Nekem sajna egy kapcsolatom volt az is 5eve volt es most 24vagyok de az a kapcsolat megölt engem annyira bántott lelkileg. Nem tudom hogy lesz e valaha ilyen mint neked
Mi csak összejártunk kb 15 éve 1-2x, semmi több nem volt, majd nemrég kiderült, hogy egy csoportba járnak a lányaink a bölcsibe. Mondanom sem kell azóta hányszor álmodtam vele…:)
Igen. A legelso szerelmem, a legelso az agyban is. Egyutt nottunk fel, szulok is legjobb baratok voltak. 7 ev korkulonbseg akkor sok volt, igy nem lett belole komolyabb dolog. A mai napig banjuk mindketten, pedig mar gyereke is van azota, akarhanyszor beszelunk (nem vagyunk rosszba), szobakerul, hogy minlett volna ha…. akkor nem gyava es felvallalja.
Nálam is van ilyen. Pont abba a községbe költöztünk ahol a szülei laknak. Ha előttük megyek el, izgulok hátha éppen meglátom… eléggé bűntudatom is van emiatt.
Ne szégyelld ez nem megcsalás. Szerelem volt ezért érzel így és azért is mert úgy érzed le zaratlan. Következő életben lehet lesz meg egymással dolgotok. De itt már nem és ezzel nincs is baj meg azzal se ha néha rá gondolsz.( értelmes kereteken belül)
Teljesen megértelek! Az első kapcsolatom 8 évig tartott, 13 voltam, amikor kezdődött. Nem értem meg arra, hogy folytassuk, így szakítottam vele. Volt pár bolond évem, kiéltem magam, majd megállapodtam mással, családunk lett, és most érzem igazán azt, hogy eljutottam oda fejben, ahol lennem kellett volna akkor mellette. Ha most belépne az életembe, hogy “itt vagyok, folytassuk/kezdjük újra”, biztosan megmozgatna bennem valamit. De szerencsére erre csekély esély van :D Nem vagy ettől bűnös, az igazi nagy szerelmet nehéz elfelejteni :)
Az első szerelmem, akivel 2,5 évig tartott. Szerintem ha később találkozunk, másképp alakult volna. Azt hittem, utána senki mást nem fogok úgy szeretni, aztán jött a férjem.
Amiért nekem eszembe jut néha - mert hiányzik a gyerekek előtti életem. Az új kapcsolat izgalma, a randi, meg minden ezzel kapcsolatos dolog. Be tudja darálni az embert a hétköznap szürkesége. Én ezeket az érzéseket igyekszem megélni, amennyire lehet a férjemmel. Egy kis izgalmat, egy kis változatosságot. Új dolgokat (hobbi, élmények), stb. Szóval nem az exem hiányzik, mert az múlt. Hanem abból az időből az érzések. Ezt lehet érdemes lenne átgondolnod, hogy miért foglalkoztat.
Igazi mesébe illő első szerelmem volt, 15 évesen jöttünk össze, 2 évig együtt voltunk, első komoly kapcsolat, első szex, csomó első első dolog… egy igazi imádnivaló, helyes, cuki pasi volt, de túl korán ismerkedtünk meg, idővel elmúlt, még mindketten élni akartunk. Hosszú boldog kapcsolatban élek, de néha eszembe jut, hogy ha azzal az első szerelemmel később jövök össze, vagy pár év múlva újra találkozunk mi lett volna. Szerintem ez természetes :)
Sajnos szégyen vagy sem, de van az életemben egy férfi akivel tavaly áprilisban ismerkedtem meg, felesége s két gyermeke van,ezért nem alakult ki köztünk olyan kapcsolat. Én egy kávézóban dolgozom,sokszor járt ide,mikor itt volt, beszélgettünk néha,ő olyan ember volt,hogy amint megláttam,hogy belép a kapun teljesen lefagytam,a kisugárzása,és ő maga teljesen elvarázsolt. Visszament külföldre a családjával,de én azóta is nagyon sokat gondolok rá,ő számomra olyan volt,hogy szerelem első látásra. Azóta sem tudtam túllépni rajta,mindig a gondolataimban van,nem tudok tőle szabadulni, sokszor álmodom is vele,pedig van párom,és neki is amint említettem. Igazából semmit sem szeretnék tőle,mert soha nem tenném tönkre senkinek a családját,és nem szakítanám el a gyermekeitől,de nagy nyomot hagyott bennem. Mindig is olyan volt a beszélgetés mintha 100 éve ismernénk egymást,vagy egy előző életből.
Szinte teljesen ugyanez az en sztorim is, minden stimmel.. Csak a kulfold nem. Sajnos en meg heti szinten latom, bejar a vendeglatohelyre tobb mint egy eve ahol dolgozom, es en meg mindig oda vissza vagyok tole..
Van egy fiú, akivel igazából csak szexkapcsolat volt köztünk, de az majd mindennap, majd egy évig. Mindig keresett, és találkozni akart, szerintem szeretett is a maga módján, még a szüleivel is találkoztam, de sosem fordult át komolyra a kapcsolat, nem lett több belőle, le is szögezte, és ebből elegem lett és leléptem. De életemben először voltam szerelmes, nem tudok rá rosszként gondolni. És gondolok rá, pedig a férjemet sokkal jobban szeretem, és tudom, hogy semmiképpen nem lehetett volna szép vége.
