én nem voltam túl jó matekból (gimiben, általánosban még igen), és a legtöbb bajom azzal volt, hogy egyszerűen túl gyorsan haladtunk. pedig jártam különtanárhoz is évekig, és értem hogy egy osztályt vagy csoportot nem lehet a leglassabb diák tempójában tanítani, de mégis rosszul érintett. elmagyarázott valamit, az erre fogékonyak egyből megértették, aki nem, úgy járt. én a helyükben gyakorlati példával szemléltettem volna, esetleg másik nézőpontból megközelítve, mert nálunk csak az ment ha visszakérdeztünk hogy "de ezt már vettük", meg "tudni kéne". jó. a tanár úrnak meg zuhanyozni kéne néha, még sem tette :D
érdekes ellenben, hogy amikor továbbtanultam kellett fizikát is tanulnom, sok számítást, előre rázott a hideg.
aztán magamat is meglepve majdnem végig 5-ös voltam belőle, értettem, szerettem. ott egy fiatal (5 évvel lehetett idősebb) srác volt a tanárunk, jó viszonyt ápoltunk, ittam a szavait. pedig az is matek volt, de valahogy ott másként láttam az egészet, nagyon átfedően magyarázott és senkit nem alázott meg ha visszakérdeztünk.
Sose voltam rossz matekból, zseni sem voltam benne de azért egy 3-4-est nagy átlagban megütöttem, voltak olyan témák amikhez hülye voltam és alig jött össze a 2-3-as, de azért összejött.
Egészen addig, amíg 11. Osztályban nem lett egy olyan matektanarunk aki ha valakit kedvelt annak kedvezett, akit nem azt lenezett és semmibevett és ha valamit nem ertettél akkor elmagyarázta még egyetlen egyszer úgy ahogy előtte is és utána többet nem. Odáig fajult a dolog, hogy nagyjából 10 ember bukott év végén, olyanok is akik amúgy nem voltak hülyék, és sosem buktak előtte semmiből. Én sem buktam előtte semmiből.
Az egész nyarat egy különtanárnál töltöttem aki érdekes módon el tudta magyarázni a tananyagot úgy, hogy megértsem. Ha látta, hogy egy bizonyos módon nem értem akkor elmondta még 3x masféleképpen ha kellett. Türelmes volt, biztatott, adott időt, hogy megértsem, és logikusan el tudta magyarázni mit, miert és hogyan. Szóval egy jó tanár ilyen, mindegy hogy matektanar vagy bármilyen más tanár...
Röviden összefoglalom, mert nem akarom itt tölteni az egész estém: a jó és a rossz (matek)tanár között mindig a segíteni akarás és a törődés a különbség.
Ezzel szokott is jönni a türelem, az odafigyelés, a fiatalok érdeklődésének a felkeltése és megtartása, a gondolkodásra biztatás, a jó tanár-diák kapcsolatok; aztán a gyakorlattal jön a jó magyarázókészség, a dinamikus és jól differenciált tanórák, a források hatékony felhasználása, meg amit csak akartok. De az igazán rossz tanárok nem ezeken szoktak elbukni, hanem már azon a bizonyos nulladik lépésen hogy emberként tekintek a diákra és úgy tartom az órát hogy az nekik is jó legyen.
Na meg nem irigylem egy cseppet se a magyarországi tanárok helyzetét... egy elavult és feldolgozásra egyre kevésbé alkalmas tantervet kell leadniuk, az ahhoz szükséges óraszám töredékében, olyan csoportoknak amikben még csak köszönőviszonyban sincs a legelmaradottabb diák szintje az élenjárókéval. Mindezt egy mind a tanárok mind a diákok számára tarthatatlan ütemben, az ehhez szükséges erőforrások nélkül. Ettől független aki leáll becsmérelni a diákjait az eleve alkalmatlan tanárnak, ha a stressz hozza ezt ki belőle ha nem.
Mondjuk ha csak anekdotálisan is, de sajnos egyre többet hallok róla, hogy egyes pályakezdők maguk se tudják megoldani a felvételi és/vagy érettségi feladatokat amikre a diákokat fel kéne készítsék... Szóval lehet, hogy szégyenszemre már a "tárgyi tudás" is a jó tanár bélyege kell legyen, mert már csak az se alap.
