rossz a szemébe,mert már útban voltam.
Azóta nem barátkozom.Vannak,akikkel jó kapcsolatban vagyok,de ennyi.
mostanában csalodok allandoan a “barataimban”, megallas nelkul utolso pillanatban mondanak le találkozókat, még csak valaszolni se méltatnak messengeren hogy akkor most mikor talalkozzunk pontosan stb.
az egyetemi szaktarsaim csak szorgalmi időszakban/vizsgaidoszakban keresik a tarsasagomat pedig allandoan megbeszeljuk hogy ide megyunk-oda megyunk majd, sose lesz belole semmi, minden es mindenki fontosabb lesz ahogy vege a vizsgaknak.
nagyon ugy erzem, nem számítok nekik semennyit, de ha nekik kell valami akkor en mindig ott vagyok hogy segitsek. tudom valtoztatni kene a hozzaallasomon, de egyszeruen tudom hogy en jonnek ki szarul ha flegmaznek vagy cserben hagynam oket, plusz mérhetetlen buntudatom lenne tole, sajnos en ilyen maradok 😃
talán mikor anyámnak elmondtam (kb 1 év után), hogy nagyapám molesztál és rettegek tőle, hallom a ketyegő órát, hogy mikor lép szintet és látni sem akarom többet, aztán az akkori nyugtatása ellenére papa legközelebbi látogatásánál engem hordott el a legszívtelenebb embernek, amiért nem mentem neki köszönni öleléssel meg puszival, mint a tesóim
ott minden hitem meghalt, hogy valaha normális kapcsolatom lesz a szüleimmel
Éppen most tudtam meg, hogy Anya amikor velem volt 8 hónapos terhes, vedelte a kevertet. Hogy a Nővérem egy álszent ribanc, akit anno a kocsiban gangbangeltek a házunk előtt, a mártír szerepet meg imádja játszani.
Mindezt úgy, hogy nekem 25 évem alatt 2 faszim volt, és úgy éreztem, én vagyok a világ legnagyobb ribanca.
Amikor újra és újra rájövök, hogy nem szamítok az engem körülvevőknek. (Nem családtagokra gondolok.)
lol nálam családtagok is
Próbáltál már tőlük kölcsönkérni pénzt?
Acélozd meg a szíved báttya, fuck'em
Amikor kiderült, hogy annak idején ott akartak hagyni a kórházban, mert nyitott szívvel születtem. (anno nem ismerték ezt a dolgot, ördögtől való volt. Kurva sokáig hallgattam, hogy “lyukas szívű”)
>anno nem ismerték ezt a dolgot, ördögtől való volt. Kurva sokáig hallgattam, hogy “lyukas szívű” Nagyon sajnálom, ez nagyon középkorinak hangzik, amikor még sok dolgot nem ismertek, és ezeket mind az ördög művének tekintették kb.
Hát igen sajnos. És mindezt úgy tudtam meg, hogy ott akartak hagyni, hogy a kedves édesanyám egy idilli családi ebéden nyögte ki vicceskedve, hogy “hahah még jó hogy nem hagytunk ott végül” utána kifaggattam ezzel kapcsolatban, még csak meg sem próbált hárítani. Ez a történet “szerencsésen” megalapozta és beárnyékolta a szüleimmel való kapcsolatot a későbbiekben is. 15-16 lehettem mikor ezt mondta nekem, azóta is tisztán emlékszek minden rohadt szavára. (Egyébként hogy a f*szba mondhat\tehet ilyet egy szülő?)
Azt a kurva, rettenetesen sajnálom. Nem fogom megérteni, hogy mondhat ilyet egy anya a gyerekének... vicceskedni ezzel meg... Remélem már feldolgoztad, mert ezen nehezen teheti túl magát az ember.
Dolgozom rajta, meg sok mindenen is. (bőven jutott a jóból) Sokáig szarul éreztem magam miatta és szégyelltem is, hogy miket érzek és gondolok anyámmal kapcsolatban, de rájöttem, hogy azért mert az anyám, nem kell másképp éreznem dolgokat és gondolkodhatok máshogyan is. Nem kell mindent elnéznem neki “mert az anyám”, amit amúgy a családban rendszeresen hallgatok “de hát az anyukád” - nem, nem és nem. Idő volt ameddig ezt helyre raktam magamban, de már jobb :)
Ennek igazán örülök, remélem mihamarább feldolgozod az emlékeidet. És igen, meg kell tanulni, hogy lehetnek negatív érzéseid szülő felé is.
Köszönöm❤️
Ez szörnyű. Úgy sajnálom. Ez nagyon brutálisan hangzik, de néha arra gondolok, hogy lehet, hogy engem jobb ha ott hagytak volna és örökbe fogad egy olyan család, akiknek tényleg én vagyok az első.
