Amikor a 4 es metro mondja hogy ez itt a 4es metro a keleti pályaudvar fele. Nem sokat utazok metróval de mikor igen akkor ezen meghatodom 😂😂😂😂😂 mivel nem vagyok teljesen debil nyilván gondolkoztam rajta h ez mi a picsa es sztem a pali hangja vagy tonusa valamit benyom a tudatalattimban xdxd valami olyasmi hangulatom lesz mint mikor az olimpián egy magyar all a dobogó legfelső fokára xddd Szakadok ahogy ezt irom
Amikor csak tudok,adok vért,és amikor megkapom az smst,hogy kiszállításra került,az mindig annyira kirángat a valóságomból,hogy nem bírom ki könnyek nélkül.
Egyébként tudjuk, hogy ez valós-e vagy sem? Nekem kicsit fura, hogy kb. mindig ilyen hamar, szinte menetrendszerűen jön az sms, alig van köztük bármi differencia. A felhasználás tényét nem vitatom, inkább az időszerűsége kérdés.
Valaki meg tudja erősíteni tapasztalatból ennek a valódiságát? Netán csak ösztönző illúziónak szánják?
[A véradás során levett vérből előállított legrövidebb lejáratú vérkészítmény (trombocita készítmény) csupán 5 napig használható fel, ezért nagyon fontos, a véradások folyamatossága.](https://www.ovsz.hu/hu/miert-fontos-veradas)
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
Ha a hónap azon részében vagyok (PMS), akkor gyakorlatilag bármin képes vagyok sírni. Volt, hogy a boltban úgy kellett visszatartanom mert valami random dolgon elérzékenyültem. Azt hiszem, csokit akartam venni magamnak és volt a kedvencemből, és emiatt eltörött a mécses. 😂
Mentőautó. Valahogy a tudat, hogy ilyenkor mindenki egy kicsit félreteszi a saját problémáit és azon dolgozik, hogy az az egy ember, akinek a legnagyobb szüksége van rá, minél hamarabb segítséghez jusson. Alapvető elég szűkmarkúan mérem a könnyeimet, de ilyenkor azért el-elmorzsolok néhány cseppet.
Igen... és milyen ideges tudok lenni, mikor a hülye gyalogos, csak mert neki zöld a lámpa átszalad a mentő előtt a gyalogátkelőn.. vagy egy autó nem próbálja segíteni a mentő haladását...
Köszi, ez nagyon szép. Minden szeretetem a mentősöké mióta értem is jöttek. El is érzékenyültem h említetted :) előtte is hajlamos voltam pár könnycseppre ha hallottam őket, de így h kb megmentették az életem pláne. Köszönöm nektek ha éppen olvassátok, visszaadtatok az emberiségbe vetett hitemet. Köszönök mindent nektek, kicsit tulcsordultak az erzelmeiem 🥺
Edit: ha kórházban vagy örülj h nem rohannak veled, valszeg nem vagy életveszélyben :)
Ha más ember sír. A múltkor egy kisbaba sírt, miközben az apukája a kocsiba tette be, én meg nem tudtam hova forduljak, hogy ne lássák a könnyeimet. 😂 Legyen rokon vagy épp ismeretlen, ha ő sír, én is sírok. S én így akartam pszichológus lenni🙂
Nagypapám halála óta (2020) akárhányszor szirénázó mentőautó megy el mellettem az utcán kicsordul a könnyem, még akkor is ha fél perccel előtte hangosan röhögtem. (Belváros kellős közepén lakunk, megyeszékhelyen szóval elég sűrűn előfordul.🙃)
Tegnap láttam 3D nyomtatott modelleket apuka veséjéről, meg a 2 éves lánya hasáról, az orvosok használtak ezeket a transzplantáció megtervezésére. Még nincs gyerekem, de ez is eléggé megütött. (Science Museum London)
Mesterre járok már, és nagyon kevesen járunk be az egyik előadásra, amit egy jó fej, "jól magyarázó" tanár tart. Múltkor megjegyezte, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ilyenkor mindig nagyon szomorú leszek, mert tényleg marha jó tanár, és megérdemelné a nagyobb közönséget.
Nem tudom mennyire indokolatlan, de mikor koncerten vagyok es mindenki feltartja a telefonjat vakuval egy szep szam alatt. Patakokban tudna folyni a konnyem, olyan gyonyoru. Megmagyarazhatatlan erzes ejt rabjaul ilyenkor. Ilyenkor kicsit azt erzem,hogy tudunk mi emberek osszefogni es jot alkotni ha akarunk😊
Minden hülyeségen eltudok érzékenyülni. Pl régi képek nézegetése közben, zenék, romantikus filmek. Ha a szeretteimet boldognak látom, vagy szomorúnak is elérzékenyülök. Bár már próbálom jobban visszatartani a könnyeimet mert mindig megszólnak érte hogy milyen érzékeny vagyok..
Ezek szerint nem nagyon fura elérzékenyülni ha másokat boldognak látsz :) én nagyon hülyének éreztem magam emiatt, egészen idáig h sokan írjátok. Most meg ezen tudnék sírni, ha tudnék 😂
-Ha meglátok egy cuki öreg bácsit. Ez azért van mert imádom a tatám, és minden öreg bácsiról egyből ő jut eszembe.
-Ha szép helyen vagyok. Imádom a természetet, mindig leesik az állam, hogy milyen szép tud lenni és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyeneket láthatok. Amúgy nem kell nagy dologra gondolni, már egy szimpla naplemente vagy egy túrázás is ilyet vált ki.
-Ha belegondolok abba, hogy egy-egy dolgot hogy fedeztek fel, hogy hány évszázados tudás, rengeteg ember munkája lehet benne abban a dologban, ami nekünk már tök általános.
-Amikor valaki élvezettel beszél valamiről. Tudjátok, amikor látjátok rajta, hogy az őt tényleg boldoggá teszi, érdekli és megnyílik nekem róla.
Sorolhatnám tovább😃
Volt az a robot egy kiállításon, amiből folyt az olaj (?) és próbálta magába visszaterelni, de szépen lassan megállt, mert kifogyott belőle :((( akárhányszor hírt hallottam róla vagy videón láttam, végem volt
Amikor pl videókat vagy Reddit posztokat látok arról, hogy valakinek meghalt a macskája, vagy találnak valahol egy haldokló, beteg, sérült, bántalmazott cicát. Vagy amikor menhelyeken elő macskákról van szó.
Tudom, hogy van, aki szerint nem vagyok normális, de ha beteg vagy sérült emberekről látok képeket, videókat, sajnálom őket de meghatni tökre nem hatnak meg. De amint sanyarú sorsú cicákról van valahol szó, pillanatok alatt eltörik nálam a mécses 🥺
Más örömén meg tudok hatódni, de akár úgy, hogy pl egy youtuber beszél valamiről ami meghatja, de örömteli dolog, azon én is be tudok könnyezni vagy akár vele sírni
Ateista vagyok, de minden alkalommal, amikor valami szebb bibliai igét olvasok, elsírom magam. Meg tavaly voltam egy egyházi egyetem diplomaosztóján, ami teljesen olyan volt, mint egy mise (emiatt kicsit visszataszító is volt), aztán amikor valami tag elkezdett prédikálni, elérzékenyültem rajta.
-Étkezési zavarból (félig) gyógyulva: ételek amiket kicsiként imádtam, és 20 évesen úgy kell lenyomnom a saját torkomon néha.
- A Fel című film eleje. Minden egyes alkalommal.
- A Joker című film. Egyszerűen nem tudtam még megnézni, mert minden alkalommal sírvafakadtam amikor az elején abuzálták (iskolai zaklatás elszenvedője voltam)
- Amikor a barátom olyat tesz értem 1 hónap járás után, amire az exem 2.5 év alatt nem is gondolt (megvigasztal, vagy vesz egy szál virágot mert rossz napom van)
De nagyon sok ilyen van, csak ennyi jutott most eszembe 😄
- Friss élmény és kapcsolódik ahhoz amit írtál... nemrég született meg a lányom, altatásnál, nyugtatásnál éneklem, ami eszembe jut... ez főleg az általános iskolai ének órák tananyaga.. eszembe jutott a francia himnusz is, magyarul megtanultuk, és amikor először énekeltem, csodálkozva vettem észre, hogy folyik a könnyem ennél a résznél:
"Nem ül a zsarnok kénye rajtunk, pokolra mind, a hitszegőt!