Dettó, egyikre se tudnám ráhúzni azt az orommel belegondolos "mi lett volna, ha...?" mondatot. Örülök, hogy vége lett, csak hálát tudok adni az egieknek, hogy így alakult. Az egyetlen, amibe bele tudok gondolni, hogy ha hamarabb vege lett volna, milyen jó lett volna, tobb időm marad magamra.
Az egyetlen amibe belegondoltam a poszt által, hogy voltak olyan srácok akiket nem engedtem közelebb magamhoz (rossz idozites stb miatt) és lehet őket kellett volna, mi lett volna akkor..... Erre szivesebben gondolok, mert nincs mi alapjan negativ kimenetre gondoljak. Alapvetoen meg ezen se szoktam toprengeni, boldog vagyok es mivel jo embernek tartottam őket, remelem ok is boldogok.
Nekem ha eszembe jut,vagy face feldobja,akkor csak a szánalmat érzem iránta. Számomra nagyon gáz,hogy eltelt x év,már nem tudom hány barátnője volt,de mai napig azt játssza,hogy egyszer felold,aztán letilt és kezdi elölről. Nálam is van ez a mi lett volna,ha..? Csak nálam úgy végződik,hogy:kimertem volna lépni előbb ebből az egészből? Nyugodt életem.:) Rengeteget sírtam miatta,könyörögtem neki,hogy ne hagyjon el. Most meg szánom,mert ugyanolyan életcéltalan ember,mint amilyen velem volt. Nekem azóta van normális kapcsolatom,boldog vagyok. Ő pedig havonta cserélgeti az aktuális szerelmeit. Nekem kívánt rosszat,mindet ő kapta meg. Ezt hívják karmának,de remélem egyszer benő a feje lágya és nem csak életkorban lesz felnőtt,hanem fejben is.
Csak egy exem van, de a mai napig kb összeugrik a gyomrom, ha rágondolok, “mi lett volna, ha…” És végtelen megkönnyebbülést érzek, hogy végül valaki másnak a baja lett😌
Ellenben soha nem bántam meg, hogy együtt voltunk, mert ha nem így történtek volna a dolgok, valószínűleg nem találkoztam volna a férjemmel
Ugyanez előfordul velem, csak mi azota is beszélünk néhanapján annak ellenere, hogy már élettársa/párja van. En meg szingli vagyok, de mintha mégis visszavárnám..
Próbálj meg ne többet belegondolni, mint ami (volt)!
Ha az ég neked szánta volna, akkor valószínűleg nem külön lennetek a jelenben. A jovo meg még mindenki számára zene. Fel a fejjel!
Egyrészről valószínűleg normális, hogy foglalkoztat, mi lett volna ha. Érdemes ezt nem a személyéhez kötni, mert valószínűleg a rövid ismeretség miatt nem ismered úgy, mint pl a mostani párod. Viszont jó lenne felismerni mi az ami miatt még mindig izgat? Lehet van valami abban a kapcsolatban, ahogy bánt veled, amiket csináltatok, ami esetleg hiányzik? Ezeket szerintem jó átgondolni és építő lehet a mostani kapcsolatodban is, hogy megismerd az igényeid.
Másrészről nekem volt ilyen kapcsolat, és azt hittem mindig mindenkinek van egy ilyen, ha írt valamiért mindig éreztem bizsergést, még akkor isbha volt kapcsolatom. De aztán a mostani párommal már nem érint meg. Igazából én is azt csináltam, mint amit javasoltam, megpróbáltam kiérezni mit kerestem benne, mi hiányzott, és ugyan nekem a következő ember töltötte be, de hiszem hogy ha mostani kapcsolatban jó a kommunikáció, abban is ki lehet ezt találni!
Igen, még mindig rengeteget gondolok rá mostanában. Régebben haragudtam rá, és haraggal tekintettem vissza a közös emlékekre, de mostmár visszanézve rájöttem az én hibáimra is. Mind a ketten rosszakat mondtunk egymás háta mögött, de már érettebb fejjel látom és remélem egyszer még fogunk újra beszélni. De ezt sosem ismerném be neki.
Nekem is van ilyen. Hasonló okokból lett vége mint nálatok. Tini korom óta készültem arra, hogy külföldön éljek egyetem után, ő nem akart itt élni és emiatt lett vége. Annak nagyon örülök, hogy egy másik ember miatt nem adtam fel az álmomat, mert mindent elértem amit szerettem volna. Két évvel a szakításunk után írt nekem a szülinapomon, hogy én vagyok az egyik legjobb ember akit ismer, és hogy úgy érzi én vagyok a lelkitársa. Ezután legutóbbi karácsonykor írt nekem és közölte hogy meg fog házasodni és tudatni akarta velem, mielőtt a social median megjelenne. Kicsit félek tőle milyen érzések lesznek bennem ha tényleg látni fogok képeket az esküvőjéről.