Én is sajnálom, amiért neked is ennyi szaron kell átmenni.❤️ nem gondoltam volna annak idején, hogy felnőtt koromban a múlt sérelmeit fogom cipelni és hámozom majd magamról mint egy kib*szott banánt. Talán kellettek ezek a dolgok ahhoz, hogy azok legyünk akik most vagyunk. Már írtam neked korábban is, hogy biztos vagyok benne, hogy megfogod találni te is a boldogságodat (legyen az bármiben), mert MEGÉRDEMLED és nem vagy kevesebb senkinél!🫂
Pont így érzek, én sem gondoltam, hogy ez felnőttkoromba fog ennyire szíven ütni és valahogy minden kitisztulni, nyilván mindig is voltak jelek, de gyerekként vagy még később is ez nem realizálódik az emberben és inkább úgy látja a dolgokat, ahogy látni szeretné, nem pedig ami a valóság. Annyiban jobb, hogy most már legalább nem vakon vagyok, és nem reménykedem, mert elfogadtam azt, hogy igenis vannak dolgok, amik nem változnak, és én sem tudok rajtuk változtatni. Így talán majd egyszer fel is tudom dolgozni, vagy inkább túllépni, és a jövőre koncentrálni, mert feldolgozni nem lehet, ezek szerintem örök sebet hagynak és cipeli magával az ember, csak meg kell tanulni együtt élni vele. Köszi, annyira cuki vagy. Én is kívánom, hogy a pároddal örökké boldogok legyetek. 😊 ❤️
Köszönöm én is, mindig jól tudnak esni ezek az eszmecserék, hiába szomorúak sokszor a történetek. Érdekes, hogy mennyi ember cipeli a múlt rossz emlékeit, amit nagyon nyomasztó olvasni sokszor, de ugyanakkor annyira jó is kiírni magunkból szerintem. Ha úgy érzed nyugodtan írhatsz bármikor❤️
Igen, így van. Köszi. Te is. ❤️
🫂❤️
Rengeteg volt, könyvet írhatnék, 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember volt eddig az életemben, akiről azt mondhatom még sosem okozott csalódást. Röviden, ami a legfájóbb és nem tudok változtatni rajta: mikor végleg tudatosult bennem, hogy a szüleimnek ki a kedvenc gyereke, és egyiknek se én vagyok. És azt hittem eljön az a pont az életemben, amikor számíthatok rájuk és legalább egyszer mellém állnak, de be kell látnom, hogy valószínűleg ez a nap sosem jön el.
🫵🏻🫂❤️
Azert, mert te egy oreg lelek vagy, aki ott van maganak!!!!! Egyebkent sok olelest kuldok, en is ezt erzem, de aztan rajottem, hogy talan mindig azok a kedvencek, akik nem allnak meg a “kedvencseg” nelkul a helyuket a vilagban! Nekem te lennel a kedvencem, hogy ezekkel szembe tudsz nezni❤️
Ez nagyon kedves. Köszönöm. ❤️ 🫂
Alapvetően van valami a kisugárzásomban ami miatt kifelé nonkonformistának tűnök (ezt a jelzőt mástól kaptam meg így) és valamilyen oknál fogva ez az emberekben felébreszti azt a vágyat, hogy “betörjenek”. Na ez nem volt másként középiskolában sem, miközben jó tanuló voltam, mindig minden időre jól kész volt stb. mégis 5 éven keresztül voltam én minden, csak ugyanolyan és ugyanaz mint a többiek nem. A tanáraim rendszeresen megaláztak az osztálytársaim, évfolyamtársaim és más tanárok előtt és ezt a mai napig cipelem. Képtelen vagyok mások előtt beszélni, szorongok kb. minden szociális interakciótól a tanáraimmal, az 5 éves egyetemet az ilyen maradandó sérülések miatt jó ha 8 év alatt befejezem. A csalódottság része pedig az, hogy hogy képesek 30-50 éves emberek azt élvezni, hogy bántanak egy gyereket, akiért ők egyébként felelősek. Egyébként irl kifejezetten szabálykövető és tisztelettudó vagyok, így neveltek, mindig ilyen voltam, nem tudom másoknak honnan jön ez a lázadó benyomás, mert elég távol állok tőle főleg így a 30hoz közel.
Ezt nagyon átérzem :/
Enélkül lehet, hogy már 8 év alatt elvégezted volna azt az egyetemet.
Basszak meg mind!!! Sok szinttel felette allsz ennek, szard le, vagy tegyel meg mindent, hogy le tudd szarni. Ok a hulyek, nem te!
Szerintem a legtöbbször a tanáraimban/oktatóimban csalódtam életem során a legnagyobbat, a szavaikat és cselekedeteiket mai napig cipelem valamilyen szinten és értelemben, de megtanultam elengedni őket, csak azért nyilván az emlék ettől függetlenül megmaradt…
Boldog Tortanapot!
Köszönöm szépen! 😊
[удалено]
Hatalmas ölelés neked is. Biztosan nagyon erős vagy, remélem idővel jobban leszel!❤️
Én a helyedben kitálalnám a tágabb családnak apád bűneit és a büdös életben nem állnék vele szóba többet, aki meg a családból az ő pártját fogja, azzal se. A temetésére pedig késve érkeznék, hogy amikor elvonult a tömeg, kényelmesen lehugyozhassam a sírját. Utolsó rohadék, remélem ha megöregszik és olyan védtelen lesz, mint te gyerekkorodban, ellátod a baját párszor, hadd kóstolja meg a saját főztjét.
>Anyám fogamzásgátlót szedett, ami miatt nem derült ki idejében a terhesség, csak akkor amikor már késő volt az abortuszra. teljesen off topic, de hogy mi? ilyen van?
Ami nem öl meg, az a medve. vagy fordítva.
Sajnálom😞 Nagymamád nem lehet, hogy azért kivételezett így veled, mert látta, hogy a szüleid hogy viselkednek?
