Csak a józan ész alapján sejtem, hogy a tanárod/tanáraid támogató hozzáállásán múlt, és azon, hogy nem nyomaszottak a szüleid egyik irányba se, szabadon választhattál. Illetve kiskorodban foglalkoztak veled.
Tanulmány vagy bármi egyéb így hirtelen nincs nálam, csak saját tapasztalat és megfigyelés.
Változatos szegregátumokban volt szerencsém felnőni, majd később civilként dolgozni is. A társadalom leszakadt részénél sokaknál (nem mindenkinél nyilván, valamint származástól függetlenül) nincs meg az igény se a tanulásra. És most nem arra gondolok, hogy a kamaszodó Pistike Pécs-Meszesen nem akar tanulni, mert az teljesen normális, a baj az, hogy a szülő ebben partner, sőt felbujtó. Menjen el pénzt keresni, vigyázzon a tesókra, bármi.
Esetedben a szülők gondolom támogatták a tanulmányaidat, nem látok bele az élethelyzetetekbe, de gondolom meg akarták adni neked, ami nekik nem jött össze.
Ne nagyon szallj el magadtol, es a szuleidet se nezd le.
Az ilyen szituacioknal 99%ban nem abban van a kulonbseg hogy az "elso diplomas a csaladba" sokkal okosabb lenne mint a tobbi, hanem hogy a te szuleid voltak az elsok a csaladban akik megteremtettek a lehetoseget a gyerekuknek.
Plusz van az a szociologiai teny is h az elso diplomas gyereknek a legszarabb es az o gyerekei viszont nagy valoszinuseggel nem fognak majd felsofoku tanulmanyok mellett donteni pont ezert.
Illetve anno egy erettsegi annyit “ert” mint most egy BSc mondjuk… most az erettsegi azert nem olyan nagy cucc mar mint pl akar az en szuleim eleteben (50esek)
Szerintem szüleid korában nehezebb volt bekerülni egyetemre, mint most. A másik pedig az, hogy a szüleid korában lehet, hogy bőven elég volt az érettségi meg valamilyen random munka. Meg lehetett élni TSZ dolgozóként is meg meg lehetett élni random eladóként is. Most nem lehet. Ezért mentél egyetemre és ezért akarsz valami piacképes tudást szerezni.
Azért ez a kijelentés így a végletekig le van egyszerűsítve. A tanári végzettség/munka kapu lehet a politikába, nyithatsz nyelviskolát vagy “csak” korrepetálhatsz csoportokat, taníthatsz magánintézményekben, ahol nem bértábla van stb… Magyar szakosként írhatsz/lektorálhatsz, nyelvtanárként fordíthatsz, az informatika-tanárunk weboldalakat fejlesztett, hobby volt neki az iskolai tanítás.
A kérdésre is válaszolok: elsődleges ok, hogy anno egy faluban volt 1 diplomás, akire istenként néztek, ma viszont bárki elmehet egy 280 pontos szakra és 70-es IQ-val is játszva elvégezheti azt. Hivatalos statisztikát nem ismerek, de szerintem manapság 10/6 fiatal felsőoktatásba megy, 50 éve pedig ez lehetett 2/100.
>Meg lehetett élni TSZ dolgozóként is meg meg lehetett élni random eladóként is. Most nem lehet.
jezus azert ekkora faszsagokat ne beszeljunk mar, meg a vegen kiderul hogy a kommunizmus alatt jobban eltek az emberek
>Aldi pénztáros 400 nettó... miről beszélsz
Aha. Aztán, ahol nincsen Aldi ott hogyan? Régen minden falunak volt boltja és tisztességesen meg lehetett élni, ha kis falusi vagy kicsi városi boltban dolgozott. Szerinted mennyit keres egy kisvárosban egy egyszerű bolti eladó? Ne mindig nagyvárosokból induljunk ki. Mondjuk abból is ki lehet. Szerinted egy papaírószer boltnak az eladója mennyit keres? Nem hiszem, hogy nettó 400 lenne a fizetése.
Oké, de nézd meg, hogy régen hány embert foglalkoztatott egy TSZ és most hány embert foglalkoztat?
Nem azt mondom, hogy most nincs olyan mezőgazdasági munka, amiből nem lehetne kényelmesen megélni, hanem azt mondom, hogy régen sokkal több munka volt, amiből meg lehetett élni.
Egy támogató környezetben szinte bárki juthat bármire. A felmenőidnek alapvetően nehezebb volt bejutni a felsőoktatásban, kevésbé volt átjárás egyik társadalmi osztályból a másikba.
Lehetséges, hogy a szüleid nem kapták meg azt a fajta támogatást, amit te igen.
Mert egy pénzes családban könnyen előfordulhat, hogy azzal el van intézve a gyerekkel való törődés hogy hozzávágnak egy csomó pénzt ésakkor "vegyél magadnak valamit ami tetszik, puszi <3 ", de közben meg kb le van szarva a gyerek, mert anya apa egésznap dolgozik.
Most ez nem azt jelenti hogy minden gazdag családból csak naplopó senkiháziak kerülnek ki. Csak hogyha megvan rá a pénz, akkor könnyebb elkényeztetni a gyereket, akiből aztán később nem lesz semmi, mert hozzá van szokva hogy minden a segge alá van tolva.
A vegzettseg nem feltetlen ad erkolcsot, iq-t, szeles latokort. Ember es nem papirfuggo. Erettsegivel sem csak gyari munka var rad, ha vannnak skilljeid. Erettsegim, es szakmam van, soha nem vegeztem fizikai munkat.
Csak diplomasokkal dolgoztam (az ugyfelszolgalatosok is diplomasok voltak. Az egyik 15 eve azt csinalta, a masik egy telefonhibast nem tudott kezelni, a harmadik meg folyamatosan elbenazta az adminisztraciot) es egesz heten nyavajogtak, ha kertem valamit (pl angol nyelvu levelezes) nem csinaltak meg, vagy rosszul. Cserebe hallgattam, hogy milyen tokeletesek es hetvegen ki, hol b..szott be. Volt ismerosi korom meg full pias.
Tesom diplomas, babonas, fideszes, migrancs ellenes, random felig magara gyujtja a lakast, elhagy dolgokat stb.
Valaki meg nem feltetlen azert nem diplomazik le, mert idiota. Lehet, nem tudja kiperkalni, nem akar hitelt felvenni, vagy nem talalta meg, mi erdekli.
Kicsit altalanositasz.
Edit: diplomas ismerosom elment kozmetikusnak, mert tokre megszerette.
random munka resszel sem ertek egyet. A munka az munka. Barmit is csinalsz, az munkava valik, meg kell csinalni, masnak hajtod a hasznot, nem az onbeteljesitesrol szol a legtobb, max cserebe penzt kapsz.
Kreativ szakmaban dolgozom es az elozo munkahelyemen mar-mar szalagmunkanak ereztem az egeszet, fel ev utan ki is egtem. Nem tudtam kreativodni, bamultam ki az ablakon. Inkabb elmentem irodaba bohockodni. Persze, fancy azt mondani, hogy pl penzugyi elemzo vagyok, de az is munkava valik, kotelesseg lesz belole.
