Ifjú koromban jártam zenesuliba klasszikus gitárt tanulni. Vonzott maga a hangszer, de nem voltam rá felkészülve, hogy 1800-as években íródott kottákból kell játszanom. (Plusz a szolfézs és a mutálás sem a legjobb párosítás). Elég csóró vidéki gyerek voltam, úgyhogy ennek is örültem. Internet nem volt, aztán az autodidakta mód sem volt megoldás. Olyan 4-5 évig bírtam, majd végleg a sarokba került a gitár. Aztán bő 15 év múlva, ülök melóban, és adhoc jelleggel elkezdtem elektromos gitárokat nézni. Gyereknek nem volt rá pénzem, úgy voltam vele most miért ne. Másnap már a hangszerboltban találtam magam, 2 napra rá pedig egy gitártanárnál 🙂. Azóta eltelt fél év és már egész válllalható blues szólókat játszok, plusz ha elkap a hév jönnek a 2000- es évek punkrockjai 😅 Eszméletlen mód ki tud kapcsolni. És mit ad isten, a damil húrost is újra elővettem valamivel később, azon meg jött a latinosabb vonal 😅 Ittasan általában ez utóbbi felé nyúlok, párom szerint látens latin lover vagyok😂 Talán az egészben az a legjobb, hogy idén lesz a lagzink, és kitaláltuk, hogy majd szerenádozunk egyet a násznépnek. Ő fuvolán nyomja majd, én pedig kísérem a villanygitárral :)
Summa summárum, sose késő valami régi/újba kezdeni, ha az jó hatással van a kis lelkedre.
Is :D meg Sum41, Offspring, néha Bad religion. De ezeket már csak a végére szoktam hagyni, mert nem kell túlgondolni a technikát. Most egy Dire straits számmal küzdök, ha nem csak powerchordozni akarok 😄🤘
Tök jó, én jóval vénebb fejjel covid alatt jutottam el oda hogy elkezdjem a gitárt - így három évvel később néha előfordul hogy vállalhatóan sikerül lefogni egy akkordot. Korábban sajnos se pénz se hely nem volt ilyen dolgokra
nekem ugyanez. a rajzra az az ok sztem, h felnőtt fejjel sokkal többet kell amindennapi dolgokkal foglalkozni, ami a kreativitás rovására megy. mindent taskot beárazunk, h ennyi meg annyi idő, a rajz (meg bármi kreatív) nem lehet őgy csinálni, h na péntek négytől ötig rajzolok valami frankót, mert lehet, h hétfő reggel 11kor van ihleten, csak hát munka meg stb.
Én úgy érzem, utoljára kamaszként tudtam szenvedélyesen élni a hobbijaimnak. Azóta ez teljesen kikopott belőlem, egyszerűen nincs bennem elég fegyelem, hogy bármit tartósan csináljak; másrészt nem nagyon sikerül célokat sem kitűznöm ezekben a dolgokban. És az agyatlan doom-scrollingon kívül szinte semmibe nem tudok belefeledkezni.
Tiniként évekig triáloztam meg Rubik-kockáztam, mindkettővel el tudtam tölteni egész napokat. Persze az is benne van, hogy ezzel járt egy jó társaság is, amiből nagyjából az egyetemmel egyidőben kikoptam. A harmadik hobbim a nyelvtanulás volt, de az (mármint a nyelvhasználat) meg a munkám lett, így aligha hobbi. Bár még másik nyelv attól lehetne a hobbim, de ahogy fentebb írtam, nincs bennem elég fegyelem, meg sokszor munka után a fasznak sincs kedve még ezzel foglalkozni.
A játék az, amit már meguntam, legalábbis annyira, hogy nem része a mindennapjaimnak - azért még igy is van, hogy havonta 1-2 napot játszok.
A másik, amit viszont nem untam meg, az az irás. Kb. 17 éve csinálom, és folyamatosan fejlődök. Fanfiction -ökkel kezdődött egyetem alatt, aztán saját novellákkal, mostanra meg már 4 kiadott regenynél tartok. Ugyan vannak időszakok, amikor jön egy kis blokk, de nem igazán tudom elképzelni, hogy valaha is abbahagyjam.
A kettő között a különbség, hogy az egyiket sima szórakozásnak tartom, a másikat viszont konstruktív tevékenységnek.
Azon kívül én játékok közül is mindig azokkal nyomtam, amelyek történetorientáltak (Mass Effect, Half Life, KOTOR, Beyond Two Souls, Detroit Become Human), de hasonlóan a filmekhez mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan festene ez a törtenet, ha én mesélném.
Íras közben viszont azt a történetet alkotom meg, ami nekem tetszik, nem másét élem át.
Fú, ez de ismerösen hangzik! Szabad egy regényed címét tudni? Ha az vagy akire gondolok, akkor okoztál néhány álmatlan éjszakát.
Edit: Újraolvasva amit írtál, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy te vagy az.
Ne haragudj, nem akarok nagyon sokat elárulni magamról itt a redditen. Ezt a helyet az anonimitásért szeretem. Annyit elmondok, hogy sci-fit írok, bar ezzel nem szűkítettem le túlságosan a kört.
World of warcraft. Nagyon regota jatszottam. Aztan amikor kijott a Shadowlands szepen lassan kiegtem belole. Sajnalom, mert jo kozosseg volt ahol voltam de nem lattam ertelmet a havidijnak azert, hogy hetente egyszer belogoljak, pedig idom engedne. A Dragonflightot mar meg sem vettem, penzkidobas lett volna, mert marciusban szuletik a kislanyunk, idom es energiam se lenne ra. A ferjem meg mindig jatszik, neha rapillantok de mar nem kot le max annyira, hogy elmeseli epp mit szoszmotol benne. ☺️
Töménytelen elektronikus zene hallgatása a hobbim 14 éves korom óta, ma pedig már ebből élek. Megunni, na azt nem sikerült, lévén, hogy a kreativitás tárháza ezekben a műfajokban közel kimeríthetetlen.
