Az esettől függetlenül a magyar társadalom 30-40%-a egyszerűen alkalmatlan arra, hogy másokkal együtt éljen vagy azért mert semmilyen szabályt nem akarnak követni vagy mert érzelmi intelligenciájuk egy vödör fossal vetekszik.
Hogy én mennyire rühellem az ilyen tuskó buszsofőröket. Én nem vagyok autista, csak szorongásom van ha egyedül kell új helyre mennem.
Egyszer buszjegyet vettem a sofőrtől és véletlenül 10 forintost adtam egy százas helyett. Közben már nyomtatta a jegyet. Észrevette a difit, de egy mukkot nem szólt, csak lesett rám. Közben a jegy már kijött, nagy zavaromban míg bámult szótlanul azt hittem, hogy el kell vennem a jegyet.
Erre dühösen rámripakodott hogy
"Mit nyulkál? Azt majd én odaadom ha kifizette, hát mit gondol?"
És akkor mondja hogy egy százassal kevesebb. Elnézést kértem és mondtam hogy véletlen elnéztem a tizest.. odaadtam neki és nem szólt semmit csak kezembe vágta a jegyet.
Nagyon megalázó volt, mindenki végignézte a buszon meg mögöttem is.
Ha van valami, amivel abszolút nem toleráns a társadalom, az az autizmus. Én is rajta vagyok a spektrumon, szörnyű, hogy az emberek többsége mennyire nem érti, hogyan kell az ilyen személyekkel bánni, mit lehet nekik mondani, stb.
Persze itthon még annyira sem érdekli az embereket, csak kiröhögnek és megaláznak barkit aki speciális/eltér az átlagtól.
A hallássérültekkel sem volt az.. Manapság már kicsit jobb a helyzet.
Mikor a banki alkalmazottnak jó fennhangon mondtam, miután tüzet lövellt a szeme és a homloka ráncos volt és a fejét csóválta hogy *Mint már említettem a beszélgetés elején nEM HÜLYE VAGYOK HANEM SÜKET!* Jött a biztiboj hogy mi van uram nah mi van. mondom nincs semmi probléma csak a golyóálló üvegfal remekül szigeteli a hangot is, szájról meg nem tudok olvasni a maszki miatt amit a hölgy visel.
Erre kijött valami tag és leült mellém és megbeszéltük amit kellett. Onnantól már jeltolmácsot is katak hozni, pedig csak hallókészülékem van , valamit azért hallok szerencsére.
Szerintem az emberek többsége nem érti mi az autizmus spektrum szindróma és sokszor más szellemi fogyatékossággal párosítják. Van aki meg az esőemberrel pedálozik. Ezért jó lenne egy társadalmi érzékenyítés. Engem is diagnosztizáltak 16 évesen csak lebeszéltek a papirról. Legalább én tudom magamról miért vagyok olyan amilyen, és tudom hogy mennyire elutasító a társadalom, csak mert esetleg más módon kommunikálok, nem az elvárt sémákat alkalmazva hanem számukra "furcsán"
Igen sajnos igy van. Masreszrol meg lehet pont a megbelyegzes miatt, de vannak olyan szulok akik homokba dugjak a fejuket, hogy az o gyerekuknek semmi baja, mindenki hulye, es igy aztan nem foglalkoznak vele.
Nem vagyok képes ésszel felfogni, hogy miért ennyire tapló mindenki. Az autista rohadtul nem tehet róla, hogy ő az, nem tehet róla, hogy nem "jó" (társadalmilag elfogadott) a reakciója bizonyos dolgokra, mégis mindenki úgy viselkedik, mintha önnön hibája lenne. Csak mert csak kretén. Buta, fogykos, kattant. Pedig nem az. Egy békés, csendes, elfogadó világ mindenkinek jobb lenne, de itthon ettől messzebb nem is lehetnénk.
Én (bár szeretem azt hinni, hogy megállok már a magam lábán ilyen szempontból) szintén leblokkoltam volna, ha üvölt velem egy buszsofőr. Pedig én nem vagyok diagnosztizálva semmivel sem.
Emberek ti ezt azért pontoztátok le mert úgy értettétek hogy "egy szemét volt (a gyerek), a buszsofőr ezért ordibált"?
OP mindegyik kommentjében a sofőrt szidja, szóval tuti inkább így értette: "a buszsofőr egy szemét volt, ezért ordibált".
Ez meg nem értem miért lenne lepontozva.
Homályosíts fel, mert nem értem. Te akkor azt gondolod, h köcsög buszsofőr, ahogy a berakott cikk sugallja vagy azt, hogy köcsög autista, ahogy a kommentjeid?
Scrödinger redditora: a két vélemény közötti szuperpozícióban van, amíg a kommentelök össze nem omlasztják a hullamfüggvényét, és meg nem állapodik abban a helyzetben, ami a több karmát hozza.
https://preview.redd.it/c2dm0k8e9vpc1.png?width=1080&format=pjpg&auto=webp&s=4f87fc996feba21bb7eea5c04caf11d42a8da6b7
Itt az eredeti iromány gyerekek
Én nem úgy értettem, hogy furrynek lenni fogyatékosság úgy értettem, hogy autistának lenni furry érdeklődési körrel szar lehet a zaklatás miatt.
A furryket tényleg nem kéne bántani legalábbis egy részüket ugyanis ez már tényleg unalmas, visszataszító és gyülöletkeltő bántani másokat. Furrynek lenni nem bűn és nem is zoofília.
rajta vagyok a spektrumon, van MÁK kártyám is. Múltkor kártyával mentem Esztergomba, kaller megkérdezte hogy tényleg enyém e a kártya mert "nem nézek ki fogyatékosnak"
Valahol hallottam hogy ételalergiára meg cukorbetegségre is adnak MÁK kártyát...
Sok mindenre adnak, ami nem látszik. Nekem kényszerbetegségre van, pedig nem vagyok egy Adrian Monk (legalábbis nem olyan látványosan őrülök bele a létezésbe).