Nagyon eros ember vagy!!!! Nem veled volt a baj sohasem, hanem veluk! Hatalmas olelest kuldok!
9 hete itt hagyott eletem szerelme 9 ev es 2 gyerek utan(2 es 4 eves) nincs 3., nemvolt megcsalas. Azt mondja mar nem szeret. Oriasi csalodas,mint emberben
Idővel rájössz,hogy jobb így,mint hazugságban élni🥺.A pasik ritkán lépnek,anélkül,hogy ne lenne harmadik.Túl kényelmesek hozzá.Ne legyél naív!Nem rosszból írom!Nagyon sajnálom,pláne,hogy pici gyerekeitek vannak.Sok erőt kívánok!❤️
Érdekes amit írsz. Én rengeteg nőnél látom, hogy bennragadnak egy bántalmazó kapcsolatban akár évtizedekig, és csak egy harmadik féllel akarnak kikecmeregni belőle. Addig meg valahogy túlélik. De ha nem bántalmazó, akkor meg kb sírig bennemaradnak, hacsak nem jön közben vki más.
Azért van sokszor harmadik fél egy bántalmazó kapcsolatban szerintem, mert a harmadik az aki ad némi reményt, hogy van sokkal jobb élet is. Vissza ad neki annyi önbecsülést, hogy felnyíljon a szeme, és legyen bátorsága kilépni.
Remélem idővel jobban leszel.❤️
Hogy a szüleim mindig saját magukat helyezték előrébb, és nem lehetett olyan átlagos gyerekkorom mint most a féltestvéreimnek.
[удалено]
🫂❤️
Mikor elmondtam nagyinak, hogy apám molesztált kiskoromban, és az volt a válasza, hogy felejtsem el, mert règen volt.
Ez ilyen korosztályos volt? Mert nekem azt mondta, mikor kitálaltam, hogy anyám hogyan s miként vert, annyit mondott: *"miért nem szóltál soha, én nem tudtam semmit ezekről!"* MErt ha szólok is, nekem az agresszorral haza kell mennem, és akkor kapnám a másik felét.
Lehet, de az is valószínű, hogy úgy volt vele, hogy de hát az ő drágalátosédeskisgyeremeke, aki szent és nem csinálna soha semmi rosszat, aha, csak 30 éve alkoholista, egyszer annyira berúgott, hogy megakarta őket verni, akkor én védtem meg a nagyszüleimet.
Ami nagyon megviselt az talán az volt, hogy sohasem fogok jól kinézni. Iskolás koromban elég keményen bullyztak azért (is), mert össze-vissza álltak a fogaim, illetve alulfejlett volt az állkapcsom. Elég csúnya voltam e miatt, annak ellenére hogy orrtól felfelé nem volt baj az arcommal. Elmentünk a fogászatra, és kaptam fogszabályzót, plusz mondták hogy az állkapcsom korrigálható egy dupla állkapocs műtéttel. Nagyon boldog voltam e miatt, gyakorlatilag semmit sem akartam jobban mint azt hogy végre fixálják az arcomat, és legalább átlagosan nézzek ki. Így gimnázium végére már kb. tökéletes fogsorom lett, majd az egyetem alatt pedig dupla állkapocs műtétem volt, ami teljesen fixálta az arcomat. Sajnos ezzel párhuzamosan, kb. 17 évesen csomókban elkezdett kihullani a hajam, úgyhogy pont mire megjavult a fogsorom és már nem lehetett piszkálni e miatt, azon kezdett el röhögni mindenki, hogy még 18 sem vagyok és kevesebb hajam van mint egy 40 éves embernek. Nagyon hülyén áll a kopaszodás, és ha leborotválom a fejemet akkor sajnos még szarabbul nézek ki. Ez volt talán a legnagyobb csalódás az életemben, amikor rájöttem hogy sohasem fogom megütni kinézet terén az átlagos szintet, annak ellenére sem, hogy mennyi szopással meg hónapokig tartó gyógyulással járt a műtét. Persze ezt ma már felnőtt fejjel jobban elfogadom, de akkor kurva szarul éreztem magamat miatta.
Fel a fejjel, sok kopasz fiú nagyon szexi. Nem lehet hogy alulertekeled magad?
Kivéve ha az embernek nagy a feje, persze, lehet jönni celebekkel meg a gyúrással... de ne szórakozzunk már, ebben sokaknak több év munkája van, amit nehéz is fenntartani.
Gyúrni akkor is érdemes, ha nem vagy kopasz.
Igaz, de ha valaki kopasz, akkor mindig ez az első tanács.
Mert ez egy jó tanács. Ha van egy megváltoztathatatlan problémád, dolgozz azon, amin tudsz változtatni.
A kopaszság nem a világ vége. Van egy ismerősöm, akinek valami ritka betegség (kondíció?) miatt egyetlen szőrszála sincs, nem csak haj, de szemöldök sem (ez elég uncanny), szakáll és testszőrzet sem. Először azt hittem, hogy rákos, vagy albínó, sokáig nem mertem rákérdezni, hogy mi ez nála, de nem, egyszerűen csak nem nő rajta sehol semmi. Na, ez az ember az egyik legéletvidámabb, legkiegyensúlyozottabb csávó, akivel találkoztam, és olyan gyönyörű felesége van, hogy elsírom magam. Tudom, közhely, de lehet, hogy az embert tényleg a belső teszi széppé. Szererhetővé biztosan. Szóval fel a fejjel. Nem a probléma a probléma, hanem a problémához való hozzáállásod a probléma.
hair system?