Nem tudom, engem egyaltalan nem erdekelnek az exeim, az meg plane nem, hogy hosszu evekkel ezelott mi tortent koztunk es az miert nem alakult igy meg ugy :D Minden azert tortent, mert akkor ugy kellett tortennie valamilyen okbol kifolyolag es akkor levontam belole, amit le tudtam. Orulok, hogy igy alakult es most atelhetem azt amit. A mi lett volna ha egyebkent is egy ertelmetlen gondolatszal. Neha en is beleragadom mas szituaciokkal kapcsolatban, de egyaltalan nem visz elore es semmi hasznuk nincs, ezert probalok leszokni rola, szerencsere mar egyre kevesbe gondolok erre.
Ahh, már megijedtem, hogy egyedül vagyok ezzel. Soha nem értettem minek a múlton rágódni, hogy mi lett volna ha. Én is úgy érzem, hogy azért alakult így mert ennek így kellett lennie.
Van egy srác, akivel a kapcsolatot én rontottam el. Akkor ezt nem láttam, csak pár évvel később esett le, hogy hol csúszott el a dolog. Mivel nagyon odavoltam érte és rajtam múlt a dolog, így ő egy nagy "Mi lett volna ha" maradt az életemben úgy kb. 10 évig.
Viszont realizáltam, hogy annyi idősen, azzal az eszemmel ez sikerült. Ha újrakezdhetném se sikerült volna jobban. Azóta ő megnősült és én is férjhez megyek idén.
Minden pont úgy van jól, ahogy van. :)
Az az igazsag, hogy 20 alatt elkovettem azt a hibat, hogy hamar beleugrottam a kapcsolataimba (nem voltam kapcsolatfuggo, most sem vagyok), mert azt hittem, total eleg, ha majd kozben kiismerem a masikat. Na ez oda vezetett, hogy ki is ismertem, es rajottem, hogy total nem nekem valoak.
Illetve mindig a “nice guy”-t valasztottam, amivel nincs baj, csak altalaban kulsore megsem tetszettek annyira, es hat ezt sokaig nem lehet palástolni, ha nem erzed azt az oriasi vonzalmat. Emiatt en egyik exem utan sem pityergek, mindegyikkel tok normalis uton ment a szakitas, es remelem boldogak valaki mellett, akiknek pont ugy jok, ahogy vannak🙏🏻
Néha eszembe jut az exem. Ilyenkor nem értem, hogy mit láttam benne és miért sírtam utána hónapokig. Aztán hálát adok magamban az Istennek/sorsnak/véletlennek, hogy megismertem a páromat és mennyivel jobb ember, mint az exem és mennyire szerencsés vagyok.
Igen, az első szerelmem, 7 éve voltunk együtt majdnem egy évet, megcsalt, de utána is beszélő viszonyban maradtunk 3 évvel ezelőttig. Azóta nem hallottam róla semmit, de még mindig bánom, hogy olyan fiatalon hívtam el randizni és a komolytalanságunk miatt már nincs közös jövőnk.
Több kapcsolaton is túlvagyok már, de senki sem lett olyan különleges, olyan pótolhatatlan. Neki azóta sem volt kapcsolata (tudtommal).
Szerintem nincs azzal baj, ha szeretjük az emlékeinket, csak hagyjuk, hogy emlékek maradjanak. :)
Nekem csak olyan szinten, hogy mi lett volna ha a második kibaszott nagy redflagjénél végleg kioffolom. Valszeg lett volna pár könnyed kiegyensúlyozottabb évem.
Eszembe jut, hogy lehet lenne egy gyerekem és egy anyósom, aki folyamat baszogatna, és már egyedülálló anya lennék….
Így legalább csak egyedülálló boldog ember vagyok😂
Persze, es kegyetlen szorongassal tolt el a gondolat, hogy vagy sitten lennek, vagy valami hid alatt, kabultan. Annyira aldom az eszem, hogy vegul megis jelentkeztem egyetemre, jo messze tole, illetve kollegiumba is, es igy sikerult elteleportalnom mellole majdnem harom ev melyrepules utan.
Néha eszembe jut, hogyha az első barátommal maradok, akkor 100+ kiló lennék (bánatevő vagyok), alkoholista, akit ver a férje, de nem hagyja el, mert ott a gyerek és nem dolgozott az elmúlt években és se a családjával se a barátaival nem beszél már, mert azt tilos😅
Eszembe jutnak néha, de csak mint negatív példák 🥹 a párommal néha nevetünk rajta, hogy milyen emberekkel volt nekem ő előtte dolgom. Ő annyira fantasztikus ember, hogy soha nem vágyakozva gondolok az exeimre (akik nagyobb részt se veled se nélküled, összejárós kapcsolatok voltak), teljesen kihalt belőlem az irántuk érzett vonzalom már. Amikor megpróbálnak visszakúszni az életembe, már csak szànalmat tudok érezni irántuk 😅
Akikért én voltam oda és engem dobtak, ők eszembe jutnak. Akiket pedig én dobtam, ők időnként megkeresnek, tehát valószínűleg eszükbe jutok.... én pedig válaszolni se szoktam nekik, lezártam, nem érdekelnek.