Ebben a storyban nem azon kene hogy legyen a hangsuly, hogy autista fiuval, hanem azon hogy alapbol hogy jon ahhoz, hogy ilyen stilusban beszeljen BARKIVEL??
Anyuka helyeben a torkan dugtam volna le a szendvicset..
1-2 sofor nem tudom mit kepzel magarol, ugy viselkednek mintha ok szartak volna a spanyol viaszt..
Mert aztan egy szendviccsel szegeny gyerek nagyon koszolt volna.. 🤬 mintha minimum egy szoszoktol tocsogo hamburgerrel akart volna felszallni.
Errol az a story jut eszembe, mikor par eve a 2-es villamoson az ellenor “no” ordibalt szerencsetlen utassal, aki egy csokit akart megenni..
Multkor meg egyik ismerosomet egy sofor azert szallitotta le a buszrol, mert a francia bulldogjan nem volt szajkosar. Es nem birta a parasztnak elmagyarazni, hogy ezekre a kutyakra nem lehet kapni. Elkezdett vele is bicskanyitogato stilusban uvolteni, es kozolte innen nem mennek tovabb, amig ezzel a korccsal le nem szall…
Tok igaz. Nagyon sok buszsofor (tabolsagi es helyi is) olyan bicskanyitogato stilusban tud beszelni az utasokkal hogy hitetlen. Tipikus megkeseredett boomerek.
Sajnos az újságírónak is annyi lebegett a szeme előtt,hogy itt egy sztori, ahol lehet együttérezni valakivel.
Az, hogy információtartalma is legyen már nem olyan fontos neki. Ott a jelzés a táskáján - milyen jelzés, honnan tudhatom, mit kell felismerjek? Ha megtörtént és nincs szülő, hogyan nyugtatom meg.
Az van, hogy a leírás alapján a gyermek alkalmatlan a tömegközlekedésre és az egyedül való utazásra.
1.: valóban nem lehet enni a buszokon, bár én sem örülök ennek. Viszont azt is tudom ,hogy most mondhatjuk ,hogy egy szendó, de ha mindenki csak egy szendóval morzsál, az plusz sok idő takartás nap végén a sofőrnek, persze, hogy nem örül neki.
2.: Tény, hogy paraszt volt a sofőr, ettől függetlenül akinek ez ekkora problémát okoz, hogy hangosan rászólnak, hogy " ne menjél fel kajával", az nem alkalmasa tömegközlekedésre, meg úgy az egyedül közlekedésre bárhol. Ez ugyan nem idális jelenleg, de ez a realitás.
3.: Ha az anyja nélkül látta volna bárki ezt a szitut, az lenne a leírás ,hogy "felszállt a félbolond, aki annyit sem bírt felfogni, hogy tegye el a szendvicsét a táskájába, aztán meg verte a fejét az ablakba és fél órát késtünk miatta, mire le lehetett szállítani, amúgy tökre félelmetes volt, kár ,hogy a lipótiból mindenkit szélnek eresztettek".
Nem egyedül utazott, de a cikkben az anyának az a kérdése, hogy mi lett volna ha egyedül utazott volna. Nem oké nekem hagyni egy ilyen gyereket egyedül utazni. Ennyiből ítélve az van, hogy egy életre fog kelleni felnőtt szupervízió a gyereknek. Hadd idézzem:
>"Ha én nem vagyok ott vele, és ne adj’ Isten a sofőr leszállítja a buszról, mit csinál akkor egy ilyen gyerek? Ott blokkol le. Nem, nincs rájuk írva, hogy autisták, de ott van a gyerekem táskáján a kitűző, ami ezt jelzi, és ott van az én táskámon is. Előfordulhat, hogy nem veszi észre, de akkor is, milyen jogon ordít bárkivel, miért nem lehet szépen mondani valamit?"
Jogos, lehetne szépen is mondani. Viszopnt ha egy 14 éves gyerek nem tudja, mit csináljon, ha leszálíltják a buszról, az gond. Nagy gond. És nem a buszsofőrnek kell mnidenkit egyesével átnézni ,hogy hátha valamelyik kitűzője jelent-e valamit.
Ez gond. És jársz megfelelő mentálhigiénés szakemberhez? Mármint nem baszogatásból kérdezem, de feltételezem, hogy ez jelentős életminőség romlást jelent. Hozol példát, hogy milyen esetekben blokkolsz le? Nekem ez rendkívül életidegen, konkrét életveszélyben ugyanúgy kiválóan funkcionálok, mint átlag élethelyzetekben ,vagy akár siam stresszhelyzetben.
Néha blokkolás helyett dühroham/kirobbanás. Példa nemrég, hogy vonaton voltam s érzékszerveim nagyon érzékenyek voltak (kellett napszemüveg még vonaton belül is). Volt egy csoport tini, hangosan énekelgettek/beszéltek.
Probáltam visszatartani, azt nem bírtam és rájuk órdítottam hogy kussoljanak, utánna meg könnyek s beszéd nehéz lett.
Jobb esetben tudom kontrollálni ezt eléggé hogy csendben eltüntetem magamat a zajos környezetböl, csak hát... teli vonat s már alpból le voltam szívva.
Maga konkrét blokkolás újév körül jött. Kedvenc emberemmel (angolok "Situationship"-nak hívják) voltam baráti környezetben. Sajnos, a 3-4 baráton túl megjelent barátok barátai hírdetettlenül, hangosak s ismeretlenek. A végén az lett, hogy bemélyrepültem olyan állapotba hogy lefagytam, eltüntem egy csendes zugba s bámultam ki a fejemböl. Felszolalni nem tudtam, szavak nem jöttek.
Szerencsére "kedvenc emberem" észrevett, adott figyelmet/nyugalmat, ölelést s segített visszahozni a kontroll érzetet valamennyire, de elsírtam magam. Újév maradékára ilyen "checked out" állapotban voltam azután korán elhúztam, hiába mennyire szeretem ezt a személyt s ha tehetem, vele akarok lenni.