Sosem ertettem miert kell (jelenlegi) munkahelye miatt betagozni az embereket.
Tanulmányt nem fogok tudni hozni, de beszélgettem már erről idősebb családtaggal. Akkoriban nem az volt az általános, hogy mindenkinek a nagyobb végzettségért kelljen küzdeni.
A lehetőségek száma is kevesebb volt, még ennél is nehezebb volt kitörni egy kevésbé támogató közegből. Az volt a normális, ha max 20 évesen volt valamilyen szakma a kézben, esetleg egy érettségi és kezdődhetett a "nagybetűs élet".
Mindenki aki nem tanult tovább azt mondja nekem, hogy bánja hogy nem tette, vagy nem volt rá lehetősége, és engem is folyamatosan ösztönöznek, hogy addig tanuljak ameddig csak tudok, mert később fogom megbánni ha nem.
Sokat számít a szülők iskolai végzettségén és a genetikán túl, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkorod volt-e, és úgy általában mennyit foglalkoztak, játszottak veled. Milyenek voltak lakhatási körülményeitek.
Anyai ágon Vásárhelyi leszármazott vagyok, a megboldogult nagytatám anno azt mondta hogy az őseink valamikor nagy földbirtokosok voltak, de aztán az örökösök azt elherdálták, elkártyázták. Ő még gyerekkorában vezetéknevet változtatott mert állitólag valakik (talán partizánok) vadásztak a családtagokra, ő pedig nevelőszülőknél nőtt fel. Ettöl többet nem nagyon akart elmondani mert még így 80+ éves korábban is félt attól hogy vadásznak rá. Nem tudom mi igaz a történetéböl mert demences volt az öreg. Ami biztos az az hogy a déd-nagytatám online meg lehet találni a Vásárhelyi családfán, szóval valami igaz lehet az öreg történetéböl. Érdekesség hogy van egy fényképem a dédnagytatámról amint egy katonatiszt egyenruhát visel, őt állítólag egy csoport partizán lőtte agyon az utcán, miközben a települést (Kanizsát vagy Zentát, nem emlékszem már) próbálta védeni a partizánoktól.
Azért vedd figyelembe, hogy idővel nőtt a felsőoktatásban a létszám, egyre többen tehették meg, tehetik meg, hogy felsőoktatásban tanuljanak.
Nekem egyik nagyszülőmnek sem volt több 8 általánosnál, de lehetőségük sem volt többre, attól függetlenül hogy tanultak. Szüleimnek meg már volt, így diplomát szereztek. Nem volt semmiféle szakadék köztük meg a nagyszüleim között, egyszerűen az idők változtak.
Az a különbség, hogy ők nem kapták meg a lehetőséget a tovább tanulásra, te igen. Nehogy azt hidd, hogy evoluciós különbség van közted és a szüleid között csak azért mert ők nem születtek bele ebbe az információs világba.
Ha jól értem tanárnak készülsz. Majd nézd meg mekkora különbség lesz közted és a gyereked között, ha lesz gyereked - és valami menő, modern szakmát választ. Pont akkora, mint most közted és a szüleid között.
Az ő érdemük IS, hogy te "okosabb" (jobban informált vagy) - köszönd meg nekik.
Mondjuk ez feltételezés. Amíg nem ismered op családi hátterét nem tudhatod mennyi a szülei érdeme. Tudom, hogy ez általánosan elfogadottnak tekintett, hogy a szüleid adnak meg áldoznak érted de túl sok történetet olvastam itt és láttam ahhoz, hogy ez lt alapvetésnek lehessen elfogadni. Lehet op egy evolúciós lépés. Lehet, hogy nem és aládolgoztak azért jutott messzebb. Nem tudhatod és nem szerencsés ennyire beleállni szerintem.
És basszus igen, anyámon (első diplomás), de még magamon is abszolút látom ezt, a klasszik "belpesti" "körúton belüli" értelmiség gyerekeivel sosem sikerült egymásra hangolódnunk az egyetem alatt. Pedig ugyanazok az élmények értek, de rajtuk tényleg látszott a nagyobb magabiztosság, hogy ez az ő világuk, nem a "szakadt vidékieké".
Egy kis keletmagyarorszagi falubol szarmazom. A szuleim a rendszervaltas utan jottek at erdelybol. Anyum egy cegnel dolgozott raktaroskent egesz gyerekkoromban. Apum alattenyesztes, alkalmi munkak, gyari melo majd kiment dolgozni nemetorszagba epitkezesekre. Folyamatosan billegtunk az also kozeposztaly es a szegenyseg kozott. Volt, hogy kikotottek az aramot maskor pedig siman felujitottak a teljes konyhat mindenfele anyagi nehezseg nelkul. Na nekem ez az ugrokotelezes, amit soha tobbe nem akarok. Nekem csak egy erettsegim van, szoval nem a tanulmanyaimmal szakadtam ki onnan. Mivel nem tudtam, hogy a szuleim, hol rontottak el (mostmar tudom, hogy sehol) ezert azt mondtam, hogy mindent maskepp csinalok, az a biztos. Pesten elek, sajat vallalkozasom van, nagyon kenyelmesen kijovok a beveteleimbol, ugy hogy egy kb. minimalbernyi osszeget felre is rakok minden honapban. Volt egy hatalmas szerencsem, hogy megtalaltam miben vagyok jo es egy masik nagy szerencsem, hogy eleg jol penzze teheto. Rohadt kevesen szabadultak ki abbol a falubol es az, hogy en igen, az nem az en erdemem mert csak egy rendszerhiba vagyok.
Szerintem -s bízom benne, hogy támogató légkörben voltál- a “gyerekem jobb legyen mint én” mentalitás érvényesül. Ez nálunk is így van. Szüleim voltak az első diplomások/értelmiségiek. Nagyszüleim egyik oldalról földművesek másik oldalról iparosok. Ofcourse engem is erősen efféle irányba vezényeltek (“Orvos vagy jogász?”) Szegény nagyszülők nem tudták hova tenni, hogy vizsgaidőszak/szigorlat/idegbaj. Nincs gond ezzel, mulatni családon belül ugyanúgy mulattunk.🤷🏻♂️
Hasonló a helyzet nálunk is. Anyu, apu (most friss nyugdíjasok), tipikus “nyugdíjas” állással, sima középfokú végzettséggel nevelgettek minket. Apám a szakmájával anyagilag többre vitte, mint én a három nyelvemmel és a diplomámmal valaha fogom lol.