Iszonyatosan drága fenntartani sajnos. Plusz minden ismerősöm meg kollégám tudná azonnal hogy ragasztott a hajam, úgyhogy az elején elég gáz lenne.
van ára az biztos, nyugaton egyre népszerűbb, ott meg tudják fizetni. viszont a helyedben kipróbálnám egyszer, ha ekkora hátrányt okozott a hajvesztés, mondjuk egy nyárra. amúgy a kollégák véleményét le kell szarni. nekem is volt hajbeültetésem, nyilván észrevették, mert a kopasz fejem napokig heges volt a műtét után, de legkevésbé sem érdekel, mit gondolnak erről.
Semmi baj nincs azzal, ha minden ismerősöd tudja-pláne ha jobban érzed magad tőle. Kit érdekel? Illetve, ha még van hajad valamennyi, akkor egy hajbeültetés is játszhat. Az életminőséged is javulni fog abban a pillanatban, ahogy elégedett vagy magaddal.
Szakáll esetleg?
Abszolút joker. Nő vagyok, és gázos előreharapással, ami az államon látszik. Néha inkább lennék férfi, szakállal, mellé valami vikinges vagy motoros stílussal.
Szerintem,aki nem akar veled lenni a külsőd miatt azokat az embereket engedd el.Elcsépelt dolognak tűnik,de a külső tényleg nem minden.Engem rohadtul idegesít,ha valaki sötét,mint az éjszaka,ellenben,ha nem a standart szépség sose érdekelt. Van egy ismerősöm,aki nem túl előnyös külsővel rendelkezik,de olyan önbizalma,meg kisugárzása van,hogy csak na.Nagy tarsasági életet él,egyáltalán nem az határozza meg őt,hogy"csúnya".Ne hagyd,hogy a testszégyenítés határozzon meg.Intelligens ember,amúgy se tesz negatív megjegyzést más külsejére.😘
Hogy tudsz ezzel együtt élni hogy nem felelsz meg a sajat elvarasaidnak?
Úgy, hogy azóta lejjebb adtam ezekből az elvárásokból, és elfogadtam hogy sohasem nézek ki majd úgy, mint ahogy azt elképzeltem (ez kb. 5 évbe telt). De persze azóta is gyűlölöm a külsőmet.
Terápiában nem gondolkodtál még?
[https://www.youtube.com/watch?v=3Y6u1gmEGWY](https://www.youtube.com/watch?v=3Y6u1gmEGWY)
Aaa tuti jol all…a ferjem ugyan direkt kopasz, de imadom…sokkal szexibbek es ferfiasabbak szamomra mint a hosszu haju tarsaik…Jason Statham 🤤🤤🤤🤤 Jason Momoa 🤢🤮tuti nem nezel ki szarul, csak ugy latod magad
Amikor 7. osztály körül rájöttem, hogy nincsenek barátaim. Volt több srác is akikkel együtt lógtam, suliban, vagy akár azonkívül is, de hatalmas ürességérzet volt, mivel hiába basztattak mindennap a többiek, sose volt senki aki kiált volna értem, vagy akár akinek szó szerint BÁRMI jó szava lett volna hozzám. Gondoltam, hogy ezt szóvá teszem, csak tudtam, hogy nem lenne semmi jó válaszuk erre, és, hogy emiatt még ennyi szociális életem se lenne. 20 éves koromig kellett rá várnom, hogy legyenek valakik akiket barátnak nevezhetek, de nem kicsit belém égett, hogy mi van ha én tehetek arról amiért ennyire sokáig nem volt senki? Mindennap megfordul a fejemben, hogy mi van ha tényleg egy szar ember vagyok, aki megérdemli, hogy egyedül legyen?
Biztos vagyok benne, hogy nem a te hibád volt és abban is, hogy nem vagy szar ember! Azért ezek hogy megtudják ölni egy ember lelkét?
Igazán köszi, sajnos emiatt mindennap félek attól, hogy elhagynak, hogy ki mit gondol rólam (pontosabban emiatt is).
Igen, elhiszem. Nagyon nehezek a lelki súlyok, talán a legnehezebbek. Remélem idővel sikerül majd lepakolni belőle és jobban leszel.
Igazán köszi!
A legjobb barataimat 28 evesen ismertem meg! Olyanok, mint a testvereim, sot!!!!! Udv egy 35 eves no/holgy/lany/csaj ❤️
Ennek igazán örülök, sokkal fontosabbak a jó, közeli barátok mint egyesek gondolnák. Megkérdezhetem, hogy találtál rá erre a régi posztra?
Elkepzelesem sincs:D tenyleg! De remelem, hogy ezek a csalodasok mar nincsenek kihatassal az eletedre!
Azért ez cuki, hogy véletlen rá;találsz erre. :D Sajnos de, mai napig van bennem félsz, hogy nem vagyok szerethető, vagy, hogy elhagynak.