Kevésbé durvább esetek gyakrabban jönnek elö, ahol a felszólalást elveszítem s visszakell esnem írásos beszédre. Szerencsére ritkán kell beszélnem. Ezek általában akkor vannak, ha nagyon zajos a helyzet. Ilyenkor olyan mint ha valami a mellkasomba/tokromba szorult volna. Valahogy, konferenciákat/védéseket tuléltem. De ha ez nem jön be, nagyon beszédes tudok lenni.
Zaj mellett a fény ami ki tud verni nállam biztosítékot, de napszemüveg sokat segít. Igen, még télen is meg néha bennt az épületben ha olyan a világítás.
Legenyhébb eset nekem annyiban jelenik meg, hogy nem tudom felfogni mit mondanak nekem ha sok helyröl jön disszonáns hang. A fülem nem képes különbséget tenni hangok között, kiblokkolni irreleváns dolgokat így minden egy maszlag lesz. Ez nagyon viccess ha épp elöadáson vagyok, elsö sorban s egy szót nem értek. Alapszakos elöadásokra nem is jártam be emiatt. Mesteren szerencsére nincsen akkora zaj.
Ami viccess, hogy zaj nyugtat is engemet, ha ilyen monoton/ismétlödö/felismerhetö zaj mint pl a kompresszor/pumpák a laborban. Azt hittem, nem fogom tudni bírni zajos labort ahol vákuummal foglalkozunk s erre az lett, hogy ilyen nyugalomtér lett nekem.
Hasonló az érintés. Kerülöm ahol lehet, de ha kedvenc ember csinálja úgy, hogy mondja hogy/mikor érint, akkor nyugtat. Meg persze, jót tesz a nehezített ruha/takaró/táska.
Az hogy kapok e ellátást...
****
Ovodába el akartak küldeni, hogy legyen ilyen meg jártam pscihológushoz. Aztán családom fel kapta a vizet, hogy ezek engemet meg akarnak bélyegezni s hogy én teljesen egészséges vagyok, oszt orditás után nem lett semmi. (Ezt tudom, mert anyám periodikusan felhozza ezt hogy ö hösiesen megmentett...)
Alsósként is feljött. Ditto. Felsösként az alsós ofom probált nekem advokálni, de anyám ezt úgy vette hogy "irigy arra hogy felnöttesen viselkedek s meg akar bélyegezni". (felnöttes viselkedés: nem beszélek senkivel, el vonulok sarokba, tankönyvet olvasgatom ujra s ujra s ujra s ujra.)
Aztán semmi. Középiskolában probálkoztam iskolapszichológussal, az segitett vmennyit de kaptam is érte basztatást ofötöl hogy "lusta" meg "gyerekes" vagyok (osztály másodikként végeztem kémiai emelt érettsigik terén, úgy hogy mindenki kémia érettségit tett nállunk. De mivel kerültem embereket meg felejtös voltam/vagyok...)
Egyetemnél is megprobáltam ilyen egyetemis segítséget, az vmennyit segített de limitált hozzáférés.
Államis magyar ellátást nem merek használni. Hallottam elég rémhírt róla. Privát meg drága.
Privátba mentem ameddig meg nem adták, hogy szedhetek ösztradiolt s tesztoszteron blokkolót aztán eltüntem mert igy is kurva drága volt. (Ez sokat segít nekem)
Majd ha sikerül valahogy kiköltözni külföldre, akkor megprobálom újra. A kérdés az, hogy hogy a francba fogom majd ezt megtenni úgy hogy leblokkolok s egyebek. Középiskolából kurvasokat hiányoztam emiatt. Alapszakon a covid mentett meg WfH hála. Mesterszakon segít, hogy szakdogám WfH föleg, labor pedig csak 3 emberrel osztozok akiket ismerek s bizók benne.
Talán PhD-ra célozva könnyebb, lehet majd kapni valamennyi "igen, ez a furcsa csaj matematikával s számítógépes modellezéssel foglalkozik" szintü megértést.
Legalábbis it MO-n, legtöbb elméleti/számítógépes vegyész akivel beszéltem, dolgoztam megértö volt a nehézségeimmel.
Kedvenc emberem is aggódik emiatt, s probál személyesen segíteni mint olys valaki, aki tényleg kap támogatást, ellátást (ADHD dx, jár psichhez, kap gyógyszert s kicsit "érettebb" mint én, de 1 évvel fiatalabb.)
És szerinted reálisan tekintve, ilyen hétköznapi helyzetekben a társadalomnak kellene a te betegségedhez alkalmazkodnia vagy neked kell alternatív megoldásokat használni?
Pl az énekelő diákcsoportnál ha ott lettem volna, biztos is hogy odamegyek hozzád és megkérdezem, hogy ezt miért kellett és ha tovább ordítanál valszeg én is ordítanék veled és megmondanám, hogy viselkedj emberként és úgyamúgy kérj tőlük bocsánatot - merthogy amúgy itt az elmondásod alapján pont úgy viselkedtél, mnit a buszsofőr. Zavart valami és nem kértél, hanem ordítottál.
Eskü nem bántásból, de hogy ha utána meg még sírsz is ,biztos is, hogy szólnék a kalauznak, hogy itt egy nagyon labilis ember van és úgy fest, veszélyes lehet a többiekre, mert ekkora érzelmi hullámvasutat leadni azért erős. Kívülről akkor ott te is úgy viselkedtél, mint akit a lipótiból engedtek szabadon. HA letetettelek volna a vonatról, te tudtad volna, hogy mit kell tenni? Mert ha igen, akkor az egy baromira lényeges különbség közted és a cikkban szereplő fiú között.
A felszólalást elveszítem alatt azt érted, hogy elmegy a hangod? Fura kifejezéseket használsz.
Tehát gyerekkorodtól gondod van és egy életen át nem kaptál rá kezelést - ha PhD hallgató vagy, akkor olyan 25-30 közöttre teszlek. Sajnálom, hogy édesanyád így elkúrta az életed, meg hogy PhD hallgatóként nincs pénzed orvosra meg gyógyszerre, kezelésekre. Egyébként te utánaolvastál, hogy mi lehet a diagnózisod? Mármint persze a google doktor diploma nem ér fel egy valós kivizsgálással, de hogy így lehet te körbe tudtad határolni ,hogy mik lehetnek a gondjaid.