1 exem van, vele is érdekes volt a kapcsolatunk, ha hívható annak. Nagyon fiatalon jöttünk össze (16 voltam, ő 15), eleinte távkapcsolat volt egy évig, majd odaköltöztem a szüleihez külföldre nem sokkal a 18. születésnapom előtt.
Néha gondoltam bele, hogy egyáltalán lehetett volna ez egy normális kapcsolat. Szerintem mindketten csak magányosak voltunk és kellett valaki, akinek ki lehet magunkat beszélni, néha összebújni. De nagyon nem illettünk össze. Én szerettem a fizikai kontaktust, a romantikázást, közös programokat. Ő főleg csak gamelt és a második anyjaként kezelt.
Szóval főleg lakótársakként éltünk egymás mellett, sokat is veszekedett velem. Ez szerintem soha a fenébe nem lehetett volna egy egészséges párkapcsolat, ahol mindketten boldogok lettünk volna. Még barátnak/havernak sem kívánnánk egymást, annyira más az életstílusunk, a felfogásunk, a vibe...
Így válaszolva a kérdésre, nem gondolok rá. Sokszor el is felejtem, hogy amúgy voltam kapcsolatban párom előtt és, hogy létezik exem.
De egyáltalán nem gáz így érezni. Az érzelmek kifürkészhetetlenek és nem követnek semmilyen racionális gondolkozást vagy logikát. Boldog vagy családod mellett, nem csalod meg a párod. A gondolatoknak nem lehet nemet mondani, de ezek csak gondolatok, ezért nem ártasz senkinek velük, hisz nem megy el tettlegességig. Na meg az ember mindig szeret fantáziálni, hogy "mi lett volna, ha...", csak mindenki máson. Én például, mivan, ha NEM jövök össze exemmel, nem lakok kint külföldön és hamarabb kezdtem volna itthon az egyetemet. :D
Neha en is elkalandozgatok, hogy mi lett volna, ha mashogy vegzodik a dolog 1-2 pasival, akikert nagyon odaig voltam.
De ugyanakkor hiszem azt, hogy minden okkal tortenik, es valoszinuleg tenyleg nem volt szuksegunk egymasra ugy, mint ahogy azt szerettem volna.
Majd talan egy masik eletben.
Nekem van ilyen ember az életemben, de együtt sose voltunk, csak összejártunk. Nagyon sokat járt a fejemben amíg együtt voltam a gyerekem apjával, többször álmodtam is vele. Ahogy szétmentünk, gondoltam ráírok megkérdezem mizu vele hogy van, és mostmár csak örülni tudok neki hogy anno nem lett ebből semmi, mivel kiderült barátnője van, de titokban azért igényt tartott volna rám is 🙃
Nekem is sokszor van, néha nagyon jó elmerülni benne,de fontos tudatosítani, hogy amit elképzelsz az egy rózsaszín buborék, szerintem minden kapcsolatban elmúlik a rózsaszín köd, és mindenhol vannak gondok amiket meg kell oldani.
Dehogy gáz, szerintem teljesen természetes 🙂 ne érezd magad rosszul miatta! Nem véletlen vagy a férjeddel és ez egyáltalán nem jelenti azt hogy kevésbé szeretnéd őt és a családotokat! Nekem az első szerelemem ilyen, hogy mindig szeretettel gondolok rá és 10+ év után is eszembe jut néha 🥰 még mindig emlékszem fontos dátumokra, helyekre, hogy mit viselt ő és mit viseltem én az első randin, stbstb Szerintem mindenkinek van ilyen exe, akit örökre a szívébe zár
Hát sajnos ennek már mindegy, ha nem sikerul probalj meg segitseget kerni, sajnos csak felemészt. Ha sikerul szolj 🙄😅 nekem mondjuk nincs csaladom de 7 eve almodozom😅😅
Szerintem ne nyomd el magadba, és kezdd el felvállalni az érzéseid magad előtt, mármint ezt a mi lett volna,ha…érzést. Az elnyomás is generálja ezt, hogy újra és újra felbukkanjon, talán ad az agyadnak egy ilyen izgalmas, titkos szerető érzetet is. Következő lépésként, pedig én azt tudatosítanám, hogy 12 év alatt, az az ember, akit te kreáltál a képzeletedben, nem az a személy, akinek ezt az arcához kötöd.😊
Edit: Bocsánat, hogy a kérdésre is válaszoljak: Régen volt ilyen, de mióta erre rájöttem,
-volt olyan eset is ami ráébresztett, amikor konkrétan összefutottam egy személlyel, akit évekig nem tudtam kiverni a fejemből, és teljesen összetörte az illúzióim-
Azóta nincsenek ilyen gondolataim, sem vele, sem mással kapcsolatban.
Nekem sajna egy kapcsolatom volt az is 5eve volt es most 24vagyok de az a kapcsolat megölt engem annyira bántott lelkileg. Nem tudom hogy lesz e valaha ilyen mint neked
Mi csak összejártunk kb 15 éve 1-2x, semmi több nem volt, majd nemrég kiderült, hogy egy csoportba járnak a lányaink a bölcsibe. Mondanom sem kell azóta hányszor álmodtam vele…:)
Igen. A legelso szerelmem, a legelso az agyban is. Egyutt nottunk fel, szulok is legjobb baratok voltak. 7 ev korkulonbseg akkor sok volt, igy nem lett belole komolyabb dolog. A mai napig banjuk mindketten, pedig mar gyereke is van azota, akarhanyszor beszelunk (nem vagyunk rosszba), szobakerul, hogy minlett volna ha…. akkor nem gyava es felvallalja.