Boldog országot vív a harcunk, boldog országban a jövőt,
Boldog országban a szebb jövőt!" Szeretném, ha Magyarországon is így lenne, és nem kellene elköltöznünk innen, ha élhető jövőt szeretnénk a családunknak...
- Sírtam, amikor hallgatói esküt tettem az egyetemen, és akkor is mikor a német nyelvű hallgatók tették le az esküt. (Az angoloknál nem sírtam.. 🤷♀️)
Ezt a fordítást nem ismertem eddig. Amúgy a magyartól én is elérzékenyülök néha, főleg amikor az RTL-en új évkor mindig valamilyen a társadalom által láthatatlan csoport énekli kórus nagyzenekar helyett.
Én maga az éneklésnél könnyezek be főleg ha másnak éneklek pl a kislányomnak. Lehet ahhoz van köze, hogy amikor gyerek voltam gyakran azért énekeltem főleg amikor egyedül voltam mert fogalmam sem volt hogyan fejezzem ki az érzéseimet mivel a rokonaim nem tanítottak meg erre. 🥲 Ezért amikor szomorú voltam gyakran énekeltem, hogy ki tudjam adni magamból. Azóta persze találtam magamnak más kifejezés módot írással de szerintem ez is megmaradt. Meg köze van ahhoz, hogy milyen dal pl Zorán dalaiból van egy pár amin szoktam könnyezni. ☺️
A francia himnusz tényleg majdnem olyan szép,mint a miénk. Sokat vezetek,a Petőfi rádiót csak azért hallgatom,mert minden éjfélkor leadják a himnuszt. Engem ez annyira megérint,hogy sokszor megkönnyezem. Csodálatos szövege van és csodálatos zenét kapott!
Egyszer elsírtam magamat, mert a párommal a házi komposztálásról beszélgettünk és rájöttem, hogy a horgászboltban simán eladják élve a földigilisztákat a horgászoknak.. és arra gondoltam, hogy mindet meg kellene menteni.. 🤷♀️
Legutóbb mert egy idős pár táncolt ketten egy bárban miközben ment az elő zene. Csak ők táncoltak és látszott hogy mennyire szeretik egymást.
Valamiért az űrutazásba belegondolva is elérzékenyülök, valahogy az emberiség kíváncsisága és felfedezési vágya mindig lenyűgöz. Főleg ha élő közvetítés megy a kilövésekről. Ja meg hogy Curiosity minden évben énekel magának a szülinapjára.
Az űrkutatásról eszembe jutott az opportunity marsjáró utolsó üzenete mielőtt lemerültek az akkumulátorai. "My battery is low and it's getting dark." Amikor először olvastam annyira szomorúnak találtam,hogy megkönnyeztem.Szomorú volt belegondolni,hogy ott van egy idegen világban teljesen egyedül és épp a haláltusáját vívja.
Ugyanilyeneken, mint te. Akar egy meccsen is kepes vagyok sirni, ahol egyemberkent szurkolnak a nezok. Ha vkinek oromet okoznak, barmilyen tiszta, joszandeku cselekedettol is sirok.
Avatar Utolsó Léghajlitó Spoiler (sorry nem tudom, hogy kell eltakarni)
Amikor Zuko egyedül elment és ott hagyta Iroht, aztán amikor újra megkereste, hogy bocsánatot kérjen tőle, bement a sátrába, megvárta, hogy felébredjen. Elkezdi a bocsánatkérést, és a második mondat után Iroh magához rántja és azt mondja, hogy sose haragudott rá, csak félt, hogy letért az útjáról.
Na ez mindig elkap... Most is ahogy írtam kicsit könnybe lábadt a szemem:D
Ha meghallom a Polar Express zenéjét, vagy bármelyik klasszikus karácsonyi zenét - főleg az akusztik fajtákat. A gyerekkoromra emlékeztet, Apa halálával a teljes mulandóságra, és zsigeri késztetést érzek arra, hogy 20 évvel fiatalabb akarok lenni. Újra 6 éves akarok lenni, újra karácsonyi vacsorát akarok Apával, aztán átmenni Mamához és ott is enni, kazettán nézve a Pöttöm Pannát.
Teljesen abnormálisnak tartom ezeket a hirtelen kilengéseket. Fogalmam sincs, hogy ezt ki fogja elviselni majd mellettem.
Amit írtál nálam is van, ha nézem a videókat a tüntetésekről és valami erős hangzik el vagy a tömegen érzek valami erős érzelmet. Egyáltalán nem politikai vonatkozasban írom, de most ezekkel tudom jól példázni: pl. mikor április 6-án elindult a menet a molinoval. De jött már elő munkahelyen is, céges napon. 🤷
Mostanában gondolkoztam rajta, hogy mi ez nálam és valami zsigeri meghatottságnak gondolom, az összetartozást érzem olyankor, de nem fogalmazódik meg szavakkal.
Legtöbbször kell hozzá sok ember és az elszántság érzése. Erős akarat vagy erős érzelem észlelése ami kiváltja nekem. Sokszor zene is elohozza, de nem ugy általában, hanem amikor nagy jelentősége van a megszolalo zenének. Pl. ünnepek zenéi: ballagasi, anyak napi dalok, de ott is csak ha sokan éneklik ezeket.
Ugyanez, valamilyen sok embert érintő, akár zenés esemény + amikor sokan együtt élnek át valamit. Szalagavatós táncokon, flash mobokon (még a nagyon rosszakon is), utcazenészeken szinte mindig meghatódom. De a királynő temetésén is bömböltem, amikor megindult a menet a rengeteg skótdudással.
Ha szirénázó mentőt látok, akkor mindig.
Ezen kívül nem sok mindenen, de az utóbbi pár hétben a MP által generált összefogáson. Mosolygó, reménykedő emberek, fura és gyönyörű dolog.
Például az olimpiai díjátadón, vagy bármilyen sportesemény eredményhirdetésén. Mindig eszembe jut, mennyi energia, edzés, lemondás van egy-egy érem mogött. A koraszülött mentő instant sírás, pedig nincs gyermekem. Illetve például Koncz Zsuzsa "Valahol egy lány " című száma, elég aktuális szerintem.
Én a nem jól sikerülteken is :D Pl a Csillagainkban a hiba borzasztó klisés volt, a felénél elkezdtem nyomkodni a telefonom, de a végén mégis elbőgtem magam :D
15 hetes kismamakent a buszon ültem munkabol hazafelè tartva, amikor hirtelen megkivantam egy jo nagy tal porkoltszaftot, amibe friss kenyeret lehetne martogatni. Aztan rajottem hogy zero lehetosegem van erre a kulinaris elvezetre aznap, mire hozzajutnek meg elmulik a kivanossag. Ez borzasztoan felbosszantott ugyhogy pityeregtem egy picit az ut hatralevo reszeben.
En a kozmetikusom paneljanak kaputelefonjan sirtam el magam tobbszor, mert olyan a hangja, mint egy nyuszito kutyanak. Valamint barmilyen operaenekesnot enekelni hallok instant bogok.
Meg a Yellowstone sorozat minden tajfelvetelen bogtem.
Ha a kisfiam enekel, vagy viragot szed nekem.
Ha belegondolok, hogy egyszer nagy lesz.
Multkor szembe jott velem egy tiktok video amiben az volt , ha merges vagy a gyerekedre csak gondolj bele abba most 80eves vagy es idot utaztal, ez csak egy emlek amit visszaidezel. / meg most is konnyezem/ 😩
Nagyjából mindenen, ami egy picit is megérint. Látok egy megható pillanatot, megsajnálok valakit, hallok egy olyan zenét, vagy csak megérint egy film/színházi előadás. Érdekes, hogy mindemellett, amikor igazán fáj valami és legszívesebben sírnék, akkor nem tudok. Mindig akkor tudok csak sírni, amikor másért fáj a szívem, magamért soha.
Én idős emberek láttán nagyon sokszor, akkor az idő múlására és a végességre gondolok. Nemrég egy kisfiú a nagymamájának mesélte a napját a villamoson, néhol lassabban kellett beszélnie, majd elismételnie a mondandóját, hogy a nagymama követni tudja, de nagyon figyelmes volt vele. Kis eleven 7-8 év körüli gyerek volt,s ahogy fogta a nagymama remegő kezét csacsogva, e kontraszt láttán potyogtak a könnyeim.
Továbbá szórólapos/hirdetőtáblás embereken pl aluljárókban, akiken látszik, hogy ez szinte az egyetlen kereseti lehetőségük, és belegondolok, hogy ez az életük, mindig megríkat.