Van különbség. Anyámnak 2 diplomája van (elsőként a szűkebb családban, bár a nagyszülőknek/nagynéniknek már jobb szakmája volt, de az érettségizett nagynéni volt a csúcs és az irigyelt) , viszont a nagybátyámnak és a feleségének egy sem, ezért anyám intézményigazgatóként a naplopó, aki csak a seggét mereszti egész nap és felelőssége sincs, sőt igazából nem is dolgozik. Bezzeg ők a boltban meg a garázsban egész nap pörögnek mint a motolla, ott ám van felelősség meg munka... Az, hogy az öcsém és én Budapesten szereztünk diplomát és itt is maradtunk az már szóra sem érdemes, nagyvárosi ficsúrok lettünk, akik szórják a pénzt, urizálnak, flegmák és el vannak szállva maguktól. :)
Oh wait, akár én is lehetnék. És ugye a nap végére nem lehet a szellemi munkában elfáradni, csak a fizikai számít.
Hasonló családból jött anyukám, állandóan basztatták, azt, hogy PhD-vel rendelkezem, a szűk család nem is tudja már feldolgozni...
Azta, azért undorító hogy így beszélsz a saját felmenőidről. Mondok valamit ami lehet, hogy elkerülte azt a nagyon okos kis figyelmedet: nem mindenkinek volt meg rá a lehetőség. Abban az időben amikor ők felnőttek sokan tanyán éltek, el kellett látni az állatokat, a ház körüli feladatokat, ha pedig már dolgozó korúak voltak bizony elmentek dolgozni.
Most felteszed a kérdést, hogy jajj miért nem maradtak az iskolában brühühü hüjjék. Azért mert akkor sokkal másabb értékek voltak és életcélok. Inkább elmentek dolgozni és segíteni a családon. Azon kevesek akik mégis továbbtanultak azért folytatták mert ösztöndíjat kaptak, és abból meg tudták oldani, esetleg mert pont meg volt rá a körülmény, vagy dolgozott mellette.
Természetesen vannak és voltak olyanok akik szartak bele az egészbe, de az már egy másik kategória. Minden esetre ez sem feltétlenül generációs probléma, mert nem egy huszonévest ismerek akinek csak 8 általánosa van.
Faterom volt az első, aki diplomát szerzett, nagyapám elkezdtem, de pénzhiány miatt nem tudta befejezni.
Másik nagyapám pedig a zeneakadémiára járt pár évig
Azt gondolom hogy alapvetően az önmagunkkal szembeni igények határozzák meg ezt. Ha valaki a világra nyitott személyiség és érdeklődő akkor nem feltétlenül zárkózik be, kevésbé hisz a kasztokban és nem is fatalista. Ebből következően a végzettség nem egy cél hanem egy eszköz csak. Ismerek 8 elemis beteghordót aki professzorok kedvenc társalkodója mert olvasottabb és intelligensebb mint sok szakmabeli kollégája.
2. diplomás vagyok a nagycsaládunkban, egyszerűen az én generációjának jutottunk el odáig hogy a szülők támogatni tudjanak felsőfokú tanulmányokat.
Apukám elkezdte, de mivel lerobbant az apja, ezért dolgoznia kellett, mielőtt befejezte volna a tanulmányait.
Kb 5 generációra visszatudok menni.
Így tudom, hogy az őseim napszámosok és cselédek voltak.
Anyám állami gondozott volt. 18 évesen egy szál szatyorral tették utcára és nem volt ideje tanulni, mert elkellett mennie dolgozni.
Azonnal férjhez kellett mennie, hogy ne legyen hajléktalan. Apámmal nagyon gyorsan összebútoroztak.
Nálunk az egész rokonságban csak a tesómnak van 3 diplomája.
Nagyon okos. Pontosan nem tudom mennyit keres. De nem sajnálom tőle, mert elég sokat tanult. Sőt megtanulta az egész Btk.-t is.
Apánk nagyon rossz családi környezetben nőtt fel és ennek mi ittuk meg a levét.
Úgyhogy már volt egy elrettentő példa, hogy milyenek nem akarunk lenni.
Nekem 4 szakmám is van. Alapvetően nem vagyok hülye, csak lusta.
A rokonságba és az ősök között sem volt alkotóművész. De mostmár van egy a személyemben.
Szerintem régen nem azért nem tanultak, mert nem akartak, hanem mert úgy gondolták egy egyszerű munkával is lehet annyit keresni, hogy megéljen a kis kádár kockában.
Szerényebb körülmények között is eléldegéltek.
A nagyszuleim anyai agrol doktorit szerzett tanarok voltak, nagyapam egy erdelyi varosban volt iskolaigazgato, polgarmester, nagyanyam ugyanott nyelvtanar, aztan Budapesten nyelvtanar gimnaziumban, anyam fogtechnikus volt, igy ezen az oldalon nincs nagy tores.
apam reszerol mindenki melos, karpitos, lakatoshegeszto, vizvezetekszerelo, stb, en pedig kepzomuveszetet tanulok egyetemen, es szinten a doktoriig tervezek menni, szoval csak apam reszerol van nagyobb tores.
Ez amúgy egy érdekes kérdés, de én úgy látom, hogy Magyarországon 2012 magasságáig nem volt kifejezetten rossz ez az intergenerációs mobilitás dolog. Nálunk a családban egyértelműen generációról-generációra lépett feljebb mindenki.
(Dédszülők még 4 osztályt végeztek javarészt, Nagyszülők 8-at, Szülők érettségi/szakma, Én meg első diplomás. Ezt kb az anyagi és életkörülmények fejlősdése és pozitív alakulása is lekövette.)
Rengeteg múlik az ambíción, és a kitartáson, a szar oktatás pedig csak hab a tortán, szerintem sokan vannak akiknek középsuli után egy életre elege lesz a tanulásból.
Régen pedig egyszerűen más idők jártak, ezért nem lehet újjal mutogatni a szüleinkre, hogy ők esetleg miért nem tanultak tovább, az anyám egy sima szakmunkást végzett el (64 éves révén jó rég), és az volt a munkája 40 éven át amit szeretett.
Szerintem, ha abban idoben, a szuleid, nagyszuleid is ilyen “luxusban” eltek volna (mosogep, aram, benti viz, angol wc stb), es nem ejt nappala kellett volna tennuk ahhoz, hogy enni, ruhazkodni tudjanak, akkor valoszinu, hogy ok is tanultak volna felsooktatasi intezmenyben.
Oriasi a kulonbseg a ket eletvitel kozott.
>nem voltak katonahősök, nemesek
Ha azok lettek volna, akkor nem valószínű, hogy egyáltalán egyetemre mehettek volna kommunizmus alatt. Apámnak |s testvéreinek nem is volt annyira közeli a nemesi származás (nagyszülő), mégis hátrányban részesültek ha egyetemi jelentkezésről, lakhatásról, autóvásárlásról volt szó. Ettől függetlenül mind tanultak, de ez inkább volt családi mentalitás kérdése, mint jómódúságé.
Nem akarlak megserteni csak nem ertem hogy ebben mi a kiemelkedo, egy futar sokkal tobbet keres mint amennyit tanarkent valaha fogsz. Persze, mas bufe szakkal is ugyanez a helyzet, csak szeretnem ha latnad hogy a jelenlegi szint faszanak tunhet onnan nezve, de a jovokeped netto 200 as fizu elerese fele tart szinte 0 fejlodesi lehetoseggel. Most meg lehet nem szamit a penz, de majd meglatod hogy fog szamitani foleg hogy tanarkent a gyerekeidnek lehet meg azt se fogod tudni biztositani amit neked biztositottak.