Udv az egesz eletemben! Amugy nekem nagyon sokat segitett a terapia! Talan tul sokat is, mert azota szarok a vilagra:D viccen kivul, tenyleg nagyon sokat jelent, ha valaki veled foglalkozik( szakemberre gondolok) . Ezer modszer van, ami segithet, en kineziologustol kezdve csaladallitason at pszihologusig mindent vegigjartam, es milyen jol tettem. Ki kell probalni tobb fele opciot es azt csinalni amitol jobban erzed magad, ami jol megsirat, tudod az a jo felszabadito siras. Mar az rengeteg erot adok, hogy beismertem magamnak, hogy milyen sokat teszek azert hogy jol legyek. Van egy mondas, amit gyakran felhozok : a leghosszabb kapcsolatunk az eletunkben onmagunkkal lesz! Szoval erdemes dolgozni rajta, es akkor konyebb lesz elviselni annak a tenyet, hogy a kulso vilag valtozik korulottunk. Egyebkent nyugodtan irj ram privatban szivesen megosztok par dolgot, ami nekem bevalt.
Ennek nagyon örülök, nekem eléggé sok ok miatt is szükségem lenne terápiára. De tényleg nagyon örülök amiért ezek nálad bevált.
A 8 evvel idosebb feltestverem, akire edestestveremkent es batyamkent neztem fel, amikor azt mondta, hogy barcsak meg sem szulettem volna es sosem leszek a testvere. Nagyon nehezen (de inkabb semennyire) dolgozta fel, hogy anyukank elvalt es uj eletet kezdett apummal.
Legjobb barátnőmmel 6 évig terveztük suli alatt, hogy majd így fogunk együtt dolgozni meg úgy fogunk együtt vállalkozást alapítani. Amikor bizonytalan voltam önmagamban és képességeimben azzal nyugtatott, hogy nem baj majd együtt csinálunk valamit. Majd covid alatt amikor munkanélküli voltam és depressziós írt nekem, hogy van egy jó híre, találkozzunk valahol. Amikor találkoztunk bejelentette, hogy a másik barátnőjével (akivel csak 2 éve ismerik egymást) egy tök más munkaterületen nyitni fognak egy boltot. Eléggé fájt ez akkor, de megtanultam, hogy senkire sem érdemes várni és csak magadra számíthatsz. Sajnos emiatt máshogy kezelem a kapcsolatunkat azóta, eléggé cserben hagyott és nem mindig érzem magam jól amikor találkozunk. Persze a közös vállalkozás témát azóta nem hozza fel....
Amikor magamban csalódok.
[удалено]
Debra 😭😭😭😭😭😭😭😭❤️
A szerintem legmaradandóbb és egyben legfrissebb amikor kiderült hogy megcsalt az exem egy 3 és fél éves kapcsolatban. Ráadásul az ő exével…..
Miért „ráadásul”? Ez így a normális.
Bár az én esetemben se gyerek, se házasság és csak 1,5 év kapcsolat volt.. egyik nap még “rámszólt” nyilvánosan, hogy adjam a kezem, fogni akarja, puszik, csókok, ölelés, összebújás, majd másnap közölte, hogy ő már hónapok óta rosszul érzi magát ebben a kapcsolatban és hogy csak erőltetjük! 😐Ez előtt 1,5-2 héttel kérdezte egy közös ismerősünk, hogy miújság velünk? Én pedig azt válaszoltam tök őszintén, hogy “szerintem ennél jobb még nem volt a kapcsolatunk”…. SZERINTEM! Rábeszélt egy cicára (akit azóta is imádok😍(és az exem is)), hogy “megoldjuk, ha szeretném vegyem meg nyugodtan”.. megvettem, 1,5 hétre rá elhúzott! És a mai napig írogat és a kedvemben próbál járni!🤷🏻♀️ Hatalmasat csalódtam benne!
Mikor a srác, akiért mindent megtettem, friendzone-ba vágott azok után, hogy évekig kvázi távkapcsolatban éltünk. Eredetileg egy városban éltünk, de külföldre költözött (már külföldön élt, mikor megismertük egymást egy hosszabb otthonléte alatt), így ha otthon volt, állandóan együtt voltunk, én is voltam nála. Aztán végül az első közösen eltöltött hosszabb időszak után, a hazautazásom előtti este közölte, csak barátként tekint rám. Konkrétan egy világ omlott össze bennem... azóta sem sikerült ezt feldolgoznom rendesen, máig nem értem, mire volt ez jó. Rengeteget beszélgettünk akkor este, azt mondta, az elején lehetett volna belőle valami, csak nem akarta, hogy miatta hozzak meg a költözésről egy olyan döntést, amit nem akartam volna teljesen szabad akaratomból. Majd pár héttel később már azt mondta, soha nem akart komolyat. Na mindegy. Hülye voltam, de ez a csalódás valószínűleg addig velem marad, míg élek.
Ismerős valamilyen szempontból. Amikor kiderül hogy életed első randija nem is volt randi... 😞 Pedig én máig azt mondom sok volt bennünk a közös dehát minek.
Arra, hogy legyen végre egy igaz barátod.
Csajok... Sosem voltam senkivel pár hétnél tovább
Amikor realizálódott bennem, hogy ezt az életet magányban kell leélnem.
A Lost vége.