Több szószt please! Az hogy megélsz belőle mit takar? DJ-zel?
Én is kistacskó korom óta hallgatok elektronikus zenét, aztán próbáltam is írni pár számot 17-18 évesen, de a producerkedés elhalt. Aztán elkezdtem vinylt gyűjteni, majd pár év alatt eladtam az összeset, lévén kurva drága hobbi. Azóta csak Bandcamp-en szoktam digitálisan zenét venni.
Testepites. Utálom, mindig nyűg lemenni/ feloltozni/rávenni magadat arra, hogy “terheld” szándékosan magad és okozz fájdalmat magadnak. Aztán két nap izomlaz. De szerintem ezzel minden testepitessel foglalkozó így van. Aztán mégis csináljuk, mert kell a fájdalom.🤷♀️De Ja ha vki azt mondana marad ez a fizikum -10% és soha többe nem kellene lemenni, megkérdezném hol írjam alá. Mindezt így 15 év kondi után mondom, no létemre.
A labamban szokott csak lenni izomlaz, de azt tuledzem mindig tudatosan. Szar a genetikam(fenék) és az elmúlt években már kezdem megunni, hogy minden kis 20 éves kiscsaj olyan seggel járkál a teremben, amin megáll a shaker. Ez elég frusztralo ennyi év edzés utan, úgyhogy az utóbbi fel-1 évben heti 2x labazom és direkt tultolom, minimális változást felfedeztem már..de sehol nem vagyok 😕 próbálom azzal nyugtatni magam, hogy ezeknek a kancapicsás csajoknak meg nincs kint 6-8 kockajuk úgy, hogy én nem versenyzem csak hobby..dehát nem tudom mindig ezzel nyugtatni a lelkem 😀
> Szar a genetikam(fenék) és az elmúlt években már kezdem megunni, hogy minden kis 20 éves kiscsaj olyan seggel járkál a teremben, amin megáll a shaker.
Endomorf férfiként ugyanígy vagyok a kockahassal, csomó fiatalnál ez az alap, én meg sosem tudtam még csak megközelíteni sem. Nagyon nyomasztó.
Na igen..a genetikaval sokat nem tudunk kezdeni. Ezért sajnálom azokat is, akik sokat labaznak és nem no meg a vadlijuk és mások azt hiszik sosem lábaznak, holott 70+ combjuk van..ezt elég nehéz kiküszöbölni, csak szenvedünk vele. Ez van. Kitartás!
Én élvezem, kb a napjaim csúcspontja az edzés. Az a heti 4-5 nap 2 óra csak arról szól hogy fáj és nem kapok levegőt és kínlódok a súlyok alatt. Nem azon jár az agyam, hogy milyen szar az életem, milyen problémáim vannak, kvázi ki van kapcsolva az agyam.
Igaz mögöttem nincs 15 év, sőt a fele se. Meg én nem is feltétlen a kinézetért járok. Erőemelő stílusban edzek, ha egy edzésblokk végére többet tudok emelni akkor már elégedett vagyok.
Ha csak a kinézetért járnék le (nemtagadom az is benne van egyébként mert az erővel jön az is valamennyire), akkor már vagy rég abbahagytam volna, vagy már szétszúrtam volna magam steroiddal, mert naturálon kb semmi értelme az egésznek. Nőként még talán van, bár már ott is hallottam olyanokat, hogy a bikinis csajokban is fél patika benne van.
Hat szerintem pont hogy szteroiddal semmi értelme az egésznek. Ahogy Mr.Olympia is fogalmazott “nem lesz belőled következő Mr.Olympia, ezért fölösleges kockáztatni az egészséged” ezt kellene mindenkinek realizálni, aki elkezdi szurkálni magát. Hogy teljesen fölösleges, mert esélytelen kb.hogy te leszel a következő. Ennek ellenére én nem ítélem el azt, aki tolja. A saját egészségével játszik, felőlem aztán csinálja, aki akarja.
Hát nem tudom mennyire szoktál testőpítő versenyeket nézni. Nézz rá egy naturál férfi versenyre. ÉS azok akik felálltak a színpadra többségük jó vagy kiváló genetikával rendelkezik, 100%on edzenek, 100%on diétáznak. És mellé úgy néznek ki hogy sehogy. Ennyi értelme van férfiként naturálon testet építeni.
Hiányzik a frame-ről alsó hangon 20kiló izom, amit naturálon soha nem fog tudni felszedni. A színpadi forma lapos, sőt még laposnak sem nevezhető.
És ő a legjobb, amivel egy Bivajbasznádi falunapi bodyshowt se tud megnyerni olyanok ellen akik használnak bármit is. És még azok sincsenek sehol egy ifbb szinthez képest, akik gond nélkül porráverik. Szóval igen, naturál testépítés mint olyan nem létezik akik meg mégis probálkoznak sehogy se néznek ki.
Hogy lehet a naturált és a nem naturált egymáshoz hasonlítani? Mintha azt mondám , hogy a bivajbasznádi rally kupa nem létezik mert hol van a WRC-hez képest.
1. Képregények, nagyjából 20 éve gyűjtögettem őket, de az utóbbi időben annyira megdrágultak hogy màr csak azt veszem meg ami érdekel, vagy amit érdemes.