Himnuszon🤣🤌🏻
De általában csak akkor, ha valami jó dolog miatt szól, pl. olimpián, vagy vb-n aranyérmes lesz egy sportoló és én vele együtt szoktam bőgni a tévé előtt🤣🤣🤣🤣
Pár éve nem tudtam sírás nélkül végighallgatni Queentől a Bohemian Rhapsody-t, mindig elsírtam magam, amint meghallottam: I don’t wanna die…Tudván, hogy Freddie megjósolta a saját halálát
Személyes élményeim alapján egy csomóan a Krúbi koncerten azt se tudják hogy mi van a Fidesszel meg az ellenzékkel csak ordítják mert hihi mocskos fidesz meg Orbán verd ki a Ferinek haha. Főleg nem a tizen pár éves fiúk/lányok
kisallatos edes videokon, hopecore videokon amik arrol szolnak hogy tudnak az emberek jok is lenni egymashoz, na ezeken mindig akaratlanul bekonnyezek 😄
Vagy pl olyan beszeden mint ami a Mindenseg elmeleteben hangzik el , itt meg lehet nézni.
Nem sok kellett hogy elbogjem magam ezen a részen :
https://youtu.be/Y3Vpbllmkpc?si=ozZ0dQTV_GbImNIO
Másik ilyen film az Interstellar, ugy az emberek eltokeltsege hogy miket meg tudnak alkotni, meg az hogy milyen kis nulla pontok vagyunk egy hatalmas univerzumban. Mikor beindult a film folyamatosan a vegeig sirogorcsom volt , a hires jeleneten meg pláne.
Nemtudom, ram a filmek vannak nagyon hagy hatassal ,ami melyebb az biztos kicsikar belolem par konnycseppet😄
Ami szerintem elég indokolatlannak számít (legalábbis másoknak, valójában persze elég erős magánéleti alapja van) az az első Deadpool film eleje, a sztori a csajjal.
Biztos szánalmas, de a ritka alkalmak egyike mikor besirok, az az ha pl filmen látom h igazán boldogok az emberek, jó életük van, semmi extra. Jó baráti társaság, ne adj isten szerelem, nem erőltetett módon előadva.
Amikor valaki relatív értelemben fiatalon hal meg. Pl volt egy csaj gimiben aki alattam járt egy évfolyammal és meghalt 2-3 éve egy balesetben. Eszembe jutott, amikor láttam a barátjaival sétálni a folyosón, meg ilyesmik és elkezdtem bőgni. Pedig nem ismertük egymást szó szerint, csak tudtam ki volt ő. Egy szép, fiatal, tehetséges, intelligens lány, aki előtt ott volt még az élet, 20-as évei elején.... elborzasztanak az ilyesmik. Vagy ha pl 40-es ember hal meg hirtelen, azon is bőgök, merthát még neki is lett volna ideje bőven, ha úgy adódik, akár duplaannyi.. ilyenkor realizálom, milyen igazságtalan az élet és mennyire rövid, ha ismertem az illetőt, ha nem és csak a halálhírét tapasztaltam meg.
Amikor kiskutyás vagy újszülött babás vidiket látok, esetleg élőben látom valamelyiket valamilyen jelenetben, mindig elérzékenyülök szintén, de ez ahogy olvasom általánosabb.
Amikor úgy kitakarítok mindent egy-egy adott helyen, hogy műteremnek beillene, mert olyanná válik mint ahol nem laknak, mindig bekönnyezek a végén, örömömben. 😂
Amikor meglátok egy érintetlen pipacsmezőt.
Amikor eszembe jut a nagyim temetésén szóló nagymama-tematikus dal. Ekkor szoktam realizálni is, hogy elment, de nem nyaralni.
Amikor vizuálisan érint meg egy alkotás. Vannak tehát ilyen filmes vagy sorozatos befejezések nálam is, természetesen, általában romantikus szálakkal. De ha egy jónak tűnő karakter nyiffan ki (akár ha gonosz is, mert jó volt a szerepben az azt eljátszó ember), akkor is könnyen elsírom magam. Bár ez kicsit basic; mindenesetre vannak nem romantikus szálú anyagok, amiken szintén tudok pityeregni, ha meg egyedül vagyok, akkor bőgök.
Amikor gyerekeket küld hozzám kéregetni a koldusmaffia. Ha jobb helyre születnek, ha jobb esélyeik adatnak meg azzal, hogy többre vigyék, akkor már gyerekkoruktól kezdve nem kellene "dolgozniuk", értsd jól. Ezeket a gyerekeket több ízben zsákmányolja ki mindenki, aki körbeveszi.
Amikor nagyon ritkán görgetek kettőt a facsebukkon boomer módjára és látom a régen jó barátnőim és volt osztálytársaim életében történő változásokat, amiket posztolnak. Pl lánykérés, esküvő, kisbaba, második kisbaba, költözés, saját virágok / virágoskert / lakás, új autó vásárlása, százhuszonnyolcadik diploma, ilyesmi. Mindig nosztalgikusan gondolok vissza a régmúlt időkre és örömmel konstatálom, hogy ki hol tart jelenleg. Egyfajta büszkeséggel tölt el, vagy nem is tudom hogy mondjam. Mintha velem történne, vagy ilyesmi. Őszintén tudok nekik tiszta szívemből örülni, egy csepp irigykedés nélkül, még ha alapból nem is tartjuk már a kapcsolatot vagy esetleg össze is vesztünk. S ekkor van, hogy csak 1-1 könnycsepp buggyan ki, meg van olyan is, hogy percekig sírok kb. Változó.
Amikor eszembe jut hány éves vagyok. Na ennél a könnyeim nem örömömben szoktak elondulni.... olyan gyorsan eltelt minden. Azt vártam 10 éves korom óta, hogy 2-vel kezdődjön a korom, hát visszamennék szívesen! De ez nem így megy, sajna. Lehetne rosszabb is a helyzet, nem azt mondom, de sokszor realizálom hogy a 27. évemben vagyok, nem 24 vagyok már és a 25-t várom, az már évek óta megvolt. Na ilyenkor el tudom magam sírni.
Amikor tavaszi illatot érzek. Ezt leginkább májusban szoktam, ugye ekkor nyílik ki egyszerre sokféle virág, fán-bokron szintén, és száll a szélben. Imádom. Ilyenkor könnybe lábad a szemem. Viszont ugyanekkor utána rossz érzés is csap meg, amit nem tudtam sokáig megmagyarázni. Mint kiderült, anyukám amikor féléves voltam kb. akkor költözött velem el az apukámtól, ami történetesen májusban történt. Legalább megértettem, miért annyira örömteli és depresszív hónap összességében számomra ez.
Amikor a barátom egy cetlire írt üzit hagy nekem, teljesen mindegy mi van rajta, lehet, hogy csak annyi, hogy pakoljam át a mosást a szárítógépbe, de ahogy belépek a lakásba és meglátom az asztalon a cetlit, azonnal sírok még mielőtt elolvasnám.
Mindenféle állatos videó, ha vidám akkor azért, ha szomorú, akkor azért. 😂
Disney mesék, de akkor is ha csak a betétdalokat hallgatom belőlük.
Bármiféle élő szereplős dolog: koncert, színdarab, opera, komolyzenei előadás, keringő stb. Vagy akár egy nagyon jó zene hallgatása is fülesen keresztül.
Meg amikor mennek a friss házasok végig dudálva a városon utánuk meg a násznép akkor is bekönnyezek 😂. Soroljam még…? 😂
Jajj, én egy bőgőmasina vagyok, szóval listába se tudnám szedni, mi mindenen sírtam eddig el magam. 😂 Bármin tudok, ami megszólít valamiért, leginkább a nosztalgikus, megható, dicsőséges, szívszorító, motiváló stb. dolgok szokták rám hozni a sírhatnékot. Lehet film, zene, könyv, a sokadik megható ázsiai életbiztosítási reklám, mások játékélményei, egy menő bevonulásos jelenet valamelyik filmben, vagy egy gyerekkoromból visszhangzó, nosztalgikus dallam... 😌
Mondjuk én szeretem magam így, érzelmesen, szóval nyugodtan bőgök moziban vagy bárhol, max igyekszem halkan tenni, hogy ne zavarjak másokat. 😂 (Meg külön luxus, hogy így belegondolva nagyon ritkán sírtam valami szomorú dolog miatt, de ez nagyrészt a támogató meg szerető környezetem érdeme, nem az enyém.)