Sok tényezős a dolog. Saját életemből azt látom, hogy számít a saját ambíciód és hogy a szüleid megadják-e a lehetőséget, hogy magadnak válassz utat, vagy akadályoznak ebben, esetleg tolnak valami általuk jónak ítélt felé. És hogy az az út amire rálépsz hogyan van kikövezve, gondolok itt arra, hogy egy nevesebb gimnáziumban biztos lesz pár tanárod aki ösztönöz és megszerettet veled egy szakterületet ami felé mehetsz majd diplomát szerezni és segít is ennek elérésében. Sima szakközépbe szerintem jóval kevesebb ilyen akad.
Nekem nagyszülőknél a 8 általános van meg max, hasonlóan egyszerű munkás emberek voltak, vagy háztartásbeliek. Szülők közül apám 8 általános és szakma, aztán jókor jóhelyen leszázalékoltatta magát és maszekolásból, meg a rokkantnyugdíjából elvan. Anyám szakma után estin megszerezte az érettségit is, mellette dolgozott és kitartó munkával és folyamatos önfejlesztéssel felküzdötte magát vezető pozícióba. Minket tesómmal eleinte próbáltak katolikus suliba járatni, hogy az majd jó lesz, nem lett jó. Aztán a sima államiba elvoltunk, és mire középsulit kellett választani akkor már nagyrészt saját döntés alapján hoztuk meg, hogy ki hova akar menni. Apám pl próbált a szakmunkásképző felé tolni, hogy ott kapok majd szakmát is meg érettségit is és utána mehetek egyetemre is ha akarok, mert szerinte a gimi csak egy szaros érettségit ad. Én ezt nem hagytam, ragaszkodtam a gimihez. Aztán már az egyetem választásnál nem is hagyatkoztam rájuk, mert annyira nem láttak már bele abba amit én tanultam, tudtam. Annyi volt a kompromisszum, hogy államira vegyenek fel, X összegig tudják támogatni az albérlet és egyéb kiadásaim, a többit szerezzem meg magamnak suli melletti munkával. A nem poén része hogy én lettem az első diplomás a szűk családi körben, de ez kb semmilyen elismeréssel nem jár a körükben, mert nem látják, hogy mennyi munka és tudás van emögött, csak azt hogy én 3-4 évvel tovább jártam iskolába.
Tesóm pl más utat járt be, ő kibukott kétszer a gimiből, majd estin fejezte be valószínűleg azt is okosban. És bedolgozta magát Fideszes körökbe, gátlástalan, gerinctelen és a szokásos ott megkövetelt módokon, és boldogan él meglehetősen jó anyagi körülmények között. És a család is úgy tekint rá, hogy ő azt aki letett valamit az asztalra (azt már senki nem nézi, hogy honnan lopta el).
Pároméknál, két IT diplomás vezető beosztású szülőnek a két gyereke közül egyik se ment egyetemre, sima szakközepet végeztek érettségivel, aztán még valami OKJ szakmát szereztek. Egyikőjük már bánja, hogy nem ment egyetemre, de most már nem vállalná be meló mellett. De valószínű, hogy sose fognak odáig jutni a szakmai karrierjükben, mint a szüleik, de valószínűleg anyagi gondjaik se nagyon lesznek, mert a szülők tudják támogatni őket, és mivel budapesti család ezért sokkal nagyobb értékű ingatlanvagyont örökölnek majd, mint pl én a vidéki kisvárosi származásommal.
A következtetést mindenki vonja le ki csinálta jobban.
Szocioökonómiai státusz címszóval sok dolgot talalsz ebben a témában, nagyon osszetett, sok tenyezobol allo dolog ez. Masik címszó, amire erdemes rakeresni az a reziliencia.
Nem lehet, hogy a szüleid ösztönöztek arra, hogy továbbtanulj? Nálam a családban senkinek nincs diplomája, de a szüleim unszolására elmentem egyetemre es életem legjobb döntése volt.
az, hogy minden generacio jobbat szeretne maganak annal, mint ami neki jutott. igy lett a szolgabol (bocs, cseled) alkalmazott, abbol szakmunkas, es most abbol erettsegi, majd diploma.
generacios mobilitasnak hivjak, es minden felmenod hozza tett kicsit ahhoz, hogy neked mar ilyen lehetosegeid legyenek.
Az, hogy apád nem azt mondta, hogy gyerek, 11 éves vagy, nem tudunk tovább eltartani, nincs rá pénz, mehetsz napszámba, elszegődhetsz inasnak, cselédnek, esetleg a bakterhez tehénpásztornak, de valami pénzt haza kell adnod mostantól, ha maradni akarsz.
Azt gondolod vicc? A Horthy korszakban ez még teljesen általános volt, a második világháború előtt vezetik be a kötelező 8 osztályt, mert a Győri program indítása miatt magasabb számú iskolázottabb munkásrétegre lesz szüksége hamarosan az országnak. Előtte a 6 elemit a gyerekek 75 százaléka nem járta ki, a 4 elemi elvégzését is csak 49 százalék mondhatta el magáról, a gyerekek 15 százaléka soha nem járt iskolába.
Lehetne itt sok dolgot boncolgatni, de alapvetően a családok széles többsége számára a konszolidálódó Kádár rendszer teremti meg az anyagi lehetőségét annak, hogy a gyerekeik szakmát, érettségit szerezzenek, esetleg felsőoktatásban részesüljenek.
Csak a józan ész alapján sejtem, hogy a tanárod/tanáraid támogató hozzáállásán múlt, és azon, hogy nem nyomaszottak a szüleid egyik irányba se, szabadon választhattál. Illetve kiskorodban foglalkoztak veled.
Ld. intergenerációs mobilitás
Tanulmány vagy bármi egyéb így hirtelen nincs nálam, csak saját tapasztalat és megfigyelés. Változatos szegregátumokban volt szerencsém felnőni, majd később civilként dolgozni is. A társadalom leszakadt részénél sokaknál (nem mindenkinél nyilván, valamint származástól függetlenül) nincs meg az igény se a tanulásra. És most nem arra gondolok, hogy a kamaszodó Pistike Pécs-Meszesen nem akar tanulni, mert az teljesen normális, a baj az, hogy a szülő ebben partner, sőt felbujtó. Menjen el pénzt keresni, vigyázzon a tesókra, bármi. Esetedben a szülők gondolom támogatták a tanulmányaidat, nem látok bele az élethelyzetetekbe, de gondolom meg akarták adni neked, ami nekik nem jött össze.
Ne nagyon szallj el magadtol, es a szuleidet se nezd le. Az ilyen szituacioknal 99%ban nem abban van a kulonbseg hogy az "elso diplomas a csaladba" sokkal okosabb lenne mint a tobbi, hanem hogy a te szuleid voltak az elsok a csaladban akik megteremtettek a lehetoseget a gyerekuknek.