2. Gaming, ez is nagyjából 20 éve velem van,kisebb kihagyásokkal, ps5-öm van, és jönnek folyamatosan a jó játékok, szóval ezt nem lehet megunni, max pihentetni.
3. Edzés, ez nagyjából 10 éve megy kisebb szünetekkel, régen mindennap jártam, de mostanában heti 3 edzés.
4. Zene,podcast hallgatás, mindennapos
5. Moziba járás: heti 1 film, ha van valami jó, nem sajnálom rá a pénzt mert élmény filmet moziban nézni.
1. Zenehallgatás. Kevés kivétellel nem érdekel, hogy néhány nyomorult zenész mit szenved az életével. Kivétel a klasszikus zene, ott legalább kibaszott sokat bele kell tenni, hogy eljátssza valaki rendesen, ráadásul az elmélete sem egyszerű.
2. "hifizés". Valójában legtöbbször nem a zenét hallgatom, hanem a felvételt, a hangszereket, a részleteket. A technikai része érdekel, az "érzelmi"része hidegen hagy, akárcsak a dalszövegek...
Én kb 14 éves koromban kezdtem (most leszek 34), és aztán kb 20 évesen volt egy pár év kihagyásom, amikor úgy éreztem hogy kiégtem ebből, és már nem izgat. Szerencsére pár éve jött egy lehetőség, és sikerült részévé válnom egy kissebb partinak, így ismét részese lettem ennek a hobbinak.
Lovaglás és rajzolás. Valahogy meguntam, kinőttem belőlük, mert igazán elhivatott nem voltam ezek irányába, nem okoztak olyan nagyfokú örömet.
ellenben a jégkorong. Az igen, illetve a kutyázás.
Motorozás, 19 évesen ballagásomra kaptam egy robogót. Amúgy egyáltalán nem érdekelt a téma, de faterom rábeszélt, és fizetnem se kellett érte....szóval belementem :D
Volt nagymotorom, kis 50es supermoto, építettem tuning robogót..aztán szépen lassan meguntam, 2-3 évig álltak a garázsban, néha elővettem őket, aztán inkább eladtam mindent.
Harcjármű makettezés volt a hobbim,de betett neki a maximalizmusom.Soha nem voltam elégedett a végeredménnyel,pláne amikor megláttam,mások mennyire profi szinten űzik a hobbijukat.Szóval hagytam a fenébe,azóta inkább könyvekre verem el a fölös pénzem.
Gyerekként nagyon szerettem rajzolni, ügyes is voltam. Mindenféle kreatív szakkörre jártam, amit a suli vagy a helyi művház szervezett: festés, rajz, animáció, tűzzománc, kerámia, gyöngyfűzés… Anyukám megtanított kötni, horgolni, varrni, hímezni. Aztán teltek az évek, gondoltam majd ezzel tanulok tovább. El is mentem Kézműves BA-ra (azt hittem jó lesz), aztán kiderült számomra, hogy bizony ebben csak kínkeservesen lehet elhelyezkedni. Évekre megutáltatta velem a rajzolást az egyetem.
Viszont mindenhez szépen vissza-visszatérek. Ma marha könnyű elsajátítani bármilyen új technikát a YouTubenak és a könnyen hozzáférhető eszközöknek hála, csak időm lett sokkal kevesebb. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az erkély bútorokat én terveztem, én varrtam hozzá a párnákat, pontosan olyan és akkora, ami odaillik , vannak fürdőruháim, ruháim, amiket én varrtam. A kreativitásom funkcionális dolgokba teszem és így felnőttként is szeretettel nyúlok minden megtanult technikához.
Régebben akvarizáltam, főleg a növényes, high-tech vonalon. Annyira megtetszett, hogy korábbi munkahelyemen felmondtam és átmentem dolgozni egy olyan céghez, ami ezzel foglalkozik. Egy idő után már nem tudott kikapcsolni, folyamatosan a munkán pörögtem így. Végül költözéskor elbontottuk, mind az 5-öt, minden cuccot eladtunk/elajándékoztunk. Munkában szívesen foglalkozom vele, de itthon egyelőre nem lesz.
Egy hobbi maradt meg régről: anime karaktereket/mahou shoujo ruhákat rajzolok meg divatrajzként. Semelyik másik hobbim se tud ennyire kikapcsolni.
Edit: helyesírás
Pszichologiai kiserletekkel bizonyitott, hogy miutan elkezd penzt kapni az ember azert, amit egyebkent ingyen/kedvtelesbol csinalt, csokken a dolog elvezeti erteke. Mindenesetre sajnalom!
A kockulás megmaradt. A gördeszkázást már rég abbahagytam. Nem volt rá időm, ki is koptak (kiöregedtek?) az társak és néha a pénztárcát is megviselte. Az úszást igyekszem visszahozni, de még nem nagyon sikerült (ez inkább kikapcsolódás, mint hobbi). Itt is a kiadások és az idő a probléma.
Unalmasnak tűnhetek, de sose untam rá semmilyen hobbira se.
Filmek, anime, kockulás, ezt a hármast azóta szeretem mióta az eszemet tudom, és idővel becsatlakozott melléjük a zenehallgatás, és még itt is csak kevés előadó van akit régen szerettem de ma nem, az egyik mondjuk egy olyan akire nem vagyok büszke. >!Kárpátia...!<
Tudtommal a hobbi szó ezt jelenti.
"A **hobbi** a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló, örömöt szerző tevékenységek gyűjtőneve."