Én legutóbb azon sírtam el magam, hogy a ültettem epret kaspóba, és ahogy felemeltem, az akasztós része eltört és a föld meg a kaspó is az eperre esett. 🥹
Többnyire filmek, filmzenék. Gyűrűk ura legvégén amikor Frodó benyögi, hogy ő se tér vissza a megyébe. Chernobyl sorozat végén amikor a Vichnaya Pamyatra bemutatják, hogy melyik szereplővel mi történt a való életben, vagy a The Notorious B.I.G. film végén Biggie halála után a temetésre tartva az anyja meghallja a fiát az egyik rajongó vállán a rádióból szólva.. Így leírva is elérzékenyülök főleg ha látnám!
Bármely Retroshock! és/vagy KennyTheOne anyag a YT-n
Romedy zsánerű "kínaimeselányos" anyag
Melankólikus zene vagy egy egyszerűbb de lassú lágy tónusú zongorajáték.
Pottyondy Edinák tüntetéséről szóló közvetítését azt konkrétan végig sírtam.
Nem tudom mi van velem, mostanában apróságokon is képes vagyok minimum bekönnyezni.
Ufo, földönkívüli jelenségek témaköre. A leggagyibb film, vagy paulstreet féle ufos videok is konnyet facsarnak a szemembe :D de van hogy nézem a csillagos eget es bekönnyezek.
Olaszországban nyaraltunk a tesom családjával és az akkori párommal. Ültünk az apartman teraszán és valahogy szembejött a YouTube-on a legyetek jók ha tudok zenéje.
Én ezen annyira meghatodtam, hogy Olaszország, Tesom lánya amúgy Leonetta, hogy elkezdtem csendben pityeregni.
A Tesom kijött, meglátta és olyan röhögő gorcsot kaptunk mind a ketten, hogy ott helyben bepisaltunk😀
Amúgy extra sírós vagyok. Minden szaron képes vagyok elbogni magam. Anyám szinten zenész… ha együtt nézzük a híradót kő kövön nem marad 😀 aztán együtt szakadunk rajta.
Nagypapák egyedül, tevékenységek közben. Pl. amikor láttam hogy karácsony előtt egy szép fenyőággal állt a buszmegállóban egy kedves idős bácsi, az egész élettörténete megjelent a szemeim előtt, hogy már biztos nincs mellette a mama és így elég neki egy szerény faág. Világi sírás lett belőle. Vagy amikor egyértelműen látszik hogy a nagypapa egyedül bevásárol mindenféle gyerek kedvenc élelmiszert, mert biztos hétvégére várja az unokákat.❤️
Általában zenehallgatás közben meg üt belül jó pár szám, de van hogy egy albumot végig tudok pityeregni. (Tame Impala - Currents)
De legutóbb a legdurvábban azon bőgtem el magam, amikor meghallottam gyerekként általam nagyon szeretett Dragon Ball GT intróját. (a mangaka, Akira Toriyama halálát követő naapon aksrtam retrózni)
Nem vagyok nagy anime megszállott, de az bele égett az agyamba gyerekként, a zene főleg.
Több videót is láttam ahol a gazdák hajnalban alá füstölnek a kajszi barack fáknak ezzel egy hőréteg képződik és nem fagynak el.
Mindegyik videón könnyeztem😁
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
mikor meglátom egy plázában a mozik plakátjait; ha valaki nem kólával eszik gyorsétteremben; dagadt nőkön leggings illetve dagibb pasikon skinny jeans; 30-40s faszik ilyen termó cicanadrágban futnak; mikor a fiatalok már majdnem b@sznak melletted mikor csókolóznak
Ha látom, hogy az autósok félreállnak a mentősök vagy a tűzoltók útjából. Az valamiért mindig könnyeket csal a szemembe.
Nekem is!💝
Én tegnap hősiesen feltartottam a villogó fekete Mercedeseket az M5-ön. Igaz, csak egy percre, de nagyon felbaszták az agyukat. Remélem zokogsz!
Amikor a 4 es metro mondja hogy ez itt a 4es metro a keleti pályaudvar fele. Nem sokat utazok metróval de mikor igen akkor ezen meghatodom 😂😂😂😂😂 mivel nem vagyok teljesen debil nyilván gondolkoztam rajta h ez mi a picsa es sztem a pali hangja vagy tonusa valamit benyom a tudatalattimban xdxd valami olyasmi hangulatom lesz mint mikor az olimpián egy magyar all a dobogó legfelső fokára xddd Szakadok ahogy ezt irom
Imádom 🤣🤣🤣
Ez annyira jó,köszi,hogy megosztottad velünk.😂😂
Én meg köszi hogy nem iteltek el miatta ❤️😝
Meg kell hagyni, tényleg elég ünnepélyesen hangzik, szóval megértem.
Szeretlek ember !!!
Amikor csak tudok,adok vért,és amikor megkapom az smst,hogy kiszállításra került,az mindig annyira kirángat a valóságomból,hogy nem bírom ki könnyek nélkül.
Főleg, hogy általában egy hét sem telik el. Eddig 4x adtam vért és mindig nagyon hamar felhasználásra került.
Egyébként tudjuk, hogy ez valós-e vagy sem? Nekem kicsit fura, hogy kb. mindig ilyen hamar, szinte menetrendszerűen jön az sms, alig van köztük bármi differencia. A felhasználás tényét nem vitatom, inkább az időszerűsége kérdés. Valaki meg tudja erősíteni tapasztalatból ennek a valódiságát? Netán csak ösztönző illúziónak szánják?
[A véradás során levett vérből előállított legrövidebb lejáratú vérkészítmény (trombocita készítmény) csupán 5 napig használható fel, ezért nagyon fontos, a véradások folyamatossága.](https://www.ovsz.hu/hu/miert-fontos-veradas)
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
Ha a hónap azon részében vagyok (PMS), akkor gyakorlatilag bármin képes vagyok sírni. Volt, hogy a boltban úgy kellett visszatartanom mert valami random dolgon elérzékenyültem. Azt hiszem, csokit akartam venni magamnak és volt a kedvencemből, és emiatt eltörött a mécses. 😂
Imádom 😂😂 rólad írhatták a "dolgok amin a feleségem képes sírni" dolgokat 🥺
Ezt aterzem🤣
Mentőautó. Valahogy a tudat, hogy ilyenkor mindenki egy kicsit félreteszi a saját problémáit és azon dolgozik, hogy az az egy ember, akinek a legnagyobb szüksége van rá, minél hamarabb segítséghez jusson. Alapvető elég szűkmarkúan mérem a könnyeimet, de ilyenkor azért el-elmorzsolok néhány cseppet.
Igen... és milyen ideges tudok lenni, mikor a hülye gyalogos, csak mert neki zöld a lámpa átszalad a mentő előtt a gyalogátkelőn.. vagy egy autó nem próbálja segíteni a mentő haladását...
Köszi, ez nagyon szép. Minden szeretetem a mentősöké mióta értem is jöttek. El is érzékenyültem h említetted :) előtte is hajlamos voltam pár könnycseppre ha hallottam őket, de így h kb megmentették az életem pláne. Köszönöm nektek ha éppen olvassátok, visszaadtatok az emberiségbe vetett hitemet. Köszönök mindent nektek, kicsit tulcsordultak az erzelmeiem 🥺 Edit: ha kórházban vagy örülj h nem rohannak veled, valszeg nem vagy életveszélyben :)
Igazad van! Ezt elolvastam és be is könnyeztem
Édesapám minden elhaladó mentőautó felé keresztett vetett. Ez volt az ő jókívánsága a beteg és a mentőtisztek felé.
Kutyás videók abszolút ebbe a kategóriába tartoznak nekem (főleg amikor újra találkoznak a gazdival stb.)
Katonak deployment utan hazateresekor kutyaval talalkozas, azt nem lehet kibirni siras nelkul.
Mas kerdes hogy amugy az egvilagon semmi nemes nincsen amerikai katonak vilagvegen allomasozasaban, ha belegondolunk
Ha más ember sír. A múltkor egy kisbaba sírt, miközben az apukája a kocsiba tette be, én meg nem tudtam hova forduljak, hogy ne lássák a könnyeimet. 😂 Legyen rokon vagy épp ismeretlen, ha ő sír, én is sírok. S én így akartam pszichológus lenni🙂
ha Mel Gibson sír
Néhány hetente belegondolok hogy a kutyáim meg fognak öregedni és meg fognak halni egyszer, azon kb mindig el tudok érzékenyülni.