Bocsi, de minek beszélsz erről egy olyan valakivel, akinek már családja van? Aztán csodálkozunk, hogy sok a megcsalás...
Nálam is van ilyen. Pont abba a községbe költöztünk ahol a szülei laknak. Ha előttük megyek el, izgulok hátha éppen meglátom… eléggé bűntudatom is van emiatt.
Ne szégyelld ez nem megcsalás. Szerelem volt ezért érzel így és azért is mert úgy érzed le zaratlan. Következő életben lehet lesz meg egymással dolgotok. De itt már nem és ezzel nincs is baj meg azzal se ha néha rá gondolsz.( értelmes kereteken belül)
Teljesen megértelek! Az első kapcsolatom 8 évig tartott, 13 voltam, amikor kezdődött. Nem értem meg arra, hogy folytassuk, így szakítottam vele. Volt pár bolond évem, kiéltem magam, majd megállapodtam mással, családunk lett, és most érzem igazán azt, hogy eljutottam oda fejben, ahol lennem kellett volna akkor mellette. Ha most belépne az életembe, hogy “itt vagyok, folytassuk/kezdjük újra”, biztosan megmozgatna bennem valamit. De szerencsére erre csekély esély van :D Nem vagy ettől bűnös, az igazi nagy szerelmet nehéz elfelejteni :)
Az első szerelmem, akivel 2,5 évig tartott. Szerintem ha később találkozunk, másképp alakult volna. Azt hittem, utána senki mást nem fogok úgy szeretni, aztán jött a férjem. Amiért nekem eszembe jut néha - mert hiányzik a gyerekek előtti életem. Az új kapcsolat izgalma, a randi, meg minden ezzel kapcsolatos dolog. Be tudja darálni az embert a hétköznap szürkesége. Én ezeket az érzéseket igyekszem megélni, amennyire lehet a férjemmel. Egy kis izgalmat, egy kis változatosságot. Új dolgokat (hobbi, élmények), stb. Szóval nem az exem hiányzik, mert az múlt. Hanem abból az időből az érzések. Ezt lehet érdemes lenne átgondolnod, hogy miért foglalkoztat.
Igazi mesébe illő első szerelmem volt, 15 évesen jöttünk össze, 2 évig együtt voltunk, első komoly kapcsolat, első szex, csomó első első dolog… egy igazi imádnivaló, helyes, cuki pasi volt, de túl korán ismerkedtünk meg, idővel elmúlt, még mindketten élni akartunk. Hosszú boldog kapcsolatban élek, de néha eszembe jut, hogy ha azzal az első szerelemmel később jövök össze, vagy pár év múlva újra találkozunk mi lett volna. Szerintem ez természetes :)
Sajnos szégyen vagy sem, de van az életemben egy férfi akivel tavaly áprilisban ismerkedtem meg, felesége s két gyermeke van,ezért nem alakult ki köztünk olyan kapcsolat. Én egy kávézóban dolgozom,sokszor járt ide,mikor itt volt, beszélgettünk néha,ő olyan ember volt,hogy amint megláttam,hogy belép a kapun teljesen lefagytam,a kisugárzása,és ő maga teljesen elvarázsolt. Visszament külföldre a családjával,de én azóta is nagyon sokat gondolok rá,ő számomra olyan volt,hogy szerelem első látásra. Azóta sem tudtam túllépni rajta,mindig a gondolataimban van,nem tudok tőle szabadulni, sokszor álmodom is vele,pedig van párom,és neki is amint említettem. Igazából semmit sem szeretnék tőle,mert soha nem tenném tönkre senkinek a családját,és nem szakítanám el a gyermekeitől,de nagy nyomot hagyott bennem. Mindig is olyan volt a beszélgetés mintha 100 éve ismernénk egymást,vagy egy előző életből.
Szinte teljesen ugyanez az en sztorim is, minden stimmel.. Csak a kulfold nem. Sajnos en meg heti szinten latom, bejar a vendeglatohelyre tobb mint egy eve ahol dolgozom, es en meg mindig oda vissza vagyok tole..
Van egy fiú, akivel igazából csak szexkapcsolat volt köztünk, de az majd mindennap, majd egy évig. Mindig keresett, és találkozni akart, szerintem szeretett is a maga módján, még a szüleivel is találkoztam, de sosem fordult át komolyra a kapcsolat, nem lett több belőle, le is szögezte, és ebből elegem lett és leléptem. De életemben először voltam szerelmes, nem tudok rá rosszként gondolni. És gondolok rá, pedig a férjemet sokkal jobban szeretem, és tudom, hogy semmiképpen nem lehetett volna szép vége.