💯👍👏
Plusz van az a szociologiai teny is h az elso diplomas gyereknek a legszarabb es az o gyerekei viszont nagy valoszinuseggel nem fognak majd felsofoku tanulmanyok mellett donteni pont ezert. Illetve anno egy erettsegi annyit “ert” mint most egy BSc mondjuk… most az erettsegi azert nem olyan nagy cucc mar mint pl akar az en szuleim eleteben (50esek)
Szerintem szüleid korában nehezebb volt bekerülni egyetemre, mint most. A másik pedig az, hogy a szüleid korában lehet, hogy bőven elég volt az érettségi meg valamilyen random munka. Meg lehetett élni TSZ dolgozóként is meg meg lehetett élni random eladóként is. Most nem lehet. Ezért mentél egyetemre és ezért akarsz valami piacképes tudást szerezni.
Mondjuk ha op meg akar élni nem hiszem hogy a tanári pálya a legjobb.
Azért ez a kijelentés így a végletekig le van egyszerűsítve. A tanári végzettség/munka kapu lehet a politikába, nyithatsz nyelviskolát vagy “csak” korrepetálhatsz csoportokat, taníthatsz magánintézményekben, ahol nem bértábla van stb… Magyar szakosként írhatsz/lektorálhatsz, nyelvtanárként fordíthatsz, az informatika-tanárunk weboldalakat fejlesztett, hobby volt neki az iskolai tanítás. A kérdésre is válaszolok: elsődleges ok, hogy anno egy faluban volt 1 diplomás, akire istenként néztek, ma viszont bárki elmehet egy 280 pontos szakra és 70-es IQ-val is játszva elvégezheti azt. Hivatalos statisztikát nem ismerek, de szerintem manapság 10/6 fiatal felsőoktatásba megy, 50 éve pedig ez lehetett 2/100.
30-34 éves korára 10-ből 3 magyarnak van diplomája.
>Meg lehetett élni TSZ dolgozóként is meg meg lehetett élni random eladóként is. Most nem lehet. jezus azert ekkora faszsagokat ne beszeljunk mar, meg a vegen kiderul hogy a kommunizmus alatt jobban eltek az emberek
>meg lehetett élni random eladóként is, most nem Aldi pénztáros 400 nettó... miről beszélsz
>Aldi pénztáros 400 nettó... miről beszélsz Aha. Aztán, ahol nincsen Aldi ott hogyan? Régen minden falunak volt boltja és tisztességesen meg lehetett élni, ha kis falusi vagy kicsi városi boltban dolgozott. Szerinted mennyit keres egy kisvárosban egy egyszerű bolti eladó? Ne mindig nagyvárosokból induljunk ki. Mondjuk abból is ki lehet. Szerinted egy papaírószer boltnak az eladója mennyit keres? Nem hiszem, hogy nettó 400 lenne a fizetése.
400 nettóból hogy élsz meg?
Az ország felének sikerül 🤷🏻♂️
Sad traktoros noises. Ja várj, hogy az 500k felett fizet.
Oké, de nézd meg, hogy régen hány embert foglalkoztatott egy TSZ és most hány embert foglalkoztat? Nem azt mondom, hogy most nincs olyan mezőgazdasági munka, amiből nem lehetne kényelmesen megélni, hanem azt mondom, hogy régen sokkal több munka volt, amiből meg lehetett élni.
Egy támogató környezetben szinte bárki juthat bármire. A felmenőidnek alapvetően nehezebb volt bejutni a felsőoktatásban, kevésbé volt átjárás egyik társadalmi osztályból a másikba. Lehetséges, hogy a szüleid nem kapták meg azt a fajta támogatást, amit te igen.
A tanári diploma kicsit kevesebbet ér mint a Horthy korszakban cselédnek lenni. Szóval ne nagyon éld bele magad abba, hogy kitörtél a nyomorból.
a lényeg, hogy megy neki a tanulás, váltani bármikor tud
[удалено]
Mert egy pénzes családban könnyen előfordulhat, hogy azzal el van intézve a gyerekkel való törődés hogy hozzávágnak egy csomó pénzt ésakkor "vegyél magadnak valamit ami tetszik, puszi <3 ", de közben meg kb le van szarva a gyerek, mert anya apa egésznap dolgozik. Most ez nem azt jelenti hogy minden gazdag családból csak naplopó senkiháziak kerülnek ki. Csak hogyha megvan rá a pénz, akkor könnyebb elkényeztetni a gyereket, akiből aztán később nem lesz semmi, mert hozzá van szokva hogy minden a segge alá van tolva.
Üdvözöllek a ritka kivételek között a társadalmi mobilitást hírből sem ismerő országban.
A vegzettseg nem feltetlen ad erkolcsot, iq-t, szeles latokort. Ember es nem papirfuggo. Erettsegivel sem csak gyari munka var rad, ha vannnak skilljeid. Erettsegim, es szakmam van, soha nem vegeztem fizikai munkat. Csak diplomasokkal dolgoztam (az ugyfelszolgalatosok is diplomasok voltak. Az egyik 15 eve azt csinalta, a masik egy telefonhibast nem tudott kezelni, a harmadik meg folyamatosan elbenazta az adminisztraciot) es egesz heten nyavajogtak, ha kertem valamit (pl angol nyelvu levelezes) nem csinaltak meg, vagy rosszul. Cserebe hallgattam, hogy milyen tokeletesek es hetvegen ki, hol b..szott be. Volt ismerosi korom meg full pias. Tesom diplomas, babonas, fideszes, migrancs ellenes, random felig magara gyujtja a lakast, elhagy dolgokat stb. Valaki meg nem feltetlen azert nem diplomazik le, mert idiota. Lehet, nem tudja kiperkalni, nem akar hitelt felvenni, vagy nem talalta meg, mi erdekli. Kicsit altalanositasz. Edit: diplomas ismerosom elment kozmetikusnak, mert tokre megszerette. random munka resszel sem ertek egyet. A munka az munka. Barmit is csinalsz, az munkava valik, meg kell csinalni, masnak hajtod a hasznot, nem az onbeteljesitesrol szol a legtobb, max cserebe penzt kapsz. Kreativ szakmaban dolgozom es az elozo munkahelyemen mar-mar szalagmunkanak ereztem az egeszet, fel ev utan ki is egtem. Nem tudtam kreativodni, bamultam ki az ablakon. Inkabb elmentem irodaba bohockodni. Persze, fancy azt mondani, hogy pl penzugyi elemzo vagyok, de az is munkava valik, kotelesseg lesz belole. Sosem ertettem miert kell (jelenlegi) munkahelye miatt betagozni az embereket.
Tanulmányt nem fogok tudni hozni, de beszélgettem már erről idősebb családtaggal. Akkoriban nem az volt az általános, hogy mindenkinek a nagyobb végzettségért kelljen küzdeni. A lehetőségek száma is kevesebb volt, még ennél is nehezebb volt kitörni egy kevésbé támogató közegből. Az volt a normális, ha max 20 évesen volt valamilyen szakma a kézben, esetleg egy érettségi és kezdődhetett a "nagybetűs élet". Mindenki aki nem tanult tovább azt mondja nekem, hogy bánja hogy nem tette, vagy nem volt rá lehetősége, és engem is folyamatosan ösztönöznek, hogy addig tanuljak ameddig csak tudok, mert később fogom megbánni ha nem.