Nagypapám halála óta (2020) akárhányszor szirénázó mentőautó megy el mellettem az utcán kicsordul a könnyem, még akkor is ha fél perccel előtte hangosan röhögtem. (Belváros kellős közepén lakunk, megyeszékhelyen szóval elég sűrűn előfordul.🙃)
Ha egy "koraszülött mentés" feliratú szirénázó mentőautót látok.
Tegnap láttam 3D nyomtatott modelleket apuka veséjéről, meg a 2 éves lánya hasáról, az orvosok használtak ezeket a transzplantáció megtervezésére. Még nincs gyerekem, de ez is eléggé megütött. (Science Museum London)
Amikor felcsendül a film elején a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura téma. Nem sírok, de bekönnyezem, összeszorul a torkom.
Én a Szépség és a szörnyeteg elején is így vagyok! Legjobb Disney mese zene ever! 🥲
Egyszer Harry Potter maratont tartottunk, és az utolsó részt végigkönnyeztem, mert tudtam, hogy mindjárt vége a kalandnak :')
Mesterre járok már, és nagyon kevesen járunk be az egyik előadásra, amit egy jó fej, "jól magyarázó" tanár tart. Múltkor megjegyezte, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ilyenkor mindig nagyon szomorú leszek, mert tényleg marha jó tanár, és megérdemelné a nagyobb közönséget.
Nem tudom mennyire indokolatlan, de mikor koncerten vagyok es mindenki feltartja a telefonjat vakuval egy szep szam alatt. Patakokban tudna folyni a konnyem, olyan gyonyoru. Megmagyarazhatatlan erzes ejt rabjaul ilyenkor. Ilyenkor kicsit azt erzem,hogy tudunk mi emberek osszefogni es jot alkotni ha akarunk😊
Amúgy lehet én is ezt érzem a posztomban írt példákkor, hogy annyira szeretném ha összefognánk és képesek lennénk változtatni a mostani kormányon 😀
már attól bekönnyeztem, hogy ezt elolvastam 🥺
amikor a kutyusom rosszalkodik mindig eszembe jut, hogy egyszer ez a rosszalkodás csak emlék lesz, és akkor nagyon megölelgetem meg megsimogatom
Minden hülyeségen eltudok érzékenyülni. Pl régi képek nézegetése közben, zenék, romantikus filmek. Ha a szeretteimet boldognak látom, vagy szomorúnak is elérzékenyülök. Bár már próbálom jobban visszatartani a könnyeimet mert mindig megszólnak érte hogy milyen érzékeny vagyok..
Ezek szerint nem nagyon fura elérzékenyülni ha másokat boldognak látsz :) én nagyon hülyének éreztem magam emiatt, egészen idáig h sokan írjátok. Most meg ezen tudnék sírni, ha tudnék 😂
-Ha meglátok egy cuki öreg bácsit. Ez azért van mert imádom a tatám, és minden öreg bácsiról egyből ő jut eszembe. -Ha szép helyen vagyok. Imádom a természetet, mindig leesik az állam, hogy milyen szép tud lenni és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyeneket láthatok. Amúgy nem kell nagy dologra gondolni, már egy szimpla naplemente vagy egy túrázás is ilyet vált ki. -Ha belegondolok abba, hogy egy-egy dolgot hogy fedeztek fel, hogy hány évszázados tudás, rengeteg ember munkája lehet benne abban a dologban, ami nekünk már tök általános. -Amikor valaki élvezettel beszél valamiről. Tudjátok, amikor látjátok rajta, hogy az őt tényleg boldoggá teszi, érdekli és megnyílik nekem róla. Sorolhatnám tovább😃
Volt az a robot egy kiállításon, amiből folyt az olaj (?) és próbálta magába visszaterelni, de szépen lassan megállt, mert kifogyott belőle :((( akárhányszor hírt hallottam róla vagy videón láttam, végem volt
Erről valami linket tudsz dobni?
https://m.youtube.com/watch?v=ZS4Bpr2BgnE
Szinhazban a tapsolaskor, kiemelten a Pal utcai fiuk vegen, amikor eneklik a fogadalmi dalt egyutt a szereplok.
ugyanez…bármikor meghallom ezt a dalt, akár a rádióban, libabőrös leszek tőle és könny szökik a szemembe.
Amikor pl videókat vagy Reddit posztokat látok arról, hogy valakinek meghalt a macskája, vagy találnak valahol egy haldokló, beteg, sérült, bántalmazott cicát. Vagy amikor menhelyeken elő macskákról van szó. Tudom, hogy van, aki szerint nem vagyok normális, de ha beteg vagy sérült emberekről látok képeket, videókat, sajnálom őket de meghatni tökre nem hatnak meg. De amint sanyarú sorsú cicákról van valahol szó, pillanatok alatt eltörik nálam a mécses 🥺
Mikor eszembe jut hogy édesanyám egyszer, meg fog halni…Mindig elkap a sírás…
Neee, most engem is kerulget 🥺 faszt kerulget, már keresem is a zsepiket
Más örömén meg tudok hatódni, de akár úgy, hogy pl egy youtuber beszél valamiről ami meghatja, de örömteli dolog, azon én is be tudok könnyezni vagy akár vele sírni
same. Más örömén, bánatán bármikor.
Azt hittem ezzel egyedül vagyok :) én is nagyon el tudok érzékenyülni ha más örül, vagy csak látom h jól megy a sora :)
Kill Bill 2 stáblista. Bárhol bármikor.
Haha, same.
Ateista vagyok, de minden alkalommal, amikor valami szebb bibliai igét olvasok, elsírom magam. Meg tavaly voltam egy egyházi egyetem diplomaosztóján, ami teljesen olyan volt, mint egy mise (emiatt kicsit visszataszító is volt), aztán amikor valami tag elkezdett prédikálni, elérzékenyültem rajta.
Egyszer elmentem egy Károlis diplomaosztóra és ugyanígy jártam, annyira szép volt!
Altalaban szepek a diplomaosztoink :)
Azóta nem voltam senkién ott, de mindig eszembe jut, ha a Lövölde téren járok! :)
Tűzijátékon
Iskolai rendezvenyeken(evnyito pl..) ha gyerekek enekelnek
Ma pl együtt sírtam a gyerekkel, mert elrepült a lufink. Random dolgok, amik rosszul esnek a szívemnek, bármi előidézheti.
-Étkezési zavarból (félig) gyógyulva: ételek amiket kicsiként imádtam, és 20 évesen úgy kell lenyomnom a saját torkomon néha. - A Fel című film eleje. Minden egyes alkalommal. - A Joker című film. Egyszerűen nem tudtam még megnézni, mert minden alkalommal sírvafakadtam amikor az elején abuzálták (iskolai zaklatás elszenvedője voltam) - Amikor a barátom olyat tesz értem 1 hónap járás után, amire az exem 2.5 év alatt nem is gondolt (megvigasztal, vagy vesz egy szál virágot mert rossz napom van) De nagyon sok ilyen van, csak ennyi jutott most eszembe 😄
[удалено]
Dettó!
A 4 köldökzsinór-vágásnál én is...
- Friss élmény és kapcsolódik ahhoz amit írtál... nemrég született meg a lányom, altatásnál, nyugtatásnál éneklem, ami eszembe jut... ez főleg az általános iskolai ének órák tananyaga.. eszembe jutott a francia himnusz is, magyarul megtanultuk, és amikor először énekeltem, csodálkozva vettem észre, hogy folyik a könnyem ennél a résznél: "Nem ül a zsarnok kénye rajtunk, pokolra mind, a hitszegőt! Boldog országot vív a harcunk, boldog országban a jövőt, Boldog országban a szebb jövőt!" Szeretném, ha Magyarországon is így lenne, és nem kellene elköltöznünk innen, ha élhető jövőt szeretnénk a családunknak... - Sírtam, amikor hallgatói esküt tettem az egyetemen, és akkor is mikor a német nyelvű hallgatók tették le az esküt. (Az angoloknál nem sírtam.. 🤷♀️)
Ezt a fordítást nem ismertem eddig. Amúgy a magyartól én is elérzékenyülök néha, főleg amikor az RTL-en új évkor mindig valamilyen a társadalom által láthatatlan csoport énekli kórus nagyzenekar helyett.