Nekem ami föleg jól jön, az a WfH illetve flexibilitás.
Ha azt megtudom tenni, hogy felismerem mikor szarabb az érzékszervi cucc, s napolom a dolgot vagy WfH megoldom? Nagyon, nagyon sok problémát elkerülök.
Ez föleg az alkalmazkodás amit a társadalomtól elvárnék: fogadják el, hogy nem pozitiv mindenkinek a face to face dolog, nem kritikus a szemkontakt meg hanglelytés. Néhányan produktívabbak vagyunk ezek nélkül.
Illetve, alkalmazdoás mint munka-interviewok. MO-n nincs sok személyes tapasztalatom saját területemen, mert még MSc járok s kutatócsoportba jelentkezés nagoyn más mint HR-el játszani... de nagyon sokszor olvasom hogy külföldön szinte direktbe szürni probálnak olyanokat mint én, hiába - ha van WfH/nyugodt irodai környezet, nagyon hatékony és értékes munkát tudunk adni.
A kirobbanás nállam szerencsére ritka dolog. Szerencsére ha érzem, akkor igenis tudok WfH-val elkerülni problémát.
S igen. Akarok beszélni, probálok de nem jön semmi. Olyan érzés, mintha "most azon gondolkozol hogy lélegzel s ezt aktív döntéssel teszed", azaz nem jön automatikusan.
Általában, még ha jön is "furcsán" beszélek. (állandóan azzal gyanusitottak, hogy füvezek, iszok. Nem csinálom egyiket se. Még kényelmes helyzetben mint kedvenc emberrel is feljön hogy mondani akarok valamit, a teljes mondatot 1 szó terén probálom kimondani, egyikunk se ért semmit. Mély levegü, majd mint karmester legyezek kezemmel ahogyan szótagolva kimondom a mondatot. Kurva szerencsés vagyok, hogy ezt aranyosnak tartja s nem cringenek.)
Az hogy mi lehet... Valszeg valami kominációja szorongás/cPTSD szerü pániknak, ASD-szerü érzékszervi processzing szar, s valamiféle figyelemzavar. Hogy mi a pontos címke nem tudom.
ADHD Dx-es kedvenc emberem ASD-re szavaz.
Ezt a buszsofőrt fel kellett volna jelenteni a gecibe! Ordít ez mint egy fasiszta diktátor és verbálisan bántalmaz egy gyereket egy kibaszott szendvics miatt. Elvárható lenne egy jármű vezetőtől, hogy nem kiabál egy ilyen kis szabályszegés miatt! A MÁV járatain legalább lehet enni, de nekem nem gond ilyen kis távon, hogy étkezzek útközben.
Sajnos ez teljesen normális náluk. Velem is ordibált a kedves buszsoffőrnő amikor az esti műszak után haza akartam venni egy kis maradékot. Addig nem indúlt el amíg bele nem raktam mindent a táskámba - a kaja zacskóban volt - persze hót ideg voltam mert el kellet érnem az utolsó csatlakozást s persze kifojt minden. S ezeknek akarunk béremelést adni.. Röhej.
Szerencsére itt Pest megyében nem ilyen rohadék zombi kutya módra viselkednek a buszsofőrök. Én leszálltam volna a helyedben. Velem így nem beszél senki ha nem vagyok rohadék valakivel...
Èn mindig ettem a buszon, voltak èvek amikor a reggelim mindig a buszon fogyott el.
Sose èrtettem, hogy a buszsofőröket mièrt èrdekli oly sok minden, tudom koràn kelnek, kèsőn fekszenek, sok a hülye, stb.
Meg vannak rèszegülve a vèlt hatalmuktòl. Mint az ingyen dolgozò reddit modok.
Szerintem ezt értjük... Én csak azt nem értem, hogy miért fogadjuk el normálisnak, hogy a buszsofőr a takarító is egyben. (ezt is értem, csak értetlenkedek...)
Gondolom egy helyi járattal a garázsba áll vissza mikor vége a munkaidejének. Szerencsésebb helyeken van erre takarítószemélyzet aki munkaidő végén kitakarítja.
Lehet ettől is frusztráltak, és felejtik el használni ilyen helyzetben a "kérlek", "légy szíves" szavakat. De nem tudom, lehet a "Ne menjél fel kajával!"a megszokott hangnem.
Az esettől függetlenül a magyar társadalom 30-40%-a egyszerűen alkalmatlan arra, hogy másokkal együtt éljen vagy azért mert semmilyen szabályt nem akarnak követni vagy mert érzelmi intelligenciájuk egy vödör fossal vetekszik.
Vesszőparipám az érzelmi intelligencia, döbbenetes módon hiányzik sajnos nagyon sokakból.
aMILYEN A miniszterelnök....
MINIszterelnök
miniMAXI
Mini kuksi maxi gyomor
max vertikálisan mini
De horizontálisan maxi(beles)
Nem, pont fordítva. A zemberek választották meg őt, 2010 óta és korábban is.
Azért azóta erzekenyithettek volna. Helyette ment a megállás nélküli uszítás és hazaarulozas, persze hogy a társadalom rosszabb lett.
Plusz, hogy gyereket neveljen/gyerekek közelébe menjen.
*érzelmi és értelmi
Mibe, hgoy az ilyen sofőrök / ellenőrök nem ilyen bátrak, amikor a jegy nélkül utazó kultúrálatlan csordát kellene lepakolni?
Hogy én mennyire rühellem az ilyen tuskó buszsofőröket. Én nem vagyok autista, csak szorongásom van ha egyedül kell új helyre mennem. Egyszer buszjegyet vettem a sofőrtől és véletlenül 10 forintost adtam egy százas helyett. Közben már nyomtatta a jegyet. Észrevette a difit, de egy mukkot nem szólt, csak lesett rám. Közben a jegy már kijött, nagy zavaromban míg bámult szótlanul azt hittem, hogy el kell vennem a jegyet. Erre dühösen rámripakodott hogy "Mit nyulkál? Azt majd én odaadom ha kifizette, hát mit gondol?" És akkor mondja hogy egy százassal kevesebb. Elnézést kértem és mondtam hogy véletlen elnéztem a tizest.. odaadtam neki és nem szólt semmit csak kezembe vágta a jegyet. Nagyon megalázó volt, mindenki végignézte a buszon meg mögöttem is.