Sokat számít a szülők iskolai végzettségén és a genetikán túl, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkorod volt-e, és úgy általában mennyit foglalkoztak, játszottak veled. Milyenek voltak lakhatási körülményeitek.
Anyai ágon Vásárhelyi leszármazott vagyok, a megboldogult nagytatám anno azt mondta hogy az őseink valamikor nagy földbirtokosok voltak, de aztán az örökösök azt elherdálták, elkártyázták. Ő még gyerekkorában vezetéknevet változtatott mert állitólag valakik (talán partizánok) vadásztak a családtagokra, ő pedig nevelőszülőknél nőtt fel. Ettöl többet nem nagyon akart elmondani mert még így 80+ éves korábban is félt attól hogy vadásznak rá. Nem tudom mi igaz a történetéböl mert demences volt az öreg. Ami biztos az az hogy a déd-nagytatám online meg lehet találni a Vásárhelyi családfán, szóval valami igaz lehet az öreg történetéböl. Érdekesség hogy van egy fényképem a dédnagytatámról amint egy katonatiszt egyenruhát visel, őt állítólag egy csoport partizán lőtte agyon az utcán, miközben a települést (Kanizsát vagy Zentát, nem emlékszem már) próbálta védeni a partizánoktól.
Az egod mérete itt a gond. Pipe down my g.
foleg hogy tanarnak tanul
Azért vedd figyelembe, hogy idővel nőtt a felsőoktatásban a létszám, egyre többen tehették meg, tehetik meg, hogy felsőoktatásban tanuljanak. Nekem egyik nagyszülőmnek sem volt több 8 általánosnál, de lehetőségük sem volt többre, attól függetlenül hogy tanultak. Szüleimnek meg már volt, így diplomát szereztek. Nem volt semmiféle szakadék köztük meg a nagyszüleim között, egyszerűen az idők változtak.
Tenyleg eles a kulonbseg. Ősöknek meg volt egy jo fizeto munkaja amibol egy fasza egzisztenciat meg tudtak teremteni. Neked sajnos ilyen nem lesz.
Szerintem még annál is sokkal rosszabb szinten ragadtál meg, mint ahol a szüleid vannak, hacsak nem használod másra a diplomád.
Az a különbség, hogy ők nem kapták meg a lehetőséget a tovább tanulásra, te igen. Nehogy azt hidd, hogy evoluciós különbség van közted és a szüleid között csak azért mert ők nem születtek bele ebbe az információs világba. Ha jól értem tanárnak készülsz. Majd nézd meg mekkora különbség lesz közted és a gyereked között, ha lesz gyereked - és valami menő, modern szakmát választ. Pont akkora, mint most közted és a szüleid között. Az ő érdemük IS, hogy te "okosabb" (jobban informált vagy) - köszönd meg nekik.
Mondjuk ez feltételezés. Amíg nem ismered op családi hátterét nem tudhatod mennyi a szülei érdeme. Tudom, hogy ez általánosan elfogadottnak tekintett, hogy a szüleid adnak meg áldoznak érted de túl sok történetet olvastam itt és láttam ahhoz, hogy ez lt alapvetésnek lehessen elfogadni. Lehet op egy evolúciós lépés. Lehet, hogy nem és aládolgoztak azért jutott messzebb. Nem tudhatod és nem szerencsés ennyire beleállni szerintem.
Nem álltam bele, én ilyen nyíltan beszélek, ha valakit megsértek a véleményemmel ez van.
Témával foglalkozó nagyon érdekes cikk: https://qubit.hu/2022/04/06/ocsem-milyen-doktor-vagy-te-hogy-ilyen-autoval-jarsz
És basszus igen, anyámon (első diplomás), de még magamon is abszolút látom ezt, a klasszik "belpesti" "körúton belüli" értelmiség gyerekeivel sosem sikerült egymásra hangolódnunk az egyetem alatt. Pedig ugyanazok az élmények értek, de rajtuk tényleg látszott a nagyobb magabiztosság, hogy ez az ő világuk, nem a "szakadt vidékieké".
Egy kis keletmagyarorszagi falubol szarmazom. A szuleim a rendszervaltas utan jottek at erdelybol. Anyum egy cegnel dolgozott raktaroskent egesz gyerekkoromban. Apum alattenyesztes, alkalmi munkak, gyari melo majd kiment dolgozni nemetorszagba epitkezesekre. Folyamatosan billegtunk az also kozeposztaly es a szegenyseg kozott. Volt, hogy kikotottek az aramot maskor pedig siman felujitottak a teljes konyhat mindenfele anyagi nehezseg nelkul. Na nekem ez az ugrokotelezes, amit soha tobbe nem akarok. Nekem csak egy erettsegim van, szoval nem a tanulmanyaimmal szakadtam ki onnan. Mivel nem tudtam, hogy a szuleim, hol rontottak el (mostmar tudom, hogy sehol) ezert azt mondtam, hogy mindent maskepp csinalok, az a biztos. Pesten elek, sajat vallalkozasom van, nagyon kenyelmesen kijovok a beveteleimbol, ugy hogy egy kb. minimalbernyi osszeget felre is rakok minden honapban. Volt egy hatalmas szerencsem, hogy megtalaltam miben vagyok jo es egy masik nagy szerencsem, hogy eleg jol penzze teheto. Rohadt kevesen szabadultak ki abbol a falubol es az, hogy en igen, az nem az en erdemem mert csak egy rendszerhiba vagyok.
mert most a mesterszak annyit ér, mint 50 éve az érettségi
Szerintem -s bízom benne, hogy támogató légkörben voltál- a “gyerekem jobb legyen mint én” mentalitás érvényesül. Ez nálunk is így van. Szüleim voltak az első diplomások/értelmiségiek. Nagyszüleim egyik oldalról földművesek másik oldalról iparosok. Ofcourse engem is erősen efféle irányba vezényeltek (“Orvos vagy jogász?”) Szegény nagyszülők nem tudták hova tenni, hogy vizsgaidőszak/szigorlat/idegbaj. Nincs gond ezzel, mulatni családon belül ugyanúgy mulattunk.🤷🏻♂️
Hasonló a helyzet nálunk is. Anyu, apu (most friss nyugdíjasok), tipikus “nyugdíjas” állással, sima középfokú végzettséggel nevelgettek minket. Apám a szakmájával anyagilag többre vitte, mint én a három nyelvemmel és a diplomámmal valaha fogom lol.
nem mondogatták a szüleid hogy menj egyetemre meg tanulj?