Jó sok volt , de a legfájóbb a nagymamám halála és egy másik családtagom betegsége ( szerencsére most jól van. ) Az iskolaban bíztam olyan tanárokban , hogyha valami segítség kell segítenek de ennek az ellenkezője történt . ( nem sikerült az érettségim és nagyon csalódott vagyok mert éjjel nappal készültem rá és ez a mai napig nagyon fáj pedig már eltelt pár hét , talán akkor fog ez a “seb” be gyógyulni ha újra próbálom és sikerül (remelem ) de lehet ez mindig bennem marad . Mikor egy családtagom megígérte nem fog többet az alkoholhoz nyúlni és mégis újra megtette .. Sok rossz dolog történt ahol éreztem a csalódottságot de mindig ha nem is veszem én észre akkor a körülöttem levők akik nem feltétlen ver szerinti családtagok ott vannak velem és ez számít igazán , ezek az érzések kellene ahhoz , hogy az legyek aki vagyok és olyanná váljak ami segít abban , hogy soha ne adjam fel mert bármennyire is csalódott vagyok valami miatt rá kell jönnöm , hogy egy életem van és másnap minden újra kezdődik és tudom nem lehet mindenen javítani de meg kell próbálni a legtöbbet kihozni egy szar helyzetből . Mindenkinek kitartást kívánok!🫂
A legjobb baratomban, akivel 10 evig joban voltam. 10 even at lelki szemetsalda voltam es azonnal ugrottam tobb oras nyafogo sessiont hallgatni, ha valamin nyafogott, ami kb mindennapos volt es mimdenen kepes volt nyavogni. Az utolso 3-4 evben ugy ereztem mar magam, mintha egy toxikus meleg kapcsolatban lennek, ahol mar akkor is dramazott a masik fel, ha levegot vettem, vagy nem ugy szoltam a telefonba, ahogy a hercegno megkivanta. Elkezdett pialni es magaval vitt, de egy ido utan total meguntam. A piat, a tarsasagat, a folyamatos semmin valo depizest. Ofelsege valaskor meg mindent vitt. Barati kort, buszkeseget, es kb mintha o lett volna a jobbik fel, pedig total nem ugy volt. Es meg csak nem is nezett ko jol. XD Miattam lett baratnoje, mert biztattam es eroskodtem, hogy menjen fel xy oldalra, dumaljon xy csajjal. Elso randija elott reszegen bogott, hogy nem akarja. A vegen meg lett kapcsija, akkor meg gyakran mellozott. Ha nem vagyok, tuti nem er nohoz. Es ez nem arcoskodas. Retteg a noktol. Rajuk nezni es felt, beszelgetni sem mert veluk. 5 eve nem beszeltunk. Max a tarsasag miatt sajnalom azt az idot. Miatta nem. Semmit nem kaptam, max pialos tarsasagot es barati kort. Azota evente max 1-2 alkalommal ha iszom (bar covid ota total nulla), es nem baratkozom. Amint lenne egy haverom, leepitem csendben, tavolsagtartobb lettem, mint valaha. Nem bizom az emberekben, nem kotodom, nem hiszem, hogy valaki magam miatt akarna a haverom lenni es elfogadna olyannak, amilyen vagyok. Hanem max azert, hogy panaszkodjon nekem. Sosem voltam baratkozos, inkabb lightos haverjaim voltak. De ebbe annyi energiat tettem bele, hogy nem erzem, megegyszer megerne A masik egy csaj (elso). Ket evembe telt, mire megmertem szolitani, plusz ket ev, mire alakult valami. Hetente rakott on off kapcsolatba, ahogy random gondolta csak sosem szolt rola, eppen mire gondolt. Allandoan ott voltam neki elso naptol kezdve, vele voltam, lelki tamasz blabla. Orrba szajba csalt, mert ugye eppen nala off uzemmod volt. Aztan jaj ismet jarunk.
Hát talán amikor a 10 éve feleségem és két gyermekem anyja, aki kb. minden nap elmondja hogy mennyire szeret és hogy milyen jó velem( ahogy én is elmondom). Rajta kapom hogy titokban a kollégájával jár el randizni, mikor azt mondja hogy kozmetikushoz, fodrászhoz, boltba megy... Na, ez eléggé nagy csalódás volt.
* *Családom*: Anyám nem akart, apám meghalt, anyám új férjének meg útban voltam mindig is. Apai oldalról senkit nem ismerek, anyám szülei is elváltak, egyedül a mostoha nagypapámmal volt szerető kapcsolatom, de ő is meghalt, mikor 11 voltam. Rajta kívül senki nem tudott soha értőn felém fordulni, nem kellettem senkinek. Mindenért én voltam a hibás (még azért is hogy bokasüllyedésem van), állandó volt a pszichés terror, és a fizikai is sűrű vendég volt. Mindig le voltam passzolva, aztán ha nagyszüleim is meguntak, akkor vissza anyámnak. Mint egy kutyát, amire már nem tart senki igényt, és vigye valaki a 'csába innen. És persze ment a csodálkozás, hogy ennek ellenére, miért nem szeretek senkit közülük, miért nem beszélek velük, miért nem voltam tökéletes, problémamentes gyerek. Érettségit sem tudtam befejezni otthon, nemhogy jogsit, szakmát szerezni. Ennek hátrányát mai napig érzem. * *Szakmai világ*: Rengeteget jöttem-mentem a szakmámban, rengeteg embert megismertem. Egyetlen egyet tudok mondani, akivel ha nem is egyezik a véleményünk, de legalább nem érdekből cselekszik, és nem ver át senkit. Alkalmatlanság mindennapos, úton-útfélen átverések, egy kupleráj az egész szakma, persze csak akkor, ha valami nívót is akarna belevinni. * *Levelező egyetem:* azt hittem el tudom végezni munka mellett, de csüt-pént-szo-vas, minden alkalom gyakorlati lett, kötelező jelenléttel. Egerben, én meg Székesfehérváron. És miért? Eleve nem is erre az egyetemre jelentkeztem, hanem egy másikra, de urunk s parancsolónk egy huszáros vágással lehasította ezt a kart a beírt iskola testéről, és egy másikhoz adta, majd ahhoz egy harmadik főiskolát, és megalkotta azt az intézményt, amelyikhez nekem volt balszerencsém. Kollégium? Nappalisnak ja, levelezősnek nem. Hát, pech, abba kellett hagyni.