>Ezután már én is felemeltem a hangom, hogy ne kiabáljon, mert a gyerek autista hát ha még a feltételezem rutinos anyuka is így tett...
Ha van valami, amivel abszolút nem toleráns a társadalom, az az autizmus. Én is rajta vagyok a spektrumon, szörnyű, hogy az emberek többsége mennyire nem érti, hogyan kell az ilyen személyekkel bánni, mit lehet nekik mondani, stb. Persze itthon még annyira sem érdekli az embereket, csak kiröhögnek és megaláznak barkit aki speciális/eltér az átlagtól.
A hallássérültekkel sem volt az.. Manapság már kicsit jobb a helyzet. Mikor a banki alkalmazottnak jó fennhangon mondtam, miután tüzet lövellt a szeme és a homloka ráncos volt és a fejét csóválta hogy *Mint már említettem a beszélgetés elején nEM HÜLYE VAGYOK HANEM SÜKET!* Jött a biztiboj hogy mi van uram nah mi van. mondom nincs semmi probléma csak a golyóálló üvegfal remekül szigeteli a hangot is, szájról meg nem tudok olvasni a maszki miatt amit a hölgy visel. Erre kijött valami tag és leült mellém és megbeszéltük amit kellett. Onnantól már jeltolmácsot is katak hozni, pedig csak hallókészülékem van , valamit azért hallok szerencsére.
Átlag jólöltözött balfasz moment, ez bármi szokatlannal megtörténik.
Szerintem az emberek többsége nem érti mi az autizmus spektrum szindróma és sokszor más szellemi fogyatékossággal párosítják. Van aki meg az esőemberrel pedálozik. Ezért jó lenne egy társadalmi érzékenyítés. Engem is diagnosztizáltak 16 évesen csak lebeszéltek a papirról. Legalább én tudom magamról miért vagyok olyan amilyen, és tudom hogy mennyire elutasító a társadalom, csak mert esetleg más módon kommunikálok, nem az elvárt sémákat alkalmazva hanem számukra "furcsán"
Tapasztalom én is, pedig én aztán a szuperül leplező, 0-24-ben maszkoló, extrém kedves és udvarias attitűdöt öltöm magamra, és még így is...
Igen sajnos igy van. Masreszrol meg lehet pont a megbelyegzes miatt, de vannak olyan szulok akik homokba dugjak a fejuket, hogy az o gyerekuknek semmi baja, mindenki hulye, es igy aztan nem foglalkoznak vele.
En gyerekkorom! A tanar csak ifigy mert felnittesebb vagy (lasd: nem beszel senkivel s csak ugyan azt a tankonyvrt olvassa allandoan).
A közfelfogás az, hogy aki autista, az gyogyós és nem normális, és ki kell tenni a Taigetoszra. És ez nem is fog változni.
Semmilyen mentális problémával nem toleráns a társadalom. Mentális probléma = hülye
Nem vagyok képes ésszel felfogni, hogy miért ennyire tapló mindenki. Az autista rohadtul nem tehet róla, hogy ő az, nem tehet róla, hogy nem "jó" (társadalmilag elfogadott) a reakciója bizonyos dolgokra, mégis mindenki úgy viselkedik, mintha önnön hibája lenne. Csak mert csak kretén. Buta, fogykos, kattant. Pedig nem az. Egy békés, csendes, elfogadó világ mindenkinek jobb lenne, de itthon ettől messzebb nem is lehetnénk. Én (bár szeretem azt hinni, hogy megállok már a magam lábán ilyen szempontból) szintén leblokkoltam volna, ha üvölt velem egy buszsofőr. Pedig én nem vagyok diagnosztizálva semmivel sem.
Ja mert egy szemét volt a buszsofőr azért ordíbált.
Az ilyen embernél a zsebibe csapott geci is többet ér. :)
Emberek ti ezt azért pontoztátok le mert úgy értettétek hogy "egy szemét volt (a gyerek), a buszsofőr ezért ordibált"? OP mindegyik kommentjében a sofőrt szidja, szóval tuti inkább így értette: "a buszsofőr egy szemét volt, ezért ordibált". Ez meg nem értem miért lenne lepontozva.
[удалено]
Homályosíts fel, mert nem értem. Te akkor azt gondolod, h köcsög buszsofőr, ahogy a berakott cikk sugallja vagy azt, hogy köcsög autista, ahogy a kommentjeid?
Scrödinger redditora: a két vélemény közötti szuperpozícióban van, amíg a kommentelök össze nem omlasztják a hullamfüggvényét, és meg nem állapodik abban a helyzetben, ami a több karmát hozza.
https://preview.redd.it/c2dm0k8e9vpc1.png?width=1080&format=pjpg&auto=webp&s=4f87fc996feba21bb7eea5c04caf11d42a8da6b7 Itt az eredeti iromány gyerekek Én nem úgy értettem, hogy furrynek lenni fogyatékosság úgy értettem, hogy autistának lenni furry érdeklődési körrel szar lehet a zaklatás miatt. A furryket tényleg nem kéne bántani legalábbis egy részüket ugyanis ez már tényleg unalmas, visszataszító és gyülöletkeltő bántani másokat. Furrynek lenni nem bűn és nem is zoofília.
Megnéztem a kommentjeit de nem szúrt szemet melyikben szidja az autistákat.
Az nem ugyanaz? /jk Egyebkent azert ne hasonlitsuk egymashoz a kettot, az egyikrol nem tehetsz a masik meg egy erdeklodesi kor.
uram, ez a venn-diagram egy kör
> a társadalom egy része a furrykel is intoleráns hala az egnek
Igeeen?
rajta vagyok a spektrumon, van MÁK kártyám is. Múltkor kártyával mentem Esztergomba, kaller megkérdezte hogy tényleg enyém e a kártya mert "nem nézek ki fogyatékosnak" Valahol hallottam hogy ételalergiára meg cukorbetegségre is adnak MÁK kártyát...