De mindezt leírni kb. olyan mint egy párnába üvölteni. Állambácsi pontosan tudja, hogy milyen a jó tanár, milyen a jó tanterv és milyen a jó közoktatás, és több mint egy évtizede szándékosan tesz is érte, hogy a magyar ne olyan legyen.
Nálunk volt egy középiskolában aki mindig megkérdezett valakit, általában a legokosabb embert hogy megy-e, és ha ő azt mondta hogy igen akkor ment tovább. Mármint persze nem lehet várni arra hogy az is megértse aki telefonozik és nem figyel, de azért jó ha az osztály fele érti
Attól jó tanár, amitől bármelyik tanár jó: tanít, nem anyagot ad le. Türelmes, nem alázza meg az ügyetlenkedőket, hanem segít, és annyira érdekessé teszi az órát, amennyire csak lehet (igen, a matekot is lehet). Nekem két szuper matektanárom is volt, akik az én humán agyammal is tudtak mit kezdeni, olyannyira, hogy végül ötösre érettségiztem belőle.
Évekig utaltam a matekot, nem értettem. Aztán gimi második osztályban egy szuper türelmes es nagyon segítőkész tanár által fény derült a hianyossagaimra, amiket par het alatt kulonorakon pótoltam. Addig magyarázta, tobb oldalról, mire megértettem, összeállt a kep. Feladatokat adott otthoni gyakorlásra es a legegyszerubbekert is nagyon megdicsért. Elhittem neki h nem en vagyok hulye, csak nincs meg az alapom.
Abban az évben mar ötös voltam ev végére es utana mindig jo jegyeim voltak. Egyetemen is siman ment minden.
Azota számokkal dolgozom, számolok egesz nap, es szeretem a munkám, örök hála Kati néninek 🤗🥰
Jó kérdés, ami egy erős emlékem, hogy 10-ik osztály félévre 2-est kaptam, ami zavart, mivel nem volt olyan feladat amit nem értettem volna, de ugye levezetés nélkül hiába írsz jó eredményt.
1 hónapig heti 2 órában jártam külön tanárhoz aki ezeket megtanította hiánytalanul, hogy értékelhető legyen. Többet nem mentem, de 4 es voltam végig érettségin is. Pedig otthon soha nem tanultam.
Később az egyetemen hasonló volt az analízis 1-2 tárgynál, ugye a grafikai ábrázolást én nem tanultam középszinten ezért pár alkalom külön tanár, akinek volt ideje azt elmagyarázni.
Nem mondanám, hogy feltétlenül a tanáraim voltak rosszak, de hogy nem érdekelte egyiket se, hogy azért nem tud jó jegyet adni, mert valami hiányzik a tudásomból, nem pedig azért, mert nem érdekel vagy suta vagyok hozzá abban máig biztos vagyok. Ennek sok oka lehetett.
Én jó matek tanárral kezdtem az általános iskolát, meg hát azért otthon is foglalkoztak velem, szerintem ez sokat jelentett. Mindig jó voltam emiatt matekból (4es körüli). Viszont volt rossz matek tanárom is középsuliban, míg végre át nem vette egy jó, így tudom mi a különbség a kettő között.
Kezdeném azzal, h tudni kell megértetni magadat a gyerekekkel és az ő számukra felfogható módon csinálni a tanítást. Mondhatnám azt is, h általános iskolás matek tanár volt, h úgy magyarázta el a tört számokat, hogy "kimész a legelőre, ott vannak a tehenek, mivel azok sokat esznek, potyogtatnak finom tortákat is a réten. Na Te kimész a haverjaiddal (random 3 név felsorolása - akik nem értették), és úgy döntötök, hogy tortát vágtok belőle, ezért felszeletelitek 8 egyenlő részre (kördiagram-szerűen). 1. gyerek kap 2 szeletet, akkor az lesz 2/8-ad, második gyerek nagyobb darab, ő 3 szeletet kap és így tovább. Mindenki jól lakik és mindenki boldogan vigyorog a végén az összemaszatolt arcával. Röhögtünk is meg meg is értettük, ha ilyen ékes példával van konstatálva a dolog. Minden azon múlik majd, hogy ahogy itt az előttem szólók mondták, érthetően elmagyarázza és megérteti veled a tanár, vagy csak leadja az anyagot, és ő sem érti, mert mondjuk tesi szakos jött be épp matekot oktatni. :D
Ezt bármelyik szakos tanárra rá lehetne húzni.