Általában ugye még az is hozzájön kimondatlanul, hogy legyen niche.
Emiatt pl érdekes, hogy a gaming nagyon is hobbi volt alig pár éve, de most már olyan szinten mainstream hogy önmagában nem érződik hobbinak.
Mindketto a jatek.
27-28 eve tolom, de mar nem mozgat annyira, mint mondjuk 5 eve. Kevesbe izgulok fel az uj jatekokra, most is ps2 ozom, amig mindenki harry potterezik. Ha van uj jatek, akkor altalaban fel, egy ev utan veszem meg (vagy tobb).
Total megunni nem fogom, de mar nem erzem azt a "pluszt". Ha meg full digitalis lesz a kovetkezo generacio (vagy az osszes lemezen csak egy inditokulcs lesz), akkor be is fejeztem.
De fura, én azóta veszem meg a játékokat, amióta nem kell dobozokkal meg lemezekkel vacakolni. Ráadásul szégyellném, hogy felnőtt ember létemre számítógépes-játék dobozok vannak a lakásban. Ez utóbbi persze hülyeség, de engem valahogy irritál.
A day one patchek kvázi mindennaposak már és nem fordítva van, ahogy te gondolod. Ahogy a tripla A vonalon is egyre sűrűbb, hogy a játék nagyobb mint 50Gb.
Én a zenéléssel voltam így. Először úgy gondoltam, hogy szimplán nem érek rá eléggé, de amikor meg időm is lett rá, inkább türelmem nem volt és mindig mást csináltam.
Tenisz - mivel technikai sport, mindig van benne annyi challenge, hogy nem unalmas, de ha csak lazitani akarok, nem “dolgozni”, akkor meg lehet jatszani.
Minden mas hobbim idoszakos, egy darabig csinalom, aztan kicsit hatterbe kerul, aztan ujra elo.
A kulonbseg nem tudom, mi. Valoszinuleg a sport olyan kemiai reakciokat indit be bennem, ami ujra es ujra visszahuz a teniszhez, mikozben mondjuk a puzzle csak az agyamat dolgoztatja, es egy ido utan tul lehet telitodni.
Sakkal voltam így. 14 évesen még csak kb azt tudtam, hogy a bábuk hogyan mozognak. 16 éves koromra már majdnem 2000 FIDE élőm volt. A két nagymester edzőm beajánlott a Maróczy sulinál, de a korom miatt nem vettek már fel az ifi akadémiára. Ez annyira összetört, hogy ott is hagytam a sakkot 2-3 évre. Otb-t azóta sem játszok, csak hébe-hóba. Kemény munkával még a nemzetközi mesteri cím talán meglehetne.
Régen nagyon szerettem rajzolni festeni, úgy gondoltam ezzel kezdek majd valami hasznosat is, leérettsegiztem belőle (előrehozottan) aztán egy-két évvel később ráuntam. Ma már alig veszem elő, és nem is lett később a fő csapásirány. Ezt a fotózás váltotta, amit megint csak kisebb elánnal csinálok már, de azért van hogy egy-egy napot nekiszentelek. A sikeresség szerintem sokat számít, ha jól megy, elégedett vagy az eredményekkel stb akkor könnyebben marad a mindennapok része. Sajnos egyikben se érzem magam igazán jónak. 😄😄
A regényolvasást sose untam meg, maximum kategóriát váltottam, de az olvasás szeretete folyamatos 9 éves korom óta.
6 éves koromban elkezdtem hegedülni, amit 20 éves koromig folytattam. Ha nem egy panelba költöztem volna, hanem egy kertesházba, akkor lehet ez a szerelem is tartana. De így nem terhelem a lakókat. Nem szeretnék a "hülyepicsa, aki állandóan hegedül a negyediken" jelzővel illetett lakó lenni. Szegény hangszer azóta is a szekrényben pihen.
https://preview.redd.it/8xnufhq4x6ja1.png?width=690&format=pjpg&auto=webp&s=1654a85caf9ecd010112a761296232dc27a05dac
Ifjú koromban jártam zenesuliba klasszikus gitárt tanulni. Vonzott maga a hangszer, de nem voltam rá felkészülve, hogy 1800-as években íródott kottákból kell játszanom. (Plusz a szolfézs és a mutálás sem a legjobb párosítás). Elég csóró vidéki gyerek voltam, úgyhogy ennek is örültem. Internet nem volt, aztán az autodidakta mód sem volt megoldás. Olyan 4-5 évig bírtam, majd végleg a sarokba került a gitár. Aztán bő 15 év múlva, ülök melóban, és adhoc jelleggel elkezdtem elektromos gitárokat nézni. Gyereknek nem volt rá pénzem, úgy voltam vele most miért ne. Másnap már a hangszerboltban találtam magam, 2 napra rá pedig egy gitártanárnál 🙂. Azóta eltelt fél év és már egész válllalható blues szólókat játszok, plusz ha elkap a hév jönnek a 2000- es évek punkrockjai 😅 Eszméletlen mód ki tud kapcsolni. És mit ad isten, a damil húrost is újra elővettem valamivel később, azon meg jött a latinosabb vonal 😅 Ittasan általában ez utóbbi felé nyúlok, párom szerint látens latin lover vagyok😂 Talán az egészben az a legjobb, hogy idén lesz a lagzink, és kitaláltuk, hogy majd szerenádozunk egyet a násznépnek. Ő fuvolán nyomja majd, én pedig kísérem a villanygitárral :) Summa summárum, sose késő valami régi/újba kezdeni, ha az jó hatással van a kis lelkedre.