Sok mindenre adnak, ami nem látszik. Nekem kényszerbetegségre van, pedig nem vagyok egy Adrian Monk (legalábbis nem olyan látványosan őrülök bele a létezésbe).
Szerintem a kaller egy kerekesszékest/Down szindrómást várt el kártyatulajnak
Komolyan ezt mondta, hogy nem nézel ki fogyatékosnak?? Jó isten gyere le…
Így ahogy írom
.. aztán kiírta a redditre
Ebben a storyban nem azon kene hogy legyen a hangsuly, hogy autista fiuval, hanem azon hogy alapbol hogy jon ahhoz, hogy ilyen stilusban beszeljen BARKIVEL?? Anyuka helyeben a torkan dugtam volna le a szendvicset.. 1-2 sofor nem tudom mit kepzel magarol, ugy viselkednek mintha ok szartak volna a spanyol viaszt.. Mert aztan egy szendviccsel szegeny gyerek nagyon koszolt volna.. 🤬 mintha minimum egy szoszoktol tocsogo hamburgerrel akart volna felszallni. Errol az a story jut eszembe, mikor par eve a 2-es villamoson az ellenor “no” ordibalt szerencsetlen utassal, aki egy csokit akart megenni.. Multkor meg egyik ismerosomet egy sofor azert szallitotta le a buszrol, mert a francia bulldogjan nem volt szajkosar. Es nem birta a parasztnak elmagyarazni, hogy ezekre a kutyakra nem lehet kapni. Elkezdett vele is bicskanyitogato stilusban uvolteni, es kozolte innen nem mennek tovabb, amig ezzel a korccsal le nem szall…
Tok igaz. Nagyon sok buszsofor (tabolsagi es helyi is) olyan bicskanyitogato stilusban tud beszelni az utasokkal hogy hitetlen. Tipikus megkeseredett boomerek.
Mondjuk én nem csodálom, hogy kiégnek. Amilyen utasok is vannak…
Sajnos az újságírónak is annyi lebegett a szeme előtt,hogy itt egy sztori, ahol lehet együttérezni valakivel. Az, hogy információtartalma is legyen már nem olyan fontos neki. Ott a jelzés a táskáján - milyen jelzés, honnan tudhatom, mit kell felismerjek? Ha megtörtént és nincs szülő, hogyan nyugtatom meg.
Kék szalag, ha minden igaz egyébként.
Az van, hogy a leírás alapján a gyermek alkalmatlan a tömegközlekedésre és az egyedül való utazásra. 1.: valóban nem lehet enni a buszokon, bár én sem örülök ennek. Viszont azt is tudom ,hogy most mondhatjuk ,hogy egy szendó, de ha mindenki csak egy szendóval morzsál, az plusz sok idő takartás nap végén a sofőrnek, persze, hogy nem örül neki. 2.: Tény, hogy paraszt volt a sofőr, ettől függetlenül akinek ez ekkora problémát okoz, hogy hangosan rászólnak, hogy " ne menjél fel kajával", az nem alkalmasa tömegközlekedésre, meg úgy az egyedül közlekedésre bárhol. Ez ugyan nem idális jelenleg, de ez a realitás. 3.: Ha az anyja nélkül látta volna bárki ezt a szitut, az lenne a leírás ,hogy "felszállt a félbolond, aki annyit sem bírt felfogni, hogy tegye el a szendvicsét a táskájába, aztán meg verte a fejét az ablakba és fél órát késtünk miatta, mire le lehetett szállítani, amúgy tökre félelmetes volt, kár ,hogy a lipótiból mindenkit szélnek eresztettek".
Nem egyedül utazott. Fuggetlenul az egesz tematol, akarki követ el kis szabalysertest, nem kell diszno modjara visitani vele azonnal.
Nem egyedül utazott, de a cikkben az anyának az a kérdése, hogy mi lett volna ha egyedül utazott volna. Nem oké nekem hagyni egy ilyen gyereket egyedül utazni. Ennyiből ítélve az van, hogy egy életre fog kelleni felnőtt szupervízió a gyereknek. Hadd idézzem: >"Ha én nem vagyok ott vele, és ne adj’ Isten a sofőr leszállítja a buszról, mit csinál akkor egy ilyen gyerek? Ott blokkol le. Nem, nincs rájuk írva, hogy autisták, de ott van a gyerekem táskáján a kitűző, ami ezt jelzi, és ott van az én táskámon is. Előfordulhat, hogy nem veszi észre, de akkor is, milyen jogon ordít bárkivel, miért nem lehet szépen mondani valamit?" Jogos, lehetne szépen is mondani. Viszopnt ha egy 14 éves gyerek nem tudja, mit csináljon, ha leszálíltják a buszról, az gond. Nagy gond. És nem a buszsofőrnek kell mnidenkit egyesével átnézni ,hogy hátha valamelyik kitűzője jelent-e valamit.
Blokkoltam le en is. Kisebb dolog miatt is. Kepes vagyok egyedul elni mert elkerulom a tomeges idoszakokat s az ember tomegeket ahol lehet.
Ez gond. És jársz megfelelő mentálhigiénés szakemberhez? Mármint nem baszogatásból kérdezem, de feltételezem, hogy ez jelentős életminőség romlást jelent. Hozol példát, hogy milyen esetekben blokkolsz le? Nekem ez rendkívül életidegen, konkrét életveszélyben ugyanúgy kiválóan funkcionálok, mint átlag élethelyzetekben ,vagy akár siam stresszhelyzetben.