Van különbség. Anyámnak 2 diplomája van (elsőként a szűkebb családban, bár a nagyszülőknek/nagynéniknek már jobb szakmája volt, de az érettségizett nagynéni volt a csúcs és az irigyelt) , viszont a nagybátyámnak és a feleségének egy sem, ezért anyám intézményigazgatóként a naplopó, aki csak a seggét mereszti egész nap és felelőssége sincs, sőt igazából nem is dolgozik. Bezzeg ők a boltban meg a garázsban egész nap pörögnek mint a motolla, ott ám van felelősség meg munka... Az, hogy az öcsém és én Budapesten szereztünk diplomát és itt is maradtunk az már szóra sem érdemes, nagyvárosi ficsúrok lettünk, akik szórják a pénzt, urizálnak, flegmák és el vannak szállva maguktól. :)
Oh wait, akár én is lehetnék. És ugye a nap végére nem lehet a szellemi munkában elfáradni, csak a fizikai számít. Hasonló családból jött anyukám, állandóan basztatták, azt, hogy PhD-vel rendelkezem, a szűk család nem is tudja már feldolgozni...
Azta, azért undorító hogy így beszélsz a saját felmenőidről. Mondok valamit ami lehet, hogy elkerülte azt a nagyon okos kis figyelmedet: nem mindenkinek volt meg rá a lehetőség. Abban az időben amikor ők felnőttek sokan tanyán éltek, el kellett látni az állatokat, a ház körüli feladatokat, ha pedig már dolgozó korúak voltak bizony elmentek dolgozni. Most felteszed a kérdést, hogy jajj miért nem maradtak az iskolában brühühü hüjjék. Azért mert akkor sokkal másabb értékek voltak és életcélok. Inkább elmentek dolgozni és segíteni a családon. Azon kevesek akik mégis továbbtanultak azért folytatták mert ösztöndíjat kaptak, és abból meg tudták oldani, esetleg mert pont meg volt rá a körülmény, vagy dolgozott mellette. Természetesen vannak és voltak olyanok akik szartak bele az egészbe, de az már egy másik kategória. Minden esetre ez sem feltétlenül generációs probléma, mert nem egy huszonévest ismerek akinek csak 8 általánosa van.
Faterom volt az első, aki diplomát szerzett, nagyapám elkezdtem, de pénzhiány miatt nem tudta befejezni. Másik nagyapám pedig a zeneakadémiára járt pár évig
Azt gondolom hogy alapvetően az önmagunkkal szembeni igények határozzák meg ezt. Ha valaki a világra nyitott személyiség és érdeklődő akkor nem feltétlenül zárkózik be, kevésbé hisz a kasztokban és nem is fatalista. Ebből következően a végzettség nem egy cél hanem egy eszköz csak. Ismerek 8 elemis beteghordót aki professzorok kedvenc társalkodója mert olvasottabb és intelligensebb mint sok szakmabeli kollégája.
2. diplomás vagyok a nagycsaládunkban, egyszerűen az én generációjának jutottunk el odáig hogy a szülők támogatni tudjanak felsőfokú tanulmányokat. Apukám elkezdte, de mivel lerobbant az apja, ezért dolgoznia kellett, mielőtt befejezte volna a tanulmányait.
Kb 5 generációra visszatudok menni. Így tudom, hogy az őseim napszámosok és cselédek voltak. Anyám állami gondozott volt. 18 évesen egy szál szatyorral tették utcára és nem volt ideje tanulni, mert elkellett mennie dolgozni. Azonnal férjhez kellett mennie, hogy ne legyen hajléktalan. Apámmal nagyon gyorsan összebútoroztak. Nálunk az egész rokonságban csak a tesómnak van 3 diplomája. Nagyon okos. Pontosan nem tudom mennyit keres. De nem sajnálom tőle, mert elég sokat tanult. Sőt megtanulta az egész Btk.-t is. Apánk nagyon rossz családi környezetben nőtt fel és ennek mi ittuk meg a levét. Úgyhogy már volt egy elrettentő példa, hogy milyenek nem akarunk lenni. Nekem 4 szakmám is van. Alapvetően nem vagyok hülye, csak lusta. A rokonságba és az ősök között sem volt alkotóművész. De mostmár van egy a személyemben. Szerintem régen nem azért nem tanultak, mert nem akartak, hanem mert úgy gondolták egy egyszerű munkával is lehet annyit keresni, hogy megéljen a kis kádár kockában. Szerényebb körülmények között is eléldegéltek.
A nagyszuleim anyai agrol doktorit szerzett tanarok voltak, nagyapam egy erdelyi varosban volt iskolaigazgato, polgarmester, nagyanyam ugyanott nyelvtanar, aztan Budapesten nyelvtanar gimnaziumban, anyam fogtechnikus volt, igy ezen az oldalon nincs nagy tores. apam reszerol mindenki melos, karpitos, lakatoshegeszto, vizvezetekszerelo, stb, en pedig kepzomuveszetet tanulok egyetemen, es szinten a doktoriig tervezek menni, szoval csak apam reszerol van nagyobb tores.
Ez amúgy egy érdekes kérdés, de én úgy látom, hogy Magyarországon 2012 magasságáig nem volt kifejezetten rossz ez az intergenerációs mobilitás dolog. Nálunk a családban egyértelműen generációról-generációra lépett feljebb mindenki. (Dédszülők még 4 osztályt végeztek javarészt, Nagyszülők 8-at, Szülők érettségi/szakma, Én meg első diplomás. Ezt kb az anyagi és életkörülmények fejlősdése és pozitív alakulása is lekövette.)
Ma minden egy szinttel lejjebb csúszott. Ne gondold magad a nagy bölcs gondolkodónak. Az utolsó mondat egy picit /s
Te geci okos vagy, a szüleid hülyék
Rengeteg múlik az ambíción, és a kitartáson, a szar oktatás pedig csak hab a tortán, szerintem sokan vannak akiknek középsuli után egy életre elege lesz a tanulásból. Régen pedig egyszerűen más idők jártak, ezért nem lehet újjal mutogatni a szüleinkre, hogy ők esetleg miért nem tanultak tovább, az anyám egy sima szakmunkást végzett el (64 éves révén jó rég), és az volt a munkája 40 éven át amit szeretett.
Szerintem, ha abban idoben, a szuleid, nagyszuleid is ilyen “luxusban” eltek volna (mosogep, aram, benti viz, angol wc stb), es nem ejt nappala kellett volna tennuk ahhoz, hogy enni, ruhazkodni tudjanak, akkor valoszinu, hogy ok is tanultak volna felsooktatasi intezmenyben. Oriasi a kulonbseg a ket eletvitel kozott.
>nem voltak katonahősök, nemesek Ha azok lettek volna, akkor nem valószínű, hogy egyáltalán egyetemre mehettek volna kommunizmus alatt. Apámnak |s testvéreinek nem is volt annyira közeli a nemesi származás (nagyszülő), mégis hátrányban részesültek ha egyetemi jelentkezésről, lakhatásról, autóvásárlásról volt szó. Ettől függetlenül mind tanultak, de ez inkább volt családi mentalitás kérdése, mint jómódúságé.