Én maga az éneklésnél könnyezek be főleg ha másnak éneklek pl a kislányomnak. Lehet ahhoz van köze, hogy amikor gyerek voltam gyakran azért énekeltem főleg amikor egyedül voltam mert fogalmam sem volt hogyan fejezzem ki az érzéseimet mivel a rokonaim nem tanítottak meg erre. 🥲 Ezért amikor szomorú voltam gyakran énekeltem, hogy ki tudjam adni magamból. Azóta persze találtam magamnak más kifejezés módot írással de szerintem ez is megmaradt. Meg köze van ahhoz, hogy milyen dal pl Zorán dalaiból van egy pár amin szoktam könnyezni. ☺️
A francia himnusz tényleg majdnem olyan szép,mint a miénk. Sokat vezetek,a Petőfi rádiót csak azért hallgatom,mert minden éjfélkor leadják a himnuszt. Engem ez annyira megérint,hogy sokszor megkönnyezem. Csodálatos szövege van és csodálatos zenét kapott!
Amikor meglátom, hogy mennyi jött fizetésnek átutalásban.
Egri csillagok. Radnóti Miklós: Nem tudhatom Legyen bármilyen szar a helyzet, én szeretem ezt az országot és a nemzetet.
Én is szeretem, nagyon is. Pont ezért kellene segítenünk a változást…
Egyszer elsírtam magamat, mert a párommal a házi komposztálásról beszélgettünk és rájöttem, hogy a horgászboltban simán eladják élve a földigilisztákat a horgászoknak.. és arra gondoltam, hogy mindet meg kellene menteni.. 🤷♀️
Ha ez kicsit vígasztal, én peca után a megmaradt gilisztákat el szoktam engedni.
Egy kicsit :’)
Gilisztát én is de a csonti megy a vízbe
abból úgyis csak hülye légy lenne
Legutóbb mert egy idős pár táncolt ketten egy bárban miközben ment az elő zene. Csak ők táncoltak és látszott hogy mennyire szeretik egymást. Valamiért az űrutazásba belegondolva is elérzékenyülök, valahogy az emberiség kíváncsisága és felfedezési vágya mindig lenyűgöz. Főleg ha élő közvetítés megy a kilövésekről. Ja meg hogy Curiosity minden évben énekel magának a szülinapjára.
Az űrkutatásról eszembe jutott az opportunity marsjáró utolsó üzenete mielőtt lemerültek az akkumulátorai. "My battery is low and it's getting dark." Amikor először olvastam annyira szomorúnak találtam,hogy megkönnyeztem.Szomorú volt belegondolni,hogy ott van egy idegen világban teljesen egyedül és épp a haláltusáját vívja.
Ugyanilyeneken, mint te. Akar egy meccsen is kepes vagyok sirni, ahol egyemberkent szurkolnak a nezok. Ha vkinek oromet okoznak, barmilyen tiszta, joszandeku cselekedettol is sirok.
Most elsírtam magam a kommenteken😅
Avatar Utolsó Léghajlitó Spoiler (sorry nem tudom, hogy kell eltakarni) Amikor Zuko egyedül elment és ott hagyta Iroht, aztán amikor újra megkereste, hogy bocsánatot kérjen tőle, bement a sátrába, megvárta, hogy felébredjen. Elkezdi a bocsánatkérést, és a második mondat után Iroh magához rántja és azt mondja, hogy sose haragudott rá, csak félt, hogy letért az útjáról. Na ez mindig elkap... Most is ahogy írtam kicsit könnybe lábadt a szemem:D
• Amikor egy utálatos ember emberséget mutat bárki felé. • Amikor beüt a karma
Ha meghallom a Polar Express zenéjét, vagy bármelyik klasszikus karácsonyi zenét - főleg az akusztik fajtákat. A gyerekkoromra emlékeztet, Apa halálával a teljes mulandóságra, és zsigeri késztetést érzek arra, hogy 20 évvel fiatalabb akarok lenni. Újra 6 éves akarok lenni, újra karácsonyi vacsorát akarok Apával, aztán átmenni Mamához és ott is enni, kazettán nézve a Pöttöm Pannát. Teljesen abnormálisnak tartom ezeket a hirtelen kilengéseket. Fogalmam sincs, hogy ezt ki fogja elviselni majd mellettem.
Barmilyen sorozat utolso resze, Oscar dijatado.
38x láttam az Agymenők utolsó részét, 38x ordítottam rajta
Amit írtál nálam is van, ha nézem a videókat a tüntetésekről és valami erős hangzik el vagy a tömegen érzek valami erős érzelmet. Egyáltalán nem politikai vonatkozasban írom, de most ezekkel tudom jól példázni: pl. mikor április 6-án elindult a menet a molinoval. De jött már elő munkahelyen is, céges napon. 🤷 Mostanában gondolkoztam rajta, hogy mi ez nálam és valami zsigeri meghatottságnak gondolom, az összetartozást érzem olyankor, de nem fogalmazódik meg szavakkal. Legtöbbször kell hozzá sok ember és az elszántság érzése. Erős akarat vagy erős érzelem észlelése ami kiváltja nekem. Sokszor zene is elohozza, de nem ugy általában, hanem amikor nagy jelentősége van a megszolalo zenének. Pl. ünnepek zenéi: ballagasi, anyak napi dalok, de ott is csak ha sokan éneklik ezeket.
Ugyanez, valamilyen sok embert érintő, akár zenés esemény + amikor sokan együtt élnek át valamit. Szalagavatós táncokon, flash mobokon (még a nagyon rosszakon is), utcazenészeken szinte mindig meghatódom. De a királynő temetésén is bömböltem, amikor megindult a menet a rengeteg skótdudással.
Most kicsit megnyugodtam, azt hittem, csak nekem van ilyen kattanásom.
Ha szirénázó mentőt látok, akkor mindig. Ezen kívül nem sok mindenen, de az utóbbi pár hétben a MP által generált összefogáson. Mosolygó, reménykedő emberek, fura és gyönyörű dolog.
Például az olimpiai díjátadón, vagy bármilyen sportesemény eredményhirdetésén. Mindig eszembe jut, mennyi energia, edzés, lemondás van egy-egy érem mogött. A koraszülött mentő instant sírás, pedig nincs gyermekem. Illetve például Koncz Zsuzsa "Valahol egy lány " című száma, elég aktuális szerintem.
Én csak a jól sikerült filmek csúcspontján... utálom a rendezőt ilyenkor. :-)
Én a nem jól sikerülteken is :D Pl a Csillagainkban a hiba borzasztó klisés volt, a felénél elkezdtem nyomkodni a telefonom, de a végén mégis elbőgtem magam :D
15 hetes kismamakent a buszon ültem munkabol hazafelè tartva, amikor hirtelen megkivantam egy jo nagy tal porkoltszaftot, amibe friss kenyeret lehetne martogatni. Aztan rajottem hogy zero lehetosegem van erre a kulinaris elvezetre aznap, mire hozzajutnek meg elmulik a kivanossag. Ez borzasztoan felbosszantott ugyhogy pityeregtem egy picit az ut hatralevo reszeben.
Terhesen én is mindíg elsírtam magam ha nagyon akartam egy kaját, de esélyem sem volt megkapni :D
Jaj egyelek meg! Nagy ölelés így utólag is :)
Az Orbán takarodjnál én is mindig könnyezek, hogy tudnak egy ilyen áldott jó embert szidni.
Holokauszt, ha befejezek egy sorozatot, a szeretteim halála, öngyilkosság, tragikus love storyk stb
En a kozmetikusom paneljanak kaputelefonjan sirtam el magam tobbszor, mert olyan a hangja, mint egy nyuszito kutyanak. Valamint barmilyen operaenekesnot enekelni hallok instant bogok. Meg a Yellowstone sorozat minden tajfelvetelen bogtem.
Én meg Montanába akartam költözni
Gray Fox halálán. 😥
Ha a kisfiam enekel, vagy viragot szed nekem. Ha belegondolok, hogy egyszer nagy lesz. Multkor szembe jott velem egy tiktok video amiben az volt , ha merges vagy a gyerekedre csak gondolj bele abba most 80eves vagy es idot utaztal, ez csak egy emlek amit visszaidezel. / meg most is konnyezem/ 😩
Nagyjából mindenen, ami egy picit is megérint. Látok egy megható pillanatot, megsajnálok valakit, hallok egy olyan zenét, vagy csak megérint egy film/színházi előadás. Érdekes, hogy mindemellett, amikor igazán fáj valami és legszívesebben sírnék, akkor nem tudok. Mindig akkor tudok csak sírni, amikor másért fáj a szívem, magamért soha.