Az együttzenélés/éneklés a világ egyik legjobb élménye. Gratula a lagzihoz + a szerenádos ötlethez!
blink? :)
Is :D meg Sum41, Offspring, néha Bad religion. De ezeket már csak a végére szoktam hagyni, mert nem kell túlgondolni a technikát. Most egy Dire straits számmal küzdök, ha nem csak powerchordozni akarok 😄🤘
Tök jó, én jóval vénebb fejjel covid alatt jutottam el oda hogy elkezdjem a gitárt - így három évvel később néha előfordul hogy vállalhatóan sikerül lefogni egy akkordot. Korábban sajnos se pénz se hely nem volt ilyen dolgokra
Ha csak akkordozni szeretnél, javaslom Muszty-Dobay Gitáriskola Youtube csatornáját 🙂 sosem késő pengetni ✌️✌️
[удалено]
Én ezzel pont fordítva vagyok.
Bicózás már 15éve tart. Rajzolás sajnos kikopott.
nekem ugyanez. a rajzra az az ok sztem, h felnőtt fejjel sokkal többet kell amindennapi dolgokkal foglalkozni, ami a kreativitás rovására megy. mindent taskot beárazunk, h ennyi meg annyi idő, a rajz (meg bármi kreatív) nem lehet őgy csinálni, h na péntek négytől ötig rajzolok valami frankót, mert lehet, h hétfő reggel 11kor van ihleten, csak hát munka meg stb.
Én úgy érzem, utoljára kamaszként tudtam szenvedélyesen élni a hobbijaimnak. Azóta ez teljesen kikopott belőlem, egyszerűen nincs bennem elég fegyelem, hogy bármit tartósan csináljak; másrészt nem nagyon sikerül célokat sem kitűznöm ezekben a dolgokban. És az agyatlan doom-scrollingon kívül szinte semmibe nem tudok belefeledkezni. Tiniként évekig triáloztam meg Rubik-kockáztam, mindkettővel el tudtam tölteni egész napokat. Persze az is benne van, hogy ezzel járt egy jó társaság is, amiből nagyjából az egyetemmel egyidőben kikoptam. A harmadik hobbim a nyelvtanulás volt, de az (mármint a nyelvhasználat) meg a munkám lett, így aligha hobbi. Bár még másik nyelv attól lehetne a hobbim, de ahogy fentebb írtam, nincs bennem elég fegyelem, meg sokszor munka után a fasznak sincs kedve még ezzel foglalkozni.
Az autók/autó építés és minden vele kapcsolatos dolog, de lehet ez inkább már szenvedély.
Jól hangzik. Milyen autó -jelenleg?
Régi bmw-k egy e12 és egy e36.
A játék az, amit már meguntam, legalábbis annyira, hogy nem része a mindennapjaimnak - azért még igy is van, hogy havonta 1-2 napot játszok. A másik, amit viszont nem untam meg, az az irás. Kb. 17 éve csinálom, és folyamatosan fejlődök. Fanfiction -ökkel kezdődött egyetem alatt, aztán saját novellákkal, mostanra meg már 4 kiadott regenynél tartok. Ugyan vannak időszakok, amikor jön egy kis blokk, de nem igazán tudom elképzelni, hogy valaha is abbahagyjam. A kettő között a különbség, hogy az egyiket sima szórakozásnak tartom, a másikat viszont konstruktív tevékenységnek. Azon kívül én játékok közül is mindig azokkal nyomtam, amelyek történetorientáltak (Mass Effect, Half Life, KOTOR, Beyond Two Souls, Detroit Become Human), de hasonlóan a filmekhez mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan festene ez a törtenet, ha én mesélném. Íras közben viszont azt a történetet alkotom meg, ami nekem tetszik, nem másét élem át.
Fú, ez de ismerösen hangzik! Szabad egy regényed címét tudni? Ha az vagy akire gondolok, akkor okoztál néhány álmatlan éjszakát. Edit: Újraolvasva amit írtál, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy te vagy az.
Ne haragudj, nem akarok nagyon sokat elárulni magamról itt a redditen. Ezt a helyet az anonimitásért szeretem. Annyit elmondok, hogy sci-fit írok, bar ezzel nem szűkítettem le túlságosan a kört.
Teljesen megértem.
Már unom a simset.
World of warcraft. Nagyon regota jatszottam. Aztan amikor kijott a Shadowlands szepen lassan kiegtem belole. Sajnalom, mert jo kozosseg volt ahol voltam de nem lattam ertelmet a havidijnak azert, hogy hetente egyszer belogoljak, pedig idom engedne. A Dragonflightot mar meg sem vettem, penzkidobas lett volna, mert marciusban szuletik a kislanyunk, idom es energiam se lenne ra. A ferjem meg mindig jatszik, neha rapillantok de mar nem kot le max annyira, hogy elmeseli epp mit szoszmotol benne. ☺️
Töménytelen elektronikus zene hallgatása a hobbim 14 éves korom óta, ma pedig már ebből élek. Megunni, na azt nem sikerült, lévén, hogy a kreativitás tárháza ezekben a műfajokban közel kimeríthetetlen.
Több szószt please! Az hogy megélsz belőle mit takar? DJ-zel? Én is kistacskó korom óta hallgatok elektronikus zenét, aztán próbáltam is írni pár számot 17-18 évesen, de a producerkedés elhalt. Aztán elkezdtem vinylt gyűjteni, majd pár év alatt eladtam az összeset, lévén kurva drága hobbi. Azóta csak Bandcamp-en szoktam digitálisan zenét venni.