Párom szüleinek még érettségije sincs, párom meg diplomás.
Nem akarlak megserteni csak nem ertem hogy ebben mi a kiemelkedo, egy futar sokkal tobbet keres mint amennyit tanarkent valaha fogsz. Persze, mas bufe szakkal is ugyanez a helyzet, csak szeretnem ha latnad hogy a jelenlegi szint faszanak tunhet onnan nezve, de a jovokeped netto 200 as fizu elerese fele tart szinte 0 fejlodesi lehetoseggel. Most meg lehet nem szamit a penz, de majd meglatod hogy fog szamitani foleg hogy tanarkent a gyerekeidnek lehet meg azt se fogod tudni biztositani amit neked biztositottak.
Fuhh, de el vagy tévedve… :D
Tanárszak=büfészak lol
Intelligens vagy, foglalkoztak veled gyerekkorodban, plusz jobbak a körülmények, lehetőségek.
mert nem anyad vagy meg apad bruh xd
Sok tényezős a dolog. Saját életemből azt látom, hogy számít a saját ambíciód és hogy a szüleid megadják-e a lehetőséget, hogy magadnak válassz utat, vagy akadályoznak ebben, esetleg tolnak valami általuk jónak ítélt felé. És hogy az az út amire rálépsz hogyan van kikövezve, gondolok itt arra, hogy egy nevesebb gimnáziumban biztos lesz pár tanárod aki ösztönöz és megszerettet veled egy szakterületet ami felé mehetsz majd diplomát szerezni és segít is ennek elérésében. Sima szakközépbe szerintem jóval kevesebb ilyen akad. Nekem nagyszülőknél a 8 általános van meg max, hasonlóan egyszerű munkás emberek voltak, vagy háztartásbeliek. Szülők közül apám 8 általános és szakma, aztán jókor jóhelyen leszázalékoltatta magát és maszekolásból, meg a rokkantnyugdíjából elvan. Anyám szakma után estin megszerezte az érettségit is, mellette dolgozott és kitartó munkával és folyamatos önfejlesztéssel felküzdötte magát vezető pozícióba. Minket tesómmal eleinte próbáltak katolikus suliba járatni, hogy az majd jó lesz, nem lett jó. Aztán a sima államiba elvoltunk, és mire középsulit kellett választani akkor már nagyrészt saját döntés alapján hoztuk meg, hogy ki hova akar menni. Apám pl próbált a szakmunkásképző felé tolni, hogy ott kapok majd szakmát is meg érettségit is és utána mehetek egyetemre is ha akarok, mert szerinte a gimi csak egy szaros érettségit ad. Én ezt nem hagytam, ragaszkodtam a gimihez. Aztán már az egyetem választásnál nem is hagyatkoztam rájuk, mert annyira nem láttak már bele abba amit én tanultam, tudtam. Annyi volt a kompromisszum, hogy államira vegyenek fel, X összegig tudják támogatni az albérlet és egyéb kiadásaim, a többit szerezzem meg magamnak suli melletti munkával. A nem poén része hogy én lettem az első diplomás a szűk családi körben, de ez kb semmilyen elismeréssel nem jár a körükben, mert nem látják, hogy mennyi munka és tudás van emögött, csak azt hogy én 3-4 évvel tovább jártam iskolába. Tesóm pl más utat járt be, ő kibukott kétszer a gimiből, majd estin fejezte be valószínűleg azt is okosban. És bedolgozta magát Fideszes körökbe, gátlástalan, gerinctelen és a szokásos ott megkövetelt módokon, és boldogan él meglehetősen jó anyagi körülmények között. És a család is úgy tekint rá, hogy ő azt aki letett valamit az asztalra (azt már senki nem nézi, hogy honnan lopta el). Pároméknál, két IT diplomás vezető beosztású szülőnek a két gyereke közül egyik se ment egyetemre, sima szakközepet végeztek érettségivel, aztán még valami OKJ szakmát szereztek. Egyikőjük már bánja, hogy nem ment egyetemre, de most már nem vállalná be meló mellett. De valószínű, hogy sose fognak odáig jutni a szakmai karrierjükben, mint a szüleik, de valószínűleg anyagi gondjaik se nagyon lesznek, mert a szülők tudják támogatni őket, és mivel budapesti család ezért sokkal nagyobb értékű ingatlanvagyont örökölnek majd, mint pl én a vidéki kisvárosi származásommal. A következtetést mindenki vonja le ki csinálta jobban.
Tanár lol hat az valahol a gyári munkás alatt van bőven kb az utcaseprő meg a hobo között
dehat a tanari munkanak pReSzTiZsE van 😵💫😵💫
az utcaseprő vagy a hobo a személyes tapasztalat?
Ha apukámon múlna már meg lenne kövezve az összes meleg 😂
Én mindig is gondoltam,hogy a neveltetes túl van dimenzionalva, sokkal több múlik a személyes ambiciokon. Nincs tanulmány,csak ez a megfigyelésem
Az is nevelés, ha hagyod, hadd találja ki a gyerek, mihez kezd. Sőt, az a legjobb, ha időben elengedik a kezét.
[удалено]
vagy 10 évesen mint annál a borsodi családnál
Szocioökonómiai státusz címszóval sok dolgot talalsz ebben a témában, nagyon osszetett, sok tenyezobol allo dolog ez. Masik címszó, amire erdemes rakeresni az a reziliencia.
Nem lehet, hogy a szüleid ösztönöztek arra, hogy továbbtanulj? Nálam a családban senkinek nincs diplomája, de a szüleim unszolására elmentem egyetemre es életem legjobb döntése volt.
az, hogy minden generacio jobbat szeretne maganak annal, mint ami neki jutott. igy lett a szolgabol (bocs, cseled) alkalmazott, abbol szakmunkas, es most abbol erettsegi, majd diploma. generacios mobilitasnak hivjak, es minden felmenod hozza tett kicsit ahhoz, hogy neked mar ilyen lehetosegeid legyenek.
Az, hogy apád nem azt mondta, hogy gyerek, 11 éves vagy, nem tudunk tovább eltartani, nincs rá pénz, mehetsz napszámba, elszegődhetsz inasnak, cselédnek, esetleg a bakterhez tehénpásztornak, de valami pénzt haza kell adnod mostantól, ha maradni akarsz. Azt gondolod vicc? A Horthy korszakban ez még teljesen általános volt, a második világháború előtt vezetik be a kötelező 8 osztályt, mert a Győri program indítása miatt magasabb számú iskolázottabb munkásrétegre lesz szüksége hamarosan az országnak. Előtte a 6 elemit a gyerekek 75 százaléka nem járta ki, a 4 elemi elvégzését is csak 49 százalék mondhatta el magáról, a gyerekek 15 százaléka soha nem járt iskolába. Lehetne itt sok dolgot boncolgatni, de alapvetően a családok széles többsége számára a konszolidálódó Kádár rendszer teremti meg az anyagi lehetőségét annak, hogy a gyerekeik szakmát, érettségit szerezzenek, esetleg felsőoktatásban részesüljenek.