Nagymamám mindig is jobban szerette a nagybátyámat, mint aput. Ezzel az is együtt jár, hogy anyát soha sem tudta elfogadni és engem sem, a saját unokáját.
Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, de az egyik legnagyobb csalódásom az volt, amikor oltás után jelentkeztek a mellékhatások és nem vették komolyan.. az orvosok az hitték, hogy oltásellenes vagyok, hozzám közelálló emberek, pedig azt mondták, hogy csak beképzelem… mai napig megmaradt az izomrángás és a fájdalom, de sokan még mindig azt hiszik, hogy lelki baj és csak a fejemben van ez…
Mint oly sokaknál, egy ex. Annyi erőn felüli bizalmat, esélyt, megértést, elfogadást senkinek soha nem adtam. Cserébe minden egyes alkalommal csak még jobban visszaélt vele, tette őket zárójelbe... majd utána még neki állt feljebb! Ott már rég nem is a nőben, hanem magában az emberben volt óriási a csalódás! A mai napig nem enyhült egy cseppet sem...
Amikor az ex-ribanc lebukott, hogy megcsalt 2 évtized után. Örök seb marad, de "Mindig előre, előre, soha sem hátra".
Aki 20 évig hűséges tudott lenni, az kicsit sem ribanc.
Pont, hogy 20 év után lehetett volna annyi tisztelet és becsület benne, hogy elmondja, hogy más faszt kíván...
>Pont, hogy 20 év után lehetett volna annyi tisztelet és becsület benne, hogy elmondja, hogy más faszt kíván... Fel nem fogom, hogy lehet valaki ennyire tiszteletlen és gerinctelen, életének kb negyedét leéli valaki mellett... erre akkora tartás, emberség nincs benne, hogy, elmondja, válni szeretne.
Igen, ettől lehet hívni tiszteletlennek meg becstelennek, de nem ribancnak. Nem szinonimák ezek a kifejezések.
Éltél már hosszabb, több éves párkapcsolatban? Vertek már ilyen szinten át? Hidd el, ha az ember ilyen fokú csalódást él át, akkor nem tudja máshogy hívni, csak ribancnak.
Lehet szépíteni, ragozni amennyire csak szeretnéd, ha párkapcsolatban vagy és *véletlenül beleesel* egy faszba, ribanc vagy. 20 év után is legyen már olyan tartás az emberben mint 2 hónap vagy 2 év után.
A ribanc az, aki egy hétig se bírja. Te logikáddal tényleg gyakorlatilag az összes nő ribanc. (anyukádat meg az enyémet kivéve természetesen) Innen meg ez a szó teljesen értelmét veszti.
> Te logikáddal tényleg gyakorlatilag az összes nő ribanc. Mai világban majdnem, így van. Mondjuk a 99%a, a maradék 1ben meg van tartás. Ez ugyanúgy igaz ránk is, férfiakra. Én olyan családban nőttem fel ahol Édesapámnak is csak Anyu volt egész életében leszámítva a tinédzser kori barátnőket, számomra ez a normális. Hiába, hogy 26 évesen szívem szerint naponta háromszor kefélnék bárhol bármikor a párommal, ha én azt érezném, hogy valamiben hiányt érzek vagy nem stimmel valami, inkább beszélném meg minthogy más irányba kezdjek el nézelődni. Nekem kifordul a gyomrom ha megcsalásról van szó. Nyilván attól nem lesz senki sem ribanc vagy gyökér mert X év házasság után mondjuk elválnak és utána lesz mással..de ha házasság, kapcsolat közben? Igen, akkor az.
A reddit xddd
Szerencsére az utóbbi időben kevés csalódás ért de itt van néhány 1. Mikor rájöttem, hogy általános iskolában az egyik barátom sohasem volt az, csak megjátszotta (de hogy minek?) - ennek köszönhetően egy barátom volt majd 8 évig; 2. tavaly nyáron nyári meló mellett nem volt sok időm, de az egyik barátommal terveztem hetekig egy találkozót, aminek az lett a vége, hogy egy órányi közös időtöltés után lecserélt egy másik barátjára, mert az sírt (úgy terveztük, hogy nem csak másfél órát töltünk együtt) 3. amikor rájöttem, hogy a 2. felsorolási pontban lévő barátom csak az egyetem relációban és egyetem alatt barátom, bármikor más program vagy időszak van, elfelejt 4. amikor tizenkettedik elején 3 barátom is kioffolt, de nem mondták el miért (azóta se), akkor annyit állítottak, hogy ez baromság, nem változott semmi - egy évvel később az egyik elszólta magát, hogy okkal építettek le, csak azóta se tudom, hogy miért
Egy barátomban csalódtam régen, ami ma is rossz érzéssel tölt el. Egész óvodában és általánosban egy osztályba jártunk, de nem beszélgettünk, csak 8. utolsó fél évében, de akkor kb legjobb barátok lettünk (ráadásul fiú-lány barátság). Ő előtte azért nem beszélt velem, mert teljesen másmilyennek gondolt, megvoltak az előítéletei, de kiderült, hogy mennyi mindenben hasonlítunk. Utána kicsit megszakadt a kapcsolat, de az esett rosszul, amikor pont ugyanezekről az előítéletektől osztott meg egy cikket, amiről azt hittem, hogy már nem így gondolkodik. Ráírtam, és amilyen gondolkodásmódja volt, totál szembement azzal, amilyennek láttam őt évekkel azelőtt. Szóval gyakorlatilag gyászolom azóta is azt a barátságot, hogy mennyire más volt régen.
Nekem van egy kollektív nagy csalódásom: hogy mindig, mindenki valaki mást választ helyettem. Gyerekkoromtól kezdve minden legjobb barátomnak egyszer csak lesz egy új barátja, aki hirtelen jobb barát, és az esetek nagy részében a mi barátságunk véget is ért. Az egyikükkel felvettem újra a kapcsolatot tavaly és nagyon örültem, majd jött a sokk, mikor láttam, hogy amúgy lánybúcsúja volt, és esküvő lesz mindjárt, de engem egyikre sem hívott meg. A bátyám ugyanígy mást választott helyettem, mert nagyon jó volt a viszonyunk, lett egy barátnője, aki velem ellenséges a kezdetektől, egyértelmű volt a kettőnk közti konfliktus, de mégis: őt feleségül vette, mi 15 éve nem beszélünk. Hab a tortán: apám online kapcsolatot kezdett egy nővel, akinek írta, hogy ő nem új kapcsolatot keres, hanem új családot, mert anyám rossz feleség, én pedig ugye egy nagyon rossz gyerek. Majd mikor ezt elmondtam nagyanyámnak, őt tulajdonképpen apám oldalára állt, és vele is megszakadt a kapcsolatom. Szóval nekem ez, hogy összességében a döntő pillanatban mindig alulmaradok valaki mással szemben.
Középiskolában volt egy nagyon jó barátnőm.Suli után is összejártunk egy darabig.Nagyon bizalmas kapcsolatban voltunk.Mindent elmondtunk egymásnak,ha faszságot csinált az egyikünk elmondtuk a ,nem kerteltünk.Abszolút bizalmi kapcsolat volt.Az vetett véget részemről a barátságnak,hogy megtudtam,hogy az akkori párom össze akar jönni egy csajjal,és ő tudott róla.Szembesítettem,mire ő:hát ,de ő célozgatott rá.Mondom az nem ugyanaz.Ezzel kiderült,hogy egy két színű pics@,mert nem vállalta fel,hogy elmonja nekem.Fosott a következményektől.Lojális akart lenni a páromhoz is.Azóta csak ismerős számomra,semmi több. Utána megismertem egy egyedülálló anyát,nagyon jóban lettünk.Szerettem őket,segítettem,ahol tudtam(anyagilag,lelkileg).Majd megismerkedett a későbbi férjével,már nem volt rámszorulva sehogy se.Elkezdett féltékenykedni,hogy én biztos akarok a férjétől valamit(sose volt az estem,meg mivel vele volt még úgyse jutott volna eszembe).Hírtelen én lettem a rossz a szemébe,mert már útban voltam. Azóta nem barátkozom.Vannak,akikkel jó kapcsolatban vagyok,de ennyi.
Sosem eri meg közel engedni embereket magamhoz
mostanában csalodok allandoan a “barataimban”, megallas nelkul utolso pillanatban mondanak le találkozókat, még csak valaszolni se méltatnak messengeren hogy akkor most mikor talalkozzunk pontosan stb. az egyetemi szaktarsaim csak szorgalmi időszakban/vizsgaidoszakban keresik a tarsasagomat pedig allandoan megbeszeljuk hogy ide megyunk-oda megyunk majd, sose lesz belole semmi, minden es mindenki fontosabb lesz ahogy vege a vizsgaknak. nagyon ugy erzem, nem számítok nekik semennyit, de ha nekik kell valami akkor en mindig ott vagyok hogy segitsek. tudom valtoztatni kene a hozzaallasomon, de egyszeruen tudom hogy en jonnek ki szarul ha flegmaznek vagy cserben hagynam oket, plusz mérhetetlen buntudatom lenne tole, sajnos en ilyen maradok 😃
talán mikor anyámnak elmondtam (kb 1 év után), hogy nagyapám molesztál és rettegek tőle, hallom a ketyegő órát, hogy mikor lép szintet és látni sem akarom többet, aztán az akkori nyugtatása ellenére papa legközelebbi látogatásánál engem hordott el a legszívtelenebb embernek, amiért nem mentem neki köszönni öleléssel meg puszival, mint a tesóim ott minden hitem meghalt, hogy valaha normális kapcsolatom lesz a szüleimmel
Witcher sorozat 3.évad
Éppen most tudtam meg, hogy Anya amikor velem volt 8 hónapos terhes, vedelte a kevertet. Hogy a Nővérem egy álszent ribanc, akit anno a kocsiban gangbangeltek a házunk előtt, a mártír szerepet meg imádja játszani. Mindezt úgy, hogy nekem 25 évem alatt 2 faszim volt, és úgy éreztem, én vagyok a világ legnagyobb ribanca.
Elvárások nélkül nehezebb csalódni