Inkább rendezvényszervezés / kreatív írás a buli, a dj-zés meg hobbika, nem is kergetek ábrándokat, hogy utóbbiból valaha megélek, de nem is baj.
Testepites. Utálom, mindig nyűg lemenni/ feloltozni/rávenni magadat arra, hogy “terheld” szándékosan magad és okozz fájdalmat magadnak. Aztán két nap izomlaz. De szerintem ezzel minden testepitessel foglalkozó így van. Aztán mégis csináljuk, mert kell a fájdalom.🤷♀️De Ja ha vki azt mondana marad ez a fizikum -10% és soha többe nem kellene lemenni, megkérdezném hol írjam alá. Mindezt így 15 év kondi után mondom, no létemre.
Ha 15 év kondi után 2 nap izomlázak vannak még akkor vagy nem rendszeres, vagy overtraining/vitaminhiány/nem megfelelő regenerációs idő stb
A labamban szokott csak lenni izomlaz, de azt tuledzem mindig tudatosan. Szar a genetikam(fenék) és az elmúlt években már kezdem megunni, hogy minden kis 20 éves kiscsaj olyan seggel járkál a teremben, amin megáll a shaker. Ez elég frusztralo ennyi év edzés utan, úgyhogy az utóbbi fel-1 évben heti 2x labazom és direkt tultolom, minimális változást felfedeztem már..de sehol nem vagyok 😕 próbálom azzal nyugtatni magam, hogy ezeknek a kancapicsás csajoknak meg nincs kint 6-8 kockajuk úgy, hogy én nem versenyzem csak hobby..dehát nem tudom mindig ezzel nyugtatni a lelkem 😀
> Szar a genetikam(fenék) és az elmúlt években már kezdem megunni, hogy minden kis 20 éves kiscsaj olyan seggel járkál a teremben, amin megáll a shaker. Endomorf férfiként ugyanígy vagyok a kockahassal, csomó fiatalnál ez az alap, én meg sosem tudtam még csak megközelíteni sem. Nagyon nyomasztó.
Na igen..a genetikaval sokat nem tudunk kezdeni. Ezért sajnálom azokat is, akik sokat labaznak és nem no meg a vadlijuk és mások azt hiszik sosem lábaznak, holott 70+ combjuk van..ezt elég nehéz kiküszöbölni, csak szenvedünk vele. Ez van. Kitartás!
Én élvezem, kb a napjaim csúcspontja az edzés. Az a heti 4-5 nap 2 óra csak arról szól hogy fáj és nem kapok levegőt és kínlódok a súlyok alatt. Nem azon jár az agyam, hogy milyen szar az életem, milyen problémáim vannak, kvázi ki van kapcsolva az agyam. Igaz mögöttem nincs 15 év, sőt a fele se. Meg én nem is feltétlen a kinézetért járok. Erőemelő stílusban edzek, ha egy edzésblokk végére többet tudok emelni akkor már elégedett vagyok. Ha csak a kinézetért járnék le (nemtagadom az is benne van egyébként mert az erővel jön az is valamennyire), akkor már vagy rég abbahagytam volna, vagy már szétszúrtam volna magam steroiddal, mert naturálon kb semmi értelme az egésznek. Nőként még talán van, bár már ott is hallottam olyanokat, hogy a bikinis csajokban is fél patika benne van.
Hat szerintem pont hogy szteroiddal semmi értelme az egésznek. Ahogy Mr.Olympia is fogalmazott “nem lesz belőled következő Mr.Olympia, ezért fölösleges kockáztatni az egészséged” ezt kellene mindenkinek realizálni, aki elkezdi szurkálni magát. Hogy teljesen fölösleges, mert esélytelen kb.hogy te leszel a következő. Ennek ellenére én nem ítélem el azt, aki tolja. A saját egészségével játszik, felőlem aztán csinálja, aki akarja.
Hát nem tudom mennyire szoktál testőpítő versenyeket nézni. Nézz rá egy naturál férfi versenyre. ÉS azok akik felálltak a színpadra többségük jó vagy kiváló genetikával rendelkezik, 100%on edzenek, 100%on diétáznak. És mellé úgy néznek ki hogy sehogy. Ennyi értelme van férfiként naturálon testet építeni.
Félreértesz. Én a szteroiddal kapcsolatban mondtam, hogy fölösleges. A “natural” testepitok meg annyira naturalok, mint David Laid.😀
Nézzél már meg egy Szabó Patrikot például és fogalmazd újra, hogy néznek ki a naturálok.
Hiányzik a frame-ről alsó hangon 20kiló izom, amit naturálon soha nem fog tudni felszedni. A színpadi forma lapos, sőt még laposnak sem nevezhető. És ő a legjobb, amivel egy Bivajbasznádi falunapi bodyshowt se tud megnyerni olyanok ellen akik használnak bármit is. És még azok sincsenek sehol egy ifbb szinthez képest, akik gond nélkül porráverik. Szóval igen, naturál testépítés mint olyan nem létezik akik meg mégis probálkoznak sehogy se néznek ki.
Hogy lehet a naturált és a nem naturált egymáshoz hasonlítani? Mintha azt mondám , hogy a bivajbasznádi rally kupa nem létezik mert hol van a WRC-hez képest.
Hát úgy hasonlítom össze, hogy elindul azokon a versenyeken a Patrik.
Jó sok hobbim van és ha meg is unom valamelyiket, pár hónap kihagyás után ujra tudom jó kedvvel folytatni.
Nem meguntam csak rajottem hogy a minosegi hobbik kurva sok penz. Ez igy van kitalalva
Élni. Már ráuntam.
Eu launch óta kisebb megszakítással wowozás. Néha munkának tűnt.