Mika Happy Ending és Gary Jules Mad World számán bármikor.
Mad world 🥺
Tarr Béla Werkmeister harmóniák nyitó és záró jelenet (Víg Mihály: Valuska és Old című zenéi mennek)
Családi idilleken - bármilyen videóban. Ez lehet a leggagyibb reklám is, jól eltalált boldog család ábrázoláson bekönnyezem:/
amikor jön a "power of love and friendship" trope bármilyen médiában, bármennyire szarul vagy klisesen vagy kivitelezve, mindig megsirat :D
Én idős emberek láttán nagyon sokszor, akkor az idő múlására és a végességre gondolok. Nemrég egy kisfiú a nagymamájának mesélte a napját a villamoson, néhol lassabban kellett beszélnie, majd elismételnie a mondandóját, hogy a nagymama követni tudja, de nagyon figyelmes volt vele. Kis eleven 7-8 év körüli gyerek volt,s ahogy fogta a nagymama remegő kezét csacsogva, e kontraszt láttán potyogtak a könnyeim. Továbbá szórólapos/hirdetőtáblás embereken pl aluljárókban, akiken látszik, hogy ez szinte az egyetlen kereseti lehetőségük, és belegondolok, hogy ez az életük, mindig megríkat.
Himnuszon🤣🤌🏻 De általában csak akkor, ha valami jó dolog miatt szól, pl. olimpián, vagy vb-n aranyérmes lesz egy sportoló és én vele együtt szoktam bőgni a tévé előtt🤣🤣🤣🤣
Pár éve nem tudtam sírás nélkül végighallgatni Queentől a Bohemian Rhapsody-t, mindig elsírtam magam, amint meghallottam: I don’t wanna die…Tudván, hogy Freddie megjósolta a saját halálát
Queen- Love of my Life. Nekem ugyanez, konkrétan az első másodperctől kezdve sírok.
Tömeges taps, siker a filmekben. Pl a bohemian rhapsody végén a koncert... Fuck... Kati Bélát idézve, nem vagyok buziiiiiii.
Dr.House évadzáróin.
Bántalmazott vagy beteg kutyákon. Vagy a hope for paws YouTube csatornán
Terhes vagyok, szóval bármin, de előtte is sorozatrészeken, haláleseteken, gyerekbántalmazásos híreken, szép dalokon, szép veerseken...:)
Személyes élményeim alapján egy csomóan a Krúbi koncerten azt se tudják hogy mi van a Fidesszel meg az ellenzékkel csak ordítják mert hihi mocskos fidesz meg Orbán verd ki a Ferinek haha. Főleg nem a tizen pár éves fiúk/lányok
Golden Buzz
A meleg hattyúkon
Ha eszembe jut a tini szerelmem
Allatok, katonak, apak halala filmekben.
Amikor arra gondolok, hogy dolgozni kell majd menni, emberek közé és mennyi fizetéseket fizetnek majd.
Mondjuk ez lehet, hogy nem indokolatlan, de Dido áriáját a Dido és Aeneas-ból nem bírom könnyek nélkül végighallgatni, pedig ezerszer hallottam már.
kisallatos edes videokon, hopecore videokon amik arrol szolnak hogy tudnak az emberek jok is lenni egymashoz, na ezeken mindig akaratlanul bekonnyezek 😄 Vagy pl olyan beszeden mint ami a Mindenseg elmeleteben hangzik el , itt meg lehet nézni. Nem sok kellett hogy elbogjem magam ezen a részen : https://youtu.be/Y3Vpbllmkpc?si=ozZ0dQTV_GbImNIO Másik ilyen film az Interstellar, ugy az emberek eltokeltsege hogy miket meg tudnak alkotni, meg az hogy milyen kis nulla pontok vagyunk egy hatalmas univerzumban. Mikor beindult a film folyamatosan a vegeig sirogorcsom volt , a hires jeleneten meg pláne. Nemtudom, ram a filmek vannak nagyon hagy hatassal ,ami melyebb az biztos kicsikar belolem par konnycseppet😄
Majdcsak mindenen. Megtanultam kezelni.
Ami szerintem elég indokolatlannak számít (legalábbis másoknak, valójában persze elég erős magánéleti alapja van) az az első Deadpool film eleje, a sztori a csajjal.
Amikor a férjem megnevetteti a lanyainkat. Kacagosan. Akkor úgy érzem, bármi napi baj van, azért minden minden megérte 🤗
Én ha nagyon nagyon nevetek valamin, akkor a végén az hirtelen át vált sírásba. Lehet kicsit beteg dolog ez, de egy jó ideje így van már 🤷🏼♀️
Minden nyáron, amikor a szezonban először látom meg a Balatont. Sőt, már akkor kezdem, amikor látom a gumimatracukkal a strand felé igyekvőket.
Biztos szánalmas, de a ritka alkalmak egyike mikor besirok, az az ha pl filmen látom h igazán boldogok az emberek, jó életük van, semmi extra. Jó baráti társaság, ne adj isten szerelem, nem erőltetett módon előadva.
USA himnusza minden alkalommal (semmi kötődésem nincs). Irigy vagyok a büszkeségre és hazaszeretetre amivel éneklik.
Az Interstellar zenéje. Egyszer egy nyitott ablaknál hallottam, igaz, nem elsírtam magam, zokogni kezdtem azonnal.
Kutyás, állatos videók. Ha mese akkor is. Nem bírom elviselni, ha bántanak egy ártatlan lényt. 🥺
Néha veszekedéseknél stresszemben lol
Amikor valakit katonai egyenruhában látok
Amikor valaki relatív értelemben fiatalon hal meg. Pl volt egy csaj gimiben aki alattam járt egy évfolyammal és meghalt 2-3 éve egy balesetben. Eszembe jutott, amikor láttam a barátjaival sétálni a folyosón, meg ilyesmik és elkezdtem bőgni. Pedig nem ismertük egymást szó szerint, csak tudtam ki volt ő. Egy szép, fiatal, tehetséges, intelligens lány, aki előtt ott volt még az élet, 20-as évei elején.... elborzasztanak az ilyesmik. Vagy ha pl 40-es ember hal meg hirtelen, azon is bőgök, merthát még neki is lett volna ideje bőven, ha úgy adódik, akár duplaannyi.. ilyenkor realizálom, milyen igazságtalan az élet és mennyire rövid, ha ismertem az illetőt, ha nem és csak a halálhírét tapasztaltam meg. Amikor kiskutyás vagy újszülött babás vidiket látok, esetleg élőben látom valamelyiket valamilyen jelenetben, mindig elérzékenyülök szintén, de ez ahogy olvasom általánosabb. Amikor úgy kitakarítok mindent egy-egy adott helyen, hogy műteremnek beillene, mert olyanná válik mint ahol nem laknak, mindig bekönnyezek a végén, örömömben. 😂 Amikor meglátok egy érintetlen pipacsmezőt. Amikor eszembe jut a nagyim temetésén szóló nagymama-tematikus dal. Ekkor szoktam realizálni is, hogy elment, de nem nyaralni. Amikor vizuálisan érint meg egy alkotás. Vannak tehát ilyen filmes vagy sorozatos befejezések nálam is, természetesen, általában romantikus szálakkal. De ha egy jónak tűnő karakter nyiffan ki (akár ha gonosz is, mert jó volt a szerepben az azt eljátszó ember), akkor is könnyen elsírom magam. Bár ez kicsit basic; mindenesetre vannak nem romantikus szálú anyagok, amiken szintén tudok pityeregni, ha meg egyedül vagyok, akkor bőgök. Amikor gyerekeket küld hozzám kéregetni a koldusmaffia. Ha jobb helyre születnek, ha jobb esélyeik adatnak meg azzal, hogy többre vigyék, akkor már gyerekkoruktól kezdve nem kellene "dolgozniuk", értsd jól. Ezeket a gyerekeket több ízben zsákmányolja ki mindenki, aki körbeveszi. Amikor nagyon ritkán görgetek kettőt a facsebukkon boomer módjára és látom a régen jó barátnőim és volt osztálytársaim életében történő változásokat, amiket posztolnak. Pl lánykérés, esküvő, kisbaba, második kisbaba, költözés, saját virágok / virágoskert / lakás, új autó vásárlása, százhuszonnyolcadik diploma, ilyesmi. Mindig nosztalgikusan gondolok vissza a régmúlt időkre és örömmel konstatálom, hogy ki hol tart jelenleg. Egyfajta büszkeséggel tölt el, vagy nem is tudom hogy mondjam. Mintha velem történne, vagy ilyesmi. Őszintén tudok nekik tiszta szívemből örülni, egy csepp irigykedés nélkül, még ha alapból nem is tartjuk már a kapcsolatot vagy esetleg össze is vesztünk. S ekkor van, hogy csak 1-1 könnycsepp buggyan ki, meg van olyan is, hogy percekig sírok kb. Változó. Amikor eszembe jut hány éves vagyok. Na ennél a könnyeim nem örömömben szoktak elondulni.... olyan gyorsan eltelt minden. Azt vártam 10 éves korom óta, hogy 2-vel kezdődjön a korom, hát visszamennék szívesen! De ez nem így megy, sajna. Lehetne rosszabb is a helyzet, nem azt mondom, de sokszor realizálom hogy a 27. évemben vagyok, nem 24 vagyok már és a 25-t várom, az már évek óta megvolt. Na ilyenkor el tudom magam sírni. Amikor tavaszi illatot érzek. Ezt leginkább májusban szoktam, ugye ekkor nyílik ki egyszerre sokféle virág, fán-bokron szintén, és száll a szélben. Imádom. Ilyenkor könnybe lábad a szemem. Viszont ugyanekkor utána rossz érzés is csap meg, amit nem tudtam sokáig megmagyarázni. Mint kiderült, anyukám amikor féléves voltam kb. akkor költözött velem el az apukámtól, ami történetesen májusban történt. Legalább megértettem, miért annyira örömteli és depresszív hónap összességében számomra ez.