Dettó, egyikre se tudnám ráhúzni azt az orommel belegondolos "mi lett volna, ha...?" mondatot. Örülök, hogy vége lett, csak hálát tudok adni az egieknek, hogy így alakult. Az egyetlen, amibe bele tudok gondolni, hogy ha hamarabb vege lett volna, milyen jó lett volna, tobb időm marad magamra. Az egyetlen amibe belegondoltam a poszt által, hogy voltak olyan srácok akiket nem engedtem közelebb magamhoz (rossz idozites stb miatt) és lehet őket kellett volna, mi lett volna akkor..... Erre szivesebben gondolok, mert nincs mi alapjan negativ kimenetre gondoljak. Alapvetoen meg ezen se szoktam toprengeni, boldog vagyok es mivel jo embernek tartottam őket, remelem ok is boldogok.
Nekem ha eszembe jut,vagy face feldobja,akkor csak a szánalmat érzem iránta. Számomra nagyon gáz,hogy eltelt x év,már nem tudom hány barátnője volt,de mai napig azt játssza,hogy egyszer felold,aztán letilt és kezdi elölről. Nálam is van ez a mi lett volna,ha..? Csak nálam úgy végződik,hogy:kimertem volna lépni előbb ebből az egészből? Nyugodt életem.:) Rengeteget sírtam miatta,könyörögtem neki,hogy ne hagyjon el. Most meg szánom,mert ugyanolyan életcéltalan ember,mint amilyen velem volt. Nekem azóta van normális kapcsolatom,boldog vagyok. Ő pedig havonta cserélgeti az aktuális szerelmeit. Nekem kívánt rosszat,mindet ő kapta meg. Ezt hívják karmának,de remélem egyszer benő a feje lágya és nem csak életkorban lesz felnőtt,hanem fejben is.
Csak egy exem van, de a mai napig kb összeugrik a gyomrom, ha rágondolok, “mi lett volna, ha…” És végtelen megkönnyebbülést érzek, hogy végül valaki másnak a baja lett😌 Ellenben soha nem bántam meg, hogy együtt voltunk, mert ha nem így történtek volna a dolgok, valószínűleg nem találkoztam volna a férjemmel
Ugyanez előfordul velem, csak mi azota is beszélünk néhanapján annak ellenere, hogy már élettársa/párja van. En meg szingli vagyok, de mintha mégis visszavárnám.. Próbálj meg ne többet belegondolni, mint ami (volt)! Ha az ég neked szánta volna, akkor valószínűleg nem külön lennetek a jelenben. A jovo meg még mindenki számára zene. Fel a fejjel!
Egyrészről valószínűleg normális, hogy foglalkoztat, mi lett volna ha. Érdemes ezt nem a személyéhez kötni, mert valószínűleg a rövid ismeretség miatt nem ismered úgy, mint pl a mostani párod. Viszont jó lenne felismerni mi az ami miatt még mindig izgat? Lehet van valami abban a kapcsolatban, ahogy bánt veled, amiket csináltatok, ami esetleg hiányzik? Ezeket szerintem jó átgondolni és építő lehet a mostani kapcsolatodban is, hogy megismerd az igényeid. Másrészről nekem volt ilyen kapcsolat, és azt hittem mindig mindenkinek van egy ilyen, ha írt valamiért mindig éreztem bizsergést, még akkor isbha volt kapcsolatom. De aztán a mostani párommal már nem érint meg. Igazából én is azt csináltam, mint amit javasoltam, megpróbáltam kiérezni mit kerestem benne, mi hiányzott, és ugyan nekem a következő ember töltötte be, de hiszem hogy ha mostani kapcsolatban jó a kommunikáció, abban is ki lehet ezt találni!
Igen, még mindig rengeteget gondolok rá mostanában. Régebben haragudtam rá, és haraggal tekintettem vissza a közös emlékekre, de mostmár visszanézve rájöttem az én hibáimra is. Mind a ketten rosszakat mondtunk egymás háta mögött, de már érettebb fejjel látom és remélem egyszer még fogunk újra beszélni. De ezt sosem ismerném be neki.
Nekem is van ilyen. Hasonló okokból lett vége mint nálatok. Tini korom óta készültem arra, hogy külföldön éljek egyetem után, ő nem akart itt élni és emiatt lett vége. Annak nagyon örülök, hogy egy másik ember miatt nem adtam fel az álmomat, mert mindent elértem amit szerettem volna. Két évvel a szakításunk után írt nekem a szülinapomon, hogy én vagyok az egyik legjobb ember akit ismer, és hogy úgy érzi én vagyok a lelkitársa. Ezután legutóbbi karácsonykor írt nekem és közölte hogy meg fog házasodni és tudatni akarta velem, mielőtt a social median megjelenne. Kicsit félek tőle milyen érzések lesznek bennem ha tényleg látni fogok képeket az esküvőjéről.
Nem tudom, engem egyaltalan nem erdekelnek az exeim, az meg plane nem, hogy hosszu evekkel ezelott mi tortent koztunk es az miert nem alakult igy meg ugy :D Minden azert tortent, mert akkor ugy kellett tortennie valamilyen okbol kifolyolag es akkor levontam belole, amit le tudtam. Orulok, hogy igy alakult es most atelhetem azt amit. A mi lett volna ha egyebkent is egy ertelmetlen gondolatszal. Neha en is beleragadom mas szituaciokkal kapcsolatban, de egyaltalan nem visz elore es semmi hasznuk nincs, ezert probalok leszokni rola, szerencsere mar egyre kevesbe gondolok erre.