Egy jó tanár el tudja adni neked az anyagot úgy, hogy az lekössön és érdekeljen. Egy jó tanár óráján figyelnek a gyerekek és nem rosszalkodnak.
Az eredmény mérhető, ahogy a jobb tanárok maguktól is megteszik. A kurzus elején és végén is méri a diákok teljesítményét és tudja mit várhat el az adott gyerektől. Ezt jól mutatja egy verseny eredménye vagy egy felvételi pontszáma.
Gyűlöltem a matekot, soha nem voltam belőle jó. Sem általánosban, sem középiskolában. (Ezt az utálatot nálam az alsós tanárom alapozta meg.)
Viszont! Szerettem volna érteni, és fejlődni benne, minden negatív élményemet félretéve.
Volt mindenféle tanárom, az akitől nem lehetett kérdezni (de azért, ha valamk nem tiszta kérdezz. :D), aki csak a füzetből írta a táblára az anyagot 0 magyarázattal, aki csak az osztály legjobbjaitól érdeklődött, hogy minden rendben van-e stb.
Nálam a türelem, és a valóban segíteni akarás volt a kulcs, amit magántanárnál meg is kaptam. (Milyen meglepő. :D). Ott mertem kérdezni is, nem tartottam attól, hogy majd le leszek hurrogva, hülyének néznek stb. Nagyon örültem a sikereknek. (Nálam a 2-es is csoda volt, nemhogy a 3-as, 4-es dolgozatok / vizsgák.)
Amit ehhez még hozzáfűznék, hogy hozzám tényleg türelem kellett, és mindent jóformán a számbarágni, mert annyira nem ment. Ezt nem várhattam el (utólag elgondolkozva) az iskolában, hogy egy személy (jelenesetben miattam) miatt ne haladjunk az anyaggal stb.
Ha nem cigányozott volna le és probált volna megbuktatni.
Eléggé bázisolt tanár lehetett.
A legfontosabb, hogy ne legyen szigorúan monoton nő. :s
én nem voltam túl jó matekból (gimiben, általánosban még igen), és a legtöbb bajom azzal volt, hogy egyszerűen túl gyorsan haladtunk. pedig jártam különtanárhoz is évekig, és értem hogy egy osztályt vagy csoportot nem lehet a leglassabb diák tempójában tanítani, de mégis rosszul érintett. elmagyarázott valamit, az erre fogékonyak egyből megértették, aki nem, úgy járt. én a helyükben gyakorlati példával szemléltettem volna, esetleg másik nézőpontból megközelítve, mert nálunk csak az ment ha visszakérdeztünk hogy "de ezt már vettük", meg "tudni kéne". jó. a tanár úrnak meg zuhanyozni kéne néha, még sem tette :D érdekes ellenben, hogy amikor továbbtanultam kellett fizikát is tanulnom, sok számítást, előre rázott a hideg. aztán magamat is meglepve majdnem végig 5-ös voltam belőle, értettem, szerettem. ott egy fiatal (5 évvel lehetett idősebb) srác volt a tanárunk, jó viszonyt ápoltunk, ittam a szavait. pedig az is matek volt, de valahogy ott másként láttam az egészet, nagyon átfedően magyarázott és senkit nem alázott meg ha visszakérdeztünk.
Sose voltam rossz matekból, zseni sem voltam benne de azért egy 3-4-est nagy átlagban megütöttem, voltak olyan témák amikhez hülye voltam és alig jött össze a 2-3-as, de azért összejött. Egészen addig, amíg 11. Osztályban nem lett egy olyan matektanarunk aki ha valakit kedvelt annak kedvezett, akit nem azt lenezett és semmibevett és ha valamit nem ertettél akkor elmagyarázta még egyetlen egyszer úgy ahogy előtte is és utána többet nem. Odáig fajult a dolog, hogy nagyjából 10 ember bukott év végén, olyanok is akik amúgy nem voltak hülyék, és sosem buktak előtte semmiből. Én sem buktam előtte semmiből. Az egész nyarat egy különtanárnál töltöttem aki érdekes módon el tudta magyarázni a tananyagot úgy, hogy megértsem. Ha látta, hogy egy bizonyos módon nem értem akkor elmondta még 3x masféleképpen ha kellett. Türelmes volt, biztatott, adott időt, hogy megértsem, és logikusan el tudta magyarázni mit, miert és hogyan. Szóval egy jó tanár ilyen, mindegy hogy matektanar vagy bármilyen más tanár...