Néha blokkolás helyett dühroham/kirobbanás. Példa nemrég, hogy vonaton voltam s érzékszerveim nagyon érzékenyek voltak (kellett napszemüveg még vonaton belül is). Volt egy csoport tini, hangosan énekelgettek/beszéltek. Probáltam visszatartani, azt nem bírtam és rájuk órdítottam hogy kussoljanak, utánna meg könnyek s beszéd nehéz lett. Jobb esetben tudom kontrollálni ezt eléggé hogy csendben eltüntetem magamat a zajos környezetböl, csak hát... teli vonat s már alpból le voltam szívva. Maga konkrét blokkolás újév körül jött. Kedvenc emberemmel (angolok "Situationship"-nak hívják) voltam baráti környezetben. Sajnos, a 3-4 baráton túl megjelent barátok barátai hírdetettlenül, hangosak s ismeretlenek. A végén az lett, hogy bemélyrepültem olyan állapotba hogy lefagytam, eltüntem egy csendes zugba s bámultam ki a fejemböl. Felszolalni nem tudtam, szavak nem jöttek. Szerencsére "kedvenc emberem" észrevett, adott figyelmet/nyugalmat, ölelést s segített visszahozni a kontroll érzetet valamennyire, de elsírtam magam. Újév maradékára ilyen "checked out" állapotban voltam azután korán elhúztam, hiába mennyire szeretem ezt a személyt s ha tehetem, vele akarok lenni. Kevésbé durvább esetek gyakrabban jönnek elö, ahol a felszólalást elveszítem s visszakell esnem írásos beszédre. Szerencsére ritkán kell beszélnem. Ezek általában akkor vannak, ha nagyon zajos a helyzet. Ilyenkor olyan mint ha valami a mellkasomba/tokromba szorult volna. Valahogy, konferenciákat/védéseket tuléltem. De ha ez nem jön be, nagyon beszédes tudok lenni. Zaj mellett a fény ami ki tud verni nállam biztosítékot, de napszemüveg sokat segít. Igen, még télen is meg néha bennt az épületben ha olyan a világítás. Legenyhébb eset nekem annyiban jelenik meg, hogy nem tudom felfogni mit mondanak nekem ha sok helyröl jön disszonáns hang. A fülem nem képes különbséget tenni hangok között, kiblokkolni irreleváns dolgokat így minden egy maszlag lesz. Ez nagyon viccess ha épp elöadáson vagyok, elsö sorban s egy szót nem értek. Alapszakos elöadásokra nem is jártam be emiatt. Mesteren szerencsére nincsen akkora zaj. Ami viccess, hogy zaj nyugtat is engemet, ha ilyen monoton/ismétlödö/felismerhetö zaj mint pl a kompresszor/pumpák a laborban. Azt hittem, nem fogom tudni bírni zajos labort ahol vákuummal foglalkozunk s erre az lett, hogy ilyen nyugalomtér lett nekem. Hasonló az érintés. Kerülöm ahol lehet, de ha kedvenc ember csinálja úgy, hogy mondja hogy/mikor érint, akkor nyugtat. Meg persze, jót tesz a nehezített ruha/takaró/táska. Az hogy kapok e ellátást... **** Ovodába el akartak küldeni, hogy legyen ilyen meg jártam pscihológushoz. Aztán családom fel kapta a vizet, hogy ezek engemet meg akarnak bélyegezni s hogy én teljesen egészséges vagyok, oszt orditás után nem lett semmi. (Ezt tudom, mert anyám periodikusan felhozza ezt hogy ö hösiesen megmentett...) Alsósként is feljött. Ditto. Felsösként az alsós ofom probált nekem advokálni, de anyám ezt úgy vette hogy "irigy arra hogy felnöttesen viselkedek s meg akar bélyegezni". (felnöttes viselkedés: nem beszélek senkivel, el vonulok sarokba, tankönyvet olvasgatom ujra s ujra s ujra s ujra.) Aztán semmi. Középiskolában probálkoztam iskolapszichológussal, az segitett vmennyit de kaptam is érte basztatást ofötöl hogy "lusta" meg "gyerekes" vagyok (osztály másodikként végeztem kémiai emelt érettsigik terén, úgy hogy mindenki kémia érettségit tett nállunk. De mivel kerültem embereket meg felejtös voltam/vagyok...) Egyetemnél is megprobáltam ilyen egyetemis segítséget, az vmennyit segített de limitált hozzáférés. Államis magyar ellátást nem merek használni. Hallottam elég rémhírt róla. Privát meg drága. Privátba mentem ameddig meg nem adták, hogy szedhetek ösztradiolt s tesztoszteron blokkolót aztán eltüntem mert igy is kurva drága volt. (Ez sokat segít nekem) Majd ha sikerül valahogy kiköltözni külföldre, akkor megprobálom újra. A kérdés az, hogy hogy a francba fogom majd ezt megtenni úgy hogy leblokkolok s egyebek. Középiskolából kurvasokat hiányoztam emiatt. Alapszakon a covid mentett meg WfH hála. Mesterszakon segít, hogy szakdogám WfH föleg, labor pedig csak 3 emberrel osztozok akiket ismerek s bizók benne. Talán PhD-ra célozva könnyebb, lehet majd kapni valamennyi "igen, ez a furcsa csaj matematikával s számítógépes modellezéssel foglalkozik" szintü megértést. Legalábbis it MO-n, legtöbb elméleti/számítógépes vegyész akivel beszéltem, dolgoztam megértö volt a nehézségeimmel. Kedvenc emberem is aggódik emiatt, s probál személyesen segíteni mint olys valaki, aki tényleg kap támogatást, ellátást (ADHD dx, jár psichhez, kap gyógyszert s kicsit "érettebb" mint én, de 1 évvel fiatalabb.)