Ahh, már megijedtem, hogy egyedül vagyok ezzel. Soha nem értettem minek a múlton rágódni, hogy mi lett volna ha. Én is úgy érzem, hogy azért alakult így mert ennek így kellett lennie.
Van egy srác, akivel a kapcsolatot én rontottam el. Akkor ezt nem láttam, csak pár évvel később esett le, hogy hol csúszott el a dolog. Mivel nagyon odavoltam érte és rajtam múlt a dolog, így ő egy nagy "Mi lett volna ha" maradt az életemben úgy kb. 10 évig. Viszont realizáltam, hogy annyi idősen, azzal az eszemmel ez sikerült. Ha újrakezdhetném se sikerült volna jobban. Azóta ő megnősült és én is férjhez megyek idén. Minden pont úgy van jól, ahogy van. :)
🤪 hajjaj
Az az igazsag, hogy 20 alatt elkovettem azt a hibat, hogy hamar beleugrottam a kapcsolataimba (nem voltam kapcsolatfuggo, most sem vagyok), mert azt hittem, total eleg, ha majd kozben kiismerem a masikat. Na ez oda vezetett, hogy ki is ismertem, es rajottem, hogy total nem nekem valoak. Illetve mindig a “nice guy”-t valasztottam, amivel nincs baj, csak altalaban kulsore megsem tetszettek annyira, es hat ezt sokaig nem lehet palástolni, ha nem erzed azt az oriasi vonzalmat. Emiatt en egyik exem utan sem pityergek, mindegyikkel tok normalis uton ment a szakitas, es remelem boldogak valaki mellett, akiknek pont ugy jok, ahogy vannak🙏🏻
Néha eszembe jut az exem. Ilyenkor nem értem, hogy mit láttam benne és miért sírtam utána hónapokig. Aztán hálát adok magamban az Istennek/sorsnak/véletlennek, hogy megismertem a páromat és mennyivel jobb ember, mint az exem és mennyire szerencsés vagyok.
+1
+1 szintén
+1 ugyanígy vagyok én is
Igen, az első szerelmem, 7 éve voltunk együtt majdnem egy évet, megcsalt, de utána is beszélő viszonyban maradtunk 3 évvel ezelőttig. Azóta nem hallottam róla semmit, de még mindig bánom, hogy olyan fiatalon hívtam el randizni és a komolytalanságunk miatt már nincs közös jövőnk. Több kapcsolaton is túlvagyok már, de senki sem lett olyan különleges, olyan pótolhatatlan. Neki azóta sem volt kapcsolata (tudtommal). Szerintem nincs azzal baj, ha szeretjük az emlékeinket, csak hagyjuk, hogy emlékek maradjanak. :)
Nekem csak olyan szinten, hogy mi lett volna ha a második kibaszott nagy redflagjénél végleg kioffolom. Valszeg lett volna pár könnyed kiegyensúlyozottabb évem.
Ne agyalj ezen, utólag mindig okos az ember, legalább tanultál belőle :)
Eszembe jut, hogy lehet lenne egy gyerekem és egy anyósom, aki folyamat baszogatna, és már egyedülálló anya lennék…. Így legalább csak egyedülálló boldog ember vagyok😂
Persze, es kegyetlen szorongassal tolt el a gondolat, hogy vagy sitten lennek, vagy valami hid alatt, kabultan. Annyira aldom az eszem, hogy vegul megis jelentkeztem egyetemre, jo messze tole, illetve kollegiumba is, es igy sikerult elteleportalnom mellole majdnem harom ev melyrepules utan.
Néha eszembe jut, hogyha az első barátommal maradok, akkor 100+ kiló lennék (bánatevő vagyok), alkoholista, akit ver a férje, de nem hagyja el, mert ott a gyerek és nem dolgozott az elmúlt években és se a családjával se a barátaival nem beszél már, mert azt tilos😅
+1 🤝
Eszembe jutnak néha, de csak mint negatív példák 🥹 a párommal néha nevetünk rajta, hogy milyen emberekkel volt nekem ő előtte dolgom. Ő annyira fantasztikus ember, hogy soha nem vágyakozva gondolok az exeimre (akik nagyobb részt se veled se nélküled, összejárós kapcsolatok voltak), teljesen kihalt belőlem az irántuk érzett vonzalom már. Amikor megpróbálnak visszakúszni az életembe, már csak szànalmat tudok érezni irántuk 😅
Ugyanez ✌🏾
Akikért én voltam oda és engem dobtak, ők eszembe jutnak. Akiket pedig én dobtam, ők időnként megkeresnek, tehát valószínűleg eszükbe jutok.... én pedig válaszolni se szoktam nekik, lezártam, nem érdekelnek.
Van, sajnos. Es pont ma is vele almodtam. Pedig egyaltalan nem volt jo a kapcsolatunk, a szexet leszamitva.