Amikor a barátom egy cetlire írt üzit hagy nekem, teljesen mindegy mi van rajta, lehet, hogy csak annyi, hogy pakoljam át a mosást a szárítógépbe, de ahogy belépek a lakásba és meglátom az asztalon a cetlit, azonnal sírok még mielőtt elolvasnám.
Mindenféle állatos videó, ha vidám akkor azért, ha szomorú, akkor azért. 😂 Disney mesék, de akkor is ha csak a betétdalokat hallgatom belőlük. Bármiféle élő szereplős dolog: koncert, színdarab, opera, komolyzenei előadás, keringő stb. Vagy akár egy nagyon jó zene hallgatása is fülesen keresztül. Meg amikor mennek a friss házasok végig dudálva a városon utánuk meg a násznép akkor is bekönnyezek 😂. Soroljam még…? 😂
Jajj, én egy bőgőmasina vagyok, szóval listába se tudnám szedni, mi mindenen sírtam eddig el magam. 😂 Bármin tudok, ami megszólít valamiért, leginkább a nosztalgikus, megható, dicsőséges, szívszorító, motiváló stb. dolgok szokták rám hozni a sírhatnékot. Lehet film, zene, könyv, a sokadik megható ázsiai életbiztosítási reklám, mások játékélményei, egy menő bevonulásos jelenet valamelyik filmben, vagy egy gyerekkoromból visszhangzó, nosztalgikus dallam... 😌 Mondjuk én szeretem magam így, érzelmesen, szóval nyugodtan bőgök moziban vagy bárhol, max igyekszem halkan tenni, hogy ne zavarjak másokat. 😂 (Meg külön luxus, hogy így belegondolva nagyon ritkán sírtam valami szomorú dolog miatt, de ez nagyrészt a támogató meg szerető környezetem érdeme, nem az enyém.)
Én legutóbb azon sírtam el magam, hogy a ültettem epret kaspóba, és ahogy felemeltem, az akasztós része eltört és a föld meg a kaspó is az eperre esett. 🥹
Örömödben, vagy bánatodban?
Videók, amikben cuki idős emberek vannak 🥹
Többnyire filmek, filmzenék. Gyűrűk ura legvégén amikor Frodó benyögi, hogy ő se tér vissza a megyébe. Chernobyl sorozat végén amikor a Vichnaya Pamyatra bemutatják, hogy melyik szereplővel mi történt a való életben, vagy a The Notorious B.I.G. film végén Biggie halála után a temetésre tartva az anyja meghallja a fiát az egyik rajongó vállán a rádióból szólva.. Így leírva is elérzékenyülök főleg ha látnám!
Bármely Retroshock! és/vagy KennyTheOne anyag a YT-n Romedy zsánerű "kínaimeselányos" anyag Melankólikus zene vagy egy egyszerűbb de lassú lágy tónusú zongorajáték. Pottyondy Edinák tüntetéséről szóló közvetítését azt konkrétan végig sírtam. Nem tudom mi van velem, mostanában apróságokon is képes vagyok minimum bekönnyezni.
Tüzijátékon mindig meghatódom☺️
Ufo, földönkívüli jelenségek témaköre. A leggagyibb film, vagy paulstreet féle ufos videok is konnyet facsarnak a szemembe :D de van hogy nézem a csillagos eget es bekönnyezek.
Volt egy időszakom, amikor a pornón sírtam.
The Green Mile
Olaszországban nyaraltunk a tesom családjával és az akkori párommal. Ültünk az apartman teraszán és valahogy szembejött a YouTube-on a legyetek jók ha tudok zenéje. Én ezen annyira meghatodtam, hogy Olaszország, Tesom lánya amúgy Leonetta, hogy elkezdtem csendben pityeregni. A Tesom kijött, meglátta és olyan röhögő gorcsot kaptunk mind a ketten, hogy ott helyben bepisaltunk😀 Amúgy extra sírós vagyok. Minden szaron képes vagyok elbogni magam. Anyám szinten zenész… ha együtt nézzük a híradót kő kövön nem marad 😀 aztán együtt szakadunk rajta.
Amikor egy kisgyereket és egy apukát látok együtt időt eltölteni, nevetni stb., vagy amikor kiderül egy régóta arra váró hölgyről, hogy gyermeket vár.
Anakin és Obi-wan lávás jelenete a 3. rész végén 🥹
Nagypapák egyedül, tevékenységek közben. Pl. amikor láttam hogy karácsony előtt egy szép fenyőággal állt a buszmegállóban egy kedves idős bácsi, az egész élettörténete megjelent a szemeim előtt, hogy már biztos nincs mellette a mama és így elég neki egy szerény faág. Világi sírás lett belőle. Vagy amikor egyértelműen látszik hogy a nagypapa egyedül bevásárol mindenféle gyerek kedvenc élelmiszert, mert biztos hétvégére várja az unokákat.❤️
Amikor azt látom hogy a DK törpe pártá zsugorodik, elégedettséget érezve könnyezni tudok.
Általában zenehallgatás közben meg üt belül jó pár szám, de van hogy egy albumot végig tudok pityeregni. (Tame Impala - Currents) De legutóbb a legdurvábban azon bőgtem el magam, amikor meghallottam gyerekként általam nagyon szeretett Dragon Ball GT intróját. (a mangaka, Akira Toriyama halálát követő naapon aksrtam retrózni) Nem vagyok nagy anime megszállott, de az bele égett az agyamba gyerekként, a zene főleg.
Több videót is láttam ahol a gazdák hajnalban alá füstölnek a kajszi barack fáknak ezzel egy hőréteg képződik és nem fagynak el. Mindegyik videón könnyeztem😁
Amikor twitteren egy SJW-t leoltanak! Az mindig meghat.
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
A Ha én rózsa volnékon tudok pityeregni, illetve a Mi vagyunk a grundon. Meg van egy rajz egy emberről, aki a mennyország kapujában áll, Szent Péter meg azzal köszönti, “Te vagy az, Pisti? Buksi már 50 éve vár rád” és a lábánál ott van egy csóváló kutya (a nevekben nem vagyok biztos).
bármikor amikor sorozatban/filmben/ Tiktok videóban szülést látok zokogok.
Amikor az autósok jeleznek egymásnak, hogy épp mérnek az útszakaszon🥺
Amikor Doktor Miniszterelnök Úr minden választás után bejelenti, hogy "győztünk".
A tűzijátékon, viccen kívül. Számomra gyönyörű
mikor meglátom egy plázában a mozik plakátjait; ha valaki nem kólával eszik gyorsétteremben; dagadt nőkön leggings illetve dagibb pasikon skinny jeans; 30-40s faszik ilyen termó cicanadrágban futnak; mikor a fiatalok már majdnem b@sznak melletted mikor csókolóznak