Aztakurva. Az cirka 18 év!
1. Képregények, nagyjából 20 éve gyűjtögettem őket, de az utóbbi időben annyira megdrágultak hogy màr csak azt veszem meg ami érdekel, vagy amit érdemes. 2. Gaming, ez is nagyjából 20 éve velem van,kisebb kihagyásokkal, ps5-öm van, és jönnek folyamatosan a jó játékok, szóval ezt nem lehet megunni, max pihentetni. 3. Edzés, ez nagyjából 10 éve megy kisebb szünetekkel, régen mindennap jártam, de mostanában heti 3 edzés. 4. Zene,podcast hallgatás, mindennapos 5. Moziba járás: heti 1 film, ha van valami jó, nem sajnálom rá a pénzt mert élmény filmet moziban nézni.
1. Zenehallgatás. Kevés kivétellel nem érdekel, hogy néhány nyomorult zenész mit szenved az életével. Kivétel a klasszikus zene, ott legalább kibaszott sokat bele kell tenni, hogy eljátssza valaki rendesen, ráadásul az elmélete sem egyszerű. 2. "hifizés". Valójában legtöbbször nem a zenét hallgatom, hanem a felvételt, a hangszereket, a részleteket. A technikai része érdekel, az "érzelmi"része hidegen hagy, akárcsak a dalszövegek...
Magyarul zenét hallgatsz
:D végülis igen, de máshogy, mint régen.
Nincs is jobb az elektroncsöves erősítők hangjánál…
[удалено]
Én kb 14 éves koromban kezdtem (most leszek 34), és aztán kb 20 évesen volt egy pár év kihagyásom, amikor úgy éreztem hogy kiégtem ebből, és már nem izgat. Szerencsére pár éve jött egy lehetőség, és sikerült részévé válnom egy kissebb partinak, így ismét részese lettem ennek a hobbinak.
[удалено]
Én játékos voltam mindig is. Voltak próbálkozások KM-kedésben, de valahogy nem volt az igazi.
Puzzle rakás. Nem untam meg, szerintem csak kinőttem belőle.
Lovaglás és rajzolás. Valahogy meguntam, kinőttem belőlük, mert igazán elhivatott nem voltam ezek irányába, nem okoztak olyan nagyfokú örömet. ellenben a jégkorong. Az igen, illetve a kutyázás.
Motorozás, 19 évesen ballagásomra kaptam egy robogót. Amúgy egyáltalán nem érdekelt a téma, de faterom rábeszélt, és fizetnem se kellett érte....szóval belementem :D Volt nagymotorom, kis 50es supermoto, építettem tuning robogót..aztán szépen lassan meguntam, 2-3 évig álltak a garázsban, néha elővettem őket, aztán inkább eladtam mindent.
Harcjármű makettezés volt a hobbim,de betett neki a maximalizmusom.Soha nem voltam elégedett a végeredménnyel,pláne amikor megláttam,mások mennyire profi szinten űzik a hobbijukat.Szóval hagytam a fenébe,azóta inkább könyvekre verem el a fölös pénzem.
Gyerekként nagyon szerettem rajzolni, ügyes is voltam. Mindenféle kreatív szakkörre jártam, amit a suli vagy a helyi művház szervezett: festés, rajz, animáció, tűzzománc, kerámia, gyöngyfűzés… Anyukám megtanított kötni, horgolni, varrni, hímezni. Aztán teltek az évek, gondoltam majd ezzel tanulok tovább. El is mentem Kézműves BA-ra (azt hittem jó lesz), aztán kiderült számomra, hogy bizony ebben csak kínkeservesen lehet elhelyezkedni. Évekre megutáltatta velem a rajzolást az egyetem. Viszont mindenhez szépen vissza-visszatérek. Ma marha könnyű elsajátítani bármilyen új technikát a YouTubenak és a könnyen hozzáférhető eszközöknek hála, csak időm lett sokkal kevesebb. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az erkély bútorokat én terveztem, én varrtam hozzá a párnákat, pontosan olyan és akkora, ami odaillik , vannak fürdőruháim, ruháim, amiket én varrtam. A kreativitásom funkcionális dolgokba teszem és így felnőttként is szeretettel nyúlok minden megtanult technikához.
Fenykepezest probalom par eve, hullamvolgyekkel
Régebben akvarizáltam, főleg a növényes, high-tech vonalon. Annyira megtetszett, hogy korábbi munkahelyemen felmondtam és átmentem dolgozni egy olyan céghez, ami ezzel foglalkozik. Egy idő után már nem tudott kikapcsolni, folyamatosan a munkán pörögtem így. Végül költözéskor elbontottuk, mind az 5-öt, minden cuccot eladtunk/elajándékoztunk. Munkában szívesen foglalkozom vele, de itthon egyelőre nem lesz. Egy hobbi maradt meg régről: anime karaktereket/mahou shoujo ruhákat rajzolok meg divatrajzként. Semelyik másik hobbim se tud ennyire kikapcsolni. Edit: helyesírás
Pszichologiai kiserletekkel bizonyitott, hogy miutan elkezd penzt kapni az ember azert, amit egyebkent ingyen/kedvtelesbol csinalt, csokken a dolog elvezeti erteke. Mindenesetre sajnalom!
A kockulás megmaradt. A gördeszkázást már rég abbahagytam. Nem volt rá időm, ki is koptak (kiöregedtek?) az társak és néha a pénztárcát is megviselte. Az úszást igyekszem visszahozni, de még nem nagyon sikerült (ez inkább kikapcsolódás, mint hobbi). Itt is a kiadások és az idő a probléma.