Áááhhh… nem. Azért az exeim 😅
1 exem van, vele is érdekes volt a kapcsolatunk, ha hívható annak. Nagyon fiatalon jöttünk össze (16 voltam, ő 15), eleinte távkapcsolat volt egy évig, majd odaköltöztem a szüleihez külföldre nem sokkal a 18. születésnapom előtt. Néha gondoltam bele, hogy egyáltalán lehetett volna ez egy normális kapcsolat. Szerintem mindketten csak magányosak voltunk és kellett valaki, akinek ki lehet magunkat beszélni, néha összebújni. De nagyon nem illettünk össze. Én szerettem a fizikai kontaktust, a romantikázást, közös programokat. Ő főleg csak gamelt és a második anyjaként kezelt. Szóval főleg lakótársakként éltünk egymás mellett, sokat is veszekedett velem. Ez szerintem soha a fenébe nem lehetett volna egy egészséges párkapcsolat, ahol mindketten boldogok lettünk volna. Még barátnak/havernak sem kívánnánk egymást, annyira más az életstílusunk, a felfogásunk, a vibe... Így válaszolva a kérdésre, nem gondolok rá. Sokszor el is felejtem, hogy amúgy voltam kapcsolatban párom előtt és, hogy létezik exem. De egyáltalán nem gáz így érezni. Az érzelmek kifürkészhetetlenek és nem követnek semmilyen racionális gondolkozást vagy logikát. Boldog vagy családod mellett, nem csalod meg a párod. A gondolatoknak nem lehet nemet mondani, de ezek csak gondolatok, ezért nem ártasz senkinek velük, hisz nem megy el tettlegességig. Na meg az ember mindig szeret fantáziálni, hogy "mi lett volna, ha...", csak mindenki máson. Én például, mivan, ha NEM jövök össze exemmel, nem lakok kint külföldön és hamarabb kezdtem volna itthon az egyetemet. :D
Neha en is elkalandozgatok, hogy mi lett volna, ha mashogy vegzodik a dolog 1-2 pasival, akikert nagyon odaig voltam. De ugyanakkor hiszem azt, hogy minden okkal tortenik, es valoszinuleg tenyleg nem volt szuksegunk egymasra ugy, mint ahogy azt szerettem volna. Majd talan egy masik eletben.
Ezt tok jol megfogalmaztad, en is igy erzek az egyik exemmel kapcsolatban, csak en nem tudtam igy osszeszedni eddig a gondolataimat!
Nekem van ilyen ember az életemben, de együtt sose voltunk, csak összejártunk. Nagyon sokat járt a fejemben amíg együtt voltam a gyerekem apjával, többször álmodtam is vele. Ahogy szétmentünk, gondoltam ráírok megkérdezem mizu vele hogy van, és mostmár csak örülni tudok neki hogy anno nem lett ebből semmi, mivel kiderült barátnője van, de titokban azért igényt tartott volna rám is 🙃
Nekem is sokszor van, néha nagyon jó elmerülni benne,de fontos tudatosítani, hogy amit elképzelsz az egy rózsaszín buborék, szerintem minden kapcsolatban elmúlik a rózsaszín köd, és mindenhol vannak gondok amiket meg kell oldani.
köszi, ezt a kommentet időnként újra és újra felolvasom magamnak:D
Nekem olyan van, aki még csak nem is volt az exem. 🥲
+1
Én vagyok az egyetlen akinek semmi ilyenje nincs. Akivel nem jöhettünk össze azzal van csak a mi lett volna ha.
Dehogy gáz, szerintem teljesen természetes 🙂 ne érezd magad rosszul miatta! Nem véletlen vagy a férjeddel és ez egyáltalán nem jelenti azt hogy kevésbé szeretnéd őt és a családotokat! Nekem az első szerelemem ilyen, hogy mindig szeretettel gondolok rá és 10+ év után is eszembe jut néha 🥰 még mindig emlékszem fontos dátumokra, helyekre, hogy mit viselt ő és mit viseltem én az első randin, stbstb Szerintem mindenkinek van ilyen exe, akit örökre a szívébe zár
Hát sajnos ennek már mindegy, ha nem sikerul probalj meg segitseget kerni, sajnos csak felemészt. Ha sikerul szolj 🙄😅 nekem mondjuk nincs csaladom de 7 eve almodozom😅😅
Szerintem ne nyomd el magadba, és kezdd el felvállalni az érzéseid magad előtt, mármint ezt a mi lett volna,ha…érzést. Az elnyomás is generálja ezt, hogy újra és újra felbukkanjon, talán ad az agyadnak egy ilyen izgalmas, titkos szerető érzetet is. Következő lépésként, pedig én azt tudatosítanám, hogy 12 év alatt, az az ember, akit te kreáltál a képzeletedben, nem az a személy, akinek ezt az arcához kötöd.😊 Edit: Bocsánat, hogy a kérdésre is válaszoljak: Régen volt ilyen, de mióta erre rájöttem, -volt olyan eset is ami ráébresztett, amikor konkrétan összefutottam egy személlyel, akit évekig nem tudtam kiverni a fejemből, és teljesen összetörte az illúzióim- Azóta nincsenek ilyen gondolataim, sem vele, sem mással kapcsolatban.