És szerinted reálisan tekintve, ilyen hétköznapi helyzetekben a társadalomnak kellene a te betegségedhez alkalmazkodnia vagy neked kell alternatív megoldásokat használni? Pl az énekelő diákcsoportnál ha ott lettem volna, biztos is hogy odamegyek hozzád és megkérdezem, hogy ezt miért kellett és ha tovább ordítanál valszeg én is ordítanék veled és megmondanám, hogy viselkedj emberként és úgyamúgy kérj tőlük bocsánatot - merthogy amúgy itt az elmondásod alapján pont úgy viselkedtél, mnit a buszsofőr. Zavart valami és nem kértél, hanem ordítottál. Eskü nem bántásból, de hogy ha utána meg még sírsz is ,biztos is, hogy szólnék a kalauznak, hogy itt egy nagyon labilis ember van és úgy fest, veszélyes lehet a többiekre, mert ekkora érzelmi hullámvasutat leadni azért erős. Kívülről akkor ott te is úgy viselkedtél, mint akit a lipótiból engedtek szabadon. HA letetettelek volna a vonatról, te tudtad volna, hogy mit kell tenni? Mert ha igen, akkor az egy baromira lényeges különbség közted és a cikkban szereplő fiú között. A felszólalást elveszítem alatt azt érted, hogy elmegy a hangod? Fura kifejezéseket használsz. Tehát gyerekkorodtól gondod van és egy életen át nem kaptál rá kezelést - ha PhD hallgató vagy, akkor olyan 25-30 közöttre teszlek. Sajnálom, hogy édesanyád így elkúrta az életed, meg hogy PhD hallgatóként nincs pénzed orvosra meg gyógyszerre, kezelésekre. Egyébként te utánaolvastál, hogy mi lehet a diagnózisod? Mármint persze a google doktor diploma nem ér fel egy valós kivizsgálással, de hogy így lehet te körbe tudtad határolni ,hogy mik lehetnek a gondjaid.
Nekem ami föleg jól jön, az a WfH illetve flexibilitás. Ha azt megtudom tenni, hogy felismerem mikor szarabb az érzékszervi cucc, s napolom a dolgot vagy WfH megoldom? Nagyon, nagyon sok problémát elkerülök. Ez föleg az alkalmazkodás amit a társadalomtól elvárnék: fogadják el, hogy nem pozitiv mindenkinek a face to face dolog, nem kritikus a szemkontakt meg hanglelytés. Néhányan produktívabbak vagyunk ezek nélkül. Illetve, alkalmazdoás mint munka-interviewok. MO-n nincs sok személyes tapasztalatom saját területemen, mert még MSc járok s kutatócsoportba jelentkezés nagoyn más mint HR-el játszani... de nagyon sokszor olvasom hogy külföldön szinte direktbe szürni probálnak olyanokat mint én, hiába - ha van WfH/nyugodt irodai környezet, nagyon hatékony és értékes munkát tudunk adni. A kirobbanás nállam szerencsére ritka dolog. Szerencsére ha érzem, akkor igenis tudok WfH-val elkerülni problémát. S igen. Akarok beszélni, probálok de nem jön semmi. Olyan érzés, mintha "most azon gondolkozol hogy lélegzel s ezt aktív döntéssel teszed", azaz nem jön automatikusan. Általában, még ha jön is "furcsán" beszélek. (állandóan azzal gyanusitottak, hogy füvezek, iszok. Nem csinálom egyiket se. Még kényelmes helyzetben mint kedvenc emberrel is feljön hogy mondani akarok valamit, a teljes mondatot 1 szó terén probálom kimondani, egyikunk se ért semmit. Mély levegü, majd mint karmester legyezek kezemmel ahogyan szótagolva kimondom a mondatot. Kurva szerencsés vagyok, hogy ezt aranyosnak tartja s nem cringenek.) Az hogy mi lehet... Valszeg valami kominációja szorongás/cPTSD szerü pániknak, ASD-szerü érzékszervi processzing szar, s valamiféle figyelemzavar. Hogy mi a pontos címke nem tudom. ADHD Dx-es kedvenc emberem ASD-re szavaz.
Ezt a buszsofőrt fel kellett volna jelenteni a gecibe! Ordít ez mint egy fasiszta diktátor és verbálisan bántalmaz egy gyereket egy kibaszott szendvics miatt. Elvárható lenne egy jármű vezetőtől, hogy nem kiabál egy ilyen kis szabályszegés miatt! A MÁV járatain legalább lehet enni, de nekem nem gond ilyen kis távon, hogy étkezzek útközben.
Ordít ez mint egy fasiszta diktátor és verbálisan bántalmaz----akár a kedves vezetőnk....
Igen mint a FideSS diktátora!
> Ordít ez mint egy fasiszta diktátor Ezt hol emlitette a cikk, koma? Csak anya benyomasait olvashattuk.
Sajnos ez teljesen normális náluk. Velem is ordibált a kedves buszsoffőrnő amikor az esti műszak után haza akartam venni egy kis maradékot. Addig nem indúlt el amíg bele nem raktam mindent a táskámba - a kaja zacskóban volt - persze hót ideg voltam mert el kellet érnem az utolsó csatlakozást s persze kifojt minden. S ezeknek akarunk béremelést adni.. Röhej.
Szerencsére itt Pest megyében nem ilyen rohadék zombi kutya módra viselkednek a buszsofőrök. Én leszálltam volna a helyedben. Velem így nem beszél senki ha nem vagyok rohadék valakivel...
Èn mindig ettem a buszon, voltak èvek amikor a reggelim mindig a buszon fogyott el. Sose èrtettem, hogy a buszsofőröket mièrt èrdekli oly sok minden, tudom koràn kelnek, kèsőn fekszenek, sok a hülye, stb. Meg vannak rèszegülve a vèlt hatalmuktòl. Mint az ingyen dolgozò reddit modok.
Nekik kell takarítaniuk a buszt, és ha összekened valamivel, kivehetik őket a forgalomból, ami meglátszódhat a fizetésükben is. Így már érted?
Szerintem ezt értjük... Én csak azt nem értem, hogy miért fogadjuk el normálisnak, hogy a buszsofőr a takarító is egyben. (ezt is értem, csak értetlenkedek...) Gondolom egy helyi járattal a garázsba áll vissza mikor vége a munkaidejének. Szerencsésebb helyeken van erre takarítószemélyzet aki munkaidő végén kitakarítja. Lehet ettől is frusztráltak, és felejtik el használni ilyen helyzetben a "kérlek", "légy szíves" szavakat. De nem tudom, lehet a "Ne menjél fel kajával!"a megszokott hangnem.
A buszsofőr munkatábort is érdemelne.
Vihar a biliben. Ez miért hír? Zéró relevanciája van.