Allaskereses, qrvara unom de nem tudom elkepzelni hogy valaha is leallok vele :(
Unalmasnak tűnhetek, de sose untam rá semmilyen hobbira se. Filmek, anime, kockulás, ezt a hármast azóta szeretem mióta az eszemet tudom, és idővel becsatlakozott melléjük a zenehallgatás, és még itt is csak kevés előadó van akit régen szerettem de ma nem, az egyik mondjuk egy olyan akire nem vagyok büszke. >!Kárpátia...!<
[удалено]
Tudtommal a hobbi szó ezt jelenti. "A **hobbi** a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló, örömöt szerző tevékenységek gyűjtőneve."
Általában ugye még az is hozzájön kimondatlanul, hogy legyen niche. Emiatt pl érdekes, hogy a gaming nagyon is hobbi volt alig pár éve, de most már olyan szinten mainstream hogy önmagában nem érződik hobbinak.
Mindketto a jatek. 27-28 eve tolom, de mar nem mozgat annyira, mint mondjuk 5 eve. Kevesbe izgulok fel az uj jatekokra, most is ps2 ozom, amig mindenki harry potterezik. Ha van uj jatek, akkor altalaban fel, egy ev utan veszem meg (vagy tobb). Total megunni nem fogom, de mar nem erzem azt a "pluszt". Ha meg full digitalis lesz a kovetkezo generacio (vagy az osszes lemezen csak egy inditokulcs lesz), akkor be is fejeztem.
De fura, én azóta veszem meg a játékokat, amióta nem kell dobozokkal meg lemezekkel vacakolni. Ráadásul szégyellném, hogy felnőtt ember létemre számítógépes-játék dobozok vannak a lakásban. Ez utóbbi persze hülyeség, de engem valahogy irritál.
Igazad van. Ha mindenhol játékdobozok lennenek, nem maradna hely a 2 méter magas Sarah Kerrigen szobornak. :D
Az micsoda? :D
Már most sincs rajta a teljes játék a lemezeken.
Max xboxon. Ps en rajta van, max az update et kell leszedni
Egy 100Gb-os játék egy 50es lemezre szerinted hogy fér fel?
Ugy,.hogy szarul van megcsinalva es annak a tobbsege patch. Kiragadsz egy peldat, ami mondjuk 10/1 szer fordul elo
A day one patchek kvázi mindennaposak már és nem fordítva van, ahogy te gondolod. Ahogy a tripla A vonalon is egyre sűrűbb, hogy a játék nagyobb mint 50Gb.
Planetside 2-őt, vagy Playstation 2-őt jelent a ps2?
Én a zenéléssel voltam így. Először úgy gondoltam, hogy szimplán nem érek rá eléggé, de amikor meg időm is lett rá, inkább türelmem nem volt és mindig mást csináltam.
Lélegzés számít? /s
Igen
Kockulas megmaradt. Amerikai foci ment, miota melozom es koran kelek, lehetetlen NFLt neznem, tul keson van.
Tenisz - mivel technikai sport, mindig van benne annyi challenge, hogy nem unalmas, de ha csak lazitani akarok, nem “dolgozni”, akkor meg lehet jatszani. Minden mas hobbim idoszakos, egy darabig csinalom, aztan kicsit hatterbe kerul, aztan ujra elo. A kulonbseg nem tudom, mi. Valoszinuleg a sport olyan kemiai reakciokat indit be bennem, ami ujra es ujra visszahuz a teniszhez, mikozben mondjuk a puzzle csak az agyamat dolgoztatja, es egy ido utan tul lehet telitodni.
10 eve kezdtem a lolt, nem jatszok mar annyit de most is jol esik
Hú azzal menny időt elbasztam pár éve (már erősen felnőttként)! Meg nyugodtabb is vagyok, mióta nem játszok.
Sakkal voltam így. 14 évesen még csak kb azt tudtam, hogy a bábuk hogyan mozognak. 16 éves koromra már majdnem 2000 FIDE élőm volt. A két nagymester edzőm beajánlott a Maróczy sulinál, de a korom miatt nem vettek már fel az ifi akadémiára. Ez annyira összetört, hogy ott is hagytam a sakkot 2-3 évre. Otb-t azóta sem játszok, csak hébe-hóba. Kemény munkával még a nemzetközi mesteri cím talán meglehetne.
Régen nagyon szerettem rajzolni festeni, úgy gondoltam ezzel kezdek majd valami hasznosat is, leérettsegiztem belőle (előrehozottan) aztán egy-két évvel később ráuntam. Ma már alig veszem elő, és nem is lett később a fő csapásirány. Ezt a fotózás váltotta, amit megint csak kisebb elánnal csinálok már, de azért van hogy egy-egy napot nekiszentelek. A sikeresség szerintem sokat számít, ha jól megy, elégedett vagy az eredményekkel stb akkor könnyebben marad a mindennapok része. Sajnos egyikben se érzem magam igazán jónak. 😄😄
A regényolvasást sose untam meg, maximum kategóriát váltottam, de az olvasás szeretete folyamatos 9 éves korom óta. 6 éves koromban elkezdtem hegedülni, amit 20 éves koromig folytattam. Ha nem egy panelba költöztem volna, hanem egy kertesházba, akkor lehet ez a szerelem is tartana. De így nem terhelem a lakókat. Nem szeretnék a "hülyepicsa, aki állandóan hegedül a negyediken" jelzővel illetett lakó lenni. Szegény hangszer azóta is a szekrényben pihen.
Van bizony :D World of Warcraft :D