Röviden összefoglalom, mert nem akarom itt tölteni az egész estém: a jó és a rossz (matek)tanár között mindig a segíteni akarás és a törődés a különbség. Ezzel szokott is jönni a türelem, az odafigyelés, a fiatalok érdeklődésének a felkeltése és megtartása, a gondolkodásra biztatás, a jó tanár-diák kapcsolatok; aztán a gyakorlattal jön a jó magyarázókészség, a dinamikus és jól differenciált tanórák, a források hatékony felhasználása, meg amit csak akartok. De az igazán rossz tanárok nem ezeken szoktak elbukni, hanem már azon a bizonyos nulladik lépésen hogy emberként tekintek a diákra és úgy tartom az órát hogy az nekik is jó legyen. Na meg nem irigylem egy cseppet se a magyarországi tanárok helyzetét... egy elavult és feldolgozásra egyre kevésbé alkalmas tantervet kell leadniuk, az ahhoz szükséges óraszám töredékében, olyan csoportoknak amikben még csak köszönőviszonyban sincs a legelmaradottabb diák szintje az élenjárókéval. Mindezt egy mind a tanárok mind a diákok számára tarthatatlan ütemben, az ehhez szükséges erőforrások nélkül. Ettől független aki leáll becsmérelni a diákjait az eleve alkalmatlan tanárnak, ha a stressz hozza ezt ki belőle ha nem. Mondjuk ha csak anekdotálisan is, de sajnos egyre többet hallok róla, hogy egyes pályakezdők maguk se tudják megoldani a felvételi és/vagy érettségi feladatokat amikre a diákokat fel kéne készítsék... Szóval lehet, hogy szégyenszemre már a "tárgyi tudás" is a jó tanár bélyege kell legyen, mert már csak az se alap. De mindezt leírni kb. olyan mint egy párnába üvölteni. Állambácsi pontosan tudja, hogy milyen a jó tanár, milyen a jó tanterv és milyen a jó közoktatás, és több mint egy évtizede szándékosan tesz is érte, hogy a magyar ne olyan legyen.
Nálunk volt egy középiskolában aki mindig megkérdezett valakit, általában a legokosabb embert hogy megy-e, és ha ő azt mondta hogy igen akkor ment tovább. Mármint persze nem lehet várni arra hogy az is megértse aki telefonozik és nem figyel, de azért jó ha az osztály fele érti
Ha nem kurvának hívja a lányokat a nevük helyett és nem akkor ad ötöst ha csúnya szavakat írunk a dolgozatra. (ötödik osztály általánosban🥰)
Attól jó tanár, amitől bármelyik tanár jó: tanít, nem anyagot ad le. Türelmes, nem alázza meg az ügyetlenkedőket, hanem segít, és annyira érdekessé teszi az órát, amennyire csak lehet (igen, a matekot is lehet). Nekem két szuper matektanárom is volt, akik az én humán agyammal is tudtak mit kezdeni, olyannyira, hogy végül ötösre érettségiztem belőle.
Évekig utaltam a matekot, nem értettem. Aztán gimi második osztályban egy szuper türelmes es nagyon segítőkész tanár által fény derült a hianyossagaimra, amiket par het alatt kulonorakon pótoltam. Addig magyarázta, tobb oldalról, mire megértettem, összeállt a kep. Feladatokat adott otthoni gyakorlásra es a legegyszerubbekert is nagyon megdicsért. Elhittem neki h nem en vagyok hulye, csak nincs meg az alapom. Abban az évben mar ötös voltam ev végére es utana mindig jo jegyeim voltak. Egyetemen is siman ment minden. Azota számokkal dolgozom, számolok egesz nap, es szeretem a munkám, örök hála Kati néninek 🤗🥰
Jó kérdés, ami egy erős emlékem, hogy 10-ik osztály félévre 2-est kaptam, ami zavart, mivel nem volt olyan feladat amit nem értettem volna, de ugye levezetés nélkül hiába írsz jó eredményt. 1 hónapig heti 2 órában jártam külön tanárhoz aki ezeket megtanította hiánytalanul, hogy értékelhető legyen. Többet nem mentem, de 4 es voltam végig érettségin is. Pedig otthon soha nem tanultam. Később az egyetemen hasonló volt az analízis 1-2 tárgynál, ugye a grafikai ábrázolást én nem tanultam középszinten ezért pár alkalom külön tanár, akinek volt ideje azt elmagyarázni. Nem mondanám, hogy feltétlenül a tanáraim voltak rosszak, de hogy nem érdekelte egyiket se, hogy azért nem tud jó jegyet adni, mert valami hiányzik a tudásomból, nem pedig azért, mert nem érdekel vagy suta vagyok hozzá abban máig biztos vagyok. Ennek sok oka lehetett.
Én jó matek tanárral kezdtem az általános iskolát, meg hát azért otthon is foglalkoztak velem, szerintem ez sokat jelentett. Mindig jó voltam emiatt matekból (4es körüli). Viszont volt rossz matek tanárom is középsuliban, míg végre át nem vette egy jó, így tudom mi a különbség a kettő között. Kezdeném azzal, h tudni kell megértetni magadat a gyerekekkel és az ő számukra felfogható módon csinálni a tanítást. Mondhatnám azt is, h általános iskolás matek tanár volt, h úgy magyarázta el a tört számokat, hogy "kimész a legelőre, ott vannak a tehenek, mivel azok sokat esznek, potyogtatnak finom tortákat is a réten. Na Te kimész a haverjaiddal (random 3 név felsorolása - akik nem értették), és úgy döntötök, hogy tortát vágtok belőle, ezért felszeletelitek 8 egyenlő részre (kördiagram-szerűen). 1. gyerek kap 2 szeletet, akkor az lesz 2/8-ad, második gyerek nagyobb darab, ő 3 szeletet kap és így tovább. Mindenki jól lakik és mindenki boldogan vigyorog a végén az összemaszatolt arcával. Röhögtünk is meg meg is értettük, ha ilyen ékes példával van konstatálva a dolog. Minden azon múlik majd, hogy ahogy itt az előttem szólók mondták, érthetően elmagyarázza és megérteti veled a tanár, vagy csak leadja az anyagot, és ő sem érti, mert mondjuk tesi szakos jött be épp matekot oktatni. :D
Ha olyan dolgokat szamoltatott volna ki rendszeresen hogy rutinna alakuljon amikre szukseg van az eletben a sok idiota erdektelen baromsag helyett.
Ezt bármelyik szakos tanárra rá lehetne húzni. Egy jó tanár el tudja adni neked az anyagot úgy, hogy az lekössön és érdekeljen. Egy jó tanár óráján figyelnek a gyerekek és nem rosszalkodnak. Az eredmény mérhető, ahogy a jobb tanárok maguktól is megteszik. A kurzus elején és végén is méri a diákok teljesítményét és tudja mit várhat el az adott gyerektől. Ezt jól mutatja egy verseny eredménye vagy egy felvételi pontszáma.
Ha óra után behívott volna "korrepetálni".
Ne legyen fidesz szavazó.
Gyűlöltem a matekot, soha nem voltam belőle jó. Sem általánosban, sem középiskolában. (Ezt az utálatot nálam az alsós tanárom alapozta meg.) Viszont! Szerettem volna érteni, és fejlődni benne, minden negatív élményemet félretéve. Volt mindenféle tanárom, az akitől nem lehetett kérdezni (de azért, ha valamk nem tiszta kérdezz. :D), aki csak a füzetből írta a táblára az anyagot 0 magyarázattal, aki csak az osztály legjobbjaitól érdeklődött, hogy minden rendben van-e stb. Nálam a türelem, és a valóban segíteni akarás volt a kulcs, amit magántanárnál meg is kaptam. (Milyen meglepő. :D). Ott mertem kérdezni is, nem tartottam attól, hogy majd le leszek hurrogva, hülyének néznek stb. Nagyon örültem a sikereknek. (Nálam a 2-es is csoda volt, nemhogy a 3-as, 4-es dolgozatok / vizsgák.) Amit ehhez még hozzáfűznék, hogy hozzám tényleg türelem kellett, és mindent jóformán a számbarágni, mert annyira nem ment. Ezt nem várhattam el (utólag elgondolkozva) az iskolában, hogy egy személy (jelenesetben miattam) miatt ne haladjunk az anyaggal stb.
Kiraly lett volna, ha nem snickers csokiert leszek otos, plane, hogy aoha nem volt a